Szolgáltatások

Dr. Gerő Tamás

Dr. Gerő Tamás

Donec a bibendum sem. Mauris vitae libero arcu. Vestibulum consequat ipsum ut orci laoreet quis hendrerit diam cursus.

Webhely URL:: http://www.gerotamas.hu

 

 

  1. BEVEZETŐ

 

Claudia Pechstein egykori német gyorskorcsolyázó, aki 1988-ban még a Német Demokratikus Köztársaságot képviselte a Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség (ISU) junior gyorskorcsolya-világbajnokságán. Hosszú pályafutása során nyolc olimpián is részt vett, ahol öt aranyérmet, kettő ezüst- és kettő bronzérmet is szerzett, valamint számos világbajnoki, Európa-bajnoki, illetve országos bajnoki címmel is büszkélkedhet, amelyek alapján okkal nevezhető minden idők egyik legsikeresebb gyorskorcsolyázójának.

 

2009-ben azonban az ISU doppingvétség miatt 2 évre eltiltotta a sportolót, amelyet egy évtizedig elhúzódó jogi procedúra követett. A jogi eljárás sarokpontját a sportoló által a Nemzetközi Sportdöntőbírósághoz (CAS) benyújtott fellebbezés jelentette, s a CAS előtt lefolytatott eljárás képezi jelen cikk tárgyát is.[1] Az üggyel összefüggésben kiemelkedő jelentőséggel bír a biológiai útlevél intézménye. A Sportolói Biológiai Útlevél alapelve a kiválasztott biológiai változók időbeli nyomon követése, amelyek közvetett módon jelzik a dopping hatását, ahelyett, hogy magát a doppingszert vagy a doppingmódszert próbálnák kimutatni. A Sportolói Biológiai Útlevél értékes információkkal szolgál, amelyek felhasználhatók a doppingellenes tevékenységek, például a célzott tesztelés vagy a vizsgálatok hatékonyabb irányítására.

 

A Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) vezető szerepet vállalt a Sportolói Biológiai Útlevél kidolgozásában. A WADA sportolói biológiai útlevélre vonatkozó működési iránymutatásait először annak végrehajtó bizottsága hagyta jóvá, amelyek 2009. december 1-jén léptek hatályba. Az első változat tartalmazta az egyes sportolók hematológiai változóinak a vérdopping kimutatására szolgáló profilalkotására vonatkozó egységesített megközelítést. A kezdeti rendszert 2014-ben kiegészítették a szteroidmodullal, amely egy sportoló vizeletmintájában mért szteroidváltozóinak longitudinális profiljait hivatott létrehozni.

 

  1. AZ ÜGY[2]

 

  1. 2 február 4. és 2009. április 30. között Claudia Pechstein számos doppingellenőrzésen esett át, amelyek egyike sem mutatott ki számára kedvezőtlen vizsgálati eredményt. Ugyanezen időszak alatt az ISU több mint 90 vérmintát vett tőle a vérprofilkészítő programjának részeként. Ebből 27-et 2007. október 20. és 2009. április 30. között, ezek közül az utolsó 12-t pedig 2009 januárja és áprilisa között. Az ISU vérprofilkészítő programja keretében mért és rögzített vérparaméterek közé tartozik többek között a hemoglobin, a hematokrit és a retikulociták százalékos aránya (a továbbiakban: %retics). A retikulociták a csontvelőből felszabaduló éretlen vörösvértestek. A %retics egy érzékeny hematológiai paraméter, amely valós idejű értékelést ad az erythropoiesis funkcionális állapotáról egy személy szervezetében. Az ISU szerint a normális %retics értékek a 0,4-2,4 közötti tartományba esnek, a sportoló néhány vérvizsgálati eredménye viszont jóval 2,4 feletti értéket mutatott, amelyet hirtelen csökkenés követett. 2009. február 7-8-án a norvégiai Hamarban rendezték meg a 2009-es évi ISU Allround gyorskorcsolya-világbajnokságot, amelynek kezdete előtti napon reggel valamennyi sportolótól vérmintát vettek szűrési célokra. Ekkor Claudia Pechstein %retics-értéke 3,49 volt.

 

Az ISU másnap további két alkalommal vett vérmintát a sportolótól. A %retics száma a két vérvétel alkalmával 3,54, illetve 3,38 értéket mutatott. E napon az ISU orvosi tanácsadója, prof. Dr. Harm Kuipers tájékoztatta a sportolót és a németországi gyorskorcsolyázó szövetséget (Deutsche Eisschnelllauf Gemeinschaft e. V., DESG), hogy a sportoló %retics értékei rendellenesnek minősülnek. Bár a hemoglobin és a hematokrit értékei alapján Claudia Pechstein akár indulhatott is volna a versenyeken, a DESG közölte, hogy a sportoló nem vesz részt a következő napi megmérettetéseken. 2009. február 18-án újabb vérmintát vettek tőle versenyen kívül, amely 1,37 %retics értéket mutatott.

 

A sportoló vérprofiljának áttekintése után az ISU 2009. március 5-én a Fegyelmi Bizottsága előtt azzal vádolta meg a sportolót, hogy tiltott anyagot szedett és/vagy tiltott módszert, azaz a vérdopping valamilyen formáját alkalmazta, ami a 2009. január 1-jén hatályba lépett doppingellenes szabályzata (a továbbiakban: ISU ADR) 2.2. cikke értelmében doppingellenes szabályszegésnek minősül, összhangban a Nemzetközi Doppingellenes (WADA) Szabályzat új változatával.

A 2009. június 29-30-án Bernben tartott meghallgatást követően az ISU Fegyelmi Bizottsága 2009. július 1-jén hozta meg határozatát, amelyben Claudia Pechsteint az ISU ADR 2.2. cikke szerinti doppingellenes szabálysértésért felelősnek nyilvánították, mivel tiltott vérdoppingmódszert alkalmazott. A gyorskorcsolya-világbajnokságon 2009. február 7-én az 500 és 3000 méteres futamokban elért eredményeit kizárták; pontjait, díjait és érmeit elvették. 2009. február 9-től kezdődően 2 éves eltiltással sújtották.

 

  1. A FELEK BEADVÁNYAI

 

A sportoló és a DESG 2009. július 21-én benyújtották a CAS-hoz az ISU Fegyelmi Bizottsága határozata elleni fellebbezéseiket.

  1. július 27-én a sportoló ideiglenes intézkedés iránti kérelmet nyújtott be, amelyben kérelmezte a megtámadott határozat végrehajtásának felfüggesztését a CAS végleges határozatának meghozataláig; másodlagosan, hogy az ISU, annak tagjai vagy a DESG által elismert valamennyi gyorskorcsolyaversenyen, valamint a DESG és klubjai által szervezett valamennyi edzőversenyen ideiglenes részvételi jogosultságot biztosítsanak számára; harmadlagosan, hogy ideiglenes jogosultságot biztosítsanak számára a DESG és klubjai által szervezett valamennyi edzésen való részvételre, továbbá a 2010. évi vancouveri téli olimpiai játékokra való felkészülésre alkalmas valamennyi gyorskorcsolya-versenypálya verseny- és edzéscélú használatára.

A CAS 2009. szeptember 4-én részben helyt adott a sportoló kérelmének, mert úgy ítélte meg, hogy a sportoló teljesítette a rá háruló bizonyítási kötelezettséget, miszerint a 2010. évi vancouveri téli olimpiai játékokra való kvalifikációs esélyeinek védelme érdekében szükséges a DESG és/vagy egy klub által szervezett edzésen részvételét lehetővé tevő ideiglenes intézkedés, azt azonban nem bizonyította, hogy helyzetének védelme érdekében a megtámadott határozat teljes felfüggesztésére van szükség. A sportoló engedélyt kapott arra is, hogy edzés céljából használhasson minden rendelkezésre álló gyorskorcsolya-versenypályát a fellebbezés érdemi elbírálásáig.

A sportoló 2009. október 14-én benyújtotta a CAS-hoz a bizonyítékokat tartalmazó beadványát.

A CAS 2009. október 19-én tájékoztatta a feleket, hogy a sportoló beadványának számos része nem felel meg a testület utasításainak és a CAS szabályzat R56. cikkének, ezért elrendelte, hogy a sportoló 2009. október 14-én kelt beadványának nagy részét töröljék a jegyzőkönyvből.

A DESG 2009. október 21-én beadványt nyújtott be, amely egy rövid ismertetőt és egy új szakértői jelentést tartalmazott.

A CAS testülete 2009. október 21-én megerősítette azon döntését, hogy nem fogadja el az új szakértő szakvéleményét, mivel az nem vonatkozott a sportolón végzett orvosi vizsgálatokból származó új bizonyítékokra, és mivel a sportoló 2009. augusztus 3. előtt nem kérte a fellebbezési beadványa benyújtásának határidejének meghosszabbítását az új szakértő véleményének beszerzése céljából; elutasította – tekintettel arra, hogy a CAS szabályzat R57. cikke értelmében "az eljárás zárt ülésen zajlik" – a DESG és a sportoló azon kérelmét, hogy engedélyt adjanak néhány érdekelt megfigyelőnek a tárgyaláson való részvételre; úgy döntött, hogy nem veszi jegyzőkönyvbe a DESG 2009. október 21-i beadványát, mivel azt a testület 2009. október 19-i végzését megsértve nyújtották be.

A meghallgatásra 2009. október 22-én és 23-án Lausanne-ban került sor, amelyen Claudia Pechstein is jelen volt. A testület részéről konferencia formájában számos szakértő tanú meghallgatására került sor. A felek utolsó beadványait és a sportoló záróbeszédét követően a testület lezárta a meghallgatást.

A sportoló újabb sürgős ideiglenes intézkedés iránti kérelmeit – annak érdekében, hogy részt vehessen a 2009. novemberi világversenyeken – a CAS testülete elutasította.

A CAS testülete elutasította a sportoló azon ismételt kérelmét is, hogy egy – a korábbi véleményeit felülvizsgáló – professzort kihallgassanak.

  1. A FELEK ÉRVELÉSE

Claudia Pechstein felperes azzal is érvelt, hogy a longitudinális profilalkotás mint a doppingellenes szabályszegés bizonyításának módszere 2009. január 1-je előtt nem volt megengedett és soha nem adott írásos beleegyezést ahhoz, hogy vérmintáit – a sportolói útlevelet kivéve – a  vérdopping bizonyítékaként használják fel.

Az ISU 2,4 %retics felső határértéke nem a sportfiziológiában és az orvosi gyakorlatban általánosan elfogadott határérték. Egy német orvosi kézikönyv szerint az egészséges nőknél a 0,8-4,1 %retics érték normális.

A fizikai vagy pszichológiai stressz, fertőzés, hideg hőmérséklet, magaslati edzés, a lábra gyakorolt nyomás stb. is okozhatta a magasnak talált %retics értékeit. Emellett is a hemoglobin és hematokrit értékei mindig az ISU-határértékeken belül voltak, így komoly jelek utalnak a vérdoppingolás ellen. Az új orvosi vizsgálatok azt mutatják, hogy valószínűleg krónikus vérzavarral és/vagy genetikai rendellenességgel küzd, ami a szervezetében a %retics növekedéséhez vezethet.

Claudia Pechstein ezért is kérte az ISU Fegyelmi Bizottsága határozatának hatályon kívül helyezését; azt, hogy ne nyilvánítsák felelősnek doppingellenes szabálysértésért, tiltott vérdopping módszer alkalmazásával elkövetett doppingvétségért; a 2009. február 9-től kezdődően kiszabott 2 éves eltiltását töröljék el; a gyorskorcsolya-világbajnokságon 500 méteren és 3000 méteren elért eredményeinek kizárását vonják vissza.

A DESG felperes – a sportoló által felhozott érvek többségének támogatása mellett – kifejtette azon álláspontját is, hogy az ISU vérprofilkészítő programja hiányosságokban szenved, például a követett vizsgálati és laboratóriumi eljárások, valamint a %retics mérésének megbízhatósága tekintetében.

A DESG ezért is lényegében ugyanazt kérte, mint Claudia Pechstein.

Az ISU alperes hivatkozott arra is, hogy a sportoló vérprofilja a hematológiai paraméterek – különösen a retikumok – abnormális értékeit és ingadozásait tükrözi, amelyek csak "a vörösvértestek termelését serkentő mesterséges manipulációs módszer" eredményeként jöhetnek létre.

Mivel az összes nemzetközi gyorskorcsolya tevékenységre – beleértve a doppingellenes tevékenységet is – ő tekinthető az illetékes szervnek, jogosult volt saját vérprofilkészítési programját elindítani anélkül, hogy megvárta volna a WADA speciális szabályait. A WADA nem adott ki semmilyen kötelező érvényű dokumentumot a vérszűrési programokat szabályozva, míg az ISU 2008. július 30-án kiadta az 1520. számú közleményét, amely az ISU versenyein és tevékenységeiben részt vevő valamennyi korcsolyázóra vonatkozik.

A vérprofilkészítési programja az ISU-rendezvényeken részt vevő valamennyi férfi és női sportoló vizsgálatát előírja, és a vérparaméterek mérésére, nem pedig tiltott anyagok kimutatására összpontosít. Az ISU ADR 3.2. cikke, amely előírja, hogy az ISU doppingellenes szabályainak megsértésével kapcsolatos cselekmények bármilyen észszerűen megbízható eszközzel megállapíthatók, változatlan maradt azóta, hogy az ISU a Nemzetközi Doppingellenes (WADA) Szabályzat 2003-as kiadásával összhangban elfogadta doppingellenes szabályzatát.

A longitudinális profil használata a doppingolás bizonyítékaként jogilag elfogadható, mivel ez egy olyan bizonyítási/eljárási szabály, amelyre nem vonatkozik a visszamenőleges hatályú jogalkalmazás tilalma. A versenyek valamennyi résztvevőjét kötelezi az ISU ADR és az 1520. sz. közlemény. Minden esetre – az ISU ADR 2.2., 3.2., 6.2. és 6.3. cikkére is tekintettel – a vérprofilok eredményeinek a doppingellenes szabály megsértésének bizonyítékaként való felhasználásához nem szükséges a sportoló hozzájárulása.

A %retics értékek az elmúlt két szezonban egyértelműen kórosak voltak a fontos versenyek idején: 3,54% Hamarban (2009. február 7.) és 3,75% Calgaryban (2007. november 17.). A versenyek után néhány nappal az értékek minden alkalommal sokkal alacsonyabb szintre tértek vissza: 1,37% 2009. február 18-án és 2,2% 2007. november 24-én. A sportoló korával és fokozatos hanyatlásával ellentétben a 2007 novembere és 2009 februárja közötti időszakban meglepően jó eredményeket ért el, többek között pályafutása legjobb idejét futotta 1500 méteren.

Az ISU nem kötelezhető olyan bizonyítékok bemutatására, mint például a vérbetegség hiánya, mivel Claudia Pechstein a korábbi eljárás során megtagadta az együttműködést az ilyen bizonyítékok felvételében, mindenesetre a sportoló értékei egyértelműen azt mutatják, hogy nem szenved vérbetegségben. Egy vérbetegség esetleg vezethetne ahhoz, hogy folyamatosan nagyon magas vagy nagyon alacsony értékeket mutatna, azonban a sportoló profiljának jelentős %-os ingadozását nem lehet vérbetegséggel magyarázni.

Az ISU ezért is kérte a fellebbezések teljes egészében elutasítását és a megtámadott határozat helybenhagyását.

  1. A CAS DÖNTÉSE

A CAS feladata annak eldöntése volt, hogy a felek állításai eredendően helyesek-e, nem pedig az, hogy a megtámadott határozat helyességét értékelje.

 

A CAS a fellebbezéseket elutasította, a megtámadott határozatot lényegében helybenhagyta.

 

A CAS döntésének indokolása

A CAS jelen ügyben számos körülmény figyelembevételével hozta meg döntését, azonban a döntéshozatal során kiemelt jelentőséggel bírt a sportoló hematológiai értékeinek értékelésére fordított vizsgálat. A CAS testülete megállapította, hogy az eljárás során meghallgatott szakértők között jelentős konszenzus van abban, hogy a sportoló által mutatott 3,5 körüli %retics értékek az egyének közötti eltérés szempontjából, azaz az európai általános populációhoz és más sportolókhoz viszonyítva abnormálisak.

A CAS testületének a sportoló által 2009. február 6-án és 7-én Hamarban mutatott magas %retics értékeket az egyénen belüli eltérés szempontjából is értékelnie kellett, különös tekintettel arra, hogy a sportoló egyik fő érvelése az volt, hogy természetes módon magas %retics értékei vannak, és ezért ezek nem hasonlíthatók össze sem az általános populáció, sem a többi korcsolyázó értékeivel. Mindezek tekintetében a CAS testület figyelembe vette a sportoló által 2009. február 6. előtt rögzített utolsó tizenhét %retics értéket.

A CAS testülete megállapította, hogy a sportoló által a tizenhét vizsgálat során mért %retics átlagértéke 2,10% ami meglehetősen magas, de még mindig egy viszonylag normális tartományon belül van. Az említett tizenhét vizsgálatban kimutatott legmagasabb érték 2,84%, a legalacsonyabb érték pedig 1,27% volt. Figyelembevéve a megvizsgált tudományos bizonyítékokat, a CAS testülete meggyőződött arról, hogy a sportoló által 2009 februárjában Hamarban mért értékek még a saját egyéni retics% értékeivel összehasonlítva is kórosak. Mindezek alapján a CAS testülete a döntése meghozatalakor úgy vélte, hogy ezek az ingadozások is rendellenesnek tekinthetők.

A sportoló fellebbezésében többféle érvelést is előadott, így például hivatkozott a hideg hőmérsékletre, a magasságra, az intenzív testmozgás miatti fizikai megterhelésre, a korcsolya és a pengék okozta lábnyomásra, a vizsgálatok egyenlőtlen eloszlására az év folyamán, vérzésre, valamint egy 2009 januárjában elszenvedett fertőzésre.

A CAS testületének ezen érvelések figyelembevételével, illetve ezen körülmények megvizsgálásával kellett meghoznia a döntését. A hideg hőmérséklettel kapcsolatban a CAS testülete megállapította, hogy a sarkvidéki téli terepen végzett vizsgálatok alapján, -170 fokos hőmérsékleten, tehát kifejezetten szélsőséges körülmények közötti mérés során is 2,6 %retics volt a legmagasabb regisztrált érték. Természetesen a sportoló soha nem volt kitéve sarkvidéki szabadtéri körülményeknek, mivel a legjobb gyorskorcsolyapályák kényelmesen fedett helyen vannak. Ami a tengerszint feletti magasságot illeti, a CAS testülete döntésének indokolásában hivatkozik arra, hogy Hamar tengerszint feletti magassága egyáltalán nem feltűnő (125 m), és hogy a sportolótól 2008 és 2009 során vett minták egyike sem 325 m-nél nagyobb magasságban került begyűjtésre, amit egyebekben egyetlen tudományos tanulmány sem tart jelentősnek az itt vizsgált hematológiai értékekkel kapcsolatban. A CAS testülete megjegyezte továbbá, hogy a többi korcsolyázó %retics-értékeit ugyanúgy befolyásolták volna az ilyen állítólagos körülmények, azonban erre nem került sor. Ugyanígy érvelt a CAS az indokolásában a lábnyomásra, valamint a tesztek év közbeni egyenlőtlen eloszlására irányuló érvelésre vonatkozóan. Egyértelműen megállapítható, hogy minden korcsolyázó feszes korcsolyát és pengét használ, és mindannyiukat többnyire a versenyszezonban tesztelik, de ezek a helyzetek nem okoztak figyelemre méltó eltérést a sportolók %retics értékében.

 

Ami a sportoló által állítólag 2009 januárjában elszenvedett fertőzést illeti, a testület megjegyezte, hogy a legújabb tudományos tanulmányok ellentmondanak ennek a magyarázatnak. Ami a vérzést illeti, a tudományos tanulmányok a "masszív vérzést" jelölik meg a %retics érték emelkedésének lehetséges okaként, azonban a CAS testülete nem találkozott olyan tényszerű bizonyítékkal, amely alapján a sportoló a 2009. februári versenyeket megelőző napokban masszív vérzést szenvedett volna, hozzátéve, hogy egy ilyen esemény mindenképpen akadályozta volna a sikeres részvételét az említett versenyeken. A CAS testülete tehát nem tartotta meggyőzőnek a sportoló fentiekben előadott érveléseit.

A CAS-nak vizsgálnia kellett azon körülményt is, amely szerint a szakértők között egyetértés alakult ki abban, hogy a sportoló abnormális %retics-értékei nemcsak tiltott vérmanipulációra, hanem veleszületett vérbetegségre is visszavezethetők. A CAS testület véleménye szerint a Prof. Schrezenmeier által szolgáltatott bizonyíték döntő elemnek bizonyult ebben az ügyben, mivel az ő szakértői jelentése lényegében kizárta, hogy a sportoló bármilyen kimutatható vérbetegségben szenvedett volna. A testület a fentiekben előadottak alapján megállapította, hogy a sportoló rendellenes %retics értékeinek kialakulására kizárólag vérdopping alkalmazásával kerülhetett sor.

Tekintettel arra, hogy az alkalmazandó tiltólista alapján a vérdopping használata tiltott módszer, a testület megállapította, hogy a sportoló az ISU ADR 2.2. cikkének megsértésével doppingvétséget követett el.

 

  1. VÉLEMÉNY

 

A WADA Sportolói Biológiai Útlevélre vonatkozó irányelveit az évek során folyamatosan finomították. A megközelítést sikeresen beépítették a nemzetközi szövetségek és a nemzeti doppingellenes ügynökségek doppingellenes stratégiáiba. Jelen ügy jelentősége abban áll, hogy a biológiai útlevél program által nyújtott közvetett bizonyítási módszer érvényesíthetősége – egy évtizedig folyamatban lévő, többek között a Svájci Szövetségi Bíróság, illetve az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt is tárgyalt ügyben – beigazolódott.

 

[1] Claudia Pechstein német polgári bíróság és nemzetközi emberi jogi bíróság előtt is perelt, azonban az ISU-val és a Német Gyorskorcsolya Szövetséggel szemben benyújtott kártérítési keresetét végül a Német Szövetségi Bíróság 2016-ban elutasította, a tisztességes eljáráshoz való jogának megsértése miatt benyújtott keresetét az Emberi Jogok Európai Bírósága 2018-ban részben elutasította, de a CAS előtti nyilvános tárgyalás megtagadása miatt 8.000 euró kártérítést megítélt számára. A Német Szövetségi Alkotmánybíróság pedig 2022-ben a Német Szövetségi Bíróság határozatát helyezte hatályon kívül. Ld. pl. Bán Dániel: Tisztességtelen szerződésekkel a tisztességes sportért? – Bizonytalankodások a nevezési formanyomtatványba foglalt választottbírósági kikötés körül. Európai Jog 2021/5. 1-8.  

[2] CAS 2009/A/1912 Claudia Pechstein v. International Skating Union, CAS 2009/A/2013 Deutsche Eisschnelllauf Gemeinschaft e. V. v. International Skating Union, award of 25 November 2009.

Költségvetési csalás

A jelenleg hatályos Btk. 396.§ szerinti költségvetési csalás tényállása váltotta fel a korábban adócsalásként ismert bűncselekményt, amelyet további esetkörökkel egészített ki.

 

Mi tartozik a költségvetés fogalma alá?

Költségvetésen az államháztartás alrendszereinek a költségvetését – ideértve a társadalombiztosítás, pénzügyi alapjainak a költségvetését és az elkülönített állami pénzalapokat –, a nemzetközi szervezet által vagy nevében kezelt költségvetést, illetve az Európai Unió által kezelt költségvetést, pénzalapokat kell érteni. A felsoroltakon túl még a költségvetésből származó pénzeszközök vonatkozásában elkövetett bűncselekmény tekintetében a külföldi állam által vagy nevében kezelt költségvetést, pénzalapokat is érteni kell.

 


















Milyen fajtái vannak a költségvetési csalásnak?

Költségvetési csalás I. alapesete Btk. 396. § (1) – általános tényállásEbben az esetben a költségvetésbe történő befizetési kötelezettség vagy költségvetésből származó pénzeszközök vonatkozásában mást tévedésbe ejt, tévedésben tart, valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, vagy a valós tény elhallgatja.

Továbbá el lehet követni akként is, hogy a költségvetésbe történő befizetési kötelezettséggel kapcsolatos kedvezményt jogosulatlanul veszi igénybe.

Az utolsó elkövetési magatartás pedig a költségvetésből származó pénzeszközöknek a jóváhagyott céltól eltérő felhasználása.

Költségvetési csalás II. alapesete Btk. 396. § (6) – jövedéki termékre elkövetett költségvetési csalás

A jövedéki termékek tekintetében jogszabályban meghatározott feltétel hiányában, vagy hatósági engedély nélkül, aki jövedéki terméket előállít, megszerez, tart, forgalomba hoz vagy kereskedik ő valósítja meg az említett tényállást.

A bűncselekmény célja a jövedéki adó befizetésének a kötelezettségének a szándékos elkerülése.

Mi számít jövedékterméknek?

A Jöt. 3.§ (2) bekezdésének értelmében jövedéki termék az energiatermék, alkoholtermék, sör, bor, pezsgő, köztes alkoholtermék és a dohánygyártmány.

Költségvetési csalás III. alapesete Btk. 396. § (7) – adminisztratív jellegű költségvetési csalás

Itt a költségvetésből származó pénzeszközökkel kapcsolatban előírt elszámolási, számadási vagy tájékoztatási kötelezettségének nem vagy hiányosan tesz eleget az elkövető, valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, vagy valótlan tartalmú, hamis vagy hamisított okiratot használ fel, ennek következtében követi el a bűncselekményt.

Ebben az esetben mulasztás is megvalósíthatja a cselekményt.

 Milyen büntetésre lehet számítani?

Elsősorban a minősítés attól függ, hogy mekkora vagyoni hátrányt okoz az elkövető a cselekményével a költségvetésnek. Másodsorban a törvény meghatároz különböző minősítő körülményeket, ami súlyosabb büntetést eredményez majd, többek között ilyen körülmény a bűnszövetségben történő elkövetés és az ületszerűség.

A büntetési tétel nagysága a vagyoni hátrány mértékétől függően változhat:

  • 001 – 500.000 Ft között kisebb,
  • 001 – 5.000.000 Ft között nagyobb,
  • 000.001 – 50.000.000 Ft között jelentős,
  • 000.001 – 500.000.000 Ft között különösen nagy,
  • 000.001 felett különösen jelentős vagyoni hátránynak számít.

A Btk. alapján a büntetés költségvetési csalás esetében:

  • 3 évig terjedő szabadságvesztés, ha nagyobb vagyoni hátrányt okoz vagy ha a már említett minősítő körülmények állnak fenn.
  • A büntetés 1 évtől 5 évig terjedő szabadságvesztés, ha jelentős vagyoni hátrányt okoz, vagy nagyobb vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalást bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el.
  • A büntetés 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztés, ha különösen nagy vagyoni hátrányt okoz, vagy jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalást bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el.
  • A büntetés 5 évtől 10 évig terjedő szabadságvesztés, ha különösen jelentős vagyoni hátrányt okoz, vagy különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalást bűnszövetségben vagy üzletszerűen követi el.

Ezen felül pedig további büntetésként pedig foglalkozástól való eltiltást rendelhetnek el, a továbbiakban gazdálkodó szervezet irányítására vonatkozólag és vagyonelkobzást is alkalmazhatnak intézkedésként.

 

Van lehetőség enyhítésre?

A Btk. 396. § (8) bekezdése korlátlan enyhítési lehetőséget teremt, amennyiben az elkövető a vagyoni hátrányt a vádemelésig megtéríti.

Ez a lehetőség kizárt, ha az elkövető bűnszövetségben valósította meg a bűncselekményét, illetve, ha különös visszaesőnek számít.

 

Mennyi ideig tart az eljárás?

Az ügyek bonyolultságától függően, hosszan elhúzódhatnak az eljárások. A nyomozati szak általában kettő év, de előtte az ún. pre szakaszban folyik a felderítése a bűncselekménynek. A bírósági eljárás során vállalni tudjuk – ha a bíróság engedélyezi – hogy az ügyfél távollétében, azaz az ügyfél tárgyaláson történő megjelenése nélkül végig tárgyaljuk az ügyét. Az elsőfokú eljárás évekig is eltarthat, ami enyhítő körülményként merülhet fel a büntetéskiszabás során, amennyiben az idő múlása a terheltnek nem felróható.

 

Milyen speciális hozzáadott értéket tudunk nyújtani?

Praxisunk során már többször sikerült a nyomozás lezárásakor egyezséget kötni a vádhatósággal. Erre akkor kerülhet sor, ha beismerő vallomást tesz a terhelt, és a kárt megtéríti. Az egyezségi eljárásban kötelező a jogi képviselet. Amennyiben nem jön létre végül az egyezség, vállaljuk, hogy az ügyfelet abban az esetben sem éri hátrány, mivel a beismerő vallomást titkosított jegyzőkönyvben rögzíttetjük az ügyészségen, és a titkosított irat az egyezség meghiúsulása esetén nem használható fel!

 

Milyen speciális bizonyítási eszközt használ a nagy ügyekben a nyomozó hatóság?

A nyomozás zárt szakaszában az ún. felderítés során és a nyomozás nyílt szakaszában, az ún. vizsgálati szakba is előfordulhat, hogy a nyomozó hatóság ún. leplezett eszközt, azaz távközlési eszközök, jellemzően telefonok lehallgatását foganatosítja. Ilyenkor figyelünk arra, azaz ellenőrizzük, hogy a bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök használata törvényes legyen, és mennyiben használható fel a bizonyítási eljárásban. A leplezett eszközök eredménye perdöntő lehet a bűnösség megállapításánál.

 

 

A sportról szóló 2004. évi I. törvény és annak felhatalmazása alapján a doppingellenes
tevékenység szabályairól szóló 55/2004. (III. 31.) Korm. rendelet 1 , majd az azt felváltó
43/2011. (III. 23.) Korm. rendelet 2 , aztán az annak helyébe lépő 363/2021. (VI. 28.) Korm.
rendelet az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének
(UNESCO) Közgyűlése által 2005-ben elfogadott, a sportbeli dopping elleni nemzetközi
egyezménnyel 3 és a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) Kódexével
összhangban szabályozza és szankcionálja a sportolók tiltott teljesítményfokozását.
A Sportról szóló 2004. évi I. törvény 4 alapján a versenyző köteles a doppingellenes
tevékenység szabályairól szóló kormányrendelet szerinti tiltólistában szereplő tiltott szer vagy
módszer alkalmazásától, vagy egyéb, doppingvétséget megalapozó magatartás kifejtésétől
tartózkodni. A 363/2021. (VI. 28.) Korm. rendelet szerint a tiltólista a mindenkori
kormányrendeletben foglalt, tiltott szereket és módszereket meghatározó jegyzék és annak az
UNESCO és a WADA előírásaival összhangban kiegészített és alkalmazandó, a hazai nemzeti
doppingellenes szervezet (HUNADO) által aktualizált és a honlapján közzétett változata. A
tiltólista tekinthető a doppingvétséggel kapcsolatos szabályozás alapkövének, amennyiben a
versenyző szervezetéből származó minta alapján kimutatható olyan tiltott szernek, annak
származékának, vagy markerének használata, amelyek tiltólistán szerepelnek, a
doppingvétség megállapíthatóvá válik. Mivel a hatályos szabályozások alapján mind a
szándékos, mind a gondatlanságból történő elkövetést szankcionálni kell, így az eredményes
védekezés érdekében a doppingeljárás során elkövetett egyes hibákra való összpontosítás
hatékonyabbnak bizonyulhat.
A doppingvétséggel kapcsolatos ügyek túlnyomó részénél a versenyzők nem tudják
kimenteni magukat a felelősség alól, azonban a tárgybeli ügy éppen ennek okán válik
érdekessé, ugyanis két sportoló a pozitív doppingtesztjük ellenére sikeres védekezést mutatott
be, amely ügy végkimenetelében nem kevés szerepet játszott a doppingtesztjeik
lefolytatásánál elkövetett eljárási hibák sokasága.

1 Hatályon kívül helyezte a doppingellenes tevékenység szabályairól szóló 43/2011. (III. 23.) Korm. rendelet.
Hatálytalan 2011. IV. 7-től.
2 Hatályon kívül helyezte a doppingellenes tevékenység szabályairól szóló 363/2021. (VI. 28.) Korm. rendelet.
Hatálytalan 2021. VII. 8-tól.
3 Kihirdette a 99/2007. (V. 8.) Korm. rendelet
4 2004. évi I. törvény a sportról

Az Ügy 5
A 2008-ban rendezett Pekingi Olimpiai játékok során a férfi kalapácsvetés döntőjében Vadim
Devyatovskiy fehérorosz versenyző a második helyet szerezte meg, amíg honfitársa, Ivan
Tsikhan a harmadik helyen végzett. Közvetlenül a verseny után elvégzett doppingellenőrzést
követően a Pekingi Nemzeti Laboratórium - amely a WADA akkreditált laboratóriumának
minősül és a doppingminták elemzéséért felelős – arról számolt be, hogy mindkét sportoló
doppingtesztje pozitívnak bizonyult. A Pekingi Laboratórium elemzésének analitikai jelentése
alapján Vadim Devyatovskiy ’A’ mintájában 8.1 T/E arányú (+/- 1.5) exogén tesztoszteron
jelenlétét rögzítették, amíg Ivan Tsikhan ’A’ mintájában 7.8 T/E arányú (+/- 1.5) exogén
tesztoszteron volt jelen. Ezzel kapcsolatban kiemelendő, hogy a WADA által engedélyezett
T/E arány 4.1, ennek köszönhetően bizonyult pozitívnak a két sportoló doppingtesztje. Az
analitikai elemzések eredménye alapján a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnöke
tájékoztatta a sportolókat, hogy jogukban áll kérniük a ’B’ minta elemzését, meghallgatást
kérni a NOB Fegyelmi Bizottsága előtt, valamint jogukban áll a védekezésüket írásban
benyújtani. A versenyzők kérésére a ’B’ mintákat a Pekingi Laboratórium a versenyzők
képviselőinek jelenlétében elemezte. Vadim Devyatovskiy ’B’ mintájának eredménye (8.0
T/E arányú) exogén tesztoszteron jelenléte közel megegyezett az ’A’ mintában rögzítettekkel,
azonban Ivan Tsikhan ’B’ mintájában rögzített 6.7 T/E arányú exogén tesztoszteron jelenléte
jelentősebb mértékben eltér az ’A’ mintában rögzítettektől. Miután az elemzés eredményeit
közölték a versenyzőkkel, mindketten beadványt nyújtottak be a NOB Fegyelmi
Bizottságához. A beadványaikban a sportolók vitatják, hogy bármilyen tiltott anyagot
használtak voltak, és különösen hangsúlyozták, hogy az elmúlt évek rendszeres tesztelései
alatt egy alkalommal sem lett pozitív a doppingtesztjük, továbbá Devyatovskiy kijelentette,
hogy a tesztoszteronszintje alapvetően magas. A NOB Fegyelmi Bizottsága előtti
meghallgatáson mindkét sportoló kérelmezte, hogy a ’B’ mintákkal kapcsolatos
dokumentációs csomagok felülvizsgálatára biztosítsanak számukra megfelelő határidőt,
amelynek a NOB Fegyelmi Bizottsága helyt adott. A Fegyelmi Bizottság a felülvizsgálatot
követően arra a következtetésre jutott, hogy mindkét sportoló megszegte az anti-dopping
szabályzatot, Vadim Devyatovskiy sportolót kizárták a férfi kalapácsvetés döntőjéből,
amelyen második helyet ért el, a fent említett eseményen szerzett érmét és oklevelét
visszavonták, valamint valamennyi jövőbeli Olimpián való részvételtől eltiltották, továbbá
felkérték a Nemzetközi Atlétikai Szövetséget (IAAF) az említett verseny eredményének
módosítására. Ivan Tsikhan sportolót ugyanezen szankciókkal sújtották.
Felek beadványai
A felperesek határidőn belül, 2008. december 31-én benyújtották fellebbezésüket, továbbá
kérték a fellebbezésük egyesítését hasonló tárgyú határozatok elleni benyújtásra hivatkozva,
amelyet a Nemzetközi Sport Döntőbíróság (CAS) az alperes jóváhagyásával elfogadott. A
felperesek 2009. február 11-én további információk szolgáltatását kérelmezték azzal az
indokkal, hogy az általuk igénybe vett független szakértők szerint az analitikai jelentések,
valamint a dokumentációs csomagok felülvizsgálatához további információk átvizsgálása
szükséges. 2009. február 17-én az alperes kifogásolta a fellebbezők további információk
szolgáltatására vonatkozó kérelmét, mivel a kérelem nem felel meg a CAS-Szabályzat R51.
számú cikkének, továbbá arra hivatkozott az alperes, hogy a bizonyítási eszközöket a felperesi
beadványban kell előterjeszteni. 2009. február 18-án a Vizsgálóbizottság elnöke elutasította a
5 Arbitration CAS 2009/A/1752 Vadim Devyatovskiy v. International Olympic Committee (IOC) & CAS
2009/A/1753 Ivan Tsikhan v. IOC, award of 10 June 2010

felperesek kérelmét, valamint azt tanácsolta a fellebbezőknek, hogy a Pekingi Laboratóriumot
idézzék be tanúként a meghallgatásokra. A Vizsgálóbizottság elnöke 2009. február 27-ig
meghosszabbította a fellebbezés benyújtására nyitvaálló határidőt. 2009. február 20-án a
fellebbezők a Vizsgálóbizottsághoz fordultak az elutasított kérelmük felülvizsgálatát
kérelmezve, azzal az indokkal, hogy a kért információk elengedhetetlenek a fellebbezési
beadvány elkészítése érdekében, valamint a CAS Szabályzat R44.3. cikke alapján a
kérelmüket a Vizsgálóbizottság elnöke bármikor érvényesítheti, továbbá hivatkoztak a
tisztességes tárgyaláshoz való jogukra, amely abban az esetben, amennyiben a felülvizsgálat
elutasítására kerülne sor, sérelmet szenvedne. 2009. február 25-én a Vizsgálóbizottság elnöke
elutasította a fellebbezők felülvizsgálati kérelmét, a fellebbezési beadvány benyújtásának
határidejét azonban meghosszabbította 2009. március 6-ig, mivel az egyik fellebbező
bejelentett betegsége megakadályozta, hogy a fellebbezők ügyvédje kitöltse a beadványt. A
Fellebbezők a 2009. március 6-i fellebbezési beadványukban azt állítják, hogy minden
sportolónak a testében 4.1 T/E határarányon túli tesztoszteron van jelen a testében. A
fellebbezésükben a sportolók kifejtik, hogy sem szándékosan, sem gondatlanságból nem
fogyasztottak tesztoszteront, vagy bármilyen olyan anyagot, amely tartalmazhatta azt, vagy
annak metabolitjait. A Pekingi Laboratórium elemzése során „végzetes hibák” merültek fel,
mint például a sportolók ’B’ mintájának elemzése során a teljes T/E analitikai eljárást
ugyanaz a laboratóriumi elemző végezte el, mint aki részt vett a sportolók ’A’ mintájának
elemzésében. Ez a WADA laboratóriumokra vonatkozó nemzetközi szabvány megsértését
jelentette, amely már önmagában elegendő a vizsgálatok eredményeinek érvénytelenítéséhez.
Mindezek által a ’B’ minta nem tekinthető az ’A’ minta megerősítésének, tehát a sportolók
mintáit negatívnak kell minősíteni. A fellebbezők szerint a laboratórium minőségellenőrzési
hibát is vétett, mivel nem vett fel pozitív, illetve negatív minőségellenőrzési mintákat az ’A’
és ’B’ minták tesztoszteron elemzéseinek megerősítő sorozatába. A minőségellenőrzés nélkül
az eredmények nem tekinthetőek megbízhatónak. A fellebbezők továbbá állítják, hogy a
dokumentációs csomagban a GC/C/IRMS elemzéssel kapcsolatos információk és
dokumentumok minden sportoló esetében rendkívül hiányosak és részben érthetetlenek,
ugyanis egy másik elemző (az eljárást elvégző elemző hiányában) nem tudta értékelni a
vizsgálat elvégzésének módját, továbbá nem tudta értelmezni az adatokat, így az elemzés
eredményeit érvénytelennek kell minősíteni. Ebben az esetben a hiányok azt jelentették, hogy
egyik sportolóval kapcsolatban sincs meg az elegendő alapja annak megállapítására, hogy
bármelyik sportolónál 4.1 T/E arány feletti tesztoszteron volt jelen a szervezetében, valamint
nem állapítható meg, hogy a tesztoszteron exogén eredetű volt. A NOB 2008. évi ADR 3.2.1.
cikke értelmében: "A WADA által akkreditált laboratóriumok feltételezhetően mintaelemzést
végeztek a laboratóriumokra vonatkozó nemzetközi szabványokkal összhangban.” A sportoló
megcáfolhatja ezt a feltételezést annak megállapításával, hogy a nemzetközi szabványoktól
való eltérés történt, ami ésszerűen okozhatta a kedvezőtlen analitikai megállapítást. A
felperesek állítják továbbá, hogy a NOB 2008. évi ADR 3.2.1. cikke érvénytelen, mivel nem
egyeztethető össze az akkoriban hatályos 2003. évi Nemzetközi Doppingellenes Kódex
(WADC) 3.2.1. cikkével.
A fent említettekkel összhangban a fellebbezők a következő mentességet kérték a CAS-tól:
elsősorban a férfi kalapácsvetés döntő eredményeit vissza kell állítani, a fent említett
eseményen szerzett érmeket, okleveleket vissza kell szolgáltatni, továbbá a sportolók számára
ismét lehetővé kell tenni, hogy a jövőbeli olimpiai játékokon bármilyen minőségben
szerepelhessenek.

A CAS döntése
A CAS Vizsgálóbizottságának feladata annak eldöntése volt, hogy a sportolók megsértették-e
a NOB 2008. évi ADR 2.1. cikkét azzal, hogy exogén eredetű tesztoszteron volt jelen a
tesztmintájukban. Mindkét sportoló esetében a Vizsgálóbizottság megállapította, hogy a
laboratórium dokumentációs, valamint jelentési követelményeinek megsértésére került sor,
továbbá a CAS az úgynevezett „különböző elemző” szabály megsértését is megállapította,
tehát ugyanaz az elemző nem vehetett volna részt mind az ’A’, mind a ’B’ minta
elemzésében. Kiemelendő, hogy a tesztelési folyamat átláthatóságához, illetve ellenőrzéséhez
a sportolóknak alapvető joga van.. Ha egy sportolót kizárólag tiltott anyagnak a testében való
bizonyítható jelenléte alapján kell szankcionálni, alapvető joga tudni, hogy az alperes, mint a
vizsgáló hatóság, beleértve a vele együttműködő WADA által akkreditált laboratóriumot is,
szigorúan betartotta a kötelező biztosítékokat.
A CAS hangsúlyozni kívánja, hogy döntését nem szabad a sportolók felmentéseként
értelmezni. A CAS nem állítja, hogy a fellebbezők a verseny előtt nem adtak be maguknak
exogén eredetű tesztoszteront, csupán arra a következtetésre jutott, hogy az alperes nem tudta
bizonyítani a laboratóriumokra vonatkozó nemzetközi szabványban és a vonatkozó műszaki
dokumentumokban meghatározott szabályok gondos betartását. A Vizsgálóbizottság csak
ezen az alapon döntött e vita nehéz és összetett tárgyáról a sportolók javára.
Vélemény
Az ügy érdekessége, hogy a sportolók szervezetében a szabályok által megengedett szintnél
nagyobb mennyiségű exogén tesztoszteron jelenlétét mutatták ki, azonban az alperes által
vétett tesztelés során felmerülő hibáknak köszönhetően a CAS a felperesek javára döntött. Az
ügy azon kevés példák közé tartozik, amikor a pozitív doppingtesztet követően a sportolók
védekezése mégis eredményes lesz. A pernyertességet nem az idézte elő, hogy a felperesek
azt bizonyították, hogy nem használtak tiltott szereket, illetve, hogy az ilyen szerek nem
szándékosan kerültek be a szervezetükbe, hanem a mintavétel során elkövetett eljárási hibákat
támadták, amelyek mindemellett egy ilyen horderejű ügynél súlyos hibáknak bizonyultak.
Amennyiben a mintavételezésnél a doppingellenőrök nem követnek el ilyen súlyú hibákat,
valószínűsíthető, hogy nem került volna sor a sportolók felmentésére. További érdekessége az
ügynek, hogy amennyiben a két fehérorosz kalapácsvető védekezése sikertelen lett volna, úgy
a magyar kalapácsvető Pars Krisztián olimpiai ezüstérmet szerzett volna.
Forrás: https://szakcikkadatbazis.hu/doc/6416661
  1. BEVEZETŐ 

A sportról szóló 2004. évi I. törvény és annak felhatalmazása alapján a doppingellenes tevékenység szabályairól szóló 55/2004. (III. 31.) Korm. rendelet,[1] majd az azt felváltó 43/2011. (III. 23.) Korm. rendelet,[2] aztán az annak helyébe lépő 363/2021. (VI. 28.) Korm. rendelet az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) Közgyűlése által 2005-ben elfogadott, a sportbeli dopping elleni nemzetközi egyezménnyel[3] és a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) Kódexével összhangban szabályozza és szankcionálja a sportolók tiltott teljesítményfokozását. A legfontosabb szabály, hogyha a versenyző szervezetéből származó mintában kimutatnak a tiltólistán szereplő tiltott szert, annak származékát vagy markerjét, akkor az doppingvétség, amelyért vétkességtől függetlenül felelősség terheli. A versenyző akkor mentesülhet a felelősségre vonás alól, ha a doppingeljárás során bizonyítja, hogy még gondatlanság sem terheli a doppingvétség elkövetésében, továbbá igazolja, hogy a tiltott szer (vagy annak származéka, illetve markerje) milyen módon került a szervezetébe.

Tiltólistára akkor kerül fel egy szer, ha potenciálisan teljesítményfokozó hatása vagy egészségkárosító hatása lehet, avagy a sport szellemiségével ellenkezik a hatása.

A tiltott teljesítményfokozáson ért sportolók és jogi képviselőik leggyakrabban azzal a védekezéssel állnak elő, hogy összecserélték a vizeletmintáját a sportolónak; a doppingellenőr hibázott, azért lett pozitív a minta; nem tudta a sportoló, hogy mit szedett be, a táplálék-kiegészítőben lehetett a tiltott anyag; szabotázs történt, megmérgezték a sportolót, azaz valaki szándékosan belekeverte a sportoló ételébe, italába a tiltott szert.

A tiltott teljesítményfokozást az UNESCO és a WADA doppingellenes egyezménye a sportoló objektív felelőssége[4] alapján szankcionálja, ami azt jelenti, nem kell, hogy szándékosan vétkezzen a szabályokkal szemben, amennyiben a tiltott szer (vagy annak származéka, illetve markerje) a szervezetében megtalálható, a doppingvétséget megállapítják. Nem elegendő tehát a védekezéshez a büntetőjogi gondolkodás alkalmazása, csupán a bűnösség (szándékosság vagy gondatlanság) kérdésének vizsgálata, tiltott teljesítményfokozás esetén a WADA és a Nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) előtt is szükséges a sportjogi szabályok alapos és részletes ismerete is.

A tárgybeli ügyben a versenyző szabotázsra hivatkozott, azt a védekezést választotta, hogy egy rajongója, akit ő személyesen nem is ismert, megmérgezte, italába tiltott szert kevert.

A versenyző a személyes interjúm során azt is elmondta, hogy a mai napig hisz a saját ártatlanságában, abban, hogy nem vétkezett.  Egyetlen cél vezérelte, az, hogy kijusson az olimpiára. Ez azonban meghiúsult.

  1. AZ ÜGY[5]

A CAS háromtagú tanácsban ült össze. A tanács úgy alakul(t) meg, hogy a két peres fél választ egy-egy bírót, ez a két bíró pedig kiválaszt a névjegyzékből egy harmadik bírót, aki a tanács elnöke lesz.

A felperes magyar hivatásos sportoló, a magyar sportági szakszövetség versenyzője, az alperes az International Judo Federation (IJF, Nemzetközi Cselgáncs Szövetség) volt, amely a svájci polgári törvénykönyv szerinti (non-profit) szövetség, s amelynek székhelye Svájcban, Lausanne-ban található.

A felperes kettő nemzetközi versenyen is doppingellenőrzésen esett át, az általa szolgáltatott vizeletmintáknak pedig pozitív eredményei lettek. A “B” minták az “A” minták eredményét megerősítették. Az IJF a sportolónak a két versenyen, illetve a két verseny között egy harmadik nemzetközi versenyen elért eredményeit törölte, és a versenyzőt kétéves eltiltással sújtotta. A kétéves büntetést a sportoló felfüggesztésétől számított kétévig tartó időtartamra határozták meg.

A felperes az IJF döntése után új bizonyítékokat csatolt, ezért az alperes újrakezdte az eljárást és meghallgatást tartott. A felperes kérte a WADA Szabályzat 10.5.1 cikkének alkalmazását arra a tényre alapítva, hogy egy név szerint megnevezett személy, egy küzdősport rajongó(ja) tette bele a tiltott szereket az izotóniás étrendkiegészítő italába. Ennek kapcsán büntetőeljárás indult, a rendőrség azonban megszüntette a nyomozást, mert ugyan megállapítható volt, hogy mindkét esetben ez a férfi tette bele a felperes italába a doppingszernek minősülő szereket, ezzel azonban bűncselekményt nem követett el, ugyanis az kétségtelenül nem volt bizonyítható, hogy a felperes élete és egészsége veszélyeztetve volt, mivel a szerek egészséget károsító hatása sem volt bizonyítható.

A nemzetközi szövetség előtti meghallgatáson a felperes, edzője és jogi képviselője, valamint a rajongó jogi képviselője voltak jelen.

Az alperes a felperes kérelmének elutasítása, valamint a korábbi határozatának helybenhagyása mellett döntött, mivel a felperes nem mutatott be meggyőző bizonyítékot arra, hogy miképpen jutottak a tiltott szerek a szervezetébe, és hogy ezek a tiltott szerek nem arra szolgáltak, hogy fokozzák a versenyző sportteljesítményét és elleplezzék a teljesítményfokozó szerek használatát; a rendőrség pedig a nyomozást megszüntető határozatában a rajongó bűnösségét nem állapította meg (amit eleve csak a bíróság tehetne meg); továbbá a felperes és jogi képviselője úgy nyilatkoztak, hogy a rajongó ellen bíróság előtt nem fognak fellépni sérelemdíj és kártérítés követelése végett, még akkor sem, ha „az atléta gyakorlatilag ellehetlenült” .

  1. A FELEK BEADVÁNYAI

A felperes a CAS előtt ugyanazokat a bizonyítékokat mutatta be, mint amiket alperesnek, és azt állította, még gondatlanság sem terheli, miután az elkövető a válogatott tréningruháját viselte, amikor a versenyzők zárt szekrényes öltözőjébe lépett, majd kinyitotta a versenyző táskájában lévő üdítősüveg kupakját, aztán egy egyszerű kézmozdulattal belefecskendezte a tiltott szert a sportoló italába, s mivel ő jóhiszeműen hagyta a táskáját a zárt szekrényes öltözőjében, hiszen semmi oka sem volt azt hinni, hogy illetéktelen személy fog belépni az öltözőbe. Emellett személyi körülményeit hangsúlyozta és azt, hogy ő, az edzője és a fiútestvére a hazai szövetség kérésére poligráf vizsgálatot készítettek, amely megerősítette, hogy igazat állítottak. Nyilatkozatot fogalmazott meg, hogy a vizsgálati eredmények, valamint edzők, csapattársak, barátok, személyzet és fiútestvére számos állítása alátámasztották a szavahihetőségét. Csatolta a rendőrség döntését és a rajongó közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozatát, hogy hogyan szerezte meg a tiltott szereket, hogyan és mikor fecskendezte bele azokat a felperes kulacsába.  A rajongó ugyanakkor nem jelent meg a bírósági tárgyaláson, arra hivatkozva, hogy túl későn értesítették a meghallgatás időpontjáról.

A felperes felhozta, hogy a mintákban talált furosemide, sztanozolol és mesterolone idejétmúlt szerek, amelyeket korszerűbb szerrel pótoltak, garantálva a sportteljesítményt fokozó hatást. Mindemellett nem volt szüksége furosemidet használni, mivel nem voltak súlyproblémái, ráadásul a “szakmai vélemény” szerint ezeket a szereket a kitartó, tartós sport céljából használják, és legjobb hatása ennél mutatható ki. Felhívta a bíróság figyelmét arra a tényre, az egyik versenyen szólt a doppingtesztet végző orvosnak, hogy vizelési ingerproblémái vannak, és egy jó darabig nem tud vizelni. Arra is hivatkozott, hogy az első versenyen csak sztanozololt találtak a szervezetében, míg a második versenyen a tiltott szerek kimutatott adagja nem volt alkalmas a teljesítményfokozásra. Kérte, hogy a bíróság semmisítse meg alperes határozatát, és alkalmazza a WADA Szabályzat 10.5.1 cikkét, adja vissza a felperesnek a versenyeken elért, de később diszkvalifikált eredményeit és pontjait a további versenyzés, valamint az olimpiai játékokra való kvalifikáció céljából.

Az alperes kifogásolta és cáfolta a felperes valamennyi beadványát. Nem számít, hogy a szerek idejétmúltak-e vagy sem, mivel azok a WADA tiltólistáján szerepelnek. A furosemide nemcsak vizelethajtó szer, hanem leplező anyag is. A felperesnek nem sikerült bizonyítani, hogy hogyan jutott be ez a szer a szervezetébe. A doppingellenes szabályszegés megállapításához elegendő az, ha a szer az atléta szervezetében jelen van. Az a tény, hogy a felperes eredménye egy alkalommal csak egy tiltott szer használata miatt volt pozitív, enyhítő körülményként nem vehető figyelembe. Az a védekezés, hogy hogyan került az italába idegen eredetű szer, nem megalapozott. A felperes nem kifogásolta magukat a vizsgálati eredményeket. A poligráf vizsgálatok eredményei pedig már ismertek voltak az eljárásában, és ezeket tekintetbe is vette a döntése során. Ezen felül, a svájci jog hatálya alatt, a poligráf vizsgálatok – mint magától értetődő, nyilvánvaló bizonyítékok – elfogadhatatlanok, de eredményük figyelembe vehető, mint puszta személyes nyilatkozat. Hivatkozott a CAS 2008/A/1515 WADA versus Swiss Olympic & Daubney esetre, a 119. §-ra. A rajongó írásbeli nyilatkozata meg nincs aláírva, és feltehetően a rendőrségi nyomozati iratok kivonata sincs aláírva. A rajongó második írásbeli, közjegyző előtt tett nyilatkozata, ahol bevallotta, hogy az első alkalommal belefecskendezett egy “Winstrol Depot” nevű vízoldatot a felperes üdítős üvegébe egy edzésen, a második alkalommal pedig bement a versenyzők szekrényes öltözőjébe és belefecskendezte a felperes táskájában lévő üdítős üvegbe az azonos vízoldat keverékét, emellett furosemidet és progeszteront is, nem életszerű, és az, hogy így próbált segíteni az atlétának azért, hogy a sportteljesítményét fokozza, nagyon valószínűtlen. A rendőrség döntése irreleváns, mivel az nem a dopping gyakorlatára, hanem arra fókuszált, hogy a rajongó állítólagos tette árthatott-e az egészségnek. Egészében nézve sokkal inkább valószínűbb, hogy a felperes eredménye a tiltott doppingszerek tiltott használata miatt volt pozítiv, mint a más által állítólagosan befecskendezett italok miatt, a felperes pedig nem bizonyította állításait. Kérte, hogy a bíróság a felperes kérelmét utasítsa el és a peres eljárás költségeit térítse meg.

III. A CAS ELJÁRÁSA ÉS DÖNTÉSE

A tárgyaláson a felperes és jogi képviselője, az alperes képviselői és a CAS ügyvédje vett részt.

A felek fenntartották az írásbeli beadványaikat.

A felperes különösen azt hangsúlyozta, hogy alperes nem vette figyelembe a poligráf vizsgálatok eredményeit. Az alperes pedig azt, hogy a rajongó nem jelent meg előtte, így keresztkérdések feltételére sem kerülhetett sor. A felperes azzal érvelt, hogy semmilyen kapcsolata nem volt a rajongóval, és ezért nem volt lehetősége felhívni őt (a megjelenésre).

A sportoló a tárgyaláson tett vallomásában kifejtette, hogy a verseny alatt használt kulacsának tartalma kívülről nem látható. A szekrényes öltözőhelyiségeket nem lehet bezárni, valamennyi táska és kulacs egy mindenki számára szabad belépést biztosító teremben található. Csak saját italt iszik, sohasem találkozott a rajongójával, semmit nem tud róla. Elképzelhető, hogy az általa is látogatott edzőközpontban a rajongó is ugyanakkor ott járt. A kulacs tartalmát a rendőrségen nem vizsgálták. Az egyik versenyen, ahol pozitív mintát adott, négyszer kellett mosdóba mennie, holott eddig általában egyszer kellett igénybe vennie a mosdót. Nem emlékezett, hogy tájékoztatta-e erről az orvosát.

Az alperes a CAS jogeseteire hivatkozott, a WADA Szabályzat 10.5.1 cikke szerinti szabotázs tekintetében. A CAS mindhárom releváns esetben elutasította a fellebbezéseket bizonyíték hiánya miatt. A rajongó tanúvallomását figyelmen kívül kell hagyni, mert nem tudták meghallgatni, keresztkérdéseket sem tudtak neki feltenni. A tanú most sem jelent meg.

A felperes kifogásai mellett legalább a rendőrségi döntés megfontolását, és közjegyző által hitelesített nyilatkozatok tekintetbe vételét kérte.

A CAS eljáró tanácsa – miután megállapította hatáskörét és az alkalmazandó jogot – kiemelte, hogy felperes korábban nem kérte az alperes első, a felperest a doppingszabályok megszegése miatt szankciónáló határozatának felülvizsgálatát. A kereset az alperes második, az eredeti ügy állítólagos új bizonyítékok miatti újrakezdésével foglalkozó határozata ellen irányult. A CAS előtt a felperes új bizonyítékra hivatkozott, amelyet csak akkor kell érdemben vizsgálni, ha a felperes utólag értesült a tényekről, illetve a döntő, végső bizonyítékokról, amelyeket nem tudott az alapeljárásban előadni.

A Bírósági Tanácsnak az új tényekre és bizonyítékokra kell fókuszálnia, amelyek tükrében csak egyetlen elem található, mégpedig az ún. rajongó vallomása, miszerint azért, hogy még jobbá tegye a felperes későbbi teljesítményét, két alkalommal tiltott szereket fecskendezett a kulacsába. A rajongó vallomása körébe pedig az aláírás nélküli összefoglaló irat (“Absztrakt jegyzék”), a közjegyző előtt készült írásbeli nyilatkozata, a rendőrség döntése és a CAS-nak benyújtott írásbeli nyilatkozata tartozik.

Miután CAS a tanút az igazmondási kötelezettsége terhe alatt sem személyesen, sem elektronikus úton nem tudta meghallgatni, a felperes pedig nem is kérte a bíróságot, hogy a rajongót telefonon vagy más eszközön keresztül hallgassák ki, ezért a Bírósági Tanács úgy döntött, hogy nem fogadja el a rajongó összefoglaló iratát, közjegyző előtt tett nyilatkozatát és a CAS-nak benyújtott írásbeli nyilatkozatát.

Ezek után az egyetlen fennmaradó bizonyítási eszköz a rendőrség határozata.  A Bírósági Tanács ezt a döntést az állami hatóság hivatalos dokumentumának tekinti, és ez, mint új bizonyíték a felperes számára ismeretlen volt az alperes őt eltiltó döntésének meghozatala előtt.

A rendőrség az ismeretlen tettes ellen a magyar Büntető Törvénykönyv szerinti könnyű testi sértés okozása bűncselekménynek megalapozott gyanúja miatti nyomozást megszüntette azzal, hogy a cselekmény nem bűncselekmény. A meghallgatáson a felperes hangsúlyozta, a rendőrség a nyomozást megszüntető határozatában megállapította, hogy a felperes izotóniás étrendkiegészítő italába a doppingszernek minősülő szereket mindkét esetben a küzdősport rajongó tette bele, a gyanúsított beismerő vallomása szerint azért, hogy további sikeres sporteredmények érdekében növelje a felperes teljesítményét, és elmondta még, hogy szabadidejében testépítéssel foglalkozik és a teljesítményt fokozó szerekről információt az interneten gyűjtött, amelynek segítségével szerezte be a sztanozololt, mesterolonet és furosemidet tartalmazó vizalapú szuszpenziót.

Tény, a nyomozás megszüntetésével szemben senki nem tett panaszt, mivel senkinek nem volt érdeke jogorvoslattal élni.

A Bíróság Tanács a rendőrség nyomozást megszüntető határozatát az IJF Doppingellenes Szabályzata és a WADA Szabályzat 10.5.1 és 10.5.2 cikkeinek fényében  értékelte. A WADA a szabotázs példáját arra hozza fel, amikor az érintett atléta akarata ellenére kerül be a szervezetébe a doppingszer. A 10.5.2 cikk szerint a versenyzők felelősek az orvosi személyzet kiválasztásáért és az orvosi személyzet tanácsadásáért, ugyanis bármilyen (tiltott) szer nem adható az atléta részére. Ugyanez vonatkozik az atléta ételének vagy italának házastársa, edzője vagy egy másik személy általi szabotázsára az atléta munkatársi körén belül, mivel az atléták felelősek mindazért, amit lenyelnek és azon személyek magatartásáért, akiknek hozzáférést engednek az ételükhöz és italukhoz.

Az IJF Doppingellenes Szabályzata a WADA Szabályzattal egyező, eszerint az atlétának kell bizonyítania, hogy nem terheli semmilyen felróható magatartás vagy gondatlanság, illetve semmilyen súlyosan felróható magatartás vagy súlyos gondatlanság. A bizonyítási teher tehát a versenyzőt terheli. A CAS hatásköre azt eldönteni, hogy ezek után az adott körülmények megtörténte valószínűbb, mint annak nem megtörténte.

A rendőrség döntése és a felperes írásbeli nyilatkozatai a meghallgatás során nem győzték meg a Bírósági Tanácsot. A rendőrség nem vizsgálta, hogy terheli-e felróhatóság vagy gondatlanság, avagy súlyos felróhatóság vagy súlyos gondatlanság a sportolót.

Ami az állítólagos szabotázs első esetét illeti, a rendőrségi határozat nem írja le a budapesti sportépületet és nem jelöli meg, hogy volt-e szekrényes öltöző, ez az öltöző zárva volt-e, bárki hozzájutott volna-e a kulcshoz, hogyan választották el a cselgáncsozó csapatot a  testépítőktől, a súlyemelők és más személyek jelen voltak-e a sportintézményben, valamint az öltözőben, és hogy hogyan zajlott a felperes edzése, pontosan hol volt a felperes táskája és kedvenc kulacsa, vajon a sportoló vagy bárki a nevében gondoskodott-e a kulacsról stb. A Bírósági Tanács megpróbált a felperestől információt kapni a tényekről és körülményekről a tárgyalás során azért, hogy a rendőrségi iratban szereplő hézagokat kitöltse. Azonban az információk nem voltak elegendők a Bírósági Tanács számára, azon következtetés levonásához, hogy a felperes részéről kizárják az önhibát (felróhatóság) vagy a gondatlanságot, illetve a súlyos önhibát (súlyos felróhatóságot) vagy súlyos gondatlanságot.

Ami az állítólagos szabotázs második esetét illeti, a Bírósági Tanács nem talált meggyőző bizonyítékot a felperes nyilatkozatán felül, miszerint a válogatott tréningruháját viselő rajongó be tudott jutni az állítólag zárt szekrényes öltözőbe. A rendőrségi irat ezt a részletet nem erősíti meg. Ez és más részletek abból a célból döntően meghatározóak, hogy vajon a felperes a tőle elvárható gondossággal (magatartással) ügyelt-e a táskájára és a kulacsára. Ilyen és más információk szükségesek lettek volna ahhoz, hogy meghatározzák, felmerül-e önhiba (felróhatóság) vagy gondatlanság, illetve súlyos önhiba (súlyos felróhatóság) vagy súlyos gondatlanság.

Mivel a felperes nem tudott bizonyítékot felmutatni a vélelem megdöntésére, tehát, hogy nem önhiba (felróhatóság) vagy gondatlanság, illetve nem súlyos önhiba (súlyos felróhatóság) vagy súlyos gondatlanság alapján követte el a doppingvétséget, ezért a felperes a 10.5.1 és 10.5.2 cikkek követelményeinek nem felelt meg az új bizonyítékok alapján. A felperes szintén nem fejtette ki, hogy edzője miért csak félévvel később tett feljelentést a rendőrségnek és miért nem azonnal.

Ezekre figyelemmel a Bírósági Tanács úgy döntött, hogy elutasítja a fellebbezést és helybenhagyja az alperes határozatát. Kötelezte a felperest az alperesnek 1.000 CHF egy összegben való megfizetésére.

  1. VÉLEMÉNY

Álláspontom szerint, a felperes által előadott történet a rajongó által befecskendezett doppingszerekről teljesen életszerűtlen és valószínütlen volt, kódolva volt annak el nem fogadása, borítékolható volt a marasztalás, és a Nemzetközi Sportdöntőbíróság helyes döntést hozott. A felperes és jogi képviselője a választott védekezés részleteit nem gondolta át, nem dolgozta ki alaposan, nem tette öntellentmondás mentessé, logikusan felépítetté és a szabotázst hihetővé, például azzal, hogy gondoskodjon a rajongó felkészítéséről és megjelenéséről az IJF, majd a CAS előtt, vagy azzal, hogy a rajongó ellen magyar bíróság előtt kártérítési pert indítsanak, amelyet aztán lehetett volna szüneteltetni a doppingvétség kapcsán hozott végleges határozatig, ezt követően pedig lehetett volna a keresettől elállni is.

A felületes védekezés, a sportjogi szabályok nem kellően alapos ismerete azt eredményezte, hogy a versenyző a maximális időtartamú eltiltást kapta, annak ellenére, hogy – magam ezt nem vitatva – nem tudott arról, hogy doppingolt. Ha egy életszerűbb és teljesebb védekezést választ a sportoló jogi képviselője, a büntetést mérsékelhette volna a CAS.

A versenyző ügyében tehát nem választottak életszerű védekezési stratégiát (és taktikát), illetve nem valószínűsítették, bizonyították megfelelően a szabotázst, ezért nem sikerül(hetet)t a versenyzőnek a pert megnyernie és célját elérnie.

Gerő Tamás ügyvéd, sportjogi és adójogi szakjogász

 Forrás: Az írás az Orac kft. által kiadott Sportjogi Folyóirat 2021/3. számában jelent meg.

[1] Hatályon kívül helyezte a doppingellenes tevékenység szabályairól szóló 43/2011. (III. 23.) Korm. rendelet. Hatálytalan 2011. IV. 7-től.

[2] Hatályon kívül helyezte a doppingellenes tevékenység szabályairól szóló 363/2021. (VI. 28.) Korm. rendelet. Hatálytalan 2021. VII. 8-tól.

[3] Kihirdette a 99/2007. (V. 8.) Korm. rendelet

[4] Ld. pl.: Nemes András: Objektív felelősség a sportban. Sportjog, 2020/3. 8-13.

[5] CAS 2012/A/2797

 

  1. BEVEZETŐ

A sportról szóló 2004. évi I. törvény és annak felhatalmazása alapján a doppingellenes tevékenység szabályairól szóló 55/2004. (III. 31.) Korm. rendelet,[1] majd az azt felváltó 43/2011. (III. 23.) Korm. rendelet,[2] aztán az annak helyébe lépő 363/2021. (VI. 28.) Korm. rendelet az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) Közgyűlése által 2005-ben elfogadott, a sportbeli dopping elleni nemzetközi egyezménnyel[3] és a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) Kódexével összhangban szabályozza és szankcionálja a sportolók tiltott teljesítményfokozását. A legfontosabb szabály, hogy ha a versenyző szervezetéből származó mintában kimutatnak a tiltólistán szereplő tiltott szert, annak származékát vagy markerjét, akkor az doppingvétség, amelyért vétkességtől függetlenül felelősség terheli. A versenyző akkor mentesülhet a felelősségre vonás alól, ha a doppingeljárás során bizonyítja, hogy még gondatlanság sem terheli a doppingvétség elkövetésében, továbbá igazolja, hogy a tiltott szer (vagy annak származéka, illetve markerje) milyen módon került a szervezetébe.

Tiltólistára akkor kerül fel egy szer, ha potenciálisan teljesítményfokozó hatása vagy egészségkárosító hatása lehet, avagy a sport szellemiségével ellenkezik a hatása.

A tiltott teljesítményfokozást az UNESCO és a WADA doppingellenes egyezménye a sportoló objektív felelőssége[4] alapján szankcionálja, ami azt jelenti, nem kell, hogy szándékosan vétsen a szabályokkal szemben, amennyiben a tiltott szer (vagy annak származéka, illetve markerje) a szervezetében megtalálható, a doppingvétséget megállapítják. Nem elegendő tehát a védekezéshez a büntetőjogi gondolkodás alkalmazása, csupán a bűnösség (szándékosság vagy gondatlanság) kérdésének vizsgálata, tiltott teljesítményfokozás esetén a WADA és a Nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) előtt is szükséges a sportjogi szabályok alapos és részletes ismerete is.

A tárgybeli ügy azért érdekes, mert egy korábban legális gyógyszer került fel 2016. január 1-től a tiltólistára, és a tiltólistára történő felkerülését követően közvetlenül szankcionáltak egy nemzetközileg ismert sportolót.

  1. AZ ÜGY[5]

A felperes orosz profi teniszezőnő, az alperes az International Tennis Federation (ITF, Nemzetközi Teniszszövetség) volt, amely a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) által elismert nemzetközi sportszövetség.

A teniszezőnő 1994 óta az USA-ban él, és 2001 óta versenyez a WTA-tornákon.[6] Annak a tíz női játékosnak az egyike, aki megcsinálta az ún. “Karrier Grand Slam”-et, vagyis megnyerte az ausztrál, a francia, a brit és az amerikai nyílt teniszbajnokságot.

A felperes szervezetében 2016 januárjában tiltott szert mutattak ki, melynek következtében a nemzetközi sportszövetségétől kétéves eltiltást kapott.  

A sportoló 2016. március 7-én sajtótájékoztatón jelentette be, hogy az Australian Open után végzett doppingteszt során a szervezetében a WADA a meldonium nevű tiltott szert mutatta ki, amely 2016. január 1-től került fel a WADA tiltólistájára. A versenyző elmondta, hogy örökölt szívritmuszavara és cukorbetegsége miatt 10 éve szedi a meldoniumot is tartalmazó Mildronate nevű gyógyszert, amely korábban nem volt tiltott.

Kelet-Európában a Mildronate szert legális szívgyógyszerként használták. A Mildronate nevű terméket a WADA moszkvai akkreditált laboratóriuma is vizsgálta, korábban nem minősült doppingszernek.

A játékos megbízta a világ egyik vezető sportügynökségét, ellenőrizze a doppinglistát annak szempontjából, hogy az általa szedett gyógyszerek biztonságosak-e. A felperes menedzsere 2010-ig visszamenőleg rendben elvégez(tet)te a feladatát. Nem volt hibáztatható azért a sportügynökség és az ügynök sem, hogy nem vették észre, a Mildronate hatóanyaga, a meldonium felkerült a tiltólistára, és nem jöttek rá, hogy nem a gyógyszer márkaneve, hanem a gyógyszer hatóanyaga az, ami a tiltólistán szerepel. A Mildronate maga tehát nem szerepelt a tiltólistán.

A felperes szerint a WADA-t gondatlanság terhelte azért, hogy a gyógyszer neve nem került fel a tiltólistára, csak a meldonium nevű hatóanyag(a). Az ITF-nek és a WTA-nak is értesítenie kellett volna a játékosakat a Mildronate hatóanyagának, a meldoniumnak tiltottá minősítéséről. Az ITF köteles lett volna a TADP (Teniszezők Antidopping Programja) 3.1.3 cikke szerint nyilvánosságra hozni a WADA által eszközölt módosításokat a tiltólistát illetően.

Az is kétségtelen viszont, hogy a játékos mulasztott akkor, amikor nem ellenőrizte az aktuális doppingellenes szabályokat.

  1. A FELEK BEADVÁNYAI

A felperes fellebbezésében kérvényezte, hogy a vele szemben alkalmazott szankciót semmisítsék meg, illetve alternatívaként, hogy annak tartamát csökkentsék.

Kérelmének alapja az volt, hogy elismeri az önhibáját, ugyanakkor az alperes nem pontosan értékelte a bizonyítékokat a döntése meghozatala során, és olyan szankciót szabott ki, amely inkonzisztens volt a szövetség által kiszabott korábbi szankciókhoz képest. A játékos állította, hogy tudatosan vagy szándékosan sohasem használna tiltott anyagokat. A meldoniumot elsődlegesen Lettországban gyártják, és sok kelet-európai országban forgalmazzák “Mildronate” márkanév alatt; tipikusan és nagy mennyiségben használják, mint szívvédő gyógyszert, és terápiás hatása miatt teljesen logikus, hogy mivel a sportoló nagyobb stressznek van kitéve, az edzések és a versenyek idején használta.

A meldonium nevű szert 2015. január 1-től monitoringozta a WADA, és 2016-ban került fel a tiltólistára, amely tiltólistát 2015. szeptember 29-én tett közzé a WADA saját honlapján.

A felperes szerint a WADA döntése, amely a meldonium nevű anyagot tiltólistára helyezte, téves tudományos kutatásokon alapszik. A meldonium bármilyen módon teljesítményfokozó hatása nem bizonyított, ugyanakkor megakadályozza a szívsejtek elhalását és csökkenti a vércukrot. A játékos kifogásolta a WADA és az ITF tájékoztatásának a hiányát a meldonium tiltólistára helyezéséről. Annak ellenére, hogy tudták, rengeteg kelet-európai sportoló használja a szert, nem volt kiemelt tájékoztatás a WTA részéről sem a meldoniummal kapcsolatban. Ehhez képest a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség (IWF) és az Orosz Korcsolya Szövetség (RSU) is kiemelten tájékoztatta a szövetségükben regisztrált sportolókat, az orosz antidopping ügynökség (RUSADA) pedig még külön is tájékoztatta az orosz műkorcsolyázókat. Külön kiemelt tájékoztatást adott ki a Belorusz Atlétikai Szövetség (BAF), valamint a Nemzetközi Floorball Szövetség (IFF) is.

A felperes szerint a WADA tudatában volt annak, hogy milyen nagyszámú sportoló használta a Mildronate gyógyszert. Valójában a szer használatának túlzott elszaporodása volt a kiváltó oka annak, hogy a gyógyszer hatóanyagát, a meldoniumot a 2016-os tiltólistára helyezték.

Ezek alapján a WADA-ra és az ITF-re hárul a bizonyítási teher, hogy megadták-e a megfelelő tájékoztatást, így a sportolók és a sportszervezetek tudatában voltak-e a változásnak. “Amennyiben ezt a tényt nem tudják bizonyítani, abban az esetben őket terheli a gondatlanság, és emiatt ők sértették meg a sportolók jogait.” – vonta le végkövetkeztetésként a felperes.

Az alperes, a Nemzetközi Teniszszövetség szerint a fellebbezést el kell utasítani és a döntést helyben kell hagyni. Az ITF szerint ténylegesen az eset a felperes hibáját mutatja, és felelősségre kell vonni a sportolót doppingvétség miatt. A játékos  gondatlanul járt el, amikor a tájékozódási kötelezettségét a menedzserére bízta, anélkül, hogy bármilyen konkrét utasítást adott volna neki. Az ügynökre ugyanis nem hárítható át a sportolónak a tiltólistára vonatkozó ellenőrzési kötelezettsége. A doppingellenes szabályokat minden sportolónak magának kell betartania. A sportolónak az általa szedett gyógyszerekkel kapcsolatban a legnagyobb gondossággal kell eljárnia, annak érdekében, hogy semmilyen tiltott anyag ne kerüljön a szervezetébe. Tehát a felperes hibája, hogy átruházta az ellenőrzési kötelezettségét egy teljes mértékben inkompetens személyre.

Az alperes szerint a felperesnek szakképzett személyt kellett volna megbíznia a tiltólista ellenőrzésével, megfelelő instrukciókat kellett volna adnia az ügynökségének, és súlyosan gondatlanul járt el az általa megbízott menedzser munkájának felügyelete során, ezért a  Szabályzat és a TADP alapján kiszabott kétéves eltiltás jogszerű volt.

Az alperes tehát határozottan állította, hogy felperes önhibát vétett, hiszen szervezetében tiltott anyag volt, ezért szigorú személyes felelősséggel tartozik.

Az alperes szerint abban a kettő kérdésben kell a CAS-nak állást foglalnia, hogy milyen mértékig tett eleget a felperes azon kötelességének, hogy a legnagyobb gondossággal járjon el avégett, hogy semmilyen tiltott anyag ne kerüljön a szervezetébe; valamint, hogy van-e elfogadható mentség számára az önhibáját illetően?

A felperes 2013-tól kezdődően nem alkalmazott szakképzett személyeket a tiltólista ellenőrzésére.

  1. A CAS DÖNTÉSE

A CAS a kétéves eltiltást 15 hónapra csökkentette (így a sportoló 2017. április 26-tól ismét versenyezhetett).

A CAS megállapította, a doppingellenes szabály megszegése nem volt szándékos, mivel a felperes nem tudott arról, hogy az általa szedett gyógyszer, a Mildronate egy 2016. január 1-től tiltott hatóanyagot, a meldoniumot tartalmaz. Azonban a sportoló a szabályszegésért kizárólagos felelősséggel tartozik, és különösen jelentős önhibának minősül, hogy nem ellenőrizte azt, a gyógyszernek a folyamatos használata megengedett-e. Amennyiben a sportoló, vagy az ügynöke, vagy a gyógyszert felíró orvos utánanéz a hatályos szabályozásnak, akkor a doppingellenes szabályszegést elkerülhette volna a játékos. A doppingvétségért ezért egyedül a sportoló a felelős.

  1. VÉLEMÉNY

A sportolót akár fel is menthették volna, mégis eltiltották.

Ez az eset attól különleges, ha a sportoló nem szólal meg a sajtótájékoztatón, akkor talán nem is keveri magát doppingvétségbe, a meldonium felszívódása ugyanis 120 nap. Ha azt nyilatkozza, hogy tavaly, amikor a doppingszer még nem volt tiltólistán, csak akkor szedte a meldoniumot, és nem azt állítja, hogy nem olvasta a WADA tájékoztatóját, akkor lehet, hogy a felelősségét nem állapították volna meg.

2015-ben a Bakui Európai Játékokon már monitorozták a meldoniumot, és kiderült, hogy a keleti tömb országaiból érkező sportolók kb. 17%-ának a mintája volt pozitív.

A teniszezőnő sportközgazdászok becslése szerint akár kétmilliárd forint bevételtől eshetett el a figyelmetlensége miatt, pedig mint kiemelt sportolót tájékoztatta őt külön a WADA, az orosz és a nemzetközi teniszszövetség is, a 2016-os tiltólistáról.  Amennyiben nem ismeri el az orosz sportoló, hogy éveken keresztül használta azt a szívgyógyszert, amit még a gyártó tájékoztatása szerint is csak hat héten keresztül szabadott volna szedni, és nem állítja, hogy figyelmen kívül hagyta a WADA tájékoztatását, nem hozta volna magát abba a helyzetbe, hogy a későbbi védekezését a CAS már nem méltányolja, teljes egészében. Tény, hogy csökkentették az eltiltását, de egy jobb védekezéssel akár a felmentését is elérhették volna az amerikai ügyvédei.

Álláspontom szerint a legjobb védekezés, és ez a büntetőjogban is érvényes, hallgatni addig, ameddig a védelem a releváns információkat beszerzi, és úgy kell összerakni a védekezést, hogy az zárt logikai egységet képezzen. 

 Megjelent: Az Orac Kiadó gondozásában, a Sportjogi Folyóirat 2021/IV. számában

Gerő Tamás ügyvéd, sportjogi és adójogi szakjogász

[1] Hatályon kívül helyezte a doppingellenes tevékenység szabályairól szóló 43/2011. (III. 23.) Korm. rendelet. Hatálytalan 2011. IV. 7-től.

[2] Hatályon kívül helyezte a doppingellenes tevékenység szabályairól szóló 363/2021. (VI. 28.) Korm. rendelet. Hatálytalan 2021. VII. 8-tól.

[3] Kihirdette a 99/2007. (V. 8.) Korm. rendelet

[4] Ld. pl.: Nemes András: Objektív felelősség a sportban. Sportjog, 2020/3. 8-13.

[5] CAS 2016/A/4643

[6] Women’s Tennis Association, Női Tenisz Szövetség, amely 1973-ban alakult meg a profi női teniszezők érdekeinek képviseletére. A WTA Tour szervezi világszerte a profi női tenisztornákat.

Bár számos etikai normát és szabályt sért, sem a Reklámszövetség Etikai Bizottsága, sem az Önszabályozó Reklám Testület nem kezdeményezett semmilyen intézkedést az Elk*rtuk című film plakátja ellen. A „semmitevés” oka, hogy a testületek úgy értelmezték, a kurzusmozinak szánt politikai krimi reklámja nem tartozik a hatáskörükbe – ugyanis nem kereskedelmi, hanem politikai hirdetés. És a plakátot, illetve a filmet elnézve ez valószínűleg igaz: az alkotás simán semmibe vesz olyan évtizedes gyakorlatokat, amiket még Sztálin sem óhajtott megsérteni.

 

Fotó: Megafilm

1935-ben a Lenfilm stúdióban elkezdett formálódni egy új produkció Sztálin támogatásával. A film a legendás leningrádi pártvezető, az 1934-ben merénylet áldozatául esett Szergej Kirov életének utolsó tíz évét kívánta feldolgozni. Sztálin óriási politikai tőkét kovácsolt a Kirov-gyilkosságból. Erre hivatkozva kezdte meg leszámolását a párton belül alternatív irányt képviselő csoportokkal, ami aztán a ’30-as évek terrorjába, véres megtorlásaiba csapott át. Úgy érezte, korlátlan hatalmának elfogadtatásához jól jöhet egy film is, amely közvetíti a hivatalos ideológiát, és egyben kijelöli a rendszer ellenségeit, akikre megsemmisítő csapást kell mérni. A vezér részt vett a forgatókönyv kidolgozásában, de a munka – talán éppen ezért – elég lassan haladt, ellentétben a kivégzésekkel. Így aztán Sztálin folyamatosan igyekezett kicsit aktualizálni a film üzenetét, a végén már Georgij Pjatakov, Karl Radek és társaik 1937. januári perével is össze kívánta kapcsolni. Végül Friedrich Ermler rendezésében elkészült A nagy hazafi című kétrészes opusz (1937–39), a sztálini propaganda filmes himnusza. Valamiért azonban, bár egyértelmű és fölvállalt volt, hogy a mű Kirovról szól, a főhős nem eredeti nevén jelent meg, miképp ellenségei sem. Így bizonyára szabadabban lehetett formálni és a politikai üzenetekhez idomítani a történéseket, szónoklatokat, mindenesetre Sztálin és az alkotók láthatóan kerülni kívánták a ferdítés és hiteltelenség vádját.  
 

Igazság és igazolhatóság

Meglepő módon tehát ez a szovjet propagandafilm is betartotta azokat a kereteket, amelyek nagyjából mind­máig meghatározóak a jelenről, közelmúltról szóló politikai témájú filmek készítésénél. Ha a szereplők beazonosíthatóak valós személyekkel, vagy egyenesen azok nevével jelennek meg, ábrázolásuknak, tetteiknek, kijelentéseiknek egészében igazodniuk kell bizonyítható tényekhez. Különösen, ha még élő személyekről van szó. Amennyiben a mű hipotézisekre épül, jobb fiktív neveket használni, vagy/és egyértelműen jelezni, hogy a történet a fantázia szüleménye. Ettől egy politikai film még lehet leleplező erejű, és nem kis botrányt kavarhat. Jó példák erre a műfajnak az 1970-es években született legendás olasz darabjai, a Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében, az Egy rendőrfelügyelő vallomása az államügyésznek, vagy a Mattei-ügy. Verhetjük hát a mellünket, mert nálunk bizony elkészült egy politikai krimi, amely szakít az általános gyakorlattal. Magyarnak nem lehet szabályokat diktálni, ha az igazság a tét. Legyen bár vélt. Ha Kálomista Gábor producer meg van győződve valamiről, az Elk*rtuknak meg kell születnie. Főleg, ha a számára kedves kormánynak előnyös, különösen kampányidőszakban. Hangsúlyozni kell, hogy ön­­magában ez nem probléma. Lehet játékfilmet csinálni 2006-ról, az őszödi beszédről, az utána kialakult politikai válságról, a zavargásokról, a sok ártatlan emberrel szemben is durva erőszakot alkalmazó rendőri akcióról. Gyurcsány Ferencről, Dobrev Kláráról, Szilvásy Györgyről, Hann Endréről, bárkiről, bármilyen céllal, bárki szolgálatában. Fel lehet vállalni, hogy a mű a politikai szereplőket beazonosíthatóan, saját nevükön szerepelteti, amit a gyártó online információs anyaga külön megerősít. Ám ebben az esetben a történetnek igazolható tényeken kell alapulnia, pontosabban világosan el kellene határolnia a tényeket a fiktív, hipotetikus elemektől. Az Elk*rtuk ezt nem teszi meg, így aztán a befogadásban tényként jelenik meg, hogy Gyurcsány Ferenc hatalmának megtartását az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után (is) egy szűk csoport manipulálta, élén Dobrev Klárával és Hann Endrével, a Medián Intézet vezetőjével. Felmérve a helyzetet, ellenfeleiket megelőzve, ők adták át a beszéd felvételét a médiának, ők provokálták a televízió ostromát, tudatosan hagyták, hogy rendőrök sérüljenek meg, majd a sikertelen önkormányzati választások után szították az október 23-i zavargásokat, és eltervezték a brutális rendőri akciót is. Dobrev figurája pedig ördögivé minősül, amikor az ártatlan áldozatok lehetőségére így reagál: „Járulékos veszteség.”  

Rágalmazás, miegymás

A politikai témának ez a fajta játékfilmes feldolgozása, amely szakít az általános gyakorlattal, egy sajátos képletet eredményez, amely komoly jogi kérdéseket vet fel. Már csak azért is, mert élő, aktív személyekről állít olyan dolgokat, a tények szintjén kezelve, amelyek nehezíthetik tevékenységüket, elvileg akár ellehetetleníthetik őket politikai vagy egyéb pályájukon. Mindenekelőtt azt kéne tisztázni, hogy a játékfilmes világ narratívái mennyiben vonatkoztathatók a valóságra. Milyen szinten értelmezhető egy történet vagy annak elemei, tényállításnak, igazságnak, hazugságnak? Tekinthető-e fikciós műfajban például rágalomnak egy létező személyekkel kapcsolatos bizonyítatlan vagy éppen hamisnak minősülő esemény, jellemábrázolás? A kérdéskörről tapasztalt jogászokat faggattunk. Mindhárman tagjai az Ügyvédekkel a Demokratikus Jogállamért Egyesület elnökségének. Sziklai János úgy véli, egy ilyen játékfilmes megoldásnak büntetőjogi és polgári jogi következményei is lehetnek. „Kezdjük az elején. Rágalmazásnak tekintjük, ha valaki valakiről más előtt nyilvánosan valótlan tényt állít, sugalmaz, és az sérti az illető becsületét. Minősített eset – többek között –, ha ez nagyobb nyilvánosság előtt történik, amit korábban a bíróságok úgy fogalmaztak meg, hogy első látásra nem lehet megállapítani a jelenlévők számát. Ide sorolhatjuk a nyilvános vitákat is, de ilyen szintű rágalmazás a médiában gyakori, bár ma már inkább a közösségi oldalak jelentik a vezető fórumot. A rágalmazásnak sokszor hitelrontás a következménye, előfordulhat, hogy komoly gazdasági kárt okoz. Lényegében a parlamenti képviselők is folyamatosan rágalmazzák egymást, ám az ott kialakult gyakorlat, a mentelmi jog miatt ezek nem kerülnek bíróság elé. A Btk.-ban is az enyhébb súlyú cselekmények közé tartozik a rágalmazás, és csak a sértett magán­indítványára lehet belőle eljárás.” A szakember szerint fikciós mű­ben is történhet rágalmazás. „Amennyiben valós személyek egyértel­műen­ felismerhetően, be­azonosíthatóan jelennek meg pél­dául egy játékfilmben, és valótlan, nem bizonyított tényeket közölnek vagy sugalmaznak róluk, eredményesen lehet pert kezdeményezni – állítja Sziklai János. – Különösen akkor, ha más, dokumentált tények mellé épülnek be, ami erősíti azt a hatást, hogy valós történésekről van szó. Ki lehet persze írni a film elejére, hogy bár megtörtént események alapján készült, a megjelenített cselekmény a képzelet szüleménye, a szereplők kitalált személyek. De ismétlem, ha egyértelmű a beazonosíthatóság, amit ráadásul valódi nevek is megerősítenek, igazolható a rágalmazás, illetve a személyiségi jog megsértése. Talán praktikusabb is a dolgot a polgári jog felől, személyiségi jogi sérelemként megközelíteni. Igaz, ha közszereplőkről van szó, felvethető, hogy nekik jóval több sérelmet kell eltűrniük. De mondjuk egy összeesküvés-elmélet vagy kirívóan súlyos bűnvád a velük kapcsolatos határokat is túllépheti.” Az elvi megállapításokkal Mórotz Zsolt is egyetért, ám saját esetei alapján is úgy látja, a bírósági gyakorlat nagyon messzire tolja a közszereplőktől elvárható tűréshatárt. Ennek hátterében alkotmánybírósági határozatok húzódnak meg, mindenekelőtt a 36/2014-es, amelyet több újabb is megerősített. „Egy közszereplőnek, különösen, ha közhivatalt vagy köztisztséget tölt be, ma szinte minden negatív minősítő állítást el kell viselnie – jelenti ki az ügyvéd. – Mostanra legalább szűkült a körük, hiszen az 1990-es években már akkor is közszereplőnek minősíthették az embert, ha egyszer szerepelt a tévében. Egy politikusról ebben a minőségében ma gyakorlatilag bármit mondhatnak jogi következmények nélkül. Más kérdés, ha emberi mivoltában, méltóságában sértik. Arra pedig nemigen van példa, hogy mi a helyzet, ha a bántó vagy hamis állítás egy játékfilmben történik. Amerikában voltak ilyesmiből perek, de ott, ha egy valós személy beazonosítható egy filmben, az engedélye kell hozzá, hogy megjelenítsék.” Gerő Tamás, az Ügyvédekkel a Demokratikus Jogállamért Egyesület el­nöke megerősíti kollégája aggályait a létező joggyakorlattal kapcsolatban. „A játékfilmet ebben a tekintetben a politikai plakátokhoz hasonlítanám – fejtegeti a szakember. – Azokon aztán gyakran találkozhatunk lejárató, becsmérlő, hamis, bizonyítatlan állításokkal. A politikusok – természetesen a hozzájárulásuk nélkül – eltorzítva is szerepelhetnek rajtuk. Gondoljunk csak a politikusokat Soros-ügynökként megjelenítő vagy bohócnak ábrázoló plakátokra. Ám született már olyan jogerős bírósági ítélet, hogy ezt is tűrniük kell. A játékfilmes ábrázolásnál további probléma, hogy a műtípus elnevezése eleve arra utal, hogy amit bemutat, az nem a tárgyszerű valóság. Főleg, ha dokumentumanyagok beépítésével formai distinkciót is tesz az alkotó a tények és a fikció között. Ugyanakkor nézői oldalról úgy is megközelíthetjük a dolgot, hogy a dokumentumok a fikció tényszerűségének képzetét erősítik. Mindezzel együtt úgy gondolom, ha beazonosíthatóan jelenik meg egy valós személy, mindenképpen sérelmezheti, hogy a vele kapcsolatos megalapozatlan állítások, esetleg torzító ábrázolása sértik a jó hírnevét, amiért személyiségi jogi pert indíthat, kérhet helyreigazító nyilatkozatot. Azt pedig semmiképpen sem kell tűrnie, ha emberi minőségében mocskolják, alkoholistának vagy kéjencnek állítják be.” Szó, mi szó, érdekes helyzet. Ezek szerint Dobrev Klárát és Hann Endrét játékfilmben sem lehet összehozni egy forró, szenvedélyes éjszakára, de esetleg következmények nélkül bemutatható, hogy véres rendőri akciókhoz vezető zavargásokat provokálnak. Mindenesetre a jelenlegi jogi megközelítés elég problémás, hiszen az efféle hamis állítások nem egyszerűen az érintettekkel szemben sértőek, hanem a társadalom, a közvélemény manipulálását, megtévesztését szolgálják.  

Mit is üzen?

 A manipulatív szándék jól látszik az Elk*rtuk médiakampányán is. A filmhez készült moziposzter ellepte az országot, Pesten még óriásméretben is látható Gyurcsány Ferenc profilja a film címével és annak összes főbb karakterével. Ne legyenek persze kétségeink, a poszter nemcsak a filmet hivatott reklámozni, de annak a választási harcban politikai szerepe is van. „Azt se higgyük el, hogy ez egy művészfilm, hiszen pontosan látszik, hogy az Elk*rtuk egy ideoló­giai indíttatású propagandamozi – mondja Kaszás György reklámkritikus, egykori kreatív igazgató. – Az alkotást épp ezért nem lehet függetleníteni a jelen politikai helyzettől, pláne, hogy abban 2006. október 23-a fontos vonatkozási szerepet kap, miközben a filmet idén két nappal a forradalom évfordulója előtt mutatták be.” A plakát ezenfelül etikailag is kifogásolható. Kaszás György ennek bizonyítására a kereskedelmi és gazdasági hirdetésekre vonatkozó Magyar Reklámetikai Kódexet hozza fel, melynek bevezetésében elsők között szerepel, hogy az politikai hirdetésekre nem érvényes. „Ha cinikus akarnék lenni, azt mondanám, ez teljesen érthető, hiszen a politikai kérdésekben az etika kevésbé fedezhető fel – mondja az elemző. – A kódex 3. cikkelye egyébként tartalmazza, hogy »A reklámozásban figyelembe kell venni a társadalomban általánosan elfogadott erkölcsi-etikai normákat, valamint a közízlést«.” Kaszás szerint az Elk*rtuk ezt a szempontot már a film címével sem veszi figyelembe. Utóbbi szintén problémát jelent a 13. cikkely szempontjából, mely kimondja: „A kifejezetten felnőtteknek szánt termékek reklámját tilos gyermek- vagy fiatalkorúnak szóló média­környezetben elhelyezni”, valamint „A gyermekkorúaknak, fiatalkorúaknak vagy gyermekkorúak és fiatalkorúak szerepeltetésével készült reklám nem tartalmazhat olyan kijelentést, vizuális megjelenítést, vagy hangeffektust, amely szellemileg, erkölcsileg és fizikailag a kárukra lehet, kihasználja hiszékenységüket, tapasztalatlanságukat és érzésvilágukat”. A plakát tehát ennek az elvárásnak sem felel meg, mivel a kiskorúak az utcán számos helyen találkozhatnak a hirdetéssel és annak címével. „Ha tehát a plakátot gazdasági vagy kereskedelmi célú reklámnak tekintjük, mely egy filmet akar eladni, akkor főleg nem jelenhetne meg olyan helyeken, ahol gyerekek is láthatják” – állítja a szakértő, hozzátéve, hogy sem a Reklámszövetség Etikai Bizottsága, sem az Önszabályozó Reklám Testület nem kezdeményezett semmilyen intézkedést a plakát ellen. „Ennek oka nyilván az, hogy az Elk*rtuk végtére is egy politikai reklám, amire nem terjed ki a reklámetikai kódex hatálya” – mondja Kaszás. Az elemző szerint a poszterrel amúgy esztétikai gondok is vannak. Egyfelől nincsen megkomponálva, a rajta szereplő portrén hemzsegnek a képi elemek. „Egy plakátnak minél egyszerűbbnek kell lennie, hogy a befogadót egy pillanat alatt tájékoztassa. Ehhez képest ezen az Elk*rtuk poszteren tizenhét képi elem látható. Még követni is nehéz” – mondja Kaszás, aki szerint tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a cím „ú” betűjét egy négyzetbe helyezett „x” betűre cserélték, ami olyan érzést kelt, mintha egy szavazólap kitöltött rubrikáját látnánk. „A reklámozás szempontjából külön érdekes, hogy a premiert megelőző időszakban még a stáb is rejtőzködött. Nem is lehetett tudni, hogy konkrétan kik fognak szerepelni benne” – mondja Kaszás György, hozzátéve, egy hollywoodi kasszasiker esetében akár egy-két évvel a bemutató előtt lehet tudni, hogy kik lesznek a főbb szerepekben. „Egy jó filmet a színészek nevével is el próbálnak adni, elvégre az mágnesként vonzza a nézőket. A jelen esetben ez nem így volt” – jelenti ki az elemző. Arról nem is beszélve, hogy a film brit rendezője, Keith English sem népszerűsítette a filmet, a premier után pár nappal pedig törölte a Twitter-­fiókját is.  

Nézni a jelent

A film további sajátossága, hogy tizenöt évvel ezelőtti eseményt dolgoz fel, a közelmúltat mutatja be. A magyar közönség számára ez szokatlan lehet, hiszen bár egyes filmjeink a premierjük idején az aktuálisan zajló társadalmi és politikai folyamatokra reflektáltak – például Szabó István Édes Emma, drága Böbéje a tanárok helyzetét mutatta be a rendszerváltás után, vagy a Megint tanú a kilencvenes évek átalakuló gazdasági és politikai realitását –, addig kevés film utal ténylegesen megtörtént, aktuá­lis politikai eseményekre. Kérdéses hát, hogy a mozinézők hogyan reagálnak egy ilyen filmre. „Magyarországon lenne igény olyan filmekre, amelyek a jelen és a közelmúlt politikai, társadalmi eseményeit mutatják be. Csak nem mindegy, hogy szakmailag milyen szinten készítik el azokat” – állítja Paár Ádám, a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa. A történész-politológus szerint a nézők főleg két szempontot várnak el egy történelmi filmtől: legyen valószerű és hiteles, másrészt cselekményes, hogy izgalmas legyen végignézni. „Utóbbi szempontot a történészek hajlamosak elfelejteni, pedig a politikai drámákban is fontos a narratíva” – mondja Paár, példának hozva fel az amerikai filmeket, melyek rendezői nemcsak ügyesen bonyolítják a cselekményt, de arra is ügyelnek, hogy a republikánus és demokrata oldal közti véleménykülönbségeket áthidalják – mondjuk azzal, hogy a közös amerikai értékekre hivatkoznak, így a filmek szereplői bizonyos alapvető kérdésekben nehezen, de konszenzusra tudnak jutni. Valóban érdemes a témával kapcsolatban felidézni pár amerikai filmet. Oliver Stone 1995-ös Nixon című alkotása például egy évvel Richard Nixon halála után került a mozikba, és mesélte el az egykori republikánus vezető történetét az 1972-es Water­gate-botrány szemszögéből. A főszerepet Anthony Hopkins alakította, aki remekül hozta az örökké szorongó elnök figuráját, annak minden erősségével és gyengeségével. Oliver ­Stone pedig, akárcsak más történelmi filmjében, ezúttal sem finomkodott: nemcsak Nixon életére, karrierjére és egészségügyi problémáira irányította a fókuszt, de bemutatta a külügyminiszterével, Henry Kissingerrel vívott konfliktusait is. A lezárásban pedig a film elérkezett a jelenbe: Nixon temetéséről látunk archív felvételt, amelyen feltűnnek volt elnökök, Gerald Ford, Jimmy Carter, Ronald Reagan, idősebb George Bush, és az akkor kormányzó Bill Clinton is. A 2018-as Vice (Alelnök) című film Dick Cheney pályafutását mutatta be. Ebben is egy tehetséges átalakuló­művész, Christian Bale alakította a „főhőst”. Nemcsak felszedett pár kilót a szerep kedvéért, de tökéletesen formálta meg Cheney megfontolt, stratéga alakját is. A film amúgy nem fukarkodott politikusokban, akiket a legnagyobb nevek játszottak: Cheney feleségét Amy Adams, Donald Rumsfeld védelmi minisztert Steve Carell, George W. Bush elnököt Sam Rockwell, Colin Powell külügyminisztert Tyler Perry, de még feltűnt Condoleezza Rice és Henry Kissinger is. Az Alelnök kendőzetlenül mutatta be Cheney életét, kitérve a politikus alkoholproblémáira, szívrohamaira, a hatalomhoz való ragaszkodására és arra, hogy egy erős férfi mögött mindig egy erős nő áll, jelen esetben a későbbi Second Lady, Lynne Cheney. „Magyarországon más a helyzet, itt alapvető kérdésekben is viták vannak – mondja Paár, kiemelve az 1989-es átmenetet, amelyet hol rendszerváltásnak, hol rendszerváltoztatásnak hívnak. – A magyar társadalom másrészt kulturális szempontból is szemérmesebb, mint az amerikai vagy a skandináv” – véli a történész, hozzátéve, ezekben az országokban a sorozatok és játékfilmek előszeretettel mutatják be a jelenkor politikai eseményeit. Politikai utalások persze egy-egy könnyedebb magyar alkotásban is megjelentek: Torgyán József alakja például A miniszter félrelép híres parlamenti jelenetében és A Viszkis című filmben is felidéződik. „A napi politikát amúgy gyakrabban is be lehetne mutatni a vásznon. Kérdéses persze, hogy ez a magyar közönséget mennyire hozza lázba – mondja Paár Ádám. – Hiszen míg az amerikai filmekben érdekfeszítő a szövetségi kormány működése, addig nálunk inkább a közelmúlt történéseit kellene szemléltetni. Utóbbira hamarosan lesz újabb példa: már forog az 1990-es taxisblokádról szóló film, melyben ifjabb Vidnyánszky Attila játssza a fiatal, míg Seress Zoltán a időskorú volt miniszterelnököt, Antall Józsefet. Ahogy távolodunk a közelmúlt eseményeitől, előbb-utóbb felnő egy generáció, amelynek mindez már történelem lesz. A konkrét eseményekhez köthető ellentétek addigra vélhetőleg feloldódnak, így például a rendszerváltás éveiről lehet egy elfogulatlanabb, relatíve kiegyensúlyozottabb filmet készíteni.”
 
Forrás: https://nepszava.hu/3136468_szexorultnek-nem-abrazolhatnak-de-tolvajnak-veres-kezunek-igen
Szerzők: Forgács Iván, és P. Szabó Dénes

A cikk október 31-én jelent meg onlne.
 
vasárnap, 14 november 2021 15:31

És ki kért engedélyt az újszülöttől?

Vajon Berki Krisztián kislánya mennyit érzékelhetett abból, hogy csaknem kétszázezer ember figyelte pénzért a születését? És mit szól majd, amikor ennek tudatára ébred? Örülni fog, hogy világra jötte óta híres? Nevet egyet, hogy milyen laza szülei vannak? Vagy beleborzong, hogy show műsort csináltak a léte kezdetéből? Legkésőbb tíz év múlva, a kiskamaszkora kezdetén kiderül. Addig a szülőkről lehet beszélni. Mit is csináltak, miért csinálták, csinálhatták-e? Pálcát törhetünk Berkiék fölött, nehéz lenne nem ezt tenni, de influenszerként a munkájuk és a lételemük az életeseményeik folyamatos, megszállott dokumentálása és közzététele a közösségi hálón. Ha üzleti megfontolás is van a megosztás mögött, nyilván fokozza a társadalmi felháborodást.

 
Ma már külön terminus, a sharenting (a parenting és a share angol szavak összevonásából) jelöli, amikor a szülők saját gyerekükről meggondolatlanul vagy túlzott mértékben osztanak meg tartalmakat. Ez nem csak a gyerek jogait sértheti, az énképére és az identitására is hatással lehet, ha később nem tud azonosulni a szülei által a közösségi mé­diá­ban róla kialakított képpel. Bármilyen furcsán hangzik, egy újszülöttnek ugyanúgy hozzá kell járulnia, hogy nyilvánosságra hozhatnak-e róla felvételeket, mint egy felnőttnek. De hogyan tudná ezt közölni egy csecsemő? Egyre szaporodnak az olyan esetek, perek, mikor valaki felnőtté válva szembesül azzal, mi történt vele, és maga kér jogorvoslatot. Kérdés, hogy visszamenőleg miben lehet érdemben ítélkezni. Léteznek filmek, amelyekben progresszív társadalmi üzenete van a szülés megjelenítésének. Ilyen Mészáros Márta Kilenc hónap című legendás, 1976-os alkotása, amelyben Monori Lili vállalta, hogy kamerák előtt szüli meg gyerekét, közös élménnyé téve a női sors fennkölt erőpróbáját, ami katartikus erővel tudta lezárni az igazi emancipáció mellett kiálló művet. Nemrég készült egy gyönyörű orosz dokumentumfilm, a Doktor, gyereket akarok egy szülészeti osztály életéről, orvosi beavatkozásokkal, beazonosítható újszülöttekkel. Igaz, kerülve a sokkoló dokumentálást.
 
 
A rendezőnő, Julija Mironova lapunknak nyilatkozva elmondta, igyekeztek a legnagyobb alázattal kezelni a témát, nem sérteni a szereplők méltóságát, és szigorúan betartani a jogi előírásokat. „Jelenetről jelenetre kértük az osztályon fekvők írásbeli engedélyét, az egész teret átfogó beállításoknál végigjártam a kórtermeket, azokat, akik nem írták alá a papírt, a felvétel alatt átvittük egy másik helyre. Az oroszországi rendelkezések szerint 14 éven aluli gyerekekről a szülő engedélye nélkül nem lehet nyilvánossá tenni felvételeket. Egyszer játszótéren akartunk riportot csinálni gyerekekkel arról, hogyan hat rájuk Momo a neten. Ismerős anyukákat kellett találnom, hogy összeszedjük a csapatot.” Születése pillanatától minden emberi lényt megilletnek emberi és személyiségi jogok, tiszteletben kell tartani a méltóságát, jó hírét. A szülő csupán felügyeli, képviseli ezeket, amíg a gyermeke nem teljesen cselekvőképes. Állami oldalról pedig a gyámhatóság nyújt számára védelmet, akár a szülővel szemben is, ha testi, szellemi, erkölcsi fejlődése veszélybe kerül. Bármilyen furcsán hangzik, egy újszülöttnek ugyanúgy hozzá kell járulnia, hogy nyilvánosságra hozhatnak-e róla felvételeket, mint egy felnőttnek. Ám a szülők hajlamosak úgy gondolni, hogy saját megfontolásaik alapján szabadon rendelkezhetnek a gyerekükkel. Ebből a szempontból Monori Lili nemes célért hozott döntése semmivel sem jelent kisebb kockázatot, mint Berkiék számító exhibicionizmusa. Nagyobb korban már egyértelmű, hogy ha egy gyerek nem akar szerepelni, nyilvánosság elé kerülni, nem lehet rá kényszeríteni. De hogyan tudná ezt közölni egy újszülött? Gerő Tamás, az Ügyvédekkel a Demokratikus Jogállamért Egyesület elnöke úgy véli, hogy bár a szervezeti keret és a jogszabályok rendelkezésre állnak a gyermekek védelmére, érvényesítésük a gyakorlatban meglehetősen nehézkes, és nem is igazán életszerű. Elsősorban a szülők tekintetében. Ha belegondolunk, az állítás nem meglepő, hiszen a gyerek ki van szolgáltatva a szüleinek. De ennél is lényegesebb, hogy alapvetően bízik bennük. Elfogadja, hogy döntéseik az ő érdekeit szolgálják, még ha nem is mindig kellemesek számára. Egy viszonylag normálisan működő családban a tapasztalatai szintén ezt erősítik meg. Anya és apa jót akar nekem. Ha ők úgy gondolják, hogy érdemes megörökíteni sok mindent rólam, és megosztani az interneten, akkor játsszuk ezt. Ha érez is emiatt bántásokat a környezetében, túlteszi magát rajtuk. Már valamennyire érettnek kell lennie ahhoz, hogy tudatosan ellenkezzen, de így is családi körben vívja harcait. Márpedig, ha nem jelzi, hogy valamilyen bántalmazás, sérelem éri, a hatóságok nem tudják védeni a jogait. A környezet, ismerősök, szomszédok, az iskola csak szélsőséges eseteknél emeli fel érte a szavát, tesz intézkedéseket. Azok az esetleges lelki sérülések, amelyeket a közösségi háló nyilvánossága előtti folyamatos mutogatás, a sharenting jelenthet, ma még a társadalmi tűréshatáron belül vannak, ha egyáltalán tudatosulnak. Hiszen alapjában egy általános jelenségről van szó: büszkélkedni akarunk a gyerekünkkel, bármit mutatunk róla, azt szeretnénk közölni, hogy milyen édes.

Felnőttként kérnek jogorvoslatot

A pszichológusok, a gyermekvédelmi szolgálatok ugyan egyre aktívabban, mind több nyilvános fórumon hívják fel a figyelmet a veszélyekre, hajlamosak vagyunk legyinteni a jelzésekre. Gerő Tamás a gyakorlat, részben a nemzetközi tapasztalat alapján úgy látja, ezek a sérelmek, bántalmazások, főleg, ha családi körben történtek, akkor tudnak jogi útra terelődni, amikor valaki felnőtté válik, szembesül azzal, mi történt vele, és maga kérhet jogorvoslatot. Egyre szaporodnak az ilyen esetek, perek, kérdés, hogy visszamenőleg miben lehet érdemben ítélkezni. Amikor kilépünk a családi körből, sokkal kezelhetőbb a helyzet. A szülők a külső környezettel szemben többnyire valóban igyekeznek védelmet biztosítani gyereküknek. Fellépnek az érdekükben, jelzik a problémákat. Ha mások akarnak felvételt készíteni a gyerekükről, például felkérik egy filmszerepre, már komolyabban odafigyelnek, miről is van szó. Ezért aztán a szabályozás, a jogi háttér is jóval egyértelműbb, kidolgozottabb. „A 14 év alatti, jogilag cselekvőképtelen kiskorú helyett ezen a területen is törvényes képviselője jár el, a produkció vele köt szerződést, hozzá érkezik a honorárium – mondja Gerő Tamás. – 14 és 18 év között a kiskorú már korlátozottan cselekvőképes. Vele állapodnak meg, ő rendelkezik a munkáért kapott pénzzel, de a szerződés érvényességéhez szükséges a szülő vagy más törvényes képviselő hozzájárulása. Ám talán ennél is fontosabb a gyámhivatal bevonása, hogy a tizenhatodik életévét be nem töltött személy filmipari foglalkoztatásának bejelentésekor a gyámhatóság vizsgálni köteles a filmalkotás tartalmát, jellegét és a fiatal munkavállalóra gyakorolt lehetséges hatásait. Ha úgy látja, hogy valami testi vagy lelki sérülést okozhat, be tud avatkozni, előírhatja szakemberek alkalmazását, egy jelenet megváltoztatását, de akár meg is tilthatja a foglalkoztatást. Más kérdés, hogy efféle megelőző intézkedésekre egyelőre nem nagyon van példa a gyakorlatban.” Gyerekszereplőkkel forgatni fokozott figyelmet, gondoskodást, érzékenységet is igényel. Gárdos Péter több filmjében is szembesülhetett a feladat nehézségeivel, szakmai kihívásaival. „Viszonylag könnyű dolgom volt, mert olyan szerepekre kértem fel gyerekeket, amelyek megfeleltek saját élethelyzetüknek – állítja a Balázs Béla-díjas filmrendező. – Még a Szamárköhögés 1956-os, »kizökkent az idős« szituációjában is úgy kellett a gyerekeknek viselkedniük, reagálniuk, mint bármelyik családban, ahol a felnőttek, a szüleik éppen fel vannak zaklatva. A kisfiú rácsodálkozása saját szexualitására is szinkronban volt az őt alakító Tóth Marcell életkorával. Ha gyermekkori abúzusról csinálnék filmet, az természetesen más feltételeket, alapos előkészítő konzultációkat, pszichológusi jelenlétet követelne. Az eddigi munkáimnál inkább arra kellett vigyáznom, hogy ne ébresszünk fel a gyerekekben hiú ábrándokat, illúziókat a jövőjükkel kapcsolatban. Én igyekszem elmagyarázni a szülőknek, hogy a felkérés a konkrét feladatra szól, és a gyerekeik bármilyen jól oldják meg, ez még nem jelent különös színészi talentumot. Ezzel együtt a gyerekszereplőknek később problémát jelenthet az esetleges siker, vagy hírnév feldolgozása, az, hogy nyolc, tízévesen népszerű emberek közelében lehettek, és utána vissza kellett térniük a megszokott életükbe.” Az alkotó borzasztó veszélyesnek tartja, ha a szülő esetleges saját karriervágyait akarja megvalósítani a gyerekével, vagy egy színészi pálya kezdeteként értelemezi a felkérést. „A Szamárköhögésnél Marcit egyszerűen elhozta anyukája a forgatásokra, és megkérdezte, mikor jöhet érte. Kárász Eszter mamája azonban velünk maradt az első két napon, izgult, olykor még instrukciókat is adott. Kiderült, hogy otthon „próbált” Eszterrel, tanácsokat adott a kislánynak, hogyan mozogjon, intonáljon. Így aztán meg kellett, kérnem, hogy ne legyen jelen a felvételeken, és attól a pillanattól kezdve a másnap forgatandó jeleneteket titokban tartottuk. Szerencsékre a mama érzékenyen, intelligensen fogadta az új rendszabályokat. A gyerekszereplő kiválasztásánál nekem az a legfontosabb, hogy a gyerek karaktere hasonló legyen a figura személyiségével, mert így nem játszania kell, csupán jelen lenni. A gyerek filmszínészi tehetsége annyi, hogy kamera előtt is oldottan, gátlások nélkül tudja adni önmagát. Esztert speciel megcsapta a színjátszás füstje, és végül megtalálta a helyét a pályán, de nem vették fel a főiskolára, és bizonyára nem volt könnyű feldolgoznia, hogy hagyományos értelemben nem lett színpadi színész.” Persze a stáb többi tagja is felelős azért, hogy minden rendben menjen. A gyerek senkitől sem tarthat. Mindenekelőtt talán a színészpartnerek tehetnek sokat ezért. „ A Szamárköhögés forgatásánál Garas Dezső egyszer úgy érezte, hogy elszabadultak a gyerekek – meséli Gárdos Péter. – A forgatási helyszín olyan volt, mint egy hatalmas játszótér, a kicsik a szünetben fogócskáztak, labdáztak. Dezső kifakadt, hogy nem tud így koncentrálni, majd ő rendet csinál. Váratlanul kiabálni kezdett a gyerekekkel, mintha felnőtt partnerei lennének, hogy neki nyugalomra van szüksége, összpontosítania kell, rend legyen azonnal, fegyelem! Dermedt csend támadt. Utána felém fordult, hunyorított és elnevette magát. A gyerekekre persze hatott az „alakítás”, és attól a perctől kezdve úgy viselkedtek, mint két kis angyal. Egy napig… Az igazi Mikulás felvételeinél Cserhalmi Gyuri is felnőtt partnerként kezelte főszereplőtársát, a gyerek Szilasi Blankát. A forgatás előtt és a szünetekben elvonult vele, ketteseben társalogtak. A film kettőjük ellenszenvből megszülető barátságáról szólt, elengedhetetlennek látszott, hogy a privát életükben is megismerjék egymást. De ilyen esetekben mindegyik stábtag részéről alapkövetelmény bizonyos fajta érzékenység. Egy alkalommal Blanka betegen érkezett a forgatásra. Dúltak mínuszok, az aznapi jelenet külsőben forgott. Blankát lefektettük a stábszobában, és megállapodtunk, hogy maximum kétszer vesszük fel a jelenetét. Aztán az egyik munkatárs hibájából rontottunk. Seregi Laci, az operatőr úgy tajtékzott, egyébként jogosan, mint egy aggódó édesapa.” De mi van akkor, ha a gyerekszereplő nem akar megcsinálni valamit, vagy elmegy a kedve az egésztől? Megteheti, vagy engedelmeskednie kell a szerződő szülőnek? Gárdos Péternek ilyen szituációról is van emléke. „A brooklyni testvérben van egy fontos gyerekszereplő, a Bán János alakította Laci kisfia. A saját gyereke, Bálint játszotta 5 évesen. Azóta belőle is kiváló színész lett. Az első forgatási nap harmadik jeleneténél a kissrác bejelentette, hogy halálosan unja a dolgot, részéről itt a vége. Jani nyugtatgatott, semmi gond, majd ő elintézi. Elvonultak, aztán Jani zavartan csámborgott vissza: nem tudom rávenni, bocs. Egész délután könyörögtünk a gyereknek, letérdeltünk, ígértünk neki játékot, csokit, mindent, de a kisfiú elszántan ült az útpadkán, újra és újra közölte, ő, a maga részéről befejezte. Másnap aztán Jani valahogy rávette, csinálja meg a jeleneteit, azzal a feltétellel, hogy csak egyszer fogják felvenni azokat, nem lesz ismétlés. Bálint erre még hajlandó volt, valahogy túléltük… De ha egy gyerekszereplő végleg megmakacsolja magát, nem tudsz mit tenni. És nem is szabad. Mert a gyerek nem játszik, hanem jelen van! Éppen ez a jelenvalóság sérülhet, ha kényszerítik. Ez pedig szigorúan tilos!"

Forrás: https://nepszava.hu/3137781_es-ki-kert-engedelyt-az-ujszulottol

Szerző. Forgács Iván

A cikk a novemberi 24-ei Népszavában jelent meg
 
 
Összefoglaló a veszélyhelyzet munkajogi gyakorlati vonatkozásairól
  1. A munkajogviszonyból származó kötelezettségek teljesítésének valamilyen korlátja vagy akadálya van
Arra a helyzetre értelemszerűen nem térünk ki, ha a munkavállaló megbetegedett, hiszen akkor egyértelműen keresőképtelen.
  1. Az első esetkörbe tartoznak azok a helyzetek, amikor a munkavállaló a kialakult helyzet kapcsán helyváltoztatásában akadályoztatott, ezért munkajogviszonyból származó kötelezettségeit nem tudja teljesíteni (és nincs lehetőség távmunkavégzésre sem).
 1.1. Munkavállaló nem tud elhagyni egy adott területet, például járványügyi zárlatból, határzárból következően (fizikai akadályoztatás), de személyére vonatkozóan nem kapott határozatot (nincs személyes karanténban). Ilyen esetben munkavállaló külső, elháríthatatlan okból nem tud rendelkezésre állni, így (munkáltatói hozzájárulás nélkül is) jogszerűen mentesül a munkavégzési kötelezettség alól [Mt. 55. § (1) bek. j) pont]. A helyzetről ugyanakkor köteles tájékoztatni a munkáltatót és megfelelően igazolni azt. Erre az időszakra a dolgozónak díjazás nem jár. A felek megállapodása ettől eltérhet. Fontos, hogy a munkavállaló TB jogviszonya is szünetel [Tbj. 8. § c) pont], ezért egészségbiztosítási járulék fizetésére válik kötelezetté (napi 257 Ft, ill. havi 7710 Ft). Ezen fizetési kötelezettséget azonban a munkáltató (a dolgozó hozzájárulásával) átvállalhatja.
 1.2. Munkavállaló karanténban van: Nem tud elhagyni egy adott ingatlant azért, mert erre őt személyében - közegészségügyi okból – hatósági határozat kötelezi (jogi akadályoztatás). Erre akkor kerül sor, ha a munkavállaló fertőző betegségben szenvedő személlyel érintkezett és feltehetően maga is a betegség lappangási szakában van. Ebben az esetben a dolgozó keresőképtelennek minősül, amelyet a háziorvos ún.”7-es kóddal" igazol, vagyis nem a betegszabadság szabályai alkalmazandók. A keresőképtelenség ideje alatt táppénzre jogosult. Emellett az állam a munkavállalónak nem felróható, szükséges és indokolt költségeit és a (táppénzen felüli) kiesett munkajövedelmet megtéríti [Eütv. 70. §].



 A munkajogviszonyból származó kötelezettségek teljesítésének gazdasági korlátja vagy akadálya van:
 A veszélyhelyzetben hozott kormányrendeletek egyes munkáltatók működését korlátozták (pl.: egyes üzletek időben korlátozott nyitvatartása, színházak előadást nem tarthatnak, fogászat csak ügyeleti ellátást nyújthat), de azok teljes bezárását nem rendelték el. Habár ezen munkáltatók dolgozói jogszerűen tartózkodhatnak munkahelyükön, de nyilvánvaló, hogy ebben a helyzetben a munkavállalók egy részének foglalkoztatása szükségtelenné válik, illetve rövidített munkaidőben is elláthatók a csökkentett feladatok. Az alábbi lehetőségek állnak nyitva az érintett munkáltató előtt:
2.1. Kevesebb munkavállalót oszt be munkavégzésre. Elháríthatatlan külső oknak minősül, ha a munkáltató (a beosztás szerinti munkaidőben) foglalkoztatási kötelezettségének azért nem tud egy adott munkavállaló tekintetében eleget tenni, mert a jogszabályi korlátozza működését [Mt. 146. & (1) bek.]. Erre tekintettel a munkavállaló az így kiesett időre (állásidő) nem jogosult díjazásra (távolléti díjra). A felek megállapodása ettől eltérhet. (Ha a munkavállaló semmilyen díjazást nem kap, akkor egészségbiztosítási járulék fizetéséről is gondoskodnia kell!)
 2.2. Munkáltató csökkenti (az összes vagy több) munkavállaló munkaidejét azzal, hogy részmunkaidős foglalkoztatásban állapodik meg velük. Munkaszerződés módosítást igényel, munkáltató és munkavállaló közös akarata alapján. A munkavállaló ezen felül (a munkaidő 75%-os csökkentése esetén) legfeljebb nettó 112.000 forintos jövedelempótló állami támogatással számolhat, ha fizetése és a csökkentés mértéke, valamint a munkáltató maga is megfelel a 105/2020. (IV. 10.) Korm. rendelet sokrétű feltételrendszerének. A szabályozást lazította a 141/2020. (IV. 21.) Korm. rendelet, így a támogatási formát szélesebb körben is igénybe lehet venni: a munkaidő csökkentés mértéke 15-75% között mozoghat és az is jogosult lehet a támogatásra, aki a csökkentett munkaidőben otthonról dolgozik.
 2.3. Amennyiben munkaidő-keretet alkalmaz a munkáltató, úgy lehetősége van a munkaidő beosztást úgy módosítani, hogy a vészhelyzet alatt kevesebb (akár minimális) munkaidőt oszt be, és annak elmúltával hosszabb (de a maximumot meg nem haladó) munkaidőt ír elő. A munkaidő-keretre vonatkozó szabályozást nagyban lazította a 47/2020. (III.18.) Korm. rendelet, amely értelmében a munkáltató egyoldalúan módosíthatja a korábban már kiadott beosztást, és (ha a felek megállapodnak róla) akár a munkaidő-keret hosszát is megnövelheti (pl.: 4 hónapról 1 évre). A 104/2020. (IV. 10.) Korm. rendelet ezt tovább lazította, mert a munkáltató számára lehetőséget adott arra, hogy egyoldalúan (és a kollektív szerződésben foglalt szabályoktól függetlenül) 24 hónapos munkaidőkeretet is elrendelhessen. A beosztások kialakítása során azonban figyelemmel kell lenni a törvényi napi és heti munkaidő korlátra, ill. pihenőidő minimális mértékére, az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére, valamint arra, hogy a munkáltató intézkedése nem járhat aránytalan sérelemmel a munkavállalóra nézve.
 2.4. Kiadja a munkavállalók szabadságát. A szabadság kiadásának 15 nappal korábban való közlésétől a felek (akár e-mailbe foglalt) közös megállapodással eltérhetnek a 47/2020. (III.18.) Korm. rendelet alapján, és annak sincs akadálya, hogy a munkáltató többlet (rendkívüli) szabadságot adjon dolgozóinak. Szabadság idejére távolléti díj jár a munkavállalónak, azonban a Korm. rendelet alapján közös megállapodással e szabálytól is el lehet térni (lehet csökkenteni a díjazás mértékét).
 2.5. A felek megállapodhatnak abban is, hogy fizetés nélküli szabadságot biztosít a munkáltató. A munkavállaló társadalombiztosítása 2020. április 21-ig szünetelt [Tbj. 8. § a) pont], április 22-től viszont [a 140/2020. (IV.21.) Korm. rendelet alapján] újra jogosulttá vált. Az egészségbiztosítási járulék megfizetésének kötelezettsége 2020. május 1-jétől kezdődően a munkáltatót terheli, de a befizetésre haladék kérhető az adóhatóságtól.
 2.6. Munkáltató felajánlhatja, hogy egyes munkavállalók jogviszonyát közös megegyezéssel szűntessék meg, de azzal, hogy vállalja egy későbbi, (a helyzet konszolidálódását követő) időpontban való újra foglalkoztatásukat. A munkavállaló ezzel beleegyezik abba, hogy elesik végkielégítésétől annak fejében, hogy a munkáltató (jogi szempontból elszerződésben) kötelezi magát, hogy meghatározott feltételek beállta esetén újra foglalkoztatja majd a munkavállalót [ezen kötelezettsége alól munkáltatónak azonban kimentési lehetőséget ad a törvény (Ptk. 6: 73. § (3) bek.)].
 A 2.2-2.6 pontban felsorolt lehetőségekkel bármelyik munkáltató élhet gazdasági okból, függetlenül attól, hogy működését jogszabályi korlátozások érintik-e vagy sem. A jogszabályi korlátozással működésében nem érintett munkáltató esetében azonban a 2.1 pont szerinti elháríthatatlan ok nem áll fenn (csupán gazdasági szükségszerűség), így azon munkavállalói részére, akiket nem tud munkára beosztani (de egyéként készek a munkavégzésre) távolléti díjat kell fizetnie az így kieső időre.
 A munkajogviszonyból származó kötelezettségek teljesítésének a korlátja vagy akadálya a felek kialakult helyzettől való félelmének valamely megnyilvánulása
 3.1. A 47/2020. (III.18.) Korm. rendelet alapján a munkáltató a veszélyhelyzet alatt és annak megszűnését követő 30 napig egyoldalúan elrendelheti az otthoni munkavégzést (home office-t) és távmunkavégzést. E lépéssel a Kormány megszűntette e két jogintézmény közötti legfontosabb különbséget veszélyhelyzet idejére (távmunkavégzést egyébként csak a felek megállapodása köthet ki). Ezen időszakban tehát a munkáltató saját döntési kompetenciájába tartozik, hogy (annak érdekében, hogy a személyes kontaktusok számát csökkentse) elrendeli-e, hogy a dolgozók otthonról lássák el a feladataikat, és ha igen, mely munkavállalóknak, és mennyi időre, folyamatosan, vagy időszakonként váltakozóan.
Figyelembe kell venni az alábbiakat:
  • A munkaidőre az egyébként a munkahelyen teljesítendő munkaidő-beosztás az irányadó, de ettől a munkáltató (vagy a felek megállapodása) elérthet, pl.: engedélyezhető a kötetlen munkarend. Ha a munkaidő nem csökken, akkor munkavállalót ugyanolyan díjazás illeti meg, mint rendes körülmények között.
  • A munkavégzés technikai feltételeit (eltérő megállapodás hiányában) a munkáltatónak kell biztosítania. Ennek kapcsán kiemelendő, hogy az adatbiztonság garantálása mindenképp a munkáltató feladata, és ha a munkavégzéshez szükséges számítástechnikai eszközt a munkáltató biztosítja a munkavállaló részére, úgy arra az eszközre érvényesítheti az ellenőrzési jogát [Mt. 11./A (2)-(5) bek.]
  • Mivel ez a munkavégzési helyszín csak eseti és átmeneti jellegű, ezért az összes munkavédelmi szabályt nem kell alkalmazni. Elegendő, ha a munkáltató tájékoztatást ad az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeiről, a munkavállaló pedig vállalja azok betartását.
3.2. Amennyiben az otthoni munkavégzés nem megoldható (meghatározott helyen elvégezhető fizikai munkakörök esetén, pl.: hibaelhárító), munkáltató az ügyelethez hasonló megoldással eltekinthet attól, hogy a munkavállaló rendes munkaidőben végig a munkahelyén legyen. Ekkor elegendő, ha a dolgozó munkára kész állapotban van, hogy szükség esetén munkát tudjon végezni. Ez esetben (mivel nem túlóráról van szó) a munkahelyről való távollét idejére az állásidőre járó díjazás (távolléti díj) jár, a tényleges munkavégzés idejére pedig az erre irányadó munkabér. Mivel ilyen konstrukciót az Mt. nem ismer, alkalmazásához szükséges a felek megállapodása.
3.3. На a munkavállaló „félelemből" nem akar dolgozni menni, de nincs megalapozott oka rá (nincs orvosi igazolása, nem beteg, és a munkáltató egyébként biztosítja az egészséges munkavégzés feltételeit), az alábbi lehetőségek merülnek fel:
  • munkavállaló (munkáltató beleegyezésével) kiveheti a szabadságát, vagy kérhet fizetés nélküli szabadságot (Id. még hozzá a 2.4 és 2.5 pontban írtakat);
  • munkavállaló kérhet munkavégzés alóli mentesítést, mely időszakra megegyezhetnek a munkáltatóval a díjazás mértékéről, amely lehet a minimálbérnél kevesebb [Mt. 146. § (2) bek.];
  • ha a munkáltatóval való megállapodás hiányában nem megy be dolgozni: igazolatlan távollétnek minősül, amely munkáltatói szankciót vonhat maga után (súlyos esetben akár munkaviszony megszüntetését).
3.4. Egyéb, nem munkavégzésre irányuló munkáltatói kötelezésekre is jogosult a munkáltató. Így kérheti a munkavállalótól, hogy jelentse be, ha a környezetében megbetegedés történ, vagy saját magán észleli a betegséget. (A saját és a hozzátartozók egészségügyi állapotára vonatkozó adatokat a munkáltató a GDPR követelményei szerint kezelheti és a járványveszély elmúltával köteles azokat törölni.) Ha a dolgozó beleegyezik, érdemes előre bekérni a háziorvosának nevét és elérhetőségét, mert betegsége esetén a munkáltató felhívatja a háziorvosát.
  1. A veszélyhelyzet teremtette további gyakorlati példák
  2. Ha a munkavállaló nem tud munkát ellátni, mert felügyelnie kell kiskorú gyermekét az intézmények bezárása miatt, akkor ezen családi, ill. elháríthatatlan okból jogosult mentesülni a munkavégzés alól (díjazás azonban nem jár és a TB jogviszony is szünetel az 1.1 pontban írtak szerint). Ugyanakkor a felek közös elhatározással másképp (a dolgozó számára kedvezőbb módon) is megállapodhatnak, így pl.: a mentesítés időszakára megegyezhetnek valamilyen díjazásban, vagy szabadságot vehet ki a munkavállaló (ld. bővebben 3.3 pontot).
  3. Ha munkavállaló a gyermek felügyelete mellett korlátozottan tud munkát végezni (pl.: másik felnőttel megosztható a feladat), akkor lehetőség van a munkaidő-csökkentésre, vagy munkaidő-beosztás módosítására, és/vagy otthoni munkavégzésre (ld.2.2, 2.3 és 3.1 pontot).
  4. Ha munkáltató nem tudja biztosítani az egészséges munkavégzés feltételeit, és a munkahelyen magas a fertőzés kockázata, akkor a munkavállaló (különösen, ha életkora
    vagy egészségi állapota okán erősen veszélyeztetettnek számít) jogosan tagadja meg a munkavégzést. Ezen dolgozónak állásidőre járó távolléti díj jár akkor is, ha nem megy be
    dolgozni. Ugyanakkor ez idő alatt is munkára képes állapotban rendelkezésre kell állnia.

    4. Ha a munkáltató továbbra is rendesen üzemel, kötelezettsége biztosítani az egészséges munkavégzés feltételeit, a munkavégzés jellegétől függően védőeszközökkel (pl: gumikesztyű, szájmaszk, védőszemüveg viselését kötelezővé teheti), vagy más egészségügyi óvintézkedésekkel (pl.: másoktól legalább 1,5 méteres távolság tartása, rendszeres kézmosási kötelezettség, külsős személyek korlátozott beengedése, kötelező magatartási szabállyá tehető őket.).
  5. Munkáltató jogosult munkára alkalmatlan állapotúnak minősíteni (és biztonsági okokból a munkahelytől távol tartani) a munkavállalót, ha az felróható módon, kifejezetten munkáltató vagy jogszabály tilalmát megszegő magatartást tanúsított (pl.: tiltott módon találkozott másokkal, vagy óvintézkedést nem tartott be), és ezért alappal feltételezhető, hogy potenciális veszélyt jelenthet munkatársaira vagy harmadik személyekre. Amennyiben az eltiltás időszaka alatt otthonról nem tud munkát végezni, a dolgozót díjazás nem illeti meg [Mt. 6. § (1) bek.]
  6. A többiektől eltérő szabály vonatkozik a hivatásos labdarúgók munkabérére. A Magyar Labdarúgó Szövetség versenyrendszerébe tartozó kluboknál ennek elvonása legfeljebb 70 százalék lehet. Nemcsak a játékosok, hanem az edzők és más sportszakemberek bérét is lehet csökkenteni (142/2020. (IV.22.) Korm. rendelet).
  • A munkáltatói intézkedések általános vonatkozásai
A 47/2020. (III.18.) Korm. rendelet általános felhatalmazást adott ugyan arra, hogy a felek közös megállapodással eltérhessenek az Mt. bármely rendelkezésétől, ám ezzel kapcsolatban fontos szem előtt tartani az alábbiakat:
  • Az eltérési lehetőség nem korlátlan, csak olyan megállapodások megengedettek, amelyek célja, hogy az eltéréssel betartsák a veszélyhelyzet alatt előírt tilalmakat és korlátozásokat.
  • Ha a munkáltatónál kollektív szerződés is hatályban van, akkor arra is ügyelniük kell a feleknek, hogy megállapodásukban az Mt. azon korlátozástól is térjenek el, miszerint a kollektív szerződéstől egyedi megállapodásban csak munkavállaló javára lehet eltérni. A 104/2020. (IV. 10.) Korm. rendelet alapján a munkáltató huszonnégy havi munkaidőkeretet a kollektív szerződésekben rögzített eltérő szabályozás ellenére is bevezethet.
  • A megállapodás kétoldalú jellegét mindenképp biztosítani kell. A későbbi jogviták megelőzése érdekében még a látszatát is el kell kerülni annak, hogy a munkavállaló kényszer hatása alatt fogadta el a számára hátrányosabb feltételeket. Ennek érdekében a megállapodásokat minden esetben írásba célszerű foglalni, és kifejezetten ajánlott jogász, illetve ügyvéd bevonása.
Kiemelten fontos a könyvelővel, bérszámfejtővel való szorosabb együttműködés is. Ezen szakembereknek tudniuk kell a bekövetkező bárminemű változásról.
 Forrás: dr. Varga M. Péter ügyvéd, munkajogász tájékoztatója

Mennyi lesz a vételár?

2018 és 2019 között Magyarországon – köszönhetően a kedvezményes, 5%-os ÁFÁ-nak – dübörögni kezdett az építőipar. A kedvezményes ÁFA mértékén túl a kormány különböző kedvezményekkel segítették hozzá a friss házasokat, családalapításban gondolkodó párokat ahhoz, hogy –szó szerint – lefektethessék közös életük alapítókövét, új, saját ingatlanhoz juthassanak.

A rendelkezések napvilágra kerülését követően tömegesen kezdődtek meg az új ingatlanok vásárlása, építése a kedvezményes ÁFA, kedvezményes vételár és az egyéb kedvezmények reményében. A nagy örvendezés közepette azonban senki nem gondoltat arra a jelenségre, ami Magyarországon elég gyakori. Csúsznak az átadások, nem kerülnek átadásra az ingatlanok 2019. december 31. napja előtt.

Természetesen ez már tálalja is számunkra a kérdést, a konfliktust, a megoldandó probléma körét. Milyen árat kell majd fizetni a 2020-ban vagy azt követően átadásra kerülő ingatlanért? Ki fizeti azt az ÁFA többletet, amivel a vételkor a vevők nem számoltak? Mi van akkor, ha az ingatlan árának - 27%-os ÁFÁ-val terhelt árát – már nem tudja a vevő kifizetni? Ha ki tudom fizetni, de a csúszás a vállalkozó miatt történt, akkor pereskednem kell a pénzemért?

Kérdések tucatja merül fel a probléma megjelenésével egyidejűleg. Kijelenthető, hogy minden kérdés jogos. Senki nem a saját pénztárcájának az ellensége, így a plusz költséget mindenki igyekezne másra hárítani. Szerencsére a jogalkotó időben lépett, így a kérdések – a jogi szabályozás értelmezésével – könnyedén megválaszolhatóak.

A megoldás előtt azonban nézzük meg kicsit szakszerűbben a lényeget!

Egyelőre első fokon.

Véget ért az a kifejezetten érdekes polgári per, mely során Kálomista Gábor producer a bíróságon akart érvényt szerezni azon nemtetszésének, mely szerint Janisch Attilát filmrendező egy Facebook-posztja és kommentje bántotta az ő jó hírnevét.

Az ügy a Kojot című filmről, vagyis pontosabban a film körüli szövevényes botrányról, de főként a véleményszabadságról szólt.

Kostyál Márk alkotása anno megnyerte a filmkritikusok legjobb első filmnek járó díját (a filmről ittírtunk kritikát), a film producerei, köztük Kálomista Gábor visszavonta a film nevezését a Magyar Filmhétről, majd az ennek kapcsán kirobbant botrány közepette a producerek saját oldalukon közzétették a film egy a YouTube-ra feltöltött verzióját.

Kojot több száz millió forintos támogatást kapott a Filmalaptól, Janisch Attila ezért egy tavaly februári Facebook-kommentben azt írta, hogy a film forgalmazása tudatosan volt rossz, szerinte semmilyen volt, ennek okán Kálomistát hűtlen kezeléssel vádolta, lévén közpénzből forgott az a szerencsétlen Kojot. Egy Facebook-posztban meg egyenesen arról írt, hogy amit Kálomista tett a Kojot című filmmel, az bűncselekmény.

Kálomista Gábor ezt követően nyilvános bocsánatkérést követelt Janischtól, és azt akarta, hogy egymillió forintos sérelemdíjat fizessen neki, mert vélekedése szerint Janisch megsértette az ő jó hírnevét, illetve becsületsértést követett el. Janisch ezt nem teljesítette, mire a producer polgári peres eljárást indított.

Az első tárgyalásról itt, a másodikról meg itt írtunk.

A harmadik, április 26-i tárgyalás alkalmával, a bíró meghallgatta a tanúkat, majd ítéletet is hirdetett. Kálomista Gábor ezen a tárgyaláson sem volt jelen.

false

 

Fotó: Narancs

A tanúk között volt filmforgalmazó szakember, alternatív forgalmazással foglalkozó filmklub szervező, valamint Kálomista társproducere, Helmeczy Dorottya is, aki szintén aktív forgalmazó. A hosszas meghallgatásból kevés újdonságra derült fény. Dudás Viktor szerint a Kojot forgalmazása úgymond érdekes volt. Akár a producerek, ő maga sem tartotta szerencsésnek a bemutató dátumát, és úgy tapasztalta, valóban rövid ideig ment a moziban. Az alternatív forgalmazással megbízott Labáth Viktor nem mindig tökéletesen követhetően, de beszámolt saját tevékenységéről, s arról, hogyan alakult a Kojot mozin kívüli bemutatása. Míg Helmeczy igazolni igyekezett saját és Kálomista produceri döntéseit. Elmondta, hogy a film szélesebb körű terjesztése érdekében tették az interneten közzé a filmet, de azt visszautasította, hogy rossz minőségben. Ez ügyben Janisch és ügyvédje szerette volna, ha a bíró Kostyál Márkot is beidézi tanúként, majd meghallgatja, de ezt a bíró nem tartotta szükségesnek, az ítélethirdetés alkalmával az ügy szempontjából irrelevánsnak minősített Kostyál véleményét, mert közlése szerint a rendelkezésre álló iratanyagból kiderült minden, ami e kérdéskörben felmerült.

A bíró döntése szerint az előzményeket részletesen megvizsgálva, teljes körűen elutasította Kálomista Gábor keresetét mind a jó hírnév megsértése, mind pedig a becsületsértés tárgykörében.

A bíróság az ítélet indoklásában kifejtette, hogy Janisch Attila Facebook posztja a szabad véleménynyilvánítás körébe tartozó értékítélet, vélemény, amelyet az alperes a magyar filmmel és a magyar film forgalmazásával kapcsolatos közéleti vitában fejtett ki, és amelyet felperesnek, mint közéleti szereplőnek tűrnie kellett, minthogy az alperes a Facebookon tett véleménynyilvánításaival nem lépte át azt a határt, hogy azokat már direkten, a felperes személyének szóló szándékos sértegetésként lehetett volna értelmezni.

Ez az első fokú ítélet, a peres feleknek az ítélet kézhezvételétől számított 15 napon belül van joguk fellebbezést benyújtani.

Forrás: Magyarnarancs.hu

Update! A Fővárosi Ítélőtábla helyben hagyta a Fővárosi Törvényszék ítéletét, így ügyfelem, Janisch Attila jogerősen is pernyertes lett Kálomista Gáborral szemben.

1. oldal / 8

"Bármihez amit megtehetsz, vagy megálmodsz, fogj hozzá! A merészségben zsenialitás, erő és varázslat rejlik”- írta egykor Johann Wolfgang von Goethe. Ezt a honlapot, mint a Budapesti Ügyvédi Kamarában bejegyzett ügyvéd tartom fenn az ügyvédekre vonatkozó jogszabályok és belső szabályzatok szerint, melyek az ügyféljogokra vonatkozó tájékoztatással együtt a Magyar Ügyvédi Kamara honlapján találhatóak

Kapcsolattartás

dr. Gerő Tamás

ügyvéd, sportjogi-, és adójogi szakjogász

 Iroda: 1037 Budapest, Szépvölgyi út 113.

 Tel/fax: 06-1-3882389

  Mobil: +36 30 4156009

 E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Adatkezelési szabályzat