A távoltartásról szóló törvény nem biztosít védelmet minden lehetséges áldozat számára: többek közt az élettársnak nem minősülő intim partnerek vagy volt partnerek, az elutasított udvarlók által elkövetett bántalmazás esetén nem alkalmazható. Az elmúlt években is több olyan bűncselekmény történt eközben, ahol barátnőjét/volt barátnőjét ölte meg az elkövető. Ezekben az ügyekben a törvény eleve kirekesztette ezt a sértetti kört a távoltartás hatálya alól. Évek óta hangoztatjuk továbbá, hogy a távoltartás 72 órás, illetve 60 napos maximális ideje túlzottan kevés, nem alkalmas arra, hogy egy akár évek óta bántalmazó férfival együtt élő nő összeszedje magát, tájékozódjon a jogi lehetőségeiről, és eljárásokat kezdeményezzen. Azokban az országokban, amelyekben jól működik ez a jogintézmény, ennél sokkal hosszabb, akár években mérhető ideig részesülnek az áldozatok állami védelemben.

A törvény betűjén kívül az ideiglenes megelőző és a megelőző távoltartás gyakorlata kapcsán is van számos aggodalomra okot adó tény. Reprezentatív kutatási adatokból tudjuk, hogy Magyarországon jelenleg több mint 223.000 nő él olyan kapcsolatban, ahol partnere fizikailag és vagy/szexuálisan bántalmazza. Ehhez képest évente körülbelül 2-3000 ideiglenes megelőző távoltartással és megelőző távoltartással kapcsolatos ügy van. Az eleve kirívóan alacsony ügyszám az elmúlt öt évben még tovább csökkent. A rendőrség által elrendelt ideiglenes megelőző távoltartások száma például 2014-ben 1792-volt, 2018-ban pedig már csak 1050. Ez közel 60%-os visszaesést jelent. A bíróság által elrendelhető megelőző távoltartással kapcsolatos ügyek száma is jelentősen csökkent az elmúlt években. Itt az is nehézség, hogy a korábban még elérhető nyilvános adatok csak a bírósági ügyforgalmat mutatták, s azt nem, hogy milyen eredménnyel zárult az eljárás (elrendelték-e a távoltartást).

A nőjogi szervezeteknek az egyes ügyekben szerzett tapasztalatai, kutatásai, valamint mások által végzett kutatások is számos magyarázatot adnak az általánosságban alacsony ügyszámra. Az ügyszámra vonatkozó statisztikák ugyanakkor jelentős eltérést mutatnak a különböző területek, megyék között, ez az egységes gyakorlattal kapcsolatos problémákat is jelzi. Gyakran előfordul, hogy a rendőrség és a bíróság semmiféle információt nem ad a távoltartásról, sokszor még akkor sem, ha az áldozatok már tudnak a távoltartás intézményéről és kifejezetten kérik az elrendelését. Sőt, azt is sokszor tapasztaljuk, hogy különböző valótlan kifogásokkal hárítják el azt. Szintén aggasztó, hogy elvétve fordul elő olyan eset, hogy a távoltartást nem a bántalmazott kezdeményezi, noha a jogszabály erre lehetőséget biztosít a hozzátartozók számára, illetve a gyámügyi és gyermekvédelmi, egészségügyi és oktatási szerveknek, intézményeknek is. Problémák merülnek fel a távoltartás betartatása kapcsán is: a távoltartó határozatban foglaltak ellenőrzése elmarad, míg a távoltartás megszegése sokszor következmény nélküli. Az utóbbi években a halálos kimenetelű családon belüli erőszakos ügyekben is több esetben előfordult, hogy a bántalmazó távoltartás hatálya alatt követte el a cselekményt.

A családon belüli erőszakkal szembeni fellépés terén a távoltartás önmagában nem elég; csak egy szélesebb körű, átfogó, szakszerű állami fellépés részeként tud hatékonyan működni. Ugyanakkor elengedhetetlen a jogintézmény javítása, különös tekintettel a radikálisan csökkenő ügyszám tendenciájára, mely azzal fenyeget, hogy a távoltartás jogintézménye teljesen kikopik a magyar jogalkalmazási rendszerből, ezzel is védelem nélkül hagyva a párkapcsolati, családon belüli erőszak áldozatait.

Mindezek alapján tehát, az alábbi intézkedések sürgős elrendelését tartjuk elengedhetetlennek:

Forrás: NANE Egyesület
Patent Egyesület
Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség (Hungarian Women's Lobby) közös közleménye