Szolgáltatások

A sportról szóló 2004. évi I. törvény és annak felhatalmazása alapján a doppingellenes
tevékenység szabályairól szóló 55/2004. (III. 31.) Korm. rendelet 1 , majd az azt felváltó
43/2011. (III. 23.) Korm. rendelet 2 , aztán az annak helyébe lépő 363/2021. (VI. 28.) Korm.
rendelet az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének
(UNESCO) Közgyűlése által 2005-ben elfogadott, a sportbeli dopping elleni nemzetközi
egyezménnyel 3 és a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) Kódexével
összhangban szabályozza és szankcionálja a sportolók tiltott teljesítményfokozását.
A Sportról szóló 2004. évi I. törvény 4 alapján a versenyző köteles a doppingellenes
tevékenység szabályairól szóló kormányrendelet szerinti tiltólistában szereplő tiltott szer vagy
módszer alkalmazásától, vagy egyéb, doppingvétséget megalapozó magatartás kifejtésétől
tartózkodni. A 363/2021. (VI. 28.) Korm. rendelet szerint a tiltólista a mindenkori
kormányrendeletben foglalt, tiltott szereket és módszereket meghatározó jegyzék és annak az
UNESCO és a WADA előírásaival összhangban kiegészített és alkalmazandó, a hazai nemzeti
doppingellenes szervezet (HUNADO) által aktualizált és a honlapján közzétett változata. A
tiltólista tekinthető a doppingvétséggel kapcsolatos szabályozás alapkövének, amennyiben a
versenyző szervezetéből származó minta alapján kimutatható olyan tiltott szernek, annak
származékának, vagy markerének használata, amelyek tiltólistán szerepelnek, a
doppingvétség megállapíthatóvá válik. Mivel a hatályos szabályozások alapján mind a
szándékos, mind a gondatlanságból történő elkövetést szankcionálni kell, így az eredményes
védekezés érdekében a doppingeljárás során elkövetett egyes hibákra való összpontosítás
hatékonyabbnak bizonyulhat.
A doppingvétséggel kapcsolatos ügyek túlnyomó részénél a versenyzők nem tudják
kimenteni magukat a felelősség alól, azonban a tárgybeli ügy éppen ennek okán válik
érdekessé, ugyanis két sportoló a pozitív doppingtesztjük ellenére sikeres védekezést mutatott
be, amely ügy végkimenetelében nem kevés szerepet játszott a doppingtesztjeik
lefolytatásánál elkövetett eljárási hibák sokasága.

1 Hatályon kívül helyezte a doppingellenes tevékenység szabályairól szóló 43/2011. (III. 23.) Korm. rendelet.
Hatálytalan 2011. IV. 7-től.
2 Hatályon kívül helyezte a doppingellenes tevékenység szabályairól szóló 363/2021. (VI. 28.) Korm. rendelet.
Hatálytalan 2021. VII. 8-tól.
3 Kihirdette a 99/2007. (V. 8.) Korm. rendelet
4 2004. évi I. törvény a sportról

Az Ügy 5
A 2008-ban rendezett Pekingi Olimpiai játékok során a férfi kalapácsvetés döntőjében Vadim
Devyatovskiy fehérorosz versenyző a második helyet szerezte meg, amíg honfitársa, Ivan
Tsikhan a harmadik helyen végzett. Közvetlenül a verseny után elvégzett doppingellenőrzést
követően a Pekingi Nemzeti Laboratórium - amely a WADA akkreditált laboratóriumának
minősül és a doppingminták elemzéséért felelős – arról számolt be, hogy mindkét sportoló
doppingtesztje pozitívnak bizonyult. A Pekingi Laboratórium elemzésének analitikai jelentése
alapján Vadim Devyatovskiy ’A’ mintájában 8.1 T/E arányú (+/- 1.5) exogén tesztoszteron
jelenlétét rögzítették, amíg Ivan Tsikhan ’A’ mintájában 7.8 T/E arányú (+/- 1.5) exogén
tesztoszteron volt jelen. Ezzel kapcsolatban kiemelendő, hogy a WADA által engedélyezett
T/E arány 4.1, ennek köszönhetően bizonyult pozitívnak a két sportoló doppingtesztje. Az
analitikai elemzések eredménye alapján a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnöke
tájékoztatta a sportolókat, hogy jogukban áll kérniük a ’B’ minta elemzését, meghallgatást
kérni a NOB Fegyelmi Bizottsága előtt, valamint jogukban áll a védekezésüket írásban
benyújtani. A versenyzők kérésére a ’B’ mintákat a Pekingi Laboratórium a versenyzők
képviselőinek jelenlétében elemezte. Vadim Devyatovskiy ’B’ mintájának eredménye (8.0
T/E arányú) exogén tesztoszteron jelenléte közel megegyezett az ’A’ mintában rögzítettekkel,
azonban Ivan Tsikhan ’B’ mintájában rögzített 6.7 T/E arányú exogén tesztoszteron jelenléte
jelentősebb mértékben eltér az ’A’ mintában rögzítettektől. Miután az elemzés eredményeit
közölték a versenyzőkkel, mindketten beadványt nyújtottak be a NOB Fegyelmi
Bizottságához. A beadványaikban a sportolók vitatják, hogy bármilyen tiltott anyagot
használtak voltak, és különösen hangsúlyozták, hogy az elmúlt évek rendszeres tesztelései
alatt egy alkalommal sem lett pozitív a doppingtesztjük, továbbá Devyatovskiy kijelentette,
hogy a tesztoszteronszintje alapvetően magas. A NOB Fegyelmi Bizottsága előtti
meghallgatáson mindkét sportoló kérelmezte, hogy a ’B’ mintákkal kapcsolatos
dokumentációs csomagok felülvizsgálatára biztosítsanak számukra megfelelő határidőt,
amelynek a NOB Fegyelmi Bizottsága helyt adott. A Fegyelmi Bizottság a felülvizsgálatot
követően arra a következtetésre jutott, hogy mindkét sportoló megszegte az anti-dopping
szabályzatot, Vadim Devyatovskiy sportolót kizárták a férfi kalapácsvetés döntőjéből,
amelyen második helyet ért el, a fent említett eseményen szerzett érmét és oklevelét
visszavonták, valamint valamennyi jövőbeli Olimpián való részvételtől eltiltották, továbbá
felkérték a Nemzetközi Atlétikai Szövetséget (IAAF) az említett verseny eredményének
módosítására. Ivan Tsikhan sportolót ugyanezen szankciókkal sújtották.
Felek beadványai
A felperesek határidőn belül, 2008. december 31-én benyújtották fellebbezésüket, továbbá
kérték a fellebbezésük egyesítését hasonló tárgyú határozatok elleni benyújtásra hivatkozva,
amelyet a Nemzetközi Sport Döntőbíróság (CAS) az alperes jóváhagyásával elfogadott. A
felperesek 2009. február 11-én további információk szolgáltatását kérelmezték azzal az
indokkal, hogy az általuk igénybe vett független szakértők szerint az analitikai jelentések,
valamint a dokumentációs csomagok felülvizsgálatához további információk átvizsgálása
szükséges. 2009. február 17-én az alperes kifogásolta a fellebbezők további információk
szolgáltatására vonatkozó kérelmét, mivel a kérelem nem felel meg a CAS-Szabályzat R51.
számú cikkének, továbbá arra hivatkozott az alperes, hogy a bizonyítási eszközöket a felperesi
beadványban kell előterjeszteni. 2009. február 18-án a Vizsgálóbizottság elnöke elutasította a
5 Arbitration CAS 2009/A/1752 Vadim Devyatovskiy v. International Olympic Committee (IOC) & CAS
2009/A/1753 Ivan Tsikhan v. IOC, award of 10 June 2010

felperesek kérelmét, valamint azt tanácsolta a fellebbezőknek, hogy a Pekingi Laboratóriumot
idézzék be tanúként a meghallgatásokra. A Vizsgálóbizottság elnöke 2009. február 27-ig
meghosszabbította a fellebbezés benyújtására nyitvaálló határidőt. 2009. február 20-án a
fellebbezők a Vizsgálóbizottsághoz fordultak az elutasított kérelmük felülvizsgálatát
kérelmezve, azzal az indokkal, hogy a kért információk elengedhetetlenek a fellebbezési
beadvány elkészítése érdekében, valamint a CAS Szabályzat R44.3. cikke alapján a
kérelmüket a Vizsgálóbizottság elnöke bármikor érvényesítheti, továbbá hivatkoztak a
tisztességes tárgyaláshoz való jogukra, amely abban az esetben, amennyiben a felülvizsgálat
elutasítására kerülne sor, sérelmet szenvedne. 2009. február 25-én a Vizsgálóbizottság elnöke
elutasította a fellebbezők felülvizsgálati kérelmét, a fellebbezési beadvány benyújtásának
határidejét azonban meghosszabbította 2009. március 6-ig, mivel az egyik fellebbező
bejelentett betegsége megakadályozta, hogy a fellebbezők ügyvédje kitöltse a beadványt. A
Fellebbezők a 2009. március 6-i fellebbezési beadványukban azt állítják, hogy minden
sportolónak a testében 4.1 T/E határarányon túli tesztoszteron van jelen a testében. A
fellebbezésükben a sportolók kifejtik, hogy sem szándékosan, sem gondatlanságból nem
fogyasztottak tesztoszteront, vagy bármilyen olyan anyagot, amely tartalmazhatta azt, vagy
annak metabolitjait. A Pekingi Laboratórium elemzése során „végzetes hibák” merültek fel,
mint például a sportolók ’B’ mintájának elemzése során a teljes T/E analitikai eljárást
ugyanaz a laboratóriumi elemző végezte el, mint aki részt vett a sportolók ’A’ mintájának
elemzésében. Ez a WADA laboratóriumokra vonatkozó nemzetközi szabvány megsértését
jelentette, amely már önmagában elegendő a vizsgálatok eredményeinek érvénytelenítéséhez.
Mindezek által a ’B’ minta nem tekinthető az ’A’ minta megerősítésének, tehát a sportolók
mintáit negatívnak kell minősíteni. A fellebbezők szerint a laboratórium minőségellenőrzési
hibát is vétett, mivel nem vett fel pozitív, illetve negatív minőségellenőrzési mintákat az ’A’
és ’B’ minták tesztoszteron elemzéseinek megerősítő sorozatába. A minőségellenőrzés nélkül
az eredmények nem tekinthetőek megbízhatónak. A fellebbezők továbbá állítják, hogy a
dokumentációs csomagban a GC/C/IRMS elemzéssel kapcsolatos információk és
dokumentumok minden sportoló esetében rendkívül hiányosak és részben érthetetlenek,
ugyanis egy másik elemző (az eljárást elvégző elemző hiányában) nem tudta értékelni a
vizsgálat elvégzésének módját, továbbá nem tudta értelmezni az adatokat, így az elemzés
eredményeit érvénytelennek kell minősíteni. Ebben az esetben a hiányok azt jelentették, hogy
egyik sportolóval kapcsolatban sincs meg az elegendő alapja annak megállapítására, hogy
bármelyik sportolónál 4.1 T/E arány feletti tesztoszteron volt jelen a szervezetében, valamint
nem állapítható meg, hogy a tesztoszteron exogén eredetű volt. A NOB 2008. évi ADR 3.2.1.
cikke értelmében: "A WADA által akkreditált laboratóriumok feltételezhetően mintaelemzést
végeztek a laboratóriumokra vonatkozó nemzetközi szabványokkal összhangban.” A sportoló
megcáfolhatja ezt a feltételezést annak megállapításával, hogy a nemzetközi szabványoktól
való eltérés történt, ami ésszerűen okozhatta a kedvezőtlen analitikai megállapítást. A
felperesek állítják továbbá, hogy a NOB 2008. évi ADR 3.2.1. cikke érvénytelen, mivel nem
egyeztethető össze az akkoriban hatályos 2003. évi Nemzetközi Doppingellenes Kódex
(WADC) 3.2.1. cikkével.
A fent említettekkel összhangban a fellebbezők a következő mentességet kérték a CAS-tól:
elsősorban a férfi kalapácsvetés döntő eredményeit vissza kell állítani, a fent említett
eseményen szerzett érmeket, okleveleket vissza kell szolgáltatni, továbbá a sportolók számára
ismét lehetővé kell tenni, hogy a jövőbeli olimpiai játékokon bármilyen minőségben
szerepelhessenek.

A CAS döntése
A CAS Vizsgálóbizottságának feladata annak eldöntése volt, hogy a sportolók megsértették-e
a NOB 2008. évi ADR 2.1. cikkét azzal, hogy exogén eredetű tesztoszteron volt jelen a
tesztmintájukban. Mindkét sportoló esetében a Vizsgálóbizottság megállapította, hogy a
laboratórium dokumentációs, valamint jelentési követelményeinek megsértésére került sor,
továbbá a CAS az úgynevezett „különböző elemző” szabály megsértését is megállapította,
tehát ugyanaz az elemző nem vehetett volna részt mind az ’A’, mind a ’B’ minta
elemzésében. Kiemelendő, hogy a tesztelési folyamat átláthatóságához, illetve ellenőrzéséhez
a sportolóknak alapvető joga van.. Ha egy sportolót kizárólag tiltott anyagnak a testében való
bizonyítható jelenléte alapján kell szankcionálni, alapvető joga tudni, hogy az alperes, mint a
vizsgáló hatóság, beleértve a vele együttműködő WADA által akkreditált laboratóriumot is,
szigorúan betartotta a kötelező biztosítékokat.
A CAS hangsúlyozni kívánja, hogy döntését nem szabad a sportolók felmentéseként
értelmezni. A CAS nem állítja, hogy a fellebbezők a verseny előtt nem adtak be maguknak
exogén eredetű tesztoszteront, csupán arra a következtetésre jutott, hogy az alperes nem tudta
bizonyítani a laboratóriumokra vonatkozó nemzetközi szabványban és a vonatkozó műszaki
dokumentumokban meghatározott szabályok gondos betartását. A Vizsgálóbizottság csak
ezen az alapon döntött e vita nehéz és összetett tárgyáról a sportolók javára.
Vélemény
Az ügy érdekessége, hogy a sportolók szervezetében a szabályok által megengedett szintnél
nagyobb mennyiségű exogén tesztoszteron jelenlétét mutatták ki, azonban az alperes által
vétett tesztelés során felmerülő hibáknak köszönhetően a CAS a felperesek javára döntött. Az
ügy azon kevés példák közé tartozik, amikor a pozitív doppingtesztet követően a sportolók
védekezése mégis eredményes lesz. A pernyertességet nem az idézte elő, hogy a felperesek
azt bizonyították, hogy nem használtak tiltott szereket, illetve, hogy az ilyen szerek nem
szándékosan kerültek be a szervezetükbe, hanem a mintavétel során elkövetett eljárási hibákat
támadták, amelyek mindemellett egy ilyen horderejű ügynél súlyos hibáknak bizonyultak.
Amennyiben a mintavételezésnél a doppingellenőrök nem követnek el ilyen súlyú hibákat,
valószínűsíthető, hogy nem került volna sor a sportolók felmentésére. További érdekessége az
ügynek, hogy amennyiben a két fehérorosz kalapácsvető védekezése sikertelen lett volna, úgy
a magyar kalapácsvető Pars Krisztián olimpiai ezüstérmet szerzett volna.
Forrás: https://szakcikkadatbazis.hu/doc/6416661
Kategória: Blog
  1. BEVEZETŐ 

A sportról szóló 2004. évi I. törvény és annak felhatalmazása alapján a doppingellenes tevékenység szabályairól szóló 55/2004. (III. 31.) Korm. rendelet,[1] majd az azt felváltó 43/2011. (III. 23.) Korm. rendelet,[2] aztán az annak helyébe lépő 363/2021. (VI. 28.) Korm. rendelet az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) Közgyűlése által 2005-ben elfogadott, a sportbeli dopping elleni nemzetközi egyezménnyel[3] és a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) Kódexével összhangban szabályozza és szankcionálja a sportolók tiltott teljesítményfokozását. A legfontosabb szabály, hogyha a versenyző szervezetéből származó mintában kimutatnak a tiltólistán szereplő tiltott szert, annak származékát vagy markerjét, akkor az doppingvétség, amelyért vétkességtől függetlenül felelősség terheli. A versenyző akkor mentesülhet a felelősségre vonás alól, ha a doppingeljárás során bizonyítja, hogy még gondatlanság sem terheli a doppingvétség elkövetésében, továbbá igazolja, hogy a tiltott szer (vagy annak származéka, illetve markerje) milyen módon került a szervezetébe.

Tiltólistára akkor kerül fel egy szer, ha potenciálisan teljesítményfokozó hatása vagy egészségkárosító hatása lehet, avagy a sport szellemiségével ellenkezik a hatása.

A tiltott teljesítményfokozáson ért sportolók és jogi képviselőik leggyakrabban azzal a védekezéssel állnak elő, hogy összecserélték a vizeletmintáját a sportolónak; a doppingellenőr hibázott, azért lett pozitív a minta; nem tudta a sportoló, hogy mit szedett be, a táplálék-kiegészítőben lehetett a tiltott anyag; szabotázs történt, megmérgezték a sportolót, azaz valaki szándékosan belekeverte a sportoló ételébe, italába a tiltott szert.

A tiltott teljesítményfokozást az UNESCO és a WADA doppingellenes egyezménye a sportoló objektív felelőssége[4] alapján szankcionálja, ami azt jelenti, nem kell, hogy szándékosan vétkezzen a szabályokkal szemben, amennyiben a tiltott szer (vagy annak származéka, illetve markerje) a szervezetében megtalálható, a doppingvétséget megállapítják. Nem elegendő tehát a védekezéshez a büntetőjogi gondolkodás alkalmazása, csupán a bűnösség (szándékosság vagy gondatlanság) kérdésének vizsgálata, tiltott teljesítményfokozás esetén a WADA és a Nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) előtt is szükséges a sportjogi szabályok alapos és részletes ismerete is.

A tárgybeli ügyben a versenyző szabotázsra hivatkozott, azt a védekezést választotta, hogy egy rajongója, akit ő személyesen nem is ismert, megmérgezte, italába tiltott szert kevert.

A versenyző a személyes interjúm során azt is elmondta, hogy a mai napig hisz a saját ártatlanságában, abban, hogy nem vétkezett.  Egyetlen cél vezérelte, az, hogy kijusson az olimpiára. Ez azonban meghiúsult.

  1. AZ ÜGY[5]

A CAS háromtagú tanácsban ült össze. A tanács úgy alakul(t) meg, hogy a két peres fél választ egy-egy bírót, ez a két bíró pedig kiválaszt a névjegyzékből egy harmadik bírót, aki a tanács elnöke lesz.

A felperes magyar hivatásos sportoló, a magyar sportági szakszövetség versenyzője, az alperes az International Judo Federation (IJF, Nemzetközi Cselgáncs Szövetség) volt, amely a svájci polgári törvénykönyv szerinti (non-profit) szövetség, s amelynek székhelye Svájcban, Lausanne-ban található.

A felperes kettő nemzetközi versenyen is doppingellenőrzésen esett át, az általa szolgáltatott vizeletmintáknak pedig pozitív eredményei lettek. A “B” minták az “A” minták eredményét megerősítették. Az IJF a sportolónak a két versenyen, illetve a két verseny között egy harmadik nemzetközi versenyen elért eredményeit törölte, és a versenyzőt kétéves eltiltással sújtotta. A kétéves büntetést a sportoló felfüggesztésétől számított kétévig tartó időtartamra határozták meg.

A felperes az IJF döntése után új bizonyítékokat csatolt, ezért az alperes újrakezdte az eljárást és meghallgatást tartott. A felperes kérte a WADA Szabályzat 10.5.1 cikkének alkalmazását arra a tényre alapítva, hogy egy név szerint megnevezett személy, egy küzdősport rajongó(ja) tette bele a tiltott szereket az izotóniás étrendkiegészítő italába. Ennek kapcsán büntetőeljárás indult, a rendőrség azonban megszüntette a nyomozást, mert ugyan megállapítható volt, hogy mindkét esetben ez a férfi tette bele a felperes italába a doppingszernek minősülő szereket, ezzel azonban bűncselekményt nem követett el, ugyanis az kétségtelenül nem volt bizonyítható, hogy a felperes élete és egészsége veszélyeztetve volt, mivel a szerek egészséget károsító hatása sem volt bizonyítható.

A nemzetközi szövetség előtti meghallgatáson a felperes, edzője és jogi képviselője, valamint a rajongó jogi képviselője voltak jelen.

Az alperes a felperes kérelmének elutasítása, valamint a korábbi határozatának helybenhagyása mellett döntött, mivel a felperes nem mutatott be meggyőző bizonyítékot arra, hogy miképpen jutottak a tiltott szerek a szervezetébe, és hogy ezek a tiltott szerek nem arra szolgáltak, hogy fokozzák a versenyző sportteljesítményét és elleplezzék a teljesítményfokozó szerek használatát; a rendőrség pedig a nyomozást megszüntető határozatában a rajongó bűnösségét nem állapította meg (amit eleve csak a bíróság tehetne meg); továbbá a felperes és jogi képviselője úgy nyilatkoztak, hogy a rajongó ellen bíróság előtt nem fognak fellépni sérelemdíj és kártérítés követelése végett, még akkor sem, ha „az atléta gyakorlatilag ellehetlenült” .

  1. A FELEK BEADVÁNYAI

A felperes a CAS előtt ugyanazokat a bizonyítékokat mutatta be, mint amiket alperesnek, és azt állította, még gondatlanság sem terheli, miután az elkövető a válogatott tréningruháját viselte, amikor a versenyzők zárt szekrényes öltözőjébe lépett, majd kinyitotta a versenyző táskájában lévő üdítősüveg kupakját, aztán egy egyszerű kézmozdulattal belefecskendezte a tiltott szert a sportoló italába, s mivel ő jóhiszeműen hagyta a táskáját a zárt szekrényes öltözőjében, hiszen semmi oka sem volt azt hinni, hogy illetéktelen személy fog belépni az öltözőbe. Emellett személyi körülményeit hangsúlyozta és azt, hogy ő, az edzője és a fiútestvére a hazai szövetség kérésére poligráf vizsgálatot készítettek, amely megerősítette, hogy igazat állítottak. Nyilatkozatot fogalmazott meg, hogy a vizsgálati eredmények, valamint edzők, csapattársak, barátok, személyzet és fiútestvére számos állítása alátámasztották a szavahihetőségét. Csatolta a rendőrség döntését és a rajongó közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozatát, hogy hogyan szerezte meg a tiltott szereket, hogyan és mikor fecskendezte bele azokat a felperes kulacsába.  A rajongó ugyanakkor nem jelent meg a bírósági tárgyaláson, arra hivatkozva, hogy túl későn értesítették a meghallgatás időpontjáról.

A felperes felhozta, hogy a mintákban talált furosemide, sztanozolol és mesterolone idejétmúlt szerek, amelyeket korszerűbb szerrel pótoltak, garantálva a sportteljesítményt fokozó hatást. Mindemellett nem volt szüksége furosemidet használni, mivel nem voltak súlyproblémái, ráadásul a “szakmai vélemény” szerint ezeket a szereket a kitartó, tartós sport céljából használják, és legjobb hatása ennél mutatható ki. Felhívta a bíróság figyelmét arra a tényre, az egyik versenyen szólt a doppingtesztet végző orvosnak, hogy vizelési ingerproblémái vannak, és egy jó darabig nem tud vizelni. Arra is hivatkozott, hogy az első versenyen csak sztanozololt találtak a szervezetében, míg a második versenyen a tiltott szerek kimutatott adagja nem volt alkalmas a teljesítményfokozásra. Kérte, hogy a bíróság semmisítse meg alperes határozatát, és alkalmazza a WADA Szabályzat 10.5.1 cikkét, adja vissza a felperesnek a versenyeken elért, de később diszkvalifikált eredményeit és pontjait a további versenyzés, valamint az olimpiai játékokra való kvalifikáció céljából.

Az alperes kifogásolta és cáfolta a felperes valamennyi beadványát. Nem számít, hogy a szerek idejétmúltak-e vagy sem, mivel azok a WADA tiltólistáján szerepelnek. A furosemide nemcsak vizelethajtó szer, hanem leplező anyag is. A felperesnek nem sikerült bizonyítani, hogy hogyan jutott be ez a szer a szervezetébe. A doppingellenes szabályszegés megállapításához elegendő az, ha a szer az atléta szervezetében jelen van. Az a tény, hogy a felperes eredménye egy alkalommal csak egy tiltott szer használata miatt volt pozitív, enyhítő körülményként nem vehető figyelembe. Az a védekezés, hogy hogyan került az italába idegen eredetű szer, nem megalapozott. A felperes nem kifogásolta magukat a vizsgálati eredményeket. A poligráf vizsgálatok eredményei pedig már ismertek voltak az eljárásában, és ezeket tekintetbe is vette a döntése során. Ezen felül, a svájci jog hatálya alatt, a poligráf vizsgálatok – mint magától értetődő, nyilvánvaló bizonyítékok – elfogadhatatlanok, de eredményük figyelembe vehető, mint puszta személyes nyilatkozat. Hivatkozott a CAS 2008/A/1515 WADA versus Swiss Olympic & Daubney esetre, a 119. §-ra. A rajongó írásbeli nyilatkozata meg nincs aláírva, és feltehetően a rendőrségi nyomozati iratok kivonata sincs aláírva. A rajongó második írásbeli, közjegyző előtt tett nyilatkozata, ahol bevallotta, hogy az első alkalommal belefecskendezett egy “Winstrol Depot” nevű vízoldatot a felperes üdítős üvegébe egy edzésen, a második alkalommal pedig bement a versenyzők szekrényes öltözőjébe és belefecskendezte a felperes táskájában lévő üdítős üvegbe az azonos vízoldat keverékét, emellett furosemidet és progeszteront is, nem életszerű, és az, hogy így próbált segíteni az atlétának azért, hogy a sportteljesítményét fokozza, nagyon valószínűtlen. A rendőrség döntése irreleváns, mivel az nem a dopping gyakorlatára, hanem arra fókuszált, hogy a rajongó állítólagos tette árthatott-e az egészségnek. Egészében nézve sokkal inkább valószínűbb, hogy a felperes eredménye a tiltott doppingszerek tiltott használata miatt volt pozítiv, mint a más által állítólagosan befecskendezett italok miatt, a felperes pedig nem bizonyította állításait. Kérte, hogy a bíróság a felperes kérelmét utasítsa el és a peres eljárás költségeit térítse meg.

III. A CAS ELJÁRÁSA ÉS DÖNTÉSE

A tárgyaláson a felperes és jogi képviselője, az alperes képviselői és a CAS ügyvédje vett részt.

A felek fenntartották az írásbeli beadványaikat.

A felperes különösen azt hangsúlyozta, hogy alperes nem vette figyelembe a poligráf vizsgálatok eredményeit. Az alperes pedig azt, hogy a rajongó nem jelent meg előtte, így keresztkérdések feltételére sem kerülhetett sor. A felperes azzal érvelt, hogy semmilyen kapcsolata nem volt a rajongóval, és ezért nem volt lehetősége felhívni őt (a megjelenésre).

A sportoló a tárgyaláson tett vallomásában kifejtette, hogy a verseny alatt használt kulacsának tartalma kívülről nem látható. A szekrényes öltözőhelyiségeket nem lehet bezárni, valamennyi táska és kulacs egy mindenki számára szabad belépést biztosító teremben található. Csak saját italt iszik, sohasem találkozott a rajongójával, semmit nem tud róla. Elképzelhető, hogy az általa is látogatott edzőközpontban a rajongó is ugyanakkor ott járt. A kulacs tartalmát a rendőrségen nem vizsgálták. Az egyik versenyen, ahol pozitív mintát adott, négyszer kellett mosdóba mennie, holott eddig általában egyszer kellett igénybe vennie a mosdót. Nem emlékezett, hogy tájékoztatta-e erről az orvosát.

Az alperes a CAS jogeseteire hivatkozott, a WADA Szabályzat 10.5.1 cikke szerinti szabotázs tekintetében. A CAS mindhárom releváns esetben elutasította a fellebbezéseket bizonyíték hiánya miatt. A rajongó tanúvallomását figyelmen kívül kell hagyni, mert nem tudták meghallgatni, keresztkérdéseket sem tudtak neki feltenni. A tanú most sem jelent meg.

A felperes kifogásai mellett legalább a rendőrségi döntés megfontolását, és közjegyző által hitelesített nyilatkozatok tekintetbe vételét kérte.

A CAS eljáró tanácsa – miután megállapította hatáskörét és az alkalmazandó jogot – kiemelte, hogy felperes korábban nem kérte az alperes első, a felperest a doppingszabályok megszegése miatt szankciónáló határozatának felülvizsgálatát. A kereset az alperes második, az eredeti ügy állítólagos új bizonyítékok miatti újrakezdésével foglalkozó határozata ellen irányult. A CAS előtt a felperes új bizonyítékra hivatkozott, amelyet csak akkor kell érdemben vizsgálni, ha a felperes utólag értesült a tényekről, illetve a döntő, végső bizonyítékokról, amelyeket nem tudott az alapeljárásban előadni.

A Bírósági Tanácsnak az új tényekre és bizonyítékokra kell fókuszálnia, amelyek tükrében csak egyetlen elem található, mégpedig az ún. rajongó vallomása, miszerint azért, hogy még jobbá tegye a felperes későbbi teljesítményét, két alkalommal tiltott szereket fecskendezett a kulacsába. A rajongó vallomása körébe pedig az aláírás nélküli összefoglaló irat (“Absztrakt jegyzék”), a közjegyző előtt készült írásbeli nyilatkozata, a rendőrség döntése és a CAS-nak benyújtott írásbeli nyilatkozata tartozik.

Miután CAS a tanút az igazmondási kötelezettsége terhe alatt sem személyesen, sem elektronikus úton nem tudta meghallgatni, a felperes pedig nem is kérte a bíróságot, hogy a rajongót telefonon vagy más eszközön keresztül hallgassák ki, ezért a Bírósági Tanács úgy döntött, hogy nem fogadja el a rajongó összefoglaló iratát, közjegyző előtt tett nyilatkozatát és a CAS-nak benyújtott írásbeli nyilatkozatát.

Ezek után az egyetlen fennmaradó bizonyítási eszköz a rendőrség határozata.  A Bírósági Tanács ezt a döntést az állami hatóság hivatalos dokumentumának tekinti, és ez, mint új bizonyíték a felperes számára ismeretlen volt az alperes őt eltiltó döntésének meghozatala előtt.

A rendőrség az ismeretlen tettes ellen a magyar Büntető Törvénykönyv szerinti könnyű testi sértés okozása bűncselekménynek megalapozott gyanúja miatti nyomozást megszüntette azzal, hogy a cselekmény nem bűncselekmény. A meghallgatáson a felperes hangsúlyozta, a rendőrség a nyomozást megszüntető határozatában megállapította, hogy a felperes izotóniás étrendkiegészítő italába a doppingszernek minősülő szereket mindkét esetben a küzdősport rajongó tette bele, a gyanúsított beismerő vallomása szerint azért, hogy további sikeres sporteredmények érdekében növelje a felperes teljesítményét, és elmondta még, hogy szabadidejében testépítéssel foglalkozik és a teljesítményt fokozó szerekről információt az interneten gyűjtött, amelynek segítségével szerezte be a sztanozololt, mesterolonet és furosemidet tartalmazó vizalapú szuszpenziót.

Tény, a nyomozás megszüntetésével szemben senki nem tett panaszt, mivel senkinek nem volt érdeke jogorvoslattal élni.

A Bíróság Tanács a rendőrség nyomozást megszüntető határozatát az IJF Doppingellenes Szabályzata és a WADA Szabályzat 10.5.1 és 10.5.2 cikkeinek fényében  értékelte. A WADA a szabotázs példáját arra hozza fel, amikor az érintett atléta akarata ellenére kerül be a szervezetébe a doppingszer. A 10.5.2 cikk szerint a versenyzők felelősek az orvosi személyzet kiválasztásáért és az orvosi személyzet tanácsadásáért, ugyanis bármilyen (tiltott) szer nem adható az atléta részére. Ugyanez vonatkozik az atléta ételének vagy italának házastársa, edzője vagy egy másik személy általi szabotázsára az atléta munkatársi körén belül, mivel az atléták felelősek mindazért, amit lenyelnek és azon személyek magatartásáért, akiknek hozzáférést engednek az ételükhöz és italukhoz.

Az IJF Doppingellenes Szabályzata a WADA Szabályzattal egyező, eszerint az atlétának kell bizonyítania, hogy nem terheli semmilyen felróható magatartás vagy gondatlanság, illetve semmilyen súlyosan felróható magatartás vagy súlyos gondatlanság. A bizonyítási teher tehát a versenyzőt terheli. A CAS hatásköre azt eldönteni, hogy ezek után az adott körülmények megtörténte valószínűbb, mint annak nem megtörténte.

A rendőrség döntése és a felperes írásbeli nyilatkozatai a meghallgatás során nem győzték meg a Bírósági Tanácsot. A rendőrség nem vizsgálta, hogy terheli-e felróhatóság vagy gondatlanság, avagy súlyos felróhatóság vagy súlyos gondatlanság a sportolót.

Ami az állítólagos szabotázs első esetét illeti, a rendőrségi határozat nem írja le a budapesti sportépületet és nem jelöli meg, hogy volt-e szekrényes öltöző, ez az öltöző zárva volt-e, bárki hozzájutott volna-e a kulcshoz, hogyan választották el a cselgáncsozó csapatot a  testépítőktől, a súlyemelők és más személyek jelen voltak-e a sportintézményben, valamint az öltözőben, és hogy hogyan zajlott a felperes edzése, pontosan hol volt a felperes táskája és kedvenc kulacsa, vajon a sportoló vagy bárki a nevében gondoskodott-e a kulacsról stb. A Bírósági Tanács megpróbált a felperestől információt kapni a tényekről és körülményekről a tárgyalás során azért, hogy a rendőrségi iratban szereplő hézagokat kitöltse. Azonban az információk nem voltak elegendők a Bírósági Tanács számára, azon következtetés levonásához, hogy a felperes részéről kizárják az önhibát (felróhatóság) vagy a gondatlanságot, illetve a súlyos önhibát (súlyos felróhatóságot) vagy súlyos gondatlanságot.

Ami az állítólagos szabotázs második esetét illeti, a Bírósági Tanács nem talált meggyőző bizonyítékot a felperes nyilatkozatán felül, miszerint a válogatott tréningruháját viselő rajongó be tudott jutni az állítólag zárt szekrényes öltözőbe. A rendőrségi irat ezt a részletet nem erősíti meg. Ez és más részletek abból a célból döntően meghatározóak, hogy vajon a felperes a tőle elvárható gondossággal (magatartással) ügyelt-e a táskájára és a kulacsára. Ilyen és más információk szükségesek lettek volna ahhoz, hogy meghatározzák, felmerül-e önhiba (felróhatóság) vagy gondatlanság, illetve súlyos önhiba (súlyos felróhatóság) vagy súlyos gondatlanság.

Mivel a felperes nem tudott bizonyítékot felmutatni a vélelem megdöntésére, tehát, hogy nem önhiba (felróhatóság) vagy gondatlanság, illetve nem súlyos önhiba (súlyos felróhatóság) vagy súlyos gondatlanság alapján követte el a doppingvétséget, ezért a felperes a 10.5.1 és 10.5.2 cikkek követelményeinek nem felelt meg az új bizonyítékok alapján. A felperes szintén nem fejtette ki, hogy edzője miért csak félévvel később tett feljelentést a rendőrségnek és miért nem azonnal.

Ezekre figyelemmel a Bírósági Tanács úgy döntött, hogy elutasítja a fellebbezést és helybenhagyja az alperes határozatát. Kötelezte a felperest az alperesnek 1.000 CHF egy összegben való megfizetésére.

  1. VÉLEMÉNY

Álláspontom szerint, a felperes által előadott történet a rajongó által befecskendezett doppingszerekről teljesen életszerűtlen és valószínütlen volt, kódolva volt annak el nem fogadása, borítékolható volt a marasztalás, és a Nemzetközi Sportdöntőbíróság helyes döntést hozott. A felperes és jogi képviselője a választott védekezés részleteit nem gondolta át, nem dolgozta ki alaposan, nem tette öntellentmondás mentessé, logikusan felépítetté és a szabotázst hihetővé, például azzal, hogy gondoskodjon a rajongó felkészítéséről és megjelenéséről az IJF, majd a CAS előtt, vagy azzal, hogy a rajongó ellen magyar bíróság előtt kártérítési pert indítsanak, amelyet aztán lehetett volna szüneteltetni a doppingvétség kapcsán hozott végleges határozatig, ezt követően pedig lehetett volna a keresettől elállni is.

A felületes védekezés, a sportjogi szabályok nem kellően alapos ismerete azt eredményezte, hogy a versenyző a maximális időtartamú eltiltást kapta, annak ellenére, hogy – magam ezt nem vitatva – nem tudott arról, hogy doppingolt. Ha egy életszerűbb és teljesebb védekezést választ a sportoló jogi képviselője, a büntetést mérsékelhette volna a CAS.

A versenyző ügyében tehát nem választottak életszerű védekezési stratégiát (és taktikát), illetve nem valószínűsítették, bizonyították megfelelően a szabotázst, ezért nem sikerül(hetet)t a versenyzőnek a pert megnyernie és célját elérnie.

Gerő Tamás ügyvéd, sportjogi és adójogi szakjogász

 Forrás: Az írás az Orac kft. által kiadott Sportjogi Folyóirat 2021/3. számában jelent meg.

[1] Hatályon kívül helyezte a doppingellenes tevékenység szabályairól szóló 43/2011. (III. 23.) Korm. rendelet. Hatálytalan 2011. IV. 7-től.

[2] Hatályon kívül helyezte a doppingellenes tevékenység szabályairól szóló 363/2021. (VI. 28.) Korm. rendelet. Hatálytalan 2021. VII. 8-tól.

[3] Kihirdette a 99/2007. (V. 8.) Korm. rendelet

[4] Ld. pl.: Nemes András: Objektív felelősség a sportban. Sportjog, 2020/3. 8-13.

[5] CAS 2012/A/2797

Kategória: Blog
szombat, 22 szeptember 2018 16:58

A CAS joghatóságának esetei

CAS joghatóságának feltételei

A Nemzetközi Sportdöntőbíróság kódexe [Code of Sport-related Arbitration] az eljárási szabályaiban [R27 pont] fejti ki a CAS joghatóságának létjogosultságát. Az eljárás megindítását kezdeményezheti:

  • sportoló
  • nemzeti és nemzetközi sportági szakszövetség
  • NOB és nemzeti olimpiai bizottságok
  • sportszervezetek

A Sportdöntőbíróság előtt két eljárás indítható: az általános választottbírósági, valamint a fellebbezési eljárás, amely a sportszövetségek, sportegyesületek vagy egyéb szervezetek által hozott határozatok ellen indítható meg. (Ide sorolható még egy harmadik is, az ún. mediációs eljárás, amely egy informális és jogilag nem kötelező jellegű procedúra, a felek által kiválasztott mediátor előtt folytatják le a felek).

Jogviták természete alapján a CAS kizárólag:

  • magánjogi természetű, sporttal kapcsolatos jogvitában járhat el
  • kivételek: a technikai jellegű kérdések pl.: egy játékvezetői döntést nem bírálhat felül, szabálykönyv értelmezésében nincs kompetenciája. Bár ez alól is megállapítható egy kivétel, amennyiben egy játékvezetői döntés vagy bármely szabály a jog alapvető elveivel és értékeivel ellentétes
  • sportesemény szabályainak értelmezésében, illetve
  • dopping, állampolgársági, szerződésszegések, kereskedelmi jogviták vizsgálatában járhat el

CAS
Fontos kiemelni (amely a legtöbb sporttal kapcsolatos jogvita forrása is) az eljárás megindításának és a joghatóság megállapításának előfeltételét, amely:

  • a joghatóság valamilyen formában történő kifejezett elismerése: pl.: az Olimpiai Charta előírja, hogy az olimpián résztvevő, sportolók jogvitájára kizárólag a CAS-t ismeri el. Az elismerés tehát történhet egy sportág/sportesemény szabályzata alapján vagy a felek kétoldalú megállapodásán, de lényeges, hogy a felek között kifejezett elismerés jöjjön létre.

 

CAS és a nemzeti bíróságok- a választottbírósági határozatok elismerése

Raguz v. Sullivan ügyben hozott ítélet játszott fontos szerepet ebben a kérdéskörben. Angela Raguz és Rebeca Sullivan is ausztrál állampolgárságú (judo) sportolók, 52 kg-os súlycsoportban. Raguzt az Ausztrál Judo Szövetség [JFA] jelölte ki, hogy részt vegyen a 2000-ben megrendezett Sydney Olimpiai Játékokon. Sullivan viszont kifogásolta ezt a döntést (ő lett volna a másik potenciális jelölt az olimpiára), ezért fellebbezést nyújtott be a CAS felé (mindhárom választottbíró ausztrál volt), aki az ő javára hozott döntést. Raguz viszont kifogásolta a CAS döntését és az ausztrál fellebbviteli bírósághoz fordult jogorvoslatért [New South Wales Court of Appeal]. A fellebbviteli bíróság viszont megállapította saját joghatóságának hiányát, tekintve az alábbi okokat:

  • CAS döntése önmagában kötelező és végleges a felekre nézve
  • mindkét ausztrál sportoló aláírta az Olimpiai Chartát, amely biztosította a CAS számára a kizárólagos joghatóságot, és az ausztrál fellebbviteli bíróság (New South Wales Court of Appeal) ezt figyelembe véve, úgy ítélte meg, hogy a felek nemzetközi és nem nemzeti választottbíróság eljárását fogadták el.

 

Fellebbezés a CAS ítélete ellen

A CAS ítélete megtámadható a svájci szövetségi bíróságon (Swiss Federal Tribunal), a svájci nemzetközi magánjog szabályai szerint. A bíróság előtti eljárás megindítása viszont igen korlátozott számú esetben indítható meg, ilyen például, ha:

  • választottbírót szabálytalanul választották meg vagy a választottbíróság lett szabálytalanul megalakítva
  • választottbíróság tévesen állapította meg hatáskörét
  • választottbíróság a benyújtott követeléseken túlmenően járt el az ügyben vagy az igénypontok egyikét elmulasztotta
  • felek egyenjogúsága, meghallgatáshoz való joga sérült
  • ítélet a svájci közrendbe ütközik

Daniel Hondo, német kerékpáros esetének specialitása is abban állt, hogy a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség, a WADA székhelye, valamint a sportoló tartózkodási helye (ahol állandó jelleggel élt) egyaránt Svájcban volt. A sportolót a CAS doppingvétség miatt 2 évre eltiltotta, de mivel egy tiszta nemzeti vitáról van szó, a CAS döntése elleni jogorvoslatra nem a svájci szövetségi, hanem a helyi kantoni bíróság volt illetékes, amely hatályon kívül helyezhette a CAS ítéletét.

Függetlenség és pártatlanság garanciája

Előzményei a CAS működésének kezdeti szakaszára tehető, ahol ugyanis a NOB változtathatta meg a bíróság eljárási szabályait, az eljárási költségeit ő állapította meg, illetve a NOB elnöke közvetlenül is tagokat nevezett ki a CAS-ba.

Elmar Gundel zsoké ügyében megkérdőjelezhető lett volna a CAS függetlensége, ha a NOB félként vett volna részt az eljárásban. A zsokét ugyanis a FEI (Nemzetközi Lovas Szövetség) lódoppingolás miatt 2 évre eltiltotta, amely döntést a CAS helybenhagyott. Gundel ezek után fellebbezett a svájci szövetségi bírósághoz a függetlenség és pártatlanság követelményének megsértésére hivatkozva, ugyanis a CAS 60 tagjából 3 fő a FEI által került kijelölésre. A szövetségi bíróság elutasította a döntést, hiszen a NOB nem vett részt félként az eljárásban.

Larissa Lazutina és Olga Danilova, két orosz sífutót a NOB kizárta a Salt Lake Cityben rendezett téli olimpiai játékokról és doppingvétség miatt 2 éves eltiltással sújtotta. A már többszörös olimpiai bajnokok fellebbeztek a CAS-nál a NOB határozatával szemben, de a Sportdöntőbíróság helybenhagyta a NOB döntését. Ezek után a két sportoló megtámadta a CAS határozatát a svájci szövetségi bíróságon, amely megállapította, hogy az új szabályok értelmében a CAS teljesen független a NOB-tól, ezért a CAS határozatai egyenértékűek a svájci állami bíróságok határozataival, a bírói függetlenség szempontjából, vagyis nem volt több jogorvoslati lehetőségük az orosz sportolóknak. A CAS határozatai kötelezőek és véglegesek a felekre nézve, illetve a korlátozott fellebbezési lehetőségek egyike (CAS ítéletével szemben) sem állt fenn.

A szervezeti és anyagi függetlenség elérése céljából később létrehozták az ICAS-t (International Conuncil of Arbitration for Sport), amely a CAS igazgatásának, finanszírozásának feladatait látja el.  A CAS két eljárását is meghatározták, a fellebbezési illetve az általános eljárást. A fent említett Gundel-ügy alapozta meg egyébként a fellebbezési eljárást, hiszen az első sportszövetség volt a FEI, amely biztosította határozatának megtámadását a CAS előtt.

Változás a labdarúgásban, a FIFA és CAS- „kié az utolsó szó?”

Jelentősen megváltoztathatja a CAS eljárását és joghatóságát a brüsszeli fellebbviteli bíróság döntése az ún. Seraing ügyben. A svájci Searing labdarúgó csapat feljelentette a FIFA-t, amiért nem engedélyezte, hogy harmadik fél tulajdonába kerüljön a klub (Third-party Ownership of players economic rights).

A brüsszeli fellebbviteli bíróság ezért megállapította, hogy a labdarúgásban a végső döntést nem a CAS hozhatja meg, a FIFA és az UEFA döntését a helyi bíróságokon is meg lehet támadni, az alábbi indokokra hivatkozva:

  • a CAS eljárását egy „kikényszerített választottbíróság”-nak mondta ki, amely sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikk szerinti tisztességes tárgyaláshoz való jogát illetve az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. pontját, amely a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot deklarálja
  • a CAS székhelye Svájcban található, ezért nem vonatkozik rá az európai uniós jog (tekintve, hogy Svájc nem eu-s tagállam),
  • a bíróság kétségbe vonta a nemzetközi sportdöntőbíróság pártatlanságát és függetlenségét, arra hivatkozva, hogy a CAS a sport nemzetközi szövetségeinek gazdasági és politikai befolyása alatt áll
  • a Seraing ügyben a FIFA státutumban megfogalmazott választottbíróságról szóló klauzula nem speciálisan megfogalmazott

A CAS közleményében kifejti, hogy az a kockázat, hogy a nemzeti bíróságok nem ismerik el a CAS választottbírósági eljárását vagy nem hajtják végre annak ítéletét, nem lehet teljesen kizárni, de elég korlátozott esetben fordulhat elő. A brüsszeli bíróság ítélete természetesen kifogásolja, hogy a FIFA választottbírósági szabályai ragaszkodnak ahhoz, hogy a viták kizárólagosan a CAS elé kerüljenek, amely szerintük sérti a tisztességes eljárás jogát, de mindenesetre ki kell emelni, hogy a CAS ítélete megtámadható a svájci szövetségi törvényszék előtt. Amennyiben a brüsszeli bíróság ítéletét vesszük alapul ma már valószínűsíthető, hogy számos, a CAS által a hozott korábbi döntések is megkérdőjelezhetőek.

 

Kategória: magánjog-blog
kedd, 14 augusztus 2018 13:12

Dopping és felelősség a sportban

Dopping és felelősség a sportban

A versenyző köteles tartózkodni, különösen tiltott szerek használatától, tiltott módszerek alkalmazásától, a verseny, mérkőzés eredményének tiltott eszközökkel történő befolyásolásától - olvasható a Sporttörvény 4.§-ban [2004.évi I. törvény]. A dopping fogalma magában foglalja mind a fizikai és pszichikai teljesítménynövelést, amely egyaránt sérti a fair play szabályait a sportban, valamint az egyenlő versenyfeltételek követelményét, nem beszélve annak az egészségre is káros hatásairól.

A tiltott teljesítményfokozást körülíró szabályok alkalmazásában illetve a hazai és nemzetközi jog összehangolásában fontos szerepet játszanak a különböző doppingellenes szervezetek. (A Magyar Antidopping Csoport, azaz a MACS, illetve a WADA).  Ezek a szervezetek felügyelik a sport „tisztaságát”.

A sportolók érdekében fontos tisztázni a doppingvétség fogalmát, azok eseteit, valamint a CAS (Court of Arbitration for Sport) által elnevezett szigorú felelősség elvének gyakorlati érvényesülését a sportolók körében.

WADA (World Anti Doping Agency) szabályzat – dopping és doppingvétség

A Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség által létrehozott ún. doppinglista deklarálja, a tiltott szerek illetve módszerek felsorolását, amelyek használata doppingvétségnek minősül. A mindenki számára hozzáférhető jogszabályi formában megalkotott tiltólista folyamatos korszerűsítésen megy keresztül, ha egy újabban felfedezett szer vagy módszer bukkan fel a sport világában [A 2018-as verzió elérhető és letölthető a WADA hivatalos honlapján].

Kategória: magánjog-blog

 Piacépítés sportolókkal-merchandising és szponzori szerződések

A sportoló személyiségi jogainak (jó hírneve, ismertsége, képmása) átruházása, elidegenítése jogilag nem lehetséges, viszont ezek felhasználása, mint gazdasági tevékenység már „testet ölthet” különböző kereskedelmi szerződések formájában, leggyakrabban, az ún. arculat-átviteli vagy szponzori szerződésekben. Mindkét szerződéstípus, a fogyasztói döntések közvetlen vagy közvetett befolyásolását célozza, viszont a köztük lévő különbségek vizsgálata fontos, illetve érdemes tisztázni az ilyen jellegű kereskedelmi szerződések tárgyát képező vagyoni jogok kategóriáját is.

Melyek a vagyon értékű jogok?

 

Kategória: magánjog-blog
Magyarország vs Andorra
A tegnapi napon hatályba lépett a 2016. évi CXIX.tv. 23.§-a, vagyis a sportról szóló 2004. évi I. törvény módosításának átmeneti rendelkezése. A sporttörvény módosítása jelentősen csökkentette a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) hatáskörét a hazai sportirányításban, és növelte a sportpolitikáért felelős miniszter feladatait, különösen az állami sportcélú támogatások felosztásának meghatározása terén.
Kategória: Hírek
péntek, 19 szeptember 2014 00:00

Sportjog

Sportolók jogi képviseletét, sportegyesületek, sportági szövetségek alapítását vállalom. Sportjogi szakjogász képesítést szereztem a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog-, és Államtudományi Karán, a Deák Ferenc Intézetben. A Digisport műsorában Szombathy Pállal beszélgetek rendszeresen sportjogi ügyekben: https://youtu.be/4GEUt-BVskA
Kategória: Szolgáltatások

"Bármihez amit megtehetsz, vagy megálmodsz, fogj hozzá! A merészségben zsenialitás, erő és varázslat rejlik”- írta egykor Johann Wolfgang von Goethe. Ezt a honlapot, mint a Budapesti Ügyvédi Kamarában bejegyzett ügyvéd tartom fenn az ügyvédekre vonatkozó jogszabályok és belső szabályzatok szerint, melyek az ügyféljogokra vonatkozó tájékoztatással együtt a Magyar Ügyvédi Kamara honlapján találhatóak

Kapcsolattartás

dr. Gerő Tamás

ügyvéd, sportjogi-, és adójogi szakjogász

 Iroda: 1037 Budapest, Szépvölgyi út 113.

 Tel/fax: 06-1-3882389

  Mobil: +36 30 4156009

 E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Adatkezelési szabályzat