Related items

• SZEMELVÉNYEK A NEMZETKÖZI SPORTDÖNTŐBÍRÓSÁG JOGGYAKORLATÁBÓL: A SPORTOLÓI BIOLÓGIA ÚTLEVÉL, MINT KÖZVETETT BIZONYÍTÁSI MÓDSZER ÉRVÉNYESÍTHETŐSÉGE
  in Blog

   

   

  1. BEVEZETŐ

   

  Claudia Pechstein egykori német gyorskorcsolyázó, aki 1988-ban még a Német Demokratikus Köztársaságot képviselte a Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség (ISU) junior gyorskorcsolya-világbajnokságán. Hosszú pályafutása során nyolc olimpián is részt vett, ahol öt aranyérmet, kettő ezüst- és kettő bronzérmet is szerzett, valamint számos világbajnoki, Európa-bajnoki, illetve országos bajnoki címmel is büszkélkedhet, amelyek alapján okkal nevezhető minden idők egyik legsikeresebb gyorskorcsolyázójának.

   

  2009-ben azonban az ISU doppingvétség miatt 2 évre eltiltotta a sportolót, amelyet egy évtizedig elhúzódó jogi procedúra követett. A jogi eljárás sarokpontját a sportoló által a Nemzetközi Sportdöntőbírósághoz (CAS) benyújtott fellebbezés jelentette, s a CAS előtt lefolytatott eljárás képezi jelen cikk tárgyát is.[1] Az üggyel összefüggésben kiemelkedő jelentőséggel bír a biológiai útlevél intézménye. A Sportolói Biológiai Útlevél alapelve a kiválasztott biológiai változók időbeli nyomon követése, amelyek közvetett módon jelzik a dopping hatását, ahelyett, hogy magát a doppingszert vagy a doppingmódszert próbálnák kimutatni. A Sportolói Biológiai Útlevél értékes információkkal szolgál, amelyek felhasználhatók a doppingellenes tevékenységek, például a célzott tesztelés vagy a vizsgálatok hatékonyabb irányítására.

   

  A Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) vezető szerepet vállalt a Sportolói Biológiai Útlevél kidolgozásában. A WADA sportolói biológiai útlevélre vonatkozó működési iránymutatásait először annak végrehajtó bizottsága hagyta jóvá, amelyek 2009. december 1-jén léptek hatályba. Az első változat tartalmazta az egyes sportolók hematológiai változóinak a vérdopping kimutatására szolgáló profilalkotására vonatkozó egységesített megközelítést. A kezdeti rendszert 2014-ben kiegészítették a szteroidmodullal, amely egy sportoló vizeletmintájában mért szteroidváltozóinak longitudinális profiljait hivatott létrehozni.

   

  2. AZ ÜGY[2]

   

  2000. 2 február 4. és 2009. április 30. között Claudia Pechstein számos doppingellenőrzésen esett át, amelyek egyike sem mutatott ki számára kedvezőtlen vizsgálati eredményt. Ugyanezen időszak alatt az ISU több mint 90 vérmintát vett tőle a vérprofilkészítő programjának részeként. Ebből 27-et 2007. október 20. és 2009. április 30. között, ezek közül az utolsó 12-t pedig 2009 januárja és áprilisa között. Az ISU vérprofilkészítő programja keretében mért és rögzített vérparaméterek közé tartozik többek között a hemoglobin, a hematokrit és a retikulociták százalékos aránya (a továbbiakban: %retics). A retikulociták a csontvelőből felszabaduló éretlen vörösvértestek. A %retics egy érzékeny hematológiai paraméter, amely valós idejű értékelést ad az erythropoiesis funkcionális állapotáról egy személy szervezetében. Az ISU szerint a normális %retics értékek a 0,4-2,4 közötti tartományba esnek, a sportoló néhány vérvizsgálati eredménye viszont jóval 2,4 feletti értéket mutatott, amelyet hirtelen csökkenés követett. 2009. február 7-8-án a norvégiai Hamarban rendezték meg a 2009-es évi ISU Allround gyorskorcsolya-világbajnokságot, amelynek kezdete előtti napon reggel valamennyi sportolótól vérmintát vettek szűrési célokra. Ekkor Claudia Pechstein %retics-értéke 3,49 volt.

   

  Az ISU másnap további két alkalommal vett vérmintát a sportolótól. A %retics száma a két vérvétel alkalmával 3,54, illetve 3,38 értéket mutatott. E napon az ISU orvosi tanácsadója, prof. Dr. Harm Kuipers tájékoztatta a sportolót és a németországi gyorskorcsolyázó szövetséget (Deutsche Eisschnelllauf Gemeinschaft e. V., DESG), hogy a sportoló %retics értékei rendellenesnek minősülnek. Bár a hemoglobin és a hematokrit értékei alapján Claudia Pechstein akár indulhatott is volna a versenyeken, a DESG közölte, hogy a sportoló nem vesz részt a következő napi megmérettetéseken. 2009. február 18-án újabb vérmintát vettek tőle versenyen kívül, amely 1,37 %retics értéket mutatott.

   

  A sportoló vérprofiljának áttekintése után az ISU 2009. március 5-én a Fegyelmi Bizottsága előtt azzal vádolta meg a sportolót, hogy tiltott anyagot szedett és/vagy tiltott módszert, azaz a vérdopping valamilyen formáját alkalmazta, ami a 2009. január 1-jén hatályba lépett doppingellenes szabályzata (a továbbiakban: ISU ADR) 2.2. cikke értelmében doppingellenes szabályszegésnek minősül, összhangban a Nemzetközi Doppingellenes (WADA) Szabályzat új változatával.

  A 2009. június 29-30-án Bernben tartott meghallgatást követően az ISU Fegyelmi Bizottsága 2009. július 1-jén hozta meg határozatát, amelyben Claudia Pechsteint az ISU ADR 2.2. cikke szerinti doppingellenes szabálysértésért felelősnek nyilvánították, mivel tiltott vérdoppingmódszert alkalmazott. A gyorskorcsolya-világbajnokságon 2009. február 7-én az 500 és 3000 méteres futamokban elért eredményeit kizárták; pontjait, díjait és érmeit elvették. 2009. február 9-től kezdődően 2 éves eltiltással sújtották.

   

  3. A FELEK BEADVÁNYAI

   

  A sportoló és a DESG 2009. július 21-én benyújtották a CAS-hoz az ISU Fegyelmi Bizottsága határozata elleni fellebbezéseiket.

  2009. július 27-én a sportoló ideiglenes intézkedés iránti kérelmet nyújtott be, amelyben kérelmezte a megtámadott határozat végrehajtásának felfüggesztését a CAS végleges határozatának meghozataláig; másodlagosan, hogy az ISU, annak tagjai vagy a DESG által elismert valamennyi gyorskorcsolyaversenyen, valamint a DESG és klubjai által szervezett valamennyi edzőversenyen ideiglenes részvételi jogosultságot biztosítsanak számára; harmadlagosan, hogy ideiglenes jogosultságot biztosítsanak számára a DESG és klubjai által szervezett valamennyi edzésen való részvételre, továbbá a 2010. évi vancouveri téli olimpiai játékokra való felkészülésre alkalmas valamennyi gyorskorcsolya-versenypálya verseny- és edzéscélú használatára.

  A CAS 2009. szeptember 4-én részben helyt adott a sportoló kérelmének, mert úgy ítélte meg, hogy a sportoló teljesítette a rá háruló bizonyítási kötelezettséget, miszerint a 2010. évi vancouveri téli olimpiai játékokra való kvalifikációs esélyeinek védelme érdekében szükséges a DESG és/vagy egy klub által szervezett edzésen részvételét lehetővé tevő ideiglenes intézkedés, azt azonban nem bizonyította, hogy helyzetének védelme érdekében a megtámadott határozat teljes felfüggesztésére van szükség. A sportoló engedélyt kapott arra is, hogy edzés céljából használhasson minden rendelkezésre álló gyorskorcsolya-versenypályát a fellebbezés érdemi elbírálásáig.

  A sportoló 2009. október 14-én benyújtotta a CAS-hoz a bizonyítékokat tartalmazó beadványát.

  A CAS 2009. október 19-én tájékoztatta a feleket, hogy a sportoló beadványának számos része nem felel meg a testület utasításainak és a CAS szabályzat R56. cikkének, ezért elrendelte, hogy a sportoló 2009. október 14-én kelt beadványának nagy részét töröljék a jegyzőkönyvből.

  A DESG 2009. október 21-én beadványt nyújtott be, amely egy rövid ismertetőt és egy új szakértői jelentést tartalmazott.

  A CAS testülete 2009. október 21-én megerősítette azon döntését, hogy nem fogadja el az új szakértő szakvéleményét, mivel az nem vonatkozott a sportolón végzett orvosi vizsgálatokból származó új bizonyítékokra, és mivel a sportoló 2009. augusztus 3. előtt nem kérte a fellebbezési beadványa benyújtásának határidejének meghosszabbítását az új szakértő véleményének beszerzése céljából; elutasította – tekintettel arra, hogy a CAS szabályzat R57. cikke értelmében "az eljárás zárt ülésen zajlik" – a DESG és a sportoló azon kérelmét, hogy engedélyt adjanak néhány érdekelt megfigyelőnek a tárgyaláson való részvételre; úgy döntött, hogy nem veszi jegyzőkönyvbe a DESG 2009. október 21-i beadványát, mivel azt a testület 2009. október 19-i végzését megsértve nyújtották be.

  A meghallgatásra 2009. október 22-én és 23-án Lausanne-ban került sor, amelyen Claudia Pechstein is jelen volt. A testület részéről konferencia formájában számos szakértő tanú meghallgatására került sor. A felek utolsó beadványait és a sportoló záróbeszédét követően a testület lezárta a meghallgatást.

  A sportoló újabb sürgős ideiglenes intézkedés iránti kérelmeit – annak érdekében, hogy részt vehessen a 2009. novemberi világversenyeken – a CAS testülete elutasította.

  A CAS testülete elutasította a sportoló azon ismételt kérelmét is, hogy egy – a korábbi véleményeit felülvizsgáló – professzort kihallgassanak.

  4. A FELEK ÉRVELÉSE

  Claudia Pechstein felperes azzal is érvelt, hogy a longitudinális profilalkotás mint a doppingellenes szabályszegés bizonyításának módszere 2009. január 1-je előtt nem volt megengedett és soha nem adott írásos beleegyezést ahhoz, hogy vérmintáit – a sportolói útlevelet kivéve – a  vérdopping bizonyítékaként használják fel.

  Az ISU 2,4 %retics felső határértéke nem a sportfiziológiában és az orvosi gyakorlatban általánosan elfogadott határérték. Egy német orvosi kézikönyv szerint az egészséges nőknél a 0,8-4,1 %retics érték normális.

  A fizikai vagy pszichológiai stressz, fertőzés, hideg hőmérséklet, magaslati edzés, a lábra gyakorolt nyomás stb. is okozhatta a magasnak talált %retics értékeit. Emellett is a hemoglobin és hematokrit értékei mindig az ISU-határértékeken belül voltak, így komoly jelek utalnak a vérdoppingolás ellen. Az új orvosi vizsgálatok azt mutatják, hogy valószínűleg krónikus vérzavarral és/vagy genetikai rendellenességgel küzd, ami a szervezetében a %retics növekedéséhez vezethet.

  Claudia Pechstein ezért is kérte az ISU Fegyelmi Bizottsága határozatának hatályon kívül helyezését; azt, hogy ne nyilvánítsák felelősnek doppingellenes szabálysértésért, tiltott vérdopping módszer alkalmazásával elkövetett doppingvétségért; a 2009. február 9-től kezdődően kiszabott 2 éves eltiltását töröljék el; a gyorskorcsolya-világbajnokságon 500 méteren és 3000 méteren elért eredményeinek kizárását vonják vissza.

  A DESG felperes – a sportoló által felhozott érvek többségének támogatása mellett – kifejtette azon álláspontját is, hogy az ISU vérprofilkészítő programja hiányosságokban szenved, például a követett vizsgálati és laboratóriumi eljárások, valamint a %retics mérésének megbízhatósága tekintetében.

  A DESG ezért is lényegében ugyanazt kérte, mint Claudia Pechstein.

  Az ISU alperes hivatkozott arra is, hogy a sportoló vérprofilja a hematológiai paraméterek – különösen a retikumok – abnormális értékeit és ingadozásait tükrözi, amelyek csak "a vörösvértestek termelését serkentő mesterséges manipulációs módszer" eredményeként jöhetnek létre.

  Mivel az összes nemzetközi gyorskorcsolya tevékenységre – beleértve a doppingellenes tevékenységet is – ő tekinthető az illetékes szervnek, jogosult volt saját vérprofilkészítési programját elindítani anélkül, hogy megvárta volna a WADA speciális szabályait. A WADA nem adott ki semmilyen kötelező érvényű dokumentumot a vérszűrési programokat szabályozva, míg az ISU 2008. július 30-án kiadta az 1520. számú közleményét, amely az ISU versenyein és tevékenységeiben részt vevő valamennyi korcsolyázóra vonatkozik.

  A vérprofilkészítési programja az ISU-rendezvényeken részt vevő valamennyi férfi és női sportoló vizsgálatát előírja, és a vérparaméterek mérésére, nem pedig tiltott anyagok kimutatására összpontosít. Az ISU ADR 3.2. cikke, amely előírja, hogy az ISU doppingellenes szabályainak megsértésével kapcsolatos cselekmények bármilyen észszerűen megbízható eszközzel megállapíthatók, változatlan maradt azóta, hogy az ISU a Nemzetközi Doppingellenes (WADA) Szabályzat 2003-as kiadásával összhangban elfogadta doppingellenes szabályzatát.

  A longitudinális profil használata a doppingolás bizonyítékaként jogilag elfogadható, mivel ez egy olyan bizonyítási/eljárási szabály, amelyre nem vonatkozik a visszamenőleges hatályú jogalkalmazás tilalma. A versenyek valamennyi résztvevőjét kötelezi az ISU ADR és az 1520. sz. közlemény. Minden esetre – az ISU ADR 2.2., 3.2., 6.2. és 6.3. cikkére is tekintettel – a vérprofilok eredményeinek a doppingellenes szabály megsértésének bizonyítékaként való felhasználásához nem szükséges a sportoló hozzájárulása.

  A %retics értékek az elmúlt két szezonban egyértelműen kórosak voltak a fontos versenyek idején: 3,54% Hamarban (2009. február 7.) és 3,75% Calgaryban (2007. november 17.). A versenyek után néhány nappal az értékek minden alkalommal sokkal alacsonyabb szintre tértek vissza: 1,37% 2009. február 18-án és 2,2% 2007. november 24-én. A sportoló korával és fokozatos hanyatlásával ellentétben a 2007 novembere és 2009 februárja közötti időszakban meglepően jó eredményeket ért el, többek között pályafutása legjobb idejét futotta 1500 méteren.

  Az ISU nem kötelezhető olyan bizonyítékok bemutatására, mint például a vérbetegség hiánya, mivel Claudia Pechstein a korábbi eljárás során megtagadta az együttműködést az ilyen bizonyítékok felvételében, mindenesetre a sportoló értékei egyértelműen azt mutatják, hogy nem szenved vérbetegségben. Egy vérbetegség esetleg vezethetne ahhoz, hogy folyamatosan nagyon magas vagy nagyon alacsony értékeket mutatna, azonban a sportoló profiljának jelentős %-os ingadozását nem lehet vérbetegséggel magyarázni.

  Az ISU ezért is kérte a fellebbezések teljes egészében elutasítását és a megtámadott határozat helybenhagyását.

  5. A CAS DÖNTÉSE

  A CAS feladata annak eldöntése volt, hogy a felek állításai eredendően helyesek-e, nem pedig az, hogy a megtámadott határozat helyességét értékelje.

   

  A CAS a fellebbezéseket elutasította, a megtámadott határozatot lényegében helybenhagyta.

   

  A CAS döntésének indokolása

  A CAS jelen ügyben számos körülmény figyelembevételével hozta meg döntését, azonban a döntéshozatal során kiemelt jelentőséggel bírt a sportoló hematológiai értékeinek értékelésére fordított vizsgálat. A CAS testülete megállapította, hogy az eljárás során meghallgatott szakértők között jelentős konszenzus van abban, hogy a sportoló által mutatott 3,5 körüli %retics értékek az egyének közötti eltérés szempontjából, azaz az európai általános populációhoz és más sportolókhoz viszonyítva abnormálisak.

  A CAS testületének a sportoló által 2009. február 6-án és 7-én Hamarban mutatott magas %retics értékeket az egyénen belüli eltérés szempontjából is értékelnie kellett, különös tekintettel arra, hogy a sportoló egyik fő érvelése az volt, hogy természetes módon magas %retics értékei vannak, és ezért ezek nem hasonlíthatók össze sem az általános populáció, sem a többi korcsolyázó értékeivel. Mindezek tekintetében a CAS testület figyelembe vette a sportoló által 2009. február 6. előtt rögzített utolsó tizenhét %retics értéket.

  A CAS testülete megállapította, hogy a sportoló által a tizenhét vizsgálat során mért %retics átlagértéke 2,10% ami meglehetősen magas, de még mindig egy viszonylag normális tartományon belül van. Az említett tizenhét vizsgálatban kimutatott legmagasabb érték 2,84%, a legalacsonyabb érték pedig 1,27% volt. Figyelembevéve a megvizsgált tudományos bizonyítékokat, a CAS testülete meggyőződött arról, hogy a sportoló által 2009 februárjában Hamarban mért értékek még a saját egyéni retics% értékeivel összehasonlítva is kórosak. Mindezek alapján a CAS testülete a döntése meghozatalakor úgy vélte, hogy ezek az ingadozások is rendellenesnek tekinthetők.

  A sportoló fellebbezésében többféle érvelést is előadott, így például hivatkozott a hideg hőmérsékletre, a magasságra, az intenzív testmozgás miatti fizikai megterhelésre, a korcsolya és a pengék okozta lábnyomásra, a vizsgálatok egyenlőtlen eloszlására az év folyamán, vérzésre, valamint egy 2009 januárjában elszenvedett fertőzésre.

  A CAS testületének ezen érvelések figyelembevételével, illetve ezen körülmények megvizsgálásával kellett meghoznia a döntését. A hideg hőmérséklettel kapcsolatban a CAS testülete megállapította, hogy a sarkvidéki téli terepen végzett vizsgálatok alapján, -170 fokos hőmérsékleten, tehát kifejezetten szélsőséges körülmények közötti mérés során is 2,6 %retics volt a legmagasabb regisztrált érték. Természetesen a sportoló soha nem volt kitéve sarkvidéki szabadtéri körülményeknek, mivel a legjobb gyorskorcsolyapályák kényelmesen fedett helyen vannak. Ami a tengerszint feletti magasságot illeti, a CAS testülete döntésének indokolásában hivatkozik arra, hogy Hamar tengerszint feletti magassága egyáltalán nem feltűnő (125 m), és hogy a sportolótól 2008 és 2009 során vett minták egyike sem 325 m-nél nagyobb magasságban került begyűjtésre, amit egyebekben egyetlen tudományos tanulmány sem tart jelentősnek az itt vizsgált hematológiai értékekkel kapcsolatban. A CAS testülete megjegyezte továbbá, hogy a többi korcsolyázó %retics-értékeit ugyanúgy befolyásolták volna az ilyen állítólagos körülmények, azonban erre nem került sor. Ugyanígy érvelt a CAS az indokolásában a lábnyomásra, valamint a tesztek év közbeni egyenlőtlen eloszlására irányuló érvelésre vonatkozóan. Egyértelműen megállapítható, hogy minden korcsolyázó feszes korcsolyát és pengét használ, és mindannyiukat többnyire a versenyszezonban tesztelik, de ezek a helyzetek nem okoztak figyelemre méltó eltérést a sportolók %retics értékében.

   

  Ami a sportoló által állítólag 2009 januárjában elszenvedett fertőzést illeti, a testület megjegyezte, hogy a legújabb tudományos tanulmányok ellentmondanak ennek a magyarázatnak. Ami a vérzést illeti, a tudományos tanulmányok a "masszív vérzést" jelölik meg a %retics érték emelkedésének lehetséges okaként, azonban a CAS testülete nem találkozott olyan tényszerű bizonyítékkal, amely alapján a sportoló a 2009. februári versenyeket megelőző napokban masszív vérzést szenvedett volna, hozzátéve, hogy egy ilyen esemény mindenképpen akadályozta volna a sikeres részvételét az említett versenyeken. A CAS testülete tehát nem tartotta meggyőzőnek a sportoló fentiekben előadott érveléseit.

  A CAS-nak vizsgálnia kellett azon körülményt is, amely szerint a szakértők között egyetértés alakult ki abban, hogy a sportoló abnormális %retics-értékei nemcsak tiltott vérmanipulációra, hanem veleszületett vérbetegségre is visszavezethetők. A CAS testület véleménye szerint a Prof. Schrezenmeier által szolgáltatott bizonyíték döntő elemnek bizonyult ebben az ügyben, mivel az ő szakértői jelentése lényegében kizárta, hogy a sportoló bármilyen kimutatható vérbetegségben szenvedett volna. A testület a fentiekben előadottak alapján megállapította, hogy a sportoló rendellenes %retics értékeinek kialakulására kizárólag vérdopping alkalmazásával kerülhetett sor.

  Tekintettel arra, hogy az alkalmazandó tiltólista alapján a vérdopping használata tiltott módszer, a testület megállapította, hogy a sportoló az ISU ADR 2.2. cikkének megsértésével doppingvétséget követett el.

   

  6. VÉLEMÉNY

   

  A WADA Sportolói Biológiai Útlevélre vonatkozó irányelveit az évek során folyamatosan finomították. A megközelítést sikeresen beépítették a nemzetközi szövetségek és a nemzeti doppingellenes ügynökségek doppingellenes stratégiáiba. Jelen ügy jelentősége abban áll, hogy a biológiai útlevél program által nyújtott közvetett bizonyítási módszer érvényesíthetősége – egy évtizedig folyamatban lévő, többek között a Svájci Szövetségi Bíróság, illetve az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt is tárgyalt ügyben – beigazolódott.

   

  [1] Claudia Pechstein német polgári bíróság és nemzetközi emberi jogi bíróság előtt is perelt, azonban az ISU-val és a Német Gyorskorcsolya Szövetséggel szemben benyújtott kártérítési keresetét végül a Német Szövetségi Bíróság 2016-ban elutasította, a tisztességes eljáráshoz való jogának megsértése miatt benyújtott keresetét az Emberi Jogok Európai Bírósága 2018-ban részben elutasította, de a CAS előtti nyilvános tárgyalás megtagadása miatt 8.000 euró kártérítést megítélt számára. A Német Szövetségi Alkotmánybíróság pedig 2022-ben a Német Szövetségi Bíróság határozatát helyezte hatályon kívül. Ld. pl. Bán Dániel: Tisztességtelen szerződésekkel a tisztességes sportért? – Bizonytalankodások a nevezési formanyomtatványba foglalt választottbírósági kikötés körül. Európai Jog 2021/5. 1-8.  

  [2] CAS 2009/A/1912 Claudia Pechstein v. International Skating Union, CAS 2009/A/2013 Deutsche Eisschnelllauf Gemeinschaft e. V. v. International Skating Union, award of 25 November 2009.
• SZEMELVÉNYEK A CAS JOGGYAKORLATÁBÓL: MEGALAPOZATLAN VÉDEKEZÉSI STRATÉGIA POZITÍV DOPPINGMINTA ESETÉN, egy magyar cselgáncsozó ügye
  in Blog
  1. BEVEZETŐ 

  A sportról szóló 2004. évi I. törvény és annak felhatalmazása alapján a doppingellenes tevékenység szabályairól szóló 55/2004. (III. 31.) Korm. rendelet,[1] majd az azt felváltó 43/2011. (III. 23.) Korm. rendelet,[2] aztán az annak helyébe lépő 363/2021. (VI. 28.) Korm. rendelet az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) Közgyűlése által 2005-ben elfogadott, a sportbeli dopping elleni nemzetközi egyezménnyel[3] és a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) Kódexével összhangban szabályozza és szankcionálja a sportolók tiltott teljesítményfokozását. A legfontosabb szabály, hogyha a versenyző szervezetéből származó mintában kimutatnak a tiltólistán szereplő tiltott szert, annak származékát vagy markerjét, akkor az doppingvétség, amelyért vétkességtől függetlenül felelősség terheli. A versenyző akkor mentesülhet a felelősségre vonás alól, ha a doppingeljárás során bizonyítja, hogy még gondatlanság sem terheli a doppingvétség elkövetésében, továbbá igazolja, hogy a tiltott szer (vagy annak származéka, illetve markerje) milyen módon került a szervezetébe.

  Tiltólistára akkor kerül fel egy szer, ha potenciálisan teljesítményfokozó hatása vagy egészségkárosító hatása lehet, avagy a sport szellemiségével ellenkezik a hatása.

  A tiltott teljesítményfokozáson ért sportolók és jogi képviselőik leggyakrabban azzal a védekezéssel állnak elő, hogy összecserélték a vizeletmintáját a sportolónak; a doppingellenőr hibázott, azért lett pozitív a minta; nem tudta a sportoló, hogy mit szedett be, a táplálék-kiegészítőben lehetett a tiltott anyag; szabotázs történt, megmérgezték a sportolót, azaz valaki szándékosan belekeverte a sportoló ételébe, italába a tiltott szert.

  A tiltott teljesítményfokozást az UNESCO és a WADA doppingellenes egyezménye a sportoló objektív felelőssége[4] alapján szankcionálja, ami azt jelenti, nem kell, hogy szándékosan vétkezzen a szabályokkal szemben, amennyiben a tiltott szer (vagy annak származéka, illetve markerje) a szervezetében megtalálható, a doppingvétséget megállapítják. Nem elegendő tehát a védekezéshez a büntetőjogi gondolkodás alkalmazása, csupán a bűnösség (szándékosság vagy gondatlanság) kérdésének vizsgálata, tiltott teljesítményfokozás esetén a WADA és a Nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) előtt is szükséges a sportjogi szabályok alapos és részletes ismerete is.

  A tárgybeli ügyben a versenyző szabotázsra hivatkozott, azt a védekezést választotta, hogy egy rajongója, akit ő személyesen nem is ismert, megmérgezte, italába tiltott szert kevert.

  A versenyző a személyes interjúm során azt is elmondta, hogy a mai napig hisz a saját ártatlanságában, abban, hogy nem vétkezett.  Egyetlen cél vezérelte, az, hogy kijusson az olimpiára. Ez azonban meghiúsult.

  2. AZ ÜGY[5]

  A CAS háromtagú tanácsban ült össze. A tanács úgy alakul(t) meg, hogy a két peres fél választ egy-egy bírót, ez a két bíró pedig kiválaszt a névjegyzékből egy harmadik bírót, aki a tanács elnöke lesz.

  A felperes magyar hivatásos sportoló, a magyar sportági szakszövetség versenyzője, az alperes az International Judo Federation (IJF, Nemzetközi Cselgáncs Szövetség) volt, amely a svájci polgári törvénykönyv szerinti (non-profit) szövetség, s amelynek székhelye Svájcban, Lausanne-ban található.

  A felperes kettő nemzetközi versenyen is doppingellenőrzésen esett át, az általa szolgáltatott vizeletmintáknak pedig pozitív eredményei lettek. A “B” minták az “A” minták eredményét megerősítették. Az IJF a sportolónak a két versenyen, illetve a két verseny között egy harmadik nemzetközi versenyen elért eredményeit törölte, és a versenyzőt kétéves eltiltással sújtotta. A kétéves büntetést a sportoló felfüggesztésétől számított kétévig tartó időtartamra határozták meg.

  A felperes az IJF döntése után új bizonyítékokat csatolt, ezért az alperes újrakezdte az eljárást és meghallgatást tartott. A felperes kérte a WADA Szabályzat 10.5.1 cikkének alkalmazását arra a tényre alapítva, hogy egy név szerint megnevezett személy, egy küzdősport rajongó(ja) tette bele a tiltott szereket az izotóniás étrendkiegészítő italába. Ennek kapcsán büntetőeljárás indult, a rendőrség azonban megszüntette a nyomozást, mert ugyan megállapítható volt, hogy mindkét esetben ez a férfi tette bele a felperes italába a doppingszernek minősülő szereket, ezzel azonban bűncselekményt nem követett el, ugyanis az kétségtelenül nem volt bizonyítható, hogy a felperes élete és egészsége veszélyeztetve volt, mivel a szerek egészséget károsító hatása sem volt bizonyítható.

  A nemzetközi szövetség előtti meghallgatáson a felperes, edzője és jogi képviselője, valamint a rajongó jogi képviselője voltak jelen.

  Az alperes a felperes kérelmének elutasítása, valamint a korábbi határozatának helybenhagyása mellett döntött, mivel a felperes nem mutatott be meggyőző bizonyítékot arra, hogy miképpen jutottak a tiltott szerek a szervezetébe, és hogy ezek a tiltott szerek nem arra szolgáltak, hogy fokozzák a versenyző sportteljesítményét és elleplezzék a teljesítményfokozó szerek használatát; a rendőrség pedig a nyomozást megszüntető határozatában a rajongó bűnösségét nem állapította meg (amit eleve csak a bíróság tehetne meg); továbbá a felperes és jogi képviselője úgy nyilatkoztak, hogy a rajongó ellen bíróság előtt nem fognak fellépni sérelemdíj és kártérítés követelése végett, még akkor sem, ha „az atléta gyakorlatilag ellehetlenült” .

  3. A FELEK BEADVÁNYAI

  A felperes a CAS előtt ugyanazokat a bizonyítékokat mutatta be, mint amiket alperesnek, és azt állította, még gondatlanság sem terheli, miután az elkövető a válogatott tréningruháját viselte, amikor a versenyzők zárt szekrényes öltözőjébe lépett, majd kinyitotta a versenyző táskájában lévő üdítősüveg kupakját, aztán egy egyszerű kézmozdulattal belefecskendezte a tiltott szert a sportoló italába, s mivel ő jóhiszeműen hagyta a táskáját a zárt szekrényes öltözőjében, hiszen semmi oka sem volt azt hinni, hogy illetéktelen személy fog belépni az öltözőbe. Emellett személyi körülményeit hangsúlyozta és azt, hogy ő, az edzője és a fiútestvére a hazai szövetség kérésére poligráf vizsgálatot készítettek, amely megerősítette, hogy igazat állítottak. Nyilatkozatot fogalmazott meg, hogy a vizsgálati eredmények, valamint edzők, csapattársak, barátok, személyzet és fiútestvére számos állítása alátámasztották a szavahihetőségét. Csatolta a rendőrség döntését és a rajongó közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozatát, hogy hogyan szerezte meg a tiltott szereket, hogyan és mikor fecskendezte bele azokat a felperes kulacsába.  A rajongó ugyanakkor nem jelent meg a bírósági tárgyaláson, arra hivatkozva, hogy túl későn értesítették a meghallgatás időpontjáról.

  A felperes felhozta, hogy a mintákban talált furosemide, sztanozolol és mesterolone idejétmúlt szerek, amelyeket korszerűbb szerrel pótoltak, garantálva a sportteljesítményt fokozó hatást. Mindemellett nem volt szüksége furosemidet használni, mivel nem voltak súlyproblémái, ráadásul a “szakmai vélemény” szerint ezeket a szereket a kitartó, tartós sport céljából használják, és legjobb hatása ennél mutatható ki. Felhívta a bíróság figyelmét arra a tényre, az egyik versenyen szólt a doppingtesztet végző orvosnak, hogy vizelési ingerproblémái vannak, és egy jó darabig nem tud vizelni. Arra is hivatkozott, hogy az első versenyen csak sztanozololt találtak a szervezetében, míg a második versenyen a tiltott szerek kimutatott adagja nem volt alkalmas a teljesítményfokozásra. Kérte, hogy a bíróság semmisítse meg alperes határozatát, és alkalmazza a WADA Szabályzat 10.5.1 cikkét, adja vissza a felperesnek a versenyeken elért, de később diszkvalifikált eredményeit és pontjait a további versenyzés, valamint az olimpiai játékokra való kvalifikáció céljából.

  Az alperes kifogásolta és cáfolta a felperes valamennyi beadványát. Nem számít, hogy a szerek idejétmúltak-e vagy sem, mivel azok a WADA tiltólistáján szerepelnek. A furosemide nemcsak vizelethajtó szer, hanem leplező anyag is. A felperesnek nem sikerült bizonyítani, hogy hogyan jutott be ez a szer a szervezetébe. A doppingellenes szabályszegés megállapításához elegendő az, ha a szer az atléta szervezetében jelen van. Az a tény, hogy a felperes eredménye egy alkalommal csak egy tiltott szer használata miatt volt pozitív, enyhítő körülményként nem vehető figyelembe. Az a védekezés, hogy hogyan került az italába idegen eredetű szer, nem megalapozott. A felperes nem kifogásolta magukat a vizsgálati eredményeket. A poligráf vizsgálatok eredményei pedig már ismertek voltak az eljárásában, és ezeket tekintetbe is vette a döntése során. Ezen felül, a svájci jog hatálya alatt, a poligráf vizsgálatok – mint magától értetődő, nyilvánvaló bizonyítékok – elfogadhatatlanok, de eredményük figyelembe vehető, mint puszta személyes nyilatkozat. Hivatkozott a CAS 2008/A/1515 WADA versus Swiss Olympic & Daubney esetre, a 119. §-ra. A rajongó írásbeli nyilatkozata meg nincs aláírva, és feltehetően a rendőrségi nyomozati iratok kivonata sincs aláírva. A rajongó második írásbeli, közjegyző előtt tett nyilatkozata, ahol bevallotta, hogy az első alkalommal belefecskendezett egy “Winstrol Depot” nevű vízoldatot a felperes üdítős üvegébe egy edzésen, a második alkalommal pedig bement a versenyzők szekrényes öltözőjébe és belefecskendezte a felperes táskájában lévő üdítős üvegbe az azonos vízoldat keverékét, emellett furosemidet és progeszteront is, nem életszerű, és az, hogy így próbált segíteni az atlétának azért, hogy a sportteljesítményét fokozza, nagyon valószínűtlen. A rendőrség döntése irreleváns, mivel az nem a dopping gyakorlatára, hanem arra fókuszált, hogy a rajongó állítólagos tette árthatott-e az egészségnek. Egészében nézve sokkal inkább valószínűbb, hogy a felperes eredménye a tiltott doppingszerek tiltott használata miatt volt pozítiv, mint a más által állítólagosan befecskendezett italok miatt, a felperes pedig nem bizonyította állításait. Kérte, hogy a bíróság a felperes kérelmét utasítsa el és a peres eljárás költségeit térítse meg.

  III. A CAS ELJÁRÁSA ÉS DÖNTÉSE

  A tárgyaláson a felperes és jogi képviselője, az alperes képviselői és a CAS ügyvédje vett részt.

  A felek fenntartották az írásbeli beadványaikat.

  A felperes különösen azt hangsúlyozta, hogy alperes nem vette figyelembe a poligráf vizsgálatok eredményeit. Az alperes pedig azt, hogy a rajongó nem jelent meg előtte, így keresztkérdések feltételére sem kerülhetett sor. A felperes azzal érvelt, hogy semmilyen kapcsolata nem volt a rajongóval, és ezért nem volt lehetősége felhívni őt (a megjelenésre).

  A sportoló a tárgyaláson tett vallomásában kifejtette, hogy a verseny alatt használt kulacsának tartalma kívülről nem látható. A szekrényes öltözőhelyiségeket nem lehet bezárni, valamennyi táska és kulacs egy mindenki számára szabad belépést biztosító teremben található. Csak saját italt iszik, sohasem találkozott a rajongójával, semmit nem tud róla. Elképzelhető, hogy az általa is látogatott edzőközpontban a rajongó is ugyanakkor ott járt. A kulacs tartalmát a rendőrségen nem vizsgálták. Az egyik versenyen, ahol pozitív mintát adott, négyszer kellett mosdóba mennie, holott eddig általában egyszer kellett igénybe vennie a mosdót. Nem emlékezett, hogy tájékoztatta-e erről az orvosát.

  Az alperes a CAS jogeseteire hivatkozott, a WADA Szabályzat 10.5.1 cikke szerinti szabotázs tekintetében. A CAS mindhárom releváns esetben elutasította a fellebbezéseket bizonyíték hiánya miatt. A rajongó tanúvallomását figyelmen kívül kell hagyni, mert nem tudták meghallgatni, keresztkérdéseket sem tudtak neki feltenni. A tanú most sem jelent meg.

  A felperes kifogásai mellett legalább a rendőrségi döntés megfontolását, és közjegyző által hitelesített nyilatkozatok tekintetbe vételét kérte.

  A CAS eljáró tanácsa – miután megállapította hatáskörét és az alkalmazandó jogot – kiemelte, hogy felperes korábban nem kérte az alperes első, a felperest a doppingszabályok megszegése miatt szankciónáló határozatának felülvizsgálatát. A kereset az alperes második, az eredeti ügy állítólagos új bizonyítékok miatti újrakezdésével foglalkozó határozata ellen irányult. A CAS előtt a felperes új bizonyítékra hivatkozott, amelyet csak akkor kell érdemben vizsgálni, ha a felperes utólag értesült a tényekről, illetve a döntő, végső bizonyítékokról, amelyeket nem tudott az alapeljárásban előadni.

  A Bírósági Tanácsnak az új tényekre és bizonyítékokra kell fókuszálnia, amelyek tükrében csak egyetlen elem található, mégpedig az ún. rajongó vallomása, miszerint azért, hogy még jobbá tegye a felperes későbbi teljesítményét, két alkalommal tiltott szereket fecskendezett a kulacsába. A rajongó vallomása körébe pedig az aláírás nélküli összefoglaló irat (“Absztrakt jegyzék”), a közjegyző előtt készült írásbeli nyilatkozata, a rendőrség döntése és a CAS-nak benyújtott írásbeli nyilatkozata tartozik.

  Miután CAS a tanút az igazmondási kötelezettsége terhe alatt sem személyesen, sem elektronikus úton nem tudta meghallgatni, a felperes pedig nem is kérte a bíróságot, hogy a rajongót telefonon vagy más eszközön keresztül hallgassák ki, ezért a Bírósági Tanács úgy döntött, hogy nem fogadja el a rajongó összefoglaló iratát, közjegyző előtt tett nyilatkozatát és a CAS-nak benyújtott írásbeli nyilatkozatát.

  Ezek után az egyetlen fennmaradó bizonyítási eszköz a rendőrség határozata.  A Bírósági Tanács ezt a döntést az állami hatóság hivatalos dokumentumának tekinti, és ez, mint új bizonyíték a felperes számára ismeretlen volt az alperes őt eltiltó döntésének meghozatala előtt.

  A rendőrség az ismeretlen tettes ellen a magyar Büntető Törvénykönyv szerinti könnyű testi sértés okozása bűncselekménynek megalapozott gyanúja miatti nyomozást megszüntette azzal, hogy a cselekmény nem bűncselekmény. A meghallgatáson a felperes hangsúlyozta, a rendőrség a nyomozást megszüntető határozatában megállapította, hogy a felperes izotóniás étrendkiegészítő italába a doppingszernek minősülő szereket mindkét esetben a küzdősport rajongó tette bele, a gyanúsított beismerő vallomása szerint azért, hogy további sikeres sporteredmények érdekében növelje a felperes teljesítményét, és elmondta még, hogy szabadidejében testépítéssel foglalkozik és a teljesítményt fokozó szerekről információt az interneten gyűjtött, amelynek segítségével szerezte be a sztanozololt, mesterolonet és furosemidet tartalmazó vizalapú szuszpenziót.

  Tény, a nyomozás megszüntetésével szemben senki nem tett panaszt, mivel senkinek nem volt érdeke jogorvoslattal élni.

  A Bíróság Tanács a rendőrség nyomozást megszüntető határozatát az IJF Doppingellenes Szabályzata és a WADA Szabályzat 10.5.1 és 10.5.2 cikkeinek fényében  értékelte. A WADA a szabotázs példáját arra hozza fel, amikor az érintett atléta akarata ellenére kerül be a szervezetébe a doppingszer. A 10.5.2 cikk szerint a versenyzők felelősek az orvosi személyzet kiválasztásáért és az orvosi személyzet tanácsadásáért, ugyanis bármilyen (tiltott) szer nem adható az atléta részére. Ugyanez vonatkozik az atléta ételének vagy italának házastársa, edzője vagy egy másik személy általi szabotázsára az atléta munkatársi körén belül, mivel az atléták felelősek mindazért, amit lenyelnek és azon személyek magatartásáért, akiknek hozzáférést engednek az ételükhöz és italukhoz.

  Az IJF Doppingellenes Szabályzata a WADA Szabályzattal egyező, eszerint az atlétának kell bizonyítania, hogy nem terheli semmilyen felróható magatartás vagy gondatlanság, illetve semmilyen súlyosan felróható magatartás vagy súlyos gondatlanság. A bizonyítási teher tehát a versenyzőt terheli. A CAS hatásköre azt eldönteni, hogy ezek után az adott körülmények megtörténte valószínűbb, mint annak nem megtörténte.

  A rendőrség döntése és a felperes írásbeli nyilatkozatai a meghallgatás során nem győzték meg a Bírósági Tanácsot. A rendőrség nem vizsgálta, hogy terheli-e felróhatóság vagy gondatlanság, avagy súlyos felróhatóság vagy súlyos gondatlanság a sportolót.

  Ami az állítólagos szabotázs első esetét illeti, a rendőrségi határozat nem írja le a budapesti sportépületet és nem jelöli meg, hogy volt-e szekrényes öltöző, ez az öltöző zárva volt-e, bárki hozzájutott volna-e a kulcshoz, hogyan választották el a cselgáncsozó csapatot a  testépítőktől, a súlyemelők és más személyek jelen voltak-e a sportintézményben, valamint az öltözőben, és hogy hogyan zajlott a felperes edzése, pontosan hol volt a felperes táskája és kedvenc kulacsa, vajon a sportoló vagy bárki a nevében gondoskodott-e a kulacsról stb. A Bírósági Tanács megpróbált a felperestől információt kapni a tényekről és körülményekről a tárgyalás során azért, hogy a rendőrségi iratban szereplő hézagokat kitöltse. Azonban az információk nem voltak elegendők a Bírósági Tanács számára, azon következtetés levonásához, hogy a felperes részéről kizárják az önhibát (felróhatóság) vagy a gondatlanságot, illetve a súlyos önhibát (súlyos felróhatóságot) vagy súlyos gondatlanságot.

  Ami az állítólagos szabotázs második esetét illeti, a Bírósági Tanács nem talált meggyőző bizonyítékot a felperes nyilatkozatán felül, miszerint a válogatott tréningruháját viselő rajongó be tudott jutni az állítólag zárt szekrényes öltözőbe. A rendőrségi irat ezt a részletet nem erősíti meg. Ez és más részletek abból a célból döntően meghatározóak, hogy vajon a felperes a tőle elvárható gondossággal (magatartással) ügyelt-e a táskájára és a kulacsára. Ilyen és más információk szükségesek lettek volna ahhoz, hogy meghatározzák, felmerül-e önhiba (felróhatóság) vagy gondatlanság, illetve súlyos önhiba (súlyos felróhatóság) vagy súlyos gondatlanság.

  Mivel a felperes nem tudott bizonyítékot felmutatni a vélelem megdöntésére, tehát, hogy nem önhiba (felróhatóság) vagy gondatlanság, illetve nem súlyos önhiba (súlyos felróhatóság) vagy súlyos gondatlanság alapján követte el a doppingvétséget, ezért a felperes a 10.5.1 és 10.5.2 cikkek követelményeinek nem felelt meg az új bizonyítékok alapján. A felperes szintén nem fejtette ki, hogy edzője miért csak félévvel később tett feljelentést a rendőrségnek és miért nem azonnal.

  Ezekre figyelemmel a Bírósági Tanács úgy döntött, hogy elutasítja a fellebbezést és helybenhagyja az alperes határozatát. Kötelezte a felperest az alperesnek 1.000 CHF egy összegben való megfizetésére.

  1. VÉLEMÉNY

  Álláspontom szerint, a felperes által előadott történet a rajongó által befecskendezett doppingszerekről teljesen életszerűtlen és valószínütlen volt, kódolva volt annak el nem fogadása, borítékolható volt a marasztalás, és a Nemzetközi Sportdöntőbíróság helyes döntést hozott. A felperes és jogi képviselője a választott védekezés részleteit nem gondolta át, nem dolgozta ki alaposan, nem tette öntellentmondás mentessé, logikusan felépítetté és a szabotázst hihetővé, például azzal, hogy gondoskodjon a rajongó felkészítéséről és megjelenéséről az IJF, majd a CAS előtt, vagy azzal, hogy a rajongó ellen magyar bíróság előtt kártérítési pert indítsanak, amelyet aztán lehetett volna szüneteltetni a doppingvétség kapcsán hozott végleges határozatig, ezt követően pedig lehetett volna a keresettől elállni is.

  A felületes védekezés, a sportjogi szabályok nem kellően alapos ismerete azt eredményezte, hogy a versenyző a maximális időtartamú eltiltást kapta, annak ellenére, hogy – magam ezt nem vitatva – nem tudott arról, hogy doppingolt. Ha egy életszerűbb és teljesebb védekezést választ a sportoló jogi képviselője, a büntetést mérsékelhette volna a CAS.

  A versenyző ügyében tehát nem választottak életszerű védekezési stratégiát (és taktikát), illetve nem valószínűsítették, bizonyították megfelelően a szabotázst, ezért nem sikerül(hetet)t a versenyzőnek a pert megnyernie és célját elérnie.

  Gerő Tamás ügyvéd, sportjogi és adójogi szakjogász

   Forrás: Az írás az Orac kft. által kiadott Sportjogi Folyóirat 2021/3. számában jelent meg.

  [1] Hatályon kívül helyezte a doppingellenes tevékenység szabályairól szóló 43/2011. (III. 23.) Korm. rendelet. Hatálytalan 2011. IV. 7-től.

  [2] Hatályon kívül helyezte a doppingellenes tevékenység szabályairól szóló 363/2021. (VI. 28.) Korm. rendelet. Hatálytalan 2021. VII. 8-tól.

  [3] Kihirdette a 99/2007. (V. 8.) Korm. rendelet

  [4] Ld. pl.: Nemes András: Objektív felelősség a sportban. Sportjog, 2020/3. 8-13.

  [5] CAS 2012/A/2797
• SZEMELVÉNYEK A NEMZETKÖZI SPORTDÖNTŐBÍRÓSÁG JOGGYAKORLATÁBÓL: EREDMÉNYTELEN VÉDEKEZÉSI STRATÉGIA POZITÍV DOPPINGMINTA ESETÉN, a Maria Sharapova ügy
  in Blog

   

  1. BEVEZETŐ

  A sportról szóló 2004. évi I. törvény és annak felhatalmazása alapján a doppingellenes tevékenység szabályairól szóló 55/2004. (III. 31.) Korm. rendelet,[1] majd az azt felváltó 43/2011. (III. 23.) Korm. rendelet,[2] aztán az annak helyébe lépő 363/2021. (VI. 28.) Korm. rendelet az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) Közgyűlése által 2005-ben elfogadott, a sportbeli dopping elleni nemzetközi egyezménnyel[3] és a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) Kódexével összhangban szabályozza és szankcionálja a sportolók tiltott teljesítményfokozását. A legfontosabb szabály, hogy ha a versenyző szervezetéből származó mintában kimutatnak a tiltólistán szereplő tiltott szert, annak származékát vagy markerjét, akkor az doppingvétség, amelyért vétkességtől függetlenül felelősség terheli. A versenyző akkor mentesülhet a felelősségre vonás alól, ha a doppingeljárás során bizonyítja, hogy még gondatlanság sem terheli a doppingvétség elkövetésében, továbbá igazolja, hogy a tiltott szer (vagy annak származéka, illetve markerje) milyen módon került a szervezetébe.

  Tiltólistára akkor kerül fel egy szer, ha potenciálisan teljesítményfokozó hatása vagy egészségkárosító hatása lehet, avagy a sport szellemiségével ellenkezik a hatása.

  A tiltott teljesítményfokozást az UNESCO és a WADA doppingellenes egyezménye a sportoló objektív felelőssége[4] alapján szankcionálja, ami azt jelenti, nem kell, hogy szándékosan vétsen a szabályokkal szemben, amennyiben a tiltott szer (vagy annak származéka, illetve markerje) a szervezetében megtalálható, a doppingvétséget megállapítják. Nem elegendő tehát a védekezéshez a büntetőjogi gondolkodás alkalmazása, csupán a bűnösség (szándékosság vagy gondatlanság) kérdésének vizsgálata, tiltott teljesítményfokozás esetén a WADA és a Nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) előtt is szükséges a sportjogi szabályok alapos és részletes ismerete is.

  A tárgybeli ügy azért érdekes, mert egy korábban legális gyógyszer került fel 2016. január 1-től a tiltólistára, és a tiltólistára történő felkerülését követően közvetlenül szankcionáltak egy nemzetközileg ismert sportolót.

  2. AZ ÜGY[5]

  A felperes orosz profi teniszezőnő, az alperes az International Tennis Federation (ITF, Nemzetközi Teniszszövetség) volt, amely a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) által elismert nemzetközi sportszövetség.

  A teniszezőnő 1994 óta az USA-ban él, és 2001 óta versenyez a WTA-tornákon.[6] Annak a tíz női játékosnak az egyike, aki megcsinálta az ún. “Karrier Grand Slam”-et, vagyis megnyerte az ausztrál, a francia, a brit és az amerikai nyílt teniszbajnokságot.

  A felperes szervezetében 2016 januárjában tiltott szert mutattak ki, melynek következtében a nemzetközi sportszövetségétől kétéves eltiltást kapott.  

  A sportoló 2016. március 7-én sajtótájékoztatón jelentette be, hogy az Australian Open után végzett doppingteszt során a szervezetében a WADA a meldonium nevű tiltott szert mutatta ki, amely 2016. január 1-től került fel a WADA tiltólistájára. A versenyző elmondta, hogy örökölt szívritmuszavara és cukorbetegsége miatt 10 éve szedi a meldoniumot is tartalmazó Mildronate nevű gyógyszert, amely korábban nem volt tiltott.

  Kelet-Európában a Mildronate szert legális szívgyógyszerként használták. A Mildronate nevű terméket a WADA moszkvai akkreditált laboratóriuma is vizsgálta, korábban nem minősült doppingszernek.

  A játékos megbízta a világ egyik vezető sportügynökségét, ellenőrizze a doppinglistát annak szempontjából, hogy az általa szedett gyógyszerek biztonságosak-e. A felperes menedzsere 2010-ig visszamenőleg rendben elvégez(tet)te a feladatát. Nem volt hibáztatható azért a sportügynökség és az ügynök sem, hogy nem vették észre, a Mildronate hatóanyaga, a meldonium felkerült a tiltólistára, és nem jöttek rá, hogy nem a gyógyszer márkaneve, hanem a gyógyszer hatóanyaga az, ami a tiltólistán szerepel. A Mildronate maga tehát nem szerepelt a tiltólistán.

  A felperes szerint a WADA-t gondatlanság terhelte azért, hogy a gyógyszer neve nem került fel a tiltólistára, csak a meldonium nevű hatóanyag(a). Az ITF-nek és a WTA-nak is értesítenie kellett volna a játékosakat a Mildronate hatóanyagának, a meldoniumnak tiltottá minősítéséről. Az ITF köteles lett volna a TADP (Teniszezők Antidopping Programja) 3.1.3 cikke szerint nyilvánosságra hozni a WADA által eszközölt módosításokat a tiltólistát illetően.

  Az is kétségtelen viszont, hogy a játékos mulasztott akkor, amikor nem ellenőrizte az aktuális doppingellenes szabályokat.

  3. A FELEK BEADVÁNYAI

  A felperes fellebbezésében kérvényezte, hogy a vele szemben alkalmazott szankciót semmisítsék meg, illetve alternatívaként, hogy annak tartamát csökkentsék.

  Kérelmének alapja az volt, hogy elismeri az önhibáját, ugyanakkor az alperes nem pontosan értékelte a bizonyítékokat a döntése meghozatala során, és olyan szankciót szabott ki, amely inkonzisztens volt a szövetség által kiszabott korábbi szankciókhoz képest. A játékos állította, hogy tudatosan vagy szándékosan sohasem használna tiltott anyagokat. A meldoniumot elsődlegesen Lettországban gyártják, és sok kelet-európai országban forgalmazzák “Mildronate” márkanév alatt; tipikusan és nagy mennyiségben használják, mint szívvédő gyógyszert, és terápiás hatása miatt teljesen logikus, hogy mivel a sportoló nagyobb stressznek van kitéve, az edzések és a versenyek idején használta.

  A meldonium nevű szert 2015. január 1-től monitoringozta a WADA, és 2016-ban került fel a tiltólistára, amely tiltólistát 2015. szeptember 29-én tett közzé a WADA saját honlapján.

  A felperes szerint a WADA döntése, amely a meldonium nevű anyagot tiltólistára helyezte, téves tudományos kutatásokon alapszik. A meldonium bármilyen módon teljesítményfokozó hatása nem bizonyított, ugyanakkor megakadályozza a szívsejtek elhalását és csökkenti a vércukrot. A játékos kifogásolta a WADA és az ITF tájékoztatásának a hiányát a meldonium tiltólistára helyezéséről. Annak ellenére, hogy tudták, rengeteg kelet-európai sportoló használja a szert, nem volt kiemelt tájékoztatás a WTA részéről sem a meldoniummal kapcsolatban. Ehhez képest a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség (IWF) és az Orosz Korcsolya Szövetség (RSU) is kiemelten tájékoztatta a szövetségükben regisztrált sportolókat, az orosz antidopping ügynökség (RUSADA) pedig még külön is tájékoztatta az orosz műkorcsolyázókat. Külön kiemelt tájékoztatást adott ki a Belorusz Atlétikai Szövetség (BAF), valamint a Nemzetközi Floorball Szövetség (IFF) is.

  A felperes szerint a WADA tudatában volt annak, hogy milyen nagyszámú sportoló használta a Mildronate gyógyszert. Valójában a szer használatának túlzott elszaporodása volt a kiváltó oka annak, hogy a gyógyszer hatóanyagát, a meldoniumot a 2016-os tiltólistára helyezték.

  Ezek alapján a WADA-ra és az ITF-re hárul a bizonyítási teher, hogy megadták-e a megfelelő tájékoztatást, így a sportolók és a sportszervezetek tudatában voltak-e a változásnak. “Amennyiben ezt a tényt nem tudják bizonyítani, abban az esetben őket terheli a gondatlanság, és emiatt ők sértették meg a sportolók jogait.” – vonta le végkövetkeztetésként a felperes.

  Az alperes, a Nemzetközi Teniszszövetség szerint a fellebbezést el kell utasítani és a döntést helyben kell hagyni. Az ITF szerint ténylegesen az eset a felperes hibáját mutatja, és felelősségre kell vonni a sportolót doppingvétség miatt. A játékos  gondatlanul járt el, amikor a tájékozódási kötelezettségét a menedzserére bízta, anélkül, hogy bármilyen konkrét utasítást adott volna neki. Az ügynökre ugyanis nem hárítható át a sportolónak a tiltólistára vonatkozó ellenőrzési kötelezettsége. A doppingellenes szabályokat minden sportolónak magának kell betartania. A sportolónak az általa szedett gyógyszerekkel kapcsolatban a legnagyobb gondossággal kell eljárnia, annak érdekében, hogy semmilyen tiltott anyag ne kerüljön a szervezetébe. Tehát a felperes hibája, hogy átruházta az ellenőrzési kötelezettségét egy teljes mértékben inkompetens személyre.

  Az alperes szerint a felperesnek szakképzett személyt kellett volna megbíznia a tiltólista ellenőrzésével, megfelelő instrukciókat kellett volna adnia az ügynökségének, és súlyosan gondatlanul járt el az általa megbízott menedzser munkájának felügyelete során, ezért a  Szabályzat és a TADP alapján kiszabott kétéves eltiltás jogszerű volt.

  Az alperes tehát határozottan állította, hogy felperes önhibát vétett, hiszen szervezetében tiltott anyag volt, ezért szigorú személyes felelősséggel tartozik.

  Az alperes szerint abban a kettő kérdésben kell a CAS-nak állást foglalnia, hogy milyen mértékig tett eleget a felperes azon kötelességének, hogy a legnagyobb gondossággal járjon el avégett, hogy semmilyen tiltott anyag ne kerüljön a szervezetébe; valamint, hogy van-e elfogadható mentség számára az önhibáját illetően?

  A felperes 2013-tól kezdődően nem alkalmazott szakképzett személyeket a tiltólista ellenőrzésére.

  4. A CAS DÖNTÉSE

  A CAS a kétéves eltiltást 15 hónapra csökkentette (így a sportoló 2017. április 26-tól ismét versenyezhetett).

  A CAS megállapította, a doppingellenes szabály megszegése nem volt szándékos, mivel a felperes nem tudott arról, hogy az általa szedett gyógyszer, a Mildronate egy 2016. január 1-től tiltott hatóanyagot, a meldoniumot tartalmaz. Azonban a sportoló a szabályszegésért kizárólagos felelősséggel tartozik, és különösen jelentős önhibának minősül, hogy nem ellenőrizte azt, a gyógyszernek a folyamatos használata megengedett-e. Amennyiben a sportoló, vagy az ügynöke, vagy a gyógyszert felíró orvos utánanéz a hatályos szabályozásnak, akkor a doppingellenes szabályszegést elkerülhette volna a játékos. A doppingvétségért ezért egyedül a sportoló a felelős.

  5. VÉLEMÉNY

  A sportolót akár fel is menthették volna, mégis eltiltották.

  Ez az eset attól különleges, ha a sportoló nem szólal meg a sajtótájékoztatón, akkor talán nem is keveri magát doppingvétségbe, a meldonium felszívódása ugyanis 120 nap. Ha azt nyilatkozza, hogy tavaly, amikor a doppingszer még nem volt tiltólistán, csak akkor szedte a meldoniumot, és nem azt állítja, hogy nem olvasta a WADA tájékoztatóját, akkor lehet, hogy a felelősségét nem állapították volna meg.

  2015-ben a Bakui Európai Játékokon már monitorozták a meldoniumot, és kiderült, hogy a keleti tömb országaiból érkező sportolók kb. 17%-ának a mintája volt pozitív.

  A teniszezőnő sportközgazdászok becslése szerint akár kétmilliárd forint bevételtől eshetett el a figyelmetlensége miatt, pedig mint kiemelt sportolót tájékoztatta őt külön a WADA, az orosz és a nemzetközi teniszszövetség is, a 2016-os tiltólistáról.  Amennyiben nem ismeri el az orosz sportoló, hogy éveken keresztül használta azt a szívgyógyszert, amit még a gyártó tájékoztatása szerint is csak hat héten keresztül szabadott volna szedni, és nem állítja, hogy figyelmen kívül hagyta a WADA tájékoztatását, nem hozta volna magát abba a helyzetbe, hogy a későbbi védekezését a CAS már nem méltányolja, teljes egészében. Tény, hogy csökkentették az eltiltását, de egy jobb védekezéssel akár a felmentését is elérhették volna az amerikai ügyvédei.

  Álláspontom szerint a legjobb védekezés, és ez a büntetőjogban is érvényes, hallgatni addig, ameddig a védelem a releváns információkat beszerzi, és úgy kell összerakni a védekezést, hogy az zárt logikai egységet képezzen. 

   Megjelent: Az Orac Kiadó gondozásában, a Sportjogi Folyóirat 2021/IV. számában

  Gerő Tamás ügyvéd, sportjogi és adójogi szakjogász

  [1] Hatályon kívül helyezte a doppingellenes tevékenység szabályairól szóló 43/2011. (III. 23.) Korm. rendelet. Hatálytalan 2011. IV. 7-től.

  [2] Hatályon kívül helyezte a doppingellenes tevékenység szabályairól szóló 363/2021. (VI. 28.) Korm. rendelet. Hatálytalan 2021. VII. 8-tól.

  [3] Kihirdette a 99/2007. (V. 8.) Korm. rendelet

  [4] Ld. pl.: Nemes András: Objektív felelősség a sportban. Sportjog, 2020/3. 8-13.

  [5] CAS 2016/A/4643

  [6] Women’s Tennis Association, Női Tenisz Szövetség, amely 1973-ban alakult meg a profi női teniszezők érdekeinek képviseletére. A WTA Tour szervezi világszerte a profi női tenisztornákat.
• A szennyezett étrend-és táplálékkiegészítők-bizonyítás kihívásai a sportolók körében
  in Blog

  Számos versenyző, sportoló él a táplálék-kiegészítők és hasonló vitaminok adta lehetőségekkel, a teljesítmény fokozása, regeneráció elősegítése vagy a fáradtság gyorsabb és hatékonyabb leküzdésének érdekében. A sportoló felelősségének relevanciája az ún. szennyezett étrend-és táplálékkiegészítők szedése esetén fokozottabban előtérbe kerül, ezért ebben az esetben fontos tisztázni annak jogi szabályozását, a szennyezettség fogalmát valamint a jogkövetkezményeket és szinte a „probatio diabolica” elve szerint működő bizonyítás lehetőségét a sportoló részéről.

  Objektív felelősség elve

  Már korábbi cikkekben is szó esett az objektív felelősség elvéről, viszont a szennyezett táplálék-kiegészítők eseteiben érdemes újra megemlíteni, miszerint a sportoló felelős bármilyen a szervezetéből származó mintában talált tiltott anyag jelenlétéért, a felelősség pedig kiterjed továbbá a különböző doppingvétségek, illetve a WADA tiltólistáján szereplő anyagok és módszerek ismeretére is.  Az egyre jobban elterjedt táplálék-és étrend kiegészítők használata jogi szempontból, önmagában nem tiltott, viszont előfordulhat, hogy egyes összetevők, amelyek gyakran nincsenek feltüntetve a terméken, a WADA által jogszabályban meghatározott doppinglistán szerepelnek. Pozitív minta esetén pedig, a sportoló felelőssége automatikusan megállapításra kerül (abban az esetben is, ha a tiltott szer/anyag csekélyebb mennyiségben fordult elő a mintájában).

  Mit jelent a „szennyezett termék” fogalma?

  A Nemzetközi Doppingellenes Szabályzat 2015-ös, és jelenleg is hatályos kódexe pontosan meghatározza a szennyezést tartalmazó termék fogalmát, és ide sorolja azt a terméket, amely, tiltott anyagot tartalmaz és jelenléte a termék címkéjén vagy az interneten végzett ésszerűnek tekinthető kutatással feltárható.
  
  
  

  Mi okozhatja a szennyezettséget?

  A szennyezettség egyik forrása lehet, ha ugyanazon gyári üzemben létrehozott egyes termékek összetevője másik termékbe kerül, ezért nyomokban tartalmazhatja a tiltott anyagot/összetevőt a sportoló által használt produktumban is, vagyis a nem megfelelő tisztítási folyamatok miatt alakulhat ki a szennyezettség. Másik lehetséges probléma, a (szegény) nyers összetevők használata, melyeket a gyártók gyakran ismeretlenül alkalmaznak a termék gyártása során.

  Bizonyítás nehézségei

  Az eset egyedi körülményeit figyelembe véve a büntetés enyhítésének lehetősége fennállhat, viszont a szennyeződést tartalmazó termékek esetében nem elegendő a súlyos vétkesség vagy gondatlanság hiánya, hanem azt is bizonyítania kell a sportolónak, hogy a kimutatott tiltott anyag, a szennyeződést tartalmazó termékből származik. Ez esetben az eltiltási időszak minimuma a megrovás, maximumam pedig két éves eltiltás, a vétkesség súlyosságát figyelembe véve.

   A doppingvétség elkövetésének bizonyítása elsősorban a doppingellenes szervezetet terheli, amely a valószínűsítés szintjét szükséges, hogy elérje, viszont nem kell kétséget kizárónak lennie. A sportoló nehéz feladata ezután a vélelem megdöntése, vagyis, hogy nem követett el doppingvétséget, amely a szennyezett termékek fogyasztása esetén még bonyolultabb helyzetet eredményez. A bizonyítás során tehát igazolni kell, hogy:

  • a sportolót a gondatlanság sem terheli
  • illetve, hogy a tiltott anyag/szer rajta kívül álló, objektív körülmény miatt került szervezetébe, amely nem garancia az eltiltás mentesülése alól, viszont az enyhítés lehetősége még  fennállhat.

  Arija Ademi ügy- szándékosság hiánya mégis elegendő?

  Arija Ademi horvát születésű labdarúgó ügyében például, ahol az UEFA Etikai és Fegyelmi Bizottsága [továbbá: Bizottság] 4 évre felfüggesztette a sportolót, aki pozitív mintát adott, ugyanis szervezetében a stanozol (izomzatot növelő, anabolikus szteroid) került kimutatásra. A játékos állítása szerint nem volt szándékos a doppingvétség és a tiltott anyag egy szennyezett étrend kiegészítő (Megamin/Megakomplex) bevitele során került szervezetébe. A sportoló ezután fordult a Bizottság Fellebbviteli Testületéhez, ahol a szennyezettség bizonyítása érdekében több ilyen Megakomplex terméket vásárolt (buborékcsomagolású, műanyag változatot), viszont az UEFA ennek ellenére sem fogadta el a fellebbezést, mivel véleménye szerint az utóbb vásárolt termékek nem egyenlők a palackban lévő mintával, amelyet a dopping során használt.

  A labdarúgó fellebbezett a CAS-nál, amely elismerte végül, hogy a termék tartalmazott stanozolt. Érdekesség, hogy a Nemzetközi Sport Választottbíróság nem ismerte el a súlyos vétkesség és gondatlanság hiányát, viszont megállapította, hogy nem történt szándékosság, ezért határozatában a sportolóra kiszabott szankciót 2 évre csökkentette, a játékos alacsony fokú hibája és bizonyítékai alapján. Az enyhítés egyébként az UEFA Anti Dopping Szabályzatában is szerepel és megegyezik a WADA kódexben foglaltakkal, miszerint az eltiltási időszak maximális értéke két év. A horvát labdarúgó esetében látható, hogy elegendő volt a szándékosság hiánya, a büntetés enyhítése érdekében.

  Lehetséges megoldások (mellőzés nincs csak enyhítés)

  A súlyos vétkesség vagy gondatlanság hiányának fennállásának bizonyítása a gyakorlatban rendkívül nehéz nem beszélve arról, hogy azt is bizonyítani köteles, hogy mit nem követett el, amely a büntetés enyhítése érdekében is legtöbbször lehetetlen helyzetbe hozza a sportolót. Fontos, hogy minden lehetséges bizonyíték bemutatásra kerüljön a bíróságon, amely a kiszabott szankció minimalizálásához szükséges (lásd Arija Ademi ügy). A WADA Szabályzata némi enyhítést hozott a sportolók számára, viszont a büntetés mellőzését kizárja azok körében is, akik a „szennyezettség” áldozataivá váltak. Teljes biztonságot és doppingmentességet semmi sem biztosít, még a különböző ellenőrző programok sem (pl.: Informed Sport), a termék gyártóiról nem is beszélve, hiszen 100%-os garanciát ők sem tudnak vállalni. Ennek fényében a sportoló számára ajánlott ( és kötelességük is profiként) a táplálék-és étrendkiegészítők  fogyasztása előtt a körültekintő tájékozódás, orvossal vagy dietetikussal történő konzultáció, vagyis a prevenció, illetve a megfelelő és kiegyensúlyozott étrend előnyben részesítése a fenti helyzet elkerülése és legfőképpen egészségük megőrzése érdekében.

  Források:

  • évi Doppingellenes Szabályzat [továbbá: Szabályzat], 6. oldal, 2. cikk, 2.1.1
  • Szabályzat: oldal 1. Függelék-Fogalommeghatározások
  • Szabályzat, 10.5.1
  • Rippel Szabó Péter: A táplálékkiegészítők használatának komoly jogi következményei lehetnek/ Taking nutritional supplemements can have serious legal consequences
  • Key challenges facing athletes in contaminated supplement cases: A review of the Arijan Ademi decision; LawinSport
• A CAS joghatóságának esetei
  in magánjog-blog

  CAS joghatóságának feltételei

  A Nemzetközi Sportdöntőbíróság kódexe [Code of Sport-related Arbitration] az eljárási szabályaiban [R27 pont] fejti ki a CAS joghatóságának létjogosultságát. Az eljárás megindítását kezdeményezheti:

  • sportoló
  • nemzeti és nemzetközi sportági szakszövetség
  • NOB és nemzeti olimpiai bizottságok
  • sportszervezetek

  A Sportdöntőbíróság előtt két eljárás indítható: az általános választottbírósági, valamint a fellebbezési eljárás, amely a sportszövetségek, sportegyesületek vagy egyéb szervezetek által hozott határozatok ellen indítható meg. (Ide sorolható még egy harmadik is, az ún. mediációs eljárás, amely egy informális és jogilag nem kötelező jellegű procedúra, a felek által kiválasztott mediátor előtt folytatják le a felek).

  Jogviták természete alapján a CAS kizárólag:

  • magánjogi természetű, sporttal kapcsolatos jogvitában járhat el
  • kivételek: a technikai jellegű kérdések pl.: egy játékvezetői döntést nem bírálhat felül, szabálykönyv értelmezésében nincs kompetenciája. Bár ez alól is megállapítható egy kivétel, amennyiben egy játékvezetői döntés vagy bármely szabály a jog alapvető elveivel és értékeivel ellentétes
  • sportesemény szabályainak értelmezésében, illetve
  • dopping, állampolgársági, szerződésszegések, kereskedelmi jogviták vizsgálatában járhat el

  
  Fontos kiemelni (amely a legtöbb sporttal kapcsolatos jogvita forrása is) az eljárás megindításának és a joghatóság megállapításának előfeltételét, amely:

  • a joghatóság valamilyen formában történő kifejezett elismerése: pl.: az Olimpiai Charta előírja, hogy az olimpián résztvevő, sportolók jogvitájára kizárólag a CAS-t ismeri el. Az elismerés tehát történhet egy sportág/sportesemény szabályzata alapján vagy a felek kétoldalú megállapodásán, de lényeges, hogy a felek között kifejezett elismerés jöjjön létre.

   

  CAS és a nemzeti bíróságok- a választottbírósági határozatok elismerése

  Raguz v. Sullivan ügyben hozott ítélet játszott fontos szerepet ebben a kérdéskörben. Angela Raguz és Rebeca Sullivan is ausztrál állampolgárságú (judo) sportolók, 52 kg-os súlycsoportban. Raguzt az Ausztrál Judo Szövetség [JFA] jelölte ki, hogy részt vegyen a 2000-ben megrendezett Sydney Olimpiai Játékokon. Sullivan viszont kifogásolta ezt a döntést (ő lett volna a másik potenciális jelölt az olimpiára), ezért fellebbezést nyújtott be a CAS felé (mindhárom választottbíró ausztrál volt), aki az ő javára hozott döntést. Raguz viszont kifogásolta a CAS döntését és az ausztrál fellebbviteli bírósághoz fordult jogorvoslatért [New South Wales Court of Appeal]. A fellebbviteli bíróság viszont megállapította saját joghatóságának hiányát, tekintve az alábbi okokat:

  • CAS döntése önmagában kötelező és végleges a felekre nézve
  • mindkét ausztrál sportoló aláírta az Olimpiai Chartát, amely biztosította a CAS számára a kizárólagos joghatóságot, és az ausztrál fellebbviteli bíróság (New South Wales Court of Appeal) ezt figyelembe véve, úgy ítélte meg, hogy a felek nemzetközi és nem nemzeti választottbíróság eljárását fogadták el.

   

  Fellebbezés a CAS ítélete ellen

  A CAS ítélete megtámadható a svájci szövetségi bíróságon (Swiss Federal Tribunal), a svájci nemzetközi magánjog szabályai szerint. A bíróság előtti eljárás megindítása viszont igen korlátozott számú esetben indítható meg, ilyen például, ha:

  • választottbírót szabálytalanul választották meg vagy a választottbíróság lett szabálytalanul megalakítva
  • választottbíróság tévesen állapította meg hatáskörét
  • választottbíróság a benyújtott követeléseken túlmenően járt el az ügyben vagy az igénypontok egyikét elmulasztotta
  • felek egyenjogúsága, meghallgatáshoz való joga sérült
  • ítélet a svájci közrendbe ütközik

  Daniel Hondo, német kerékpáros esetének specialitása is abban állt, hogy a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség, a WADA székhelye, valamint a sportoló tartózkodási helye (ahol állandó jelleggel élt) egyaránt Svájcban volt. A sportolót a CAS doppingvétség miatt 2 évre eltiltotta, de mivel egy tiszta nemzeti vitáról van szó, a CAS döntése elleni jogorvoslatra nem a svájci szövetségi, hanem a helyi kantoni bíróság volt illetékes, amely hatályon kívül helyezhette a CAS ítéletét.

  Függetlenség és pártatlanság garanciája

  Előzményei a CAS működésének kezdeti szakaszára tehető, ahol ugyanis a NOB változtathatta meg a bíróság eljárási szabályait, az eljárási költségeit ő állapította meg, illetve a NOB elnöke közvetlenül is tagokat nevezett ki a CAS-ba.

  Elmar Gundel zsoké ügyében megkérdőjelezhető lett volna a CAS függetlensége, ha a NOB félként vett volna részt az eljárásban. A zsokét ugyanis a FEI (Nemzetközi Lovas Szövetség) lódoppingolás miatt 2 évre eltiltotta, amely döntést a CAS helybenhagyott. Gundel ezek után fellebbezett a svájci szövetségi bírósághoz a függetlenség és pártatlanság követelményének megsértésére hivatkozva, ugyanis a CAS 60 tagjából 3 fő a FEI által került kijelölésre. A szövetségi bíróság elutasította a döntést, hiszen a NOB nem vett részt félként az eljárásban.

  Larissa Lazutina és Olga Danilova, két orosz sífutót a NOB kizárta a Salt Lake Cityben rendezett téli olimpiai játékokról és doppingvétség miatt 2 éves eltiltással sújtotta. A már többszörös olimpiai bajnokok fellebbeztek a CAS-nál a NOB határozatával szemben, de a Sportdöntőbíróság helybenhagyta a NOB döntését. Ezek után a két sportoló megtámadta a CAS határozatát a svájci szövetségi bíróságon, amely megállapította, hogy az új szabályok értelmében a CAS teljesen független a NOB-tól, ezért a CAS határozatai egyenértékűek a svájci állami bíróságok határozataival, a bírói függetlenség szempontjából, vagyis nem volt több jogorvoslati lehetőségük az orosz sportolóknak. A CAS határozatai kötelezőek és véglegesek a felekre nézve, illetve a korlátozott fellebbezési lehetőségek egyike (CAS ítéletével szemben) sem állt fenn.

  A szervezeti és anyagi függetlenség elérése céljából később létrehozták az ICAS-t (International Conuncil of Arbitration for Sport), amely a CAS igazgatásának, finanszírozásának feladatait látja el.  A CAS két eljárását is meghatározták, a fellebbezési illetve az általános eljárást. A fent említett Gundel-ügy alapozta meg egyébként a fellebbezési eljárást, hiszen az első sportszövetség volt a FEI, amely biztosította határozatának megtámadását a CAS előtt.

  Változás a labdarúgásban, a FIFA és CAS- „kié az utolsó szó?”

  Jelentősen megváltoztathatja a CAS eljárását és joghatóságát a brüsszeli fellebbviteli bíróság döntése az ún. Seraing ügyben. A svájci Searing labdarúgó csapat feljelentette a FIFA-t, amiért nem engedélyezte, hogy harmadik fél tulajdonába kerüljön a klub (Third-party Ownership of players economic rights).

  A brüsszeli fellebbviteli bíróság ezért megállapította, hogy a labdarúgásban a végső döntést nem a CAS hozhatja meg, a FIFA és az UEFA döntését a helyi bíróságokon is meg lehet támadni, az alábbi indokokra hivatkozva:

  • a CAS eljárását egy „kikényszerített választottbíróság”-nak mondta ki, amely sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikk szerinti tisztességes tárgyaláshoz való jogát illetve az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. pontját, amely a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot deklarálja
  • a CAS székhelye Svájcban található, ezért nem vonatkozik rá az európai uniós jog (tekintve, hogy Svájc nem eu-s tagállam),
  • a bíróság kétségbe vonta a nemzetközi sportdöntőbíróság pártatlanságát és függetlenségét, arra hivatkozva, hogy a CAS a sport nemzetközi szövetségeinek gazdasági és politikai befolyása alatt áll
  • a Seraing ügyben a FIFA státutumban megfogalmazott választottbíróságról szóló klauzula nem speciálisan megfogalmazott

  A CAS közleményében kifejti, hogy az a kockázat, hogy a nemzeti bíróságok nem ismerik el a CAS választottbírósági eljárását vagy nem hajtják végre annak ítéletét, nem lehet teljesen kizárni, de elég korlátozott esetben fordulhat elő. A brüsszeli bíróság ítélete természetesen kifogásolja, hogy a FIFA választottbírósági szabályai ragaszkodnak ahhoz, hogy a viták kizárólagosan a CAS elé kerüljenek, amely szerintük sérti a tisztességes eljárás jogát, de mindenesetre ki kell emelni, hogy a CAS ítélete megtámadható a svájci szövetségi törvényszék előtt. Amennyiben a brüsszeli bíróság ítéletét vesszük alapul ma már valószínűsíthető, hogy számos, a CAS által a hozott korábbi döntések is megkérdőjelezhetőek.