A reintegrációs őrizet, olyan kényszerintézkedés, amely a kevésbé veszélyes bűnelkövetők számára lehetőséget biztosít, hogy szabadságvesztésük utolsó szakaszát - elektronikus nyomkövető használatával - az általuk megjelölt, de a büntetés-végrehajtási bíró által engedélyezett lakásban tölthessék ki. Alanyi jogon nem jár senkinek, a 2013. évi CCXL. törvény meghatározza mely esetekben rendelhető el, ki terjesztheti elő illetve a kizárási és megszüntetési okokat is rögzíti.

Ki rendeli el?

A reintegrációs őrizet elrendelése illetve a későbbi megszüntetése is a büntetés végrehajtási bíró hatáskörébe tartozik, vagyis a végső döntést ő állapítja meg. Az elrendelést megalapozó adatok beszerzése illetve az indítvány előterjesztése viszont a büntetés végrehajtási intézet feladata, de a szabadságvesztés végrehajtása alatt egy alkalommal az elítélt vagy védője is kezdeményezheti a bv. intézet felé.  Ebben az esetben a kérelmet a büntetés végrehajtási intézet 15 napon belül továbbítja bv. bírónak, aki az iratok alapján hozza meg döntését és meghallgatást tart.

Milyen feltételek szükségesek?

Az elítéléshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alóli mentesülés szabályait a Btk. X. Fejezete deklarálja. Mentesülése esetén az elítélt nem köteles számot adni korábbi elítéléséről, viszont az erre vonatkozó adatokat jogosultak a hatóságok, egy bizonyos ideig megőrizni, melynek részletszabályait a bűnügyi nyilvántartási rendszerről szóló 2009. évi XLVII. törvény tartalmazza. A mentesítés, mint reszociatív intézmény célja, hogy az elkövető egy hosszabb-rövidebb idő eltelte után ártatlannak minősüljön, az erkölcsi bizonyítványában a büntetlen előéletű státusz szerepeljen, ami biztosítja számára az új élet kezdetének lehetőségét.

Azt vizsgálva, hogy a jogerős elmarasztalás esetén az elítélt mennyi idő után kaphat „tiszta” erkölcsi bizonyítványt, fontos tisztázni a mentesülési illetve a bűnügyi nyilvántartási idő kapcsolatának szabályait.

Kategória: büntetőjog-blog

A Btk. 21.§ tartalmazza az ún. megelőző jogos védelem szabályait, mint az előzetes védekezés intézményét, amely a jogtalan támadás bekövetkezhetőségének távoli veszélyére nyújt védekezési lehetőséget. A személy ez esetben előzetesen felkészül a személy, vagy javak elleni jogtalan támadásra, védelmi eszköz alkalmazásával. A támadás megkezdésére nem kerül még sor, illetve a közvetlenül fenyegető helyzet sem alakul még ki ebben a helyzetben.

Kategória: büntetőjog-blog

a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény alapján

és a

a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény változtatásaival kiegészítve

A távoltartás egy kényszerintézkedés, mely korlátozza a mozgásszabadságot és a tartózkodási hely megválasztását és melynek során a bíró előírja, hogy a terhelt meghatározott személlyel

  • nem léphet sem közvetett, sem közvetlen kapcsolatba
  • a bíróság kérheti, hogy a terhelt adott lakást hagyjon el és maradjon onnan távol, ha ez szükséges ahhoz, hogy ne jöhessen létre kapcsolat a terhelt és aközött a személy között, akitől távol kell maradnia
  • a terhelt személynek távol kell maradnia a másik fél a lakóhelyétől, munkahelyétől és minden más olyan intézménytől, amelyet az adott személy rendszeresen látogat, különösen az általa látogatott nevelési és nevelési-oktatási intézménytől, gyógykezelés céljából rendszeresen látogatott egészségügyi intézménytől, vallásgyakorlása során rendszeresen látogatott épülettől.
Kategória: büntetőjog-blog

Az idén nyáron elfogadott új ügyvédi, valamint új büntető-eljárási törvények hatályba lépése jelentős változásokat eredményez az ügyvédek védőként történő kirendelésének szabályozásában. Az Ügyvédekkel a Demokratikus Jogállamért Egyesület (ÜDE) október 30-án konferenciát tart a Budapesti Ügyvédi Kamara dísztermében, amelyen az új szabályozás nagy jelentőségű részletkérdéseit járják körbe meghívott előadók előadásai, és az előadásokat követő nyilvános vita során. A konferenciáról, és ennek kapcsán a kirendelés jogintézményében bekövetkező változásokról Dr. Gerő Tamás ügyvéddel, sportjogi és adójogi szakjogásszal, az ÜDE elnökével beszélgettünk. 

Mielőtt a kirendelést övező egyes kérdésekre kitérnénk, beszéljünk egy picit az ÜDÉ-ről. Egyesületet a Polgári Törvénykönyv szerint is valamilyen közös, tartós, alapszabályban meghatározott cél folyamatos megvalósítására lehet létesíteni – melyek az Önök legfőbb célkitűzései? Kikből áll össze az egyesület tagsága? 

Az Ügyvédekkel a Demokratikus Jogállamért Egyesület, azaz az ÜDE a Jogászokkal a Demokratikus Jogállamért Egyesület jogutódja, melyet Muskovszky Gábor, a principálisom alapított a barátaival és kollégáival még 2002-ben. Az egyesület elnökségben egyébként ekkoriban olyan neves szakemberek ültek, mint az olimpiai bajnok Török Ferenc, vagy a legendás védőügyvéd, Szőgyényi József. Ennek az egyesületnek a vezetését vettem át, szintén barátaimmal és kollégáimmal, 2016-ban. A névváltoztatás igénye szinte rögtön felmerült: szerettük volna könnyen megjegyezhető név alatt folytatni a tevékenységünket, olyan név alatt azonban, amely kifejezi az általunk képviselni kívánt szellemiséget, és megvalósítani kívánt célokat is. Mivel az egyesület tagságát jelenleg kizárólag ügyvédek alkotják (kb. ötvenen vagyunk), kézenfekvőnek tűnt a mostani elnevezés. Az idei Sziget Fesztiválon például már ÜDE néven szerveztük az első rendezvényünket.  

Az Egyesület programját menet közben alakítjuk (az általános célok és elvek figyelembe vételével, természetesen), a közéletben felmerülő aktualitásoktól függően. Alapvetően a nyilvánosság figyelmét szeretnénk ráirányítani a jogállamiság fontosságára konkrét ügyek apropóján. Ilyen ügy volt például a civil szervezeteket álláspontunk szerint megbélyegző, és a Közép-Európai Egyetem működését ellehetetleníteni hivatott törvények elfogadása. Ez utóbbi kapcsán egyébként személyesen tárgyaltam a köztársasági elnök hivatalvezetőjével, amikor beadtam az Egyesület petícióját, miszerint a parlament által elfogadott törvény alkotmányellenes, és sérti az egyetemi autonómiát. A civil szervezetek esetében pedig fontosnak tartottuk, hogy a mellettük vállalt szolidaritásnak nyilvánosan is hangot adjunk: jól ismerjük őket, sok barátunk dolgozik ebben a közegben, nem mehettünk el szó nélkül  a rájuk erőltetett status quo mellett. 

Talán az említett példákból is látszik, hogy az Egyesületnek nem célja azonnal reagálni az összes kormánypárti, vagy ellenzéki megnyilvánulásra, erre a munkánk miatt amúgy sem lenne időnk. A célunk az, hogy olyan, sokak számára fontos, esetleg megkerülhetetlen témában véleményt formáljunk, amely éppúgy tartozik a konzervatív, mint a liberális oldalra is. Néha úgy tűnik, mintha a rendszerváltozás óta még mindig nem sikerült volna teljesen megértetni az emberekkel, hogy miért fontos a jogállamiság, miért van rá szükség, illetve miért jobb a jogállami berendezkedés, mint más alternatív államstruktúra. Éppen ezért gondolom úgy, hogy nekünk, ügyvédeknek különösen hangsúlyos felelősségünk van abban, hogy a társadalom figyelmét a jogállamiság szempontjából lényeges ügyekre ráirányítsuk. Ilyen ügynek tartom az új ügyvédi, és az új büntetőeljárási törvény közelmúltbeli elfogadását is,  mivel ezek a törvények komoly változásokat eredményeznek az ügyvédek védőként történő kirendelésében. 

Ön miben ragadná meg a védőnek a jogállami paradigmában betöltött szerepét? Milyen hatással vannak erre a szerepre a meglévő szabályozás változásai?

Az állam, amikor a büntetőigényét érvényesíti, olyan jogszerű önkényt alkalmaz, amely automatikusan túlhatalommal jár együtt, már ami az állam és az állampolgár viszonyát illeti. A jogállamiság szempontjából pedig garanciális jelentősége van az e túlhatalommal érintett állampolgár számára biztosított védelem lehetőségének. Az ügyvéd kétféle jogalapon lehet védő: megbízás, vagy kirendelés útján, az új ügyvédi és büntetőeljárási törvény pedig jelentős mértékben változtatja meg a védőkirendelés szabályait, rendszerét. 

Az új törvények hatálya alatt a jelenlegi szabályozással ellentétben a védőt nem a hatóság, hanem a területi kamarák fogják kirendelni, mégpedig egy speciálisan erre a célra fejlesztett informatikai rendszer segítségével. Ez a rendszer a védőként kirendelhető ügyvédek névjegyzékéből fogja kisorsolni az adott ügyben eljárandó védőt. Erre már csak azért is szükség van, mert a mostani rendszer gyakorlatilag átláthatatlan, feltételezhető, hogy nyomozati szakban a hatóságok egyes ügyvédeket aránytalanul sokszor részesítenek előnyben. Bár a bírósági szakról mindez talán kevésbé mondható el, az új szabályozásban nagyon fontos, más szempontból, de úgyszintén garanciális jelentőségű elem, hogy ez a bizonyos informatikai rendszer nem tesz különbséget, azaz kirendelésre minden esetben sorsolás útján kerül majd sor. Ennek a rendszernek a kifejlesztése azonban még legalább három hónap. 

Az ÜDE október 30-i konferenciája azt is lehetővé teszi, hogy kikérjük a tagság véleményét: megkérdezzük őket a jelenlegi szabályozásról, illetve arról, hogy mik az elvárásaik az új rendszerrel kapcsolatban. A legfontosabb célkitűzésünk annak biztosítása, hogy ne csak akkor, amikor kell, hanem akkor is, amikor lehetőség van rá, járjon el védő, és ha már jogállami garanciákról beszélünk, a területi kamarák minden esetben olyan ügyvédet jelöljenek ki, aki képes, és egyben kész is arra, hogy jelen legyen az adott eljárási cselekménynél. A még hatályban lévő büntetőeljárási törvényben szereplő védelem elvét a jogalkotó is kevésnek találta, ezért az új Be-ben már hatékony védelem elve szerepel. Véleményünk szerint ennek betartásához a kirendelt védő jelenléte elengedhetetlen. 

Az ember azt gondolná, hogy kirendelés esetén ez magától értetődő…

Aligha - egy korábbi felmérés szerint még kötelező jogi képviselet esetén is csak 70%-ban jelentek meg a hatóság által kirendelt védők. Úgy gondoljuk, hogy a mi szempontunkból is előnyös, ha olyan szakembert talál meg a rendszer, aki ténylegesen ott tud lenni, hiszen ez növeli az ügyvéd bevételeit. A Magyarországon folyamatban lévő peres ügyeknek kb. az 1%-a zajlik csupán kirendelt védő közreműködésével, én pedig úgy saccolom, hogy ennek a költsége nagyjából 1 milliárd forint. Ez az államháztartás szempontjából talán nem nagy összeg, ha viszont lebontjuk ügyvédi bevételekre, azt gondolom, lenne miről beszélgetni.  

Az ugyan általánosságban véve elmondható, hogy egy bíróság elé állítás, vagy tárgyalás során kirendelt védőként történő eljárás kevésbé ütközik akadályokba. De amikor a terhelt őrizetben van, amikor azon nyomban kellene ott lenni, vagy amikor délután négykor, éjszaka, netalán hajnalban derül ki, hogy szükség lenne ügyvéd jelenlétére, amikor például a terhelt az első vallomást teszi, amely nemcsak az egész, akár többéves procedúrára, de adott esetben a többi terheltre is jelentős kihatással lehet, nos, ha ilyen helyzetekben nincs jelen védő, akkor bizony a jogállamiság is sérelmet szenved. Tudniillik, attól még, hogy valakinek nincs pénze védőügyvédre, védelemhez való joga éppúgy van, mint annak, akinek pénze van. A jelenlegi rendszerben sajnos – kötelező védelem ide vagy oda – a hatóságnak elegendő igazolnia, hogy értesítette az általa kirendelt védőt, ha az nincs ott, attól az adott eljárási cselekmény elvégezhető. 

Hogyan lehet jelenleg kirendelt védőként eljárni? Büntető-eljárásjogi tanulmányaimból az dereng, mintha a kirendelt védők listájáról való lekerülésért külön fizetni kellene a kamarának.

Amikor én voltam ügyvédjelölt, az az ügyvéd, amelyik úgy gondolta, valóban fizetett azért, hogy ne lehessen kirendelhető. Ma már a kirendelésért harc folyik, hiszen az utóbbi 15 évben megsokszorozódott az ügyvédek száma. Jelenleg létezik egy kirendelt védői névjegyzék, amelybe be lehet jelentkezni, azt azonban, hogy erről a névjegyzékről kit jelöl ki a hatóság, gyakorlatilag senki nem ellenőrzi. Ez a névjegyzék nyilván az új törvények hatálya alatt is megmarad, nem mindegy viszont, hogy ad1) mi alapján áll fel, illetve ad2) mi alapján választ a rendszer. 

Vannak az új szabályozásnak olyan pontjai, amelyek Ön szerint potenciálisan azért bonyodalmat okozhatnak a későbbi jogalkalmazás során?

Ami az új rendszerben ügyvéd jelenlétével kapcsolatban problematikus lehet, az az, hogy a védőt a területi kamara fogja kirendelni, és Bács-Kiskun megyében például egy bajai ügyvéd nem biztos, hogy el akar majd menni Kecskemétre, ellentétben egy ceglédivel, aki viszont szívesen menne, csak hát, nem bács-kiskun megyei. Ugyanez éppúgy elmondható mondjuk Debrecen és Nyíregyháza vonatkozásában is. 

Úgyszintén probléma lehet a sorsolásos rendszerrel, hogy bírósági szakban a bíróság gyakran rendeli ki a korábban meghatalmazott ügyvédet, ha a terheltnek elfogynak az anyagi erőforrásai. Ez a bíróság szempontjából is kényelmesebb megoldás. Ugyanez a helyzet az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése esetén is, amikor a megismételt eljárásban az állam fizeti a kirendelt védő díját. Ez a lehetőség elveszni látszik az informatikai rendszer által bonyolított sorsolásos rendszerben. 

Végezetül, ízelítőként essen néhány szó az ÜDE konferenciájáról. Mire számíthatnak a részt vevők, illetve milyen célt tartottak szemük előtt a szervezéskor?

A konferencia magját alapvetően négy előadás képezi. Az első előadónk Kadlót Erzsébet egyetemi docens asszony lesz, aki előadása során a védői jogokról fog beszélni; őt Varga Zoltán ügyvéd úr követi majd a kirendelés jogintézményének és fejlődéstörténetének részletes bemutatásával. Lőrik József már üzemeltet egy ügyvédhelyettesítő rendszert, ő a fejlesztendő szoftverrel szemben általa megfogalmazott kívánalmakat mutatja majd be. Ők mindannyian büntetőjogra szakosodott ügyvédek, akárcsak az utolsó előadónk, Bátki Pál, aki a kirendelés intézményrendszerének nemzetközi vonatkozásait fogja ismertetni. Az előadások után a jelenlevőknek nyilvános vita keretei közt biztosítjuk a fejlemények és véleményeik megvitatását. A konferenciát egyébként az interneten is lehet majd követni, az ügyvédek az ügyfélkapujukon keresztül férhetnek majd hozzá a közvetítéshez. 

Mint már említettem, a konferencián többek között azt is meg szeretnénk továbbá fogalmazni, hogy az Egyesületünk tagságának milyen elvárásai vannak a fejlesztendő informatikai rendszerrel, és kirendelés új szabályozásával szemben. Amellett, hogy lehetőség szerint igyekszünk pontos tájékoztatást adni (tekintettel a helyzet nem éppen előrehaladott mivoltára, ennek nyilvánvaló keretei vannak), azt is lehetővé kívánjuk tenni, hogy minél több ügyvéd mondhassa el a véleményét. Azért azt tudni kell, hogy az ügyvédekről kialakult általános képpel ellentétben sok kolléga küzd egzisztenciális problémákkal, és küzd a megélhetésért. Egy jó rendszer pedig segíteni tudja azok munkáját, akiknek ez kevésbé biztosított, és pont ezáltal nyílna meg előttük egy újfajta bevételforrás. Mi úgy gondoljuk, hogy az eddig elmondottak mind egy olyan ügyet járnak körbe, amelyre érdemes felhívni a – jelen esetben abszolút szakmai – nyilvánosság figyelmét, hiszen hatalmas jelentőségű dologról van szó: a rendszerváltozás után huszonhét évvel kamarai hatáskörbe kerül egy olyan feladat, amelynek eredetileg is oda kellett volna tartoznia. Úgy vélem, ezzel a lehetőséggel az ügyvédségnek élnie kell.
Az interjút Török Soma készítette, és az alábbi linken található: http://www.jogiforum.hu/interju/165
Az eseményről készült beszámoló az alábbi linken tekinthető meg: http://www.jogiforum.hu/hirek/38437

Kategória: Hírek
péntek, 02 december 2016 15:29

Hogyan működik az európai elfogatóparancs?

Az európai elfogatóparancs

  • egy uniós tagállam igazságügyi hatóságának megkeresése
  • egy másik uniós tagállamban tartózkodó személy
  • elfogása, valamint átadása érdekében,
  • büntetőeljárás lefolytatása, vagy az első tagállamban meghozott szabadságvesztésbüntetés, illetve szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából.

 Miben különbözik a körözéstől?

Kategória: büntetőjog-blog
Szabó Gábor írása (Eurosport) 
 

"AMIRŐL LACI BESZÉLT ARRÓL MINDENKI TUDOTT, MINDENKI HALLOTT. LEGYEN KOSÁR- VAGY KÉZILABDÁZÓ, TESTNEVELŐTANÁR VAGY SEGÉDEDZŐ, VÍZILABDAKAPUS VAGY HOSSZÚTÁVFUTÓ. AMI OTT FOLYT, ANNAK HÍRE MENT. MÁRPEDIG NYILVÁNVALÓAN AZÉRT MENT HÍRE, MERT MÁSHOL MÁSHOGY VOLT.


Turi Györgynek igaza van, amikor azzal védekezik a 24.hu-nak adott interjújában, hogy nem szerencsés húsz, harminc évvel ezelőtti eseményeket, módszereket a mai mércével megítélni. Ám az is igaz, hogy azok a módszerek, amiket ő alkalmazott, és amiket oly sokan mások is alkalmaztak az uszodákban, azok már a nyolcvanas, kilencvenes években sem voltak megengedhetők. És az úszókon kívül másoknál nem is voltak használatosak, még a vízilabdázóknál sem. (Talán csak a tornászoktól érkeztek hírek hasonlókról.)
 
Nem gondolnám, hogy bármelyik gyerek belenyomorodna, ha kap egy, esetleg két pofont. Azt viszont gondolom, hogy nem mindegy, hány pofonról beszélünk, és az se mindegy, ki adja.
És azt is tudom, hogy a Magyar Testnevelési Egyetem a nyolcvanas évek végén zajló sportpedagógia óráin ez pontosan így hangzott el. És nem gondolom, hogy áldott emlékű Kiss Jenő bácsi ezt tíz évvel korábban még másként tanította volna. Elmondta, hogy szerinte a szülő – ha már végképp nincs más eszköze – egyszer vagy kétszer odasózhat. De arról szó sem volt, hogy az edző is pofozhat, és ezt az egyet, esetleg kettőt egy teljes gyerekkorra értette. És azt is elmondta, hogyha valaki naponta, vagy hetente nyúl ezekhez az eszközökhöz, az komoly lelki sérüléseket okozhat a gyereknek.
Nyilván nem lehetünk annyira szűklátókörűek, hogy azt mondjuk, csak az úszópalánták kaptak pofonokat ebben az időszakban, de a többi sportággal sem lehetünk annyira igazságtalanok, hogy felmentjük az úszókat azzal, hogy mindenütt ugyanez zajlott.
És nem jelent felmentést az sem, hogy az uszoda köve csúszik, mert a jég például alighanem azért picit jobban. És az sem igaz, hogy azok a gyerekek, akik úszni jártak, rosszabbak lettek volna, mint a többiek. Hogy ők kiérdemelték a fenyítést, szemben mondjuk a magasugrókkal, akik köztudottan mintagyerekek voltak. 
Én magam szedtem le gyereket egy háztetőről egy nyári táborban, mégsem jutott eszembe megütni. Igaz, olimpiai bajnok sem lett belőle.Ez volt az uszodák válasza az erőszakra évtizedeken keresztül, mintha bármiféle érem legitimálna bármiféle erőszakot. És mintha csak azokat verték volna meg, mint a répát, akik később olimpiai bajnokok lettek, a többiek pedig, akik lemorzsolódtak valamikor, csendben Tolsztojt olvasgattak volna a medenceparton.
Amikor Cseh Laci leúszta élete utolsó 200 vegyesét Tókióban, úgy búcsúztam tőle a közvetítésemben, hogy a magyar sport azt kapta Lacitól, hogy megtanultuk, nem csak egy olimpiai aranyérem tehet teljessé egy páratlan pályafutást. Hogy tud ugyanolyan óriási lenni bárki ezüst- és bronzérmekkel is. Tévedtem.
Cseh Laci sokkal többet adott ennél a magyar sportnak. Megadta az esélyt az uszodáknak a megtisztulásra, megadta az esélyt a leszámolásra a múlttal, a múlt módszereivel. Megadta az esélyt arra, hogy az uszoda egy olyan közeg legyen, ahova nem száz megnyomorított lelken keresztül vezet az út egy olimpiai aranyéremig.
Cseh Laci rengeteget szenvedett azért, hogy ezt megtehesse, de ennél többet, ennél jobbat aligha tudott volna tenni. Ha ennek a történetnek megint, ismét a hallgatás, az áldozathibáztatás, a vétkesek tisztára mosdatása lesz a vége, mint ahogyan ez lett a vége a múltban mindannyiszor, akkor a magyar úszás végérvényesen megássa a saját sírját. Ne feledjük: a testi-lelki megaláztatások sora nem Turi Györggyel kezdődött, viszont most adódik egy esély, hogy a testi és lelki megaláztatások sora Turi Györggyel véget érjen.
Cseh Lacinál nagyobb úszó aligha fog bármikor beleállni ebbe a történetbe.
Ha a magyar úszás úgy gondolja, hogy majd ez a botrány is elül szépen csendben, ezen is túlleszünk valahogy, mint ahogyan az eddigieken, akkor a következő edzőgeneráció joggal gondolhatja azt, hogy ez még mindig belefér. Hogy ez az út vezet a sikerhez. Nyilván Turi György sem maga találta ki ezeket a módszereket, elleste őket valakiktől, elleste az idősebbektől, vagy egyszerűen csak olyan közegben kezdett el dolgozni, ahol ez belefért.
Ahhoz, hogy ez többé ne férjen bele, beszélni kell róla. Beszélni kell róla, bármennyire is fáj. Beszélni kell róla, bárkiknek is fáj."

"Bármihez amit megtehetsz, vagy megálmodsz, fogj hozzá! A merészségben zsenialitás, erő és varázslat rejlik”- írta egykor Johann Wolfgang von Goethe. Ezt a honlapot, mint a Budapesti Ügyvédi Kamarában bejegyzett ügyvéd tartom fenn az ügyvédekre vonatkozó jogszabályok és belső szabályzatok szerint, melyek az ügyféljogokra vonatkozó tájékoztatással együtt a Magyar Ügyvédi Kamara honlapján találhatóak

Kapcsolattartás

dr. Gerő Tamás

ügyvéd, sportjogi-, és adójogi szakjogász

 Iroda: 1037 Budapest, Szépvölgyi út 113.

 Tel/fax: 06-1-3882389

  Mobil: +36 30 4156009

 E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Adatkezelési szabályzat