Blog

  1. BEVEZETŐ 

A sportról szóló 2004. évi I. törvény és annak felhatalmazása alapján a doppingellenes tevékenység szabályairól szóló 55/2004. (III. 31.) Korm. rendelet,[1] majd az azt felváltó 43/2011. (III. 23.) Korm. rendelet,[2] aztán az annak helyébe lépő 363/2021. (VI. 28.) Korm. rendelet az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) Közgyűlése által 2005-ben elfogadott, a sportbeli dopping elleni nemzetközi egyezménnyel[3] és a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) Kódexével összhangban szabályozza és szankcionálja a sportolók tiltott teljesítményfokozását. A legfontosabb szabály, hogyha a versenyző szervezetéből származó mintában kimutatnak a tiltólistán szereplő tiltott szert, annak származékát vagy markerjét, akkor az doppingvétség, amelyért vétkességtől függetlenül felelősség terheli. A versenyző akkor mentesülhet a felelősségre vonás alól, ha a doppingeljárás során bizonyítja, hogy még gondatlanság sem terheli a doppingvétség elkövetésében, továbbá igazolja, hogy a tiltott szer (vagy annak származéka, illetve markerje) milyen módon került a szervezetébe.

Tiltólistára akkor kerül fel egy szer, ha potenciálisan teljesítményfokozó hatása vagy egészségkárosító hatása lehet, avagy a sport szellemiségével ellenkezik a hatása.

A tiltott teljesítményfokozáson ért sportolók és jogi képviselőik leggyakrabban azzal a védekezéssel állnak elő, hogy összecserélték a vizeletmintáját a sportolónak; a doppingellenőr hibázott, azért lett pozitív a minta; nem tudta a sportoló, hogy mit szedett be, a táplálék-kiegészítőben lehetett a tiltott anyag; szabotázs történt, megmérgezték a sportolót, azaz valaki szándékosan belekeverte a sportoló ételébe, italába a tiltott szert.

A tiltott teljesítményfokozást az UNESCO és a WADA doppingellenes egyezménye a sportoló objektív felelőssége[4] alapján szankcionálja, ami azt jelenti, nem kell, hogy szándékosan vétkezzen a szabályokkal szemben, amennyiben a tiltott szer (vagy annak származéka, illetve markerje) a szervezetében megtalálható, a doppingvétséget megállapítják. Nem elegendő tehát a védekezéshez a büntetőjogi gondolkodás alkalmazása, csupán a bűnösség (szándékosság vagy gondatlanság) kérdésének vizsgálata, tiltott teljesítményfokozás esetén a WADA és a Nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) előtt is szükséges a sportjogi szabályok alapos és részletes ismerete is.

A tárgybeli ügyben a versenyző szabotázsra hivatkozott, azt a védekezést választotta, hogy egy rajongója, akit ő személyesen nem is ismert, megmérgezte, italába tiltott szert kevert.

A versenyző a személyes interjúm során azt is elmondta, hogy a mai napig hisz a saját ártatlanságában, abban, hogy nem vétkezett.  Egyetlen cél vezérelte, az, hogy kijusson az olimpiára. Ez azonban meghiúsult.

  1. AZ ÜGY[5]

A CAS háromtagú tanácsban ült össze. A tanács úgy alakul(t) meg, hogy a két peres fél választ egy-egy bírót, ez a két bíró pedig kiválaszt a névjegyzékből egy harmadik bírót, aki a tanács elnöke lesz.

A felperes magyar hivatásos sportoló, a magyar sportági szakszövetség versenyzője, az alperes az International Judo Federation (IJF, Nemzetközi Cselgáncs Szövetség) volt, amely a svájci polgári törvénykönyv szerinti (non-profit) szövetség, s amelynek székhelye Svájcban, Lausanne-ban található.

A felperes kettő nemzetközi versenyen is doppingellenőrzésen esett át, az általa szolgáltatott vizeletmintáknak pedig pozitív eredményei lettek. A “B” minták az “A” minták eredményét megerősítették. Az IJF a sportolónak a két versenyen, illetve a két verseny között egy harmadik nemzetközi versenyen elért eredményeit törölte, és a versenyzőt kétéves eltiltással sújtotta. A kétéves büntetést a sportoló felfüggesztésétől számított kétévig tartó időtartamra határozták meg.

A felperes az IJF döntése után új bizonyítékokat csatolt, ezért az alperes újrakezdte az eljárást és meghallgatást tartott. A felperes kérte a WADA Szabályzat 10.5.1 cikkének alkalmazását arra a tényre alapítva, hogy egy név szerint megnevezett személy, egy küzdősport rajongó(ja) tette bele a tiltott szereket az izotóniás étrendkiegészítő italába. Ennek kapcsán büntetőeljárás indult, a rendőrség azonban megszüntette a nyomozást, mert ugyan megállapítható volt, hogy mindkét esetben ez a férfi tette bele a felperes italába a doppingszernek minősülő szereket, ezzel azonban bűncselekményt nem követett el, ugyanis az kétségtelenül nem volt bizonyítható, hogy a felperes élete és egészsége veszélyeztetve volt, mivel a szerek egészséget károsító hatása sem volt bizonyítható.

A nemzetközi szövetség előtti meghallgatáson a felperes, edzője és jogi képviselője, valamint a rajongó jogi képviselője voltak jelen.

Az alperes a felperes kérelmének elutasítása, valamint a korábbi határozatának helybenhagyása mellett döntött, mivel a felperes nem mutatott be meggyőző bizonyítékot arra, hogy miképpen jutottak a tiltott szerek a szervezetébe, és hogy ezek a tiltott szerek nem arra szolgáltak, hogy fokozzák a versenyző sportteljesítményét és elleplezzék a teljesítményfokozó szerek használatát; a rendőrség pedig a nyomozást megszüntető határozatában a rajongó bűnösségét nem állapította meg (amit eleve csak a bíróság tehetne meg); továbbá a felperes és jogi képviselője úgy nyilatkoztak, hogy a rajongó ellen bíróság előtt nem fognak fellépni sérelemdíj és kártérítés követelése végett, még akkor sem, ha „az atléta gyakorlatilag ellehetlenült” .

  1. A FELEK BEADVÁNYAI

A felperes a CAS előtt ugyanazokat a bizonyítékokat mutatta be, mint amiket alperesnek, és azt állította, még gondatlanság sem terheli, miután az elkövető a válogatott tréningruháját viselte, amikor a versenyzők zárt szekrényes öltözőjébe lépett, majd kinyitotta a versenyző táskájában lévő üdítősüveg kupakját, aztán egy egyszerű kézmozdulattal belefecskendezte a tiltott szert a sportoló italába, s mivel ő jóhiszeműen hagyta a táskáját a zárt szekrényes öltözőjében, hiszen semmi oka sem volt azt hinni, hogy illetéktelen személy fog belépni az öltözőbe. Emellett személyi körülményeit hangsúlyozta és azt, hogy ő, az edzője és a fiútestvére a hazai szövetség kérésére poligráf vizsgálatot készítettek, amely megerősítette, hogy igazat állítottak. Nyilatkozatot fogalmazott meg, hogy a vizsgálati eredmények, valamint edzők, csapattársak, barátok, személyzet és fiútestvére számos állítása alátámasztották a szavahihetőségét. Csatolta a rendőrség döntését és a rajongó közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozatát, hogy hogyan szerezte meg a tiltott szereket, hogyan és mikor fecskendezte bele azokat a felperes kulacsába.  A rajongó ugyanakkor nem jelent meg a bírósági tárgyaláson, arra hivatkozva, hogy túl későn értesítették a meghallgatás időpontjáról.

A felperes felhozta, hogy a mintákban talált furosemide, sztanozolol és mesterolone idejétmúlt szerek, amelyeket korszerűbb szerrel pótoltak, garantálva a sportteljesítményt fokozó hatást. Mindemellett nem volt szüksége furosemidet használni, mivel nem voltak súlyproblémái, ráadásul a “szakmai vélemény” szerint ezeket a szereket a kitartó, tartós sport céljából használják, és legjobb hatása ennél mutatható ki. Felhívta a bíróság figyelmét arra a tényre, az egyik versenyen szólt a doppingtesztet végző orvosnak, hogy vizelési ingerproblémái vannak, és egy jó darabig nem tud vizelni. Arra is hivatkozott, hogy az első versenyen csak sztanozololt találtak a szervezetében, míg a második versenyen a tiltott szerek kimutatott adagja nem volt alkalmas a teljesítményfokozásra. Kérte, hogy a bíróság semmisítse meg alperes határozatát, és alkalmazza a WADA Szabályzat 10.5.1 cikkét, adja vissza a felperesnek a versenyeken elért, de később diszkvalifikált eredményeit és pontjait a további versenyzés, valamint az olimpiai játékokra való kvalifikáció céljából.

Az alperes kifogásolta és cáfolta a felperes valamennyi beadványát. Nem számít, hogy a szerek idejétmúltak-e vagy sem, mivel azok a WADA tiltólistáján szerepelnek. A furosemide nemcsak vizelethajtó szer, hanem leplező anyag is. A felperesnek nem sikerült bizonyítani, hogy hogyan jutott be ez a szer a szervezetébe. A doppingellenes szabályszegés megállapításához elegendő az, ha a szer az atléta szervezetében jelen van. Az a tény, hogy a felperes eredménye egy alkalommal csak egy tiltott szer használata miatt volt pozitív, enyhítő körülményként nem vehető figyelembe. Az a védekezés, hogy hogyan került az italába idegen eredetű szer, nem megalapozott. A felperes nem kifogásolta magukat a vizsgálati eredményeket. A poligráf vizsgálatok eredményei pedig már ismertek voltak az eljárásában, és ezeket tekintetbe is vette a döntése során. Ezen felül, a svájci jog hatálya alatt, a poligráf vizsgálatok – mint magától értetődő, nyilvánvaló bizonyítékok – elfogadhatatlanok, de eredményük figyelembe vehető, mint puszta személyes nyilatkozat. Hivatkozott a CAS 2008/A/1515 WADA versus Swiss Olympic & Daubney esetre, a 119. §-ra. A rajongó írásbeli nyilatkozata meg nincs aláírva, és feltehetően a rendőrségi nyomozati iratok kivonata sincs aláírva. A rajongó második írásbeli, közjegyző előtt tett nyilatkozata, ahol bevallotta, hogy az első alkalommal belefecskendezett egy “Winstrol Depot” nevű vízoldatot a felperes üdítős üvegébe egy edzésen, a második alkalommal pedig bement a versenyzők szekrényes öltözőjébe és belefecskendezte a felperes táskájában lévő üdítős üvegbe az azonos vízoldat keverékét, emellett furosemidet és progeszteront is, nem életszerű, és az, hogy így próbált segíteni az atlétának azért, hogy a sportteljesítményét fokozza, nagyon valószínűtlen. A rendőrség döntése irreleváns, mivel az nem a dopping gyakorlatára, hanem arra fókuszált, hogy a rajongó állítólagos tette árthatott-e az egészségnek. Egészében nézve sokkal inkább valószínűbb, hogy a felperes eredménye a tiltott doppingszerek tiltott használata miatt volt pozítiv, mint a más által állítólagosan befecskendezett italok miatt, a felperes pedig nem bizonyította állításait. Kérte, hogy a bíróság a felperes kérelmét utasítsa el és a peres eljárás költségeit térítse meg.

III. A CAS ELJÁRÁSA ÉS DÖNTÉSE

A tárgyaláson a felperes és jogi képviselője, az alperes képviselői és a CAS ügyvédje vett részt.

A felek fenntartották az írásbeli beadványaikat.

A felperes különösen azt hangsúlyozta, hogy alperes nem vette figyelembe a poligráf vizsgálatok eredményeit. Az alperes pedig azt, hogy a rajongó nem jelent meg előtte, így keresztkérdések feltételére sem kerülhetett sor. A felperes azzal érvelt, hogy semmilyen kapcsolata nem volt a rajongóval, és ezért nem volt lehetősége felhívni őt (a megjelenésre).

A sportoló a tárgyaláson tett vallomásában kifejtette, hogy a verseny alatt használt kulacsának tartalma kívülről nem látható. A szekrényes öltözőhelyiségeket nem lehet bezárni, valamennyi táska és kulacs egy mindenki számára szabad belépést biztosító teremben található. Csak saját italt iszik, sohasem találkozott a rajongójával, semmit nem tud róla. Elképzelhető, hogy az általa is látogatott edzőközpontban a rajongó is ugyanakkor ott járt. A kulacs tartalmát a rendőrségen nem vizsgálták. Az egyik versenyen, ahol pozitív mintát adott, négyszer kellett mosdóba mennie, holott eddig általában egyszer kellett igénybe vennie a mosdót. Nem emlékezett, hogy tájékoztatta-e erről az orvosát.

Az alperes a CAS jogeseteire hivatkozott, a WADA Szabályzat 10.5.1 cikke szerinti szabotázs tekintetében. A CAS mindhárom releváns esetben elutasította a fellebbezéseket bizonyíték hiánya miatt. A rajongó tanúvallomását figyelmen kívül kell hagyni, mert nem tudták meghallgatni, keresztkérdéseket sem tudtak neki feltenni. A tanú most sem jelent meg.

A felperes kifogásai mellett legalább a rendőrségi döntés megfontolását, és közjegyző által hitelesített nyilatkozatok tekintetbe vételét kérte.

A CAS eljáró tanácsa – miután megállapította hatáskörét és az alkalmazandó jogot – kiemelte, hogy felperes korábban nem kérte az alperes első, a felperest a doppingszabályok megszegése miatt szankciónáló határozatának felülvizsgálatát. A kereset az alperes második, az eredeti ügy állítólagos új bizonyítékok miatti újrakezdésével foglalkozó határozata ellen irányult. A CAS előtt a felperes új bizonyítékra hivatkozott, amelyet csak akkor kell érdemben vizsgálni, ha a felperes utólag értesült a tényekről, illetve a döntő, végső bizonyítékokról, amelyeket nem tudott az alapeljárásban előadni.

A Bírósági Tanácsnak az új tényekre és bizonyítékokra kell fókuszálnia, amelyek tükrében csak egyetlen elem található, mégpedig az ún. rajongó vallomása, miszerint azért, hogy még jobbá tegye a felperes későbbi teljesítményét, két alkalommal tiltott szereket fecskendezett a kulacsába. A rajongó vallomása körébe pedig az aláírás nélküli összefoglaló irat (“Absztrakt jegyzék”), a közjegyző előtt készült írásbeli nyilatkozata, a rendőrség döntése és a CAS-nak benyújtott írásbeli nyilatkozata tartozik.

Miután CAS a tanút az igazmondási kötelezettsége terhe alatt sem személyesen, sem elektronikus úton nem tudta meghallgatni, a felperes pedig nem is kérte a bíróságot, hogy a rajongót telefonon vagy más eszközön keresztül hallgassák ki, ezért a Bírósági Tanács úgy döntött, hogy nem fogadja el a rajongó összefoglaló iratát, közjegyző előtt tett nyilatkozatát és a CAS-nak benyújtott írásbeli nyilatkozatát.

Ezek után az egyetlen fennmaradó bizonyítási eszköz a rendőrség határozata.  A Bírósági Tanács ezt a döntést az állami hatóság hivatalos dokumentumának tekinti, és ez, mint új bizonyíték a felperes számára ismeretlen volt az alperes őt eltiltó döntésének meghozatala előtt.

A rendőrség az ismeretlen tettes ellen a magyar Büntető Törvénykönyv szerinti könnyű testi sértés okozása bűncselekménynek megalapozott gyanúja miatti nyomozást megszüntette azzal, hogy a cselekmény nem bűncselekmény. A meghallgatáson a felperes hangsúlyozta, a rendőrség a nyomozást megszüntető határozatában megállapította, hogy a felperes izotóniás étrendkiegészítő italába a doppingszernek minősülő szereket mindkét esetben a küzdősport rajongó tette bele, a gyanúsított beismerő vallomása szerint azért, hogy további sikeres sporteredmények érdekében növelje a felperes teljesítményét, és elmondta még, hogy szabadidejében testépítéssel foglalkozik és a teljesítményt fokozó szerekről információt az interneten gyűjtött, amelynek segítségével szerezte be a sztanozololt, mesterolonet és furosemidet tartalmazó vizalapú szuszpenziót.

Tény, a nyomozás megszüntetésével szemben senki nem tett panaszt, mivel senkinek nem volt érdeke jogorvoslattal élni.

A Bíróság Tanács a rendőrség nyomozást megszüntető határozatát az IJF Doppingellenes Szabályzata és a WADA Szabályzat 10.5.1 és 10.5.2 cikkeinek fényében  értékelte. A WADA a szabotázs példáját arra hozza fel, amikor az érintett atléta akarata ellenére kerül be a szervezetébe a doppingszer. A 10.5.2 cikk szerint a versenyzők felelősek az orvosi személyzet kiválasztásáért és az orvosi személyzet tanácsadásáért, ugyanis bármilyen (tiltott) szer nem adható az atléta részére. Ugyanez vonatkozik az atléta ételének vagy italának házastársa, edzője vagy egy másik személy általi szabotázsára az atléta munkatársi körén belül, mivel az atléták felelősek mindazért, amit lenyelnek és azon személyek magatartásáért, akiknek hozzáférést engednek az ételükhöz és italukhoz.

Az IJF Doppingellenes Szabályzata a WADA Szabályzattal egyező, eszerint az atlétának kell bizonyítania, hogy nem terheli semmilyen felróható magatartás vagy gondatlanság, illetve semmilyen súlyosan felróható magatartás vagy súlyos gondatlanság. A bizonyítási teher tehát a versenyzőt terheli. A CAS hatásköre azt eldönteni, hogy ezek után az adott körülmények megtörténte valószínűbb, mint annak nem megtörténte.

A rendőrség döntése és a felperes írásbeli nyilatkozatai a meghallgatás során nem győzték meg a Bírósági Tanácsot. A rendőrség nem vizsgálta, hogy terheli-e felróhatóság vagy gondatlanság, avagy súlyos felróhatóság vagy súlyos gondatlanság a sportolót.

Ami az állítólagos szabotázs első esetét illeti, a rendőrségi határozat nem írja le a budapesti sportépületet és nem jelöli meg, hogy volt-e szekrényes öltöző, ez az öltöző zárva volt-e, bárki hozzájutott volna-e a kulcshoz, hogyan választották el a cselgáncsozó csapatot a  testépítőktől, a súlyemelők és más személyek jelen voltak-e a sportintézményben, valamint az öltözőben, és hogy hogyan zajlott a felperes edzése, pontosan hol volt a felperes táskája és kedvenc kulacsa, vajon a sportoló vagy bárki a nevében gondoskodott-e a kulacsról stb. A Bírósági Tanács megpróbált a felperestől információt kapni a tényekről és körülményekről a tárgyalás során azért, hogy a rendőrségi iratban szereplő hézagokat kitöltse. Azonban az információk nem voltak elegendők a Bírósági Tanács számára, azon következtetés levonásához, hogy a felperes részéről kizárják az önhibát (felróhatóság) vagy a gondatlanságot, illetve a súlyos önhibát (súlyos felróhatóságot) vagy súlyos gondatlanságot.

Ami az állítólagos szabotázs második esetét illeti, a Bírósági Tanács nem talált meggyőző bizonyítékot a felperes nyilatkozatán felül, miszerint a válogatott tréningruháját viselő rajongó be tudott jutni az állítólag zárt szekrényes öltözőbe. A rendőrségi irat ezt a részletet nem erősíti meg. Ez és más részletek abból a célból döntően meghatározóak, hogy vajon a felperes a tőle elvárható gondossággal (magatartással) ügyelt-e a táskájára és a kulacsára. Ilyen és más információk szükségesek lettek volna ahhoz, hogy meghatározzák, felmerül-e önhiba (felróhatóság) vagy gondatlanság, illetve súlyos önhiba (súlyos felróhatóság) vagy súlyos gondatlanság.

Mivel a felperes nem tudott bizonyítékot felmutatni a vélelem megdöntésére, tehát, hogy nem önhiba (felróhatóság) vagy gondatlanság, illetve nem súlyos önhiba (súlyos felróhatóság) vagy súlyos gondatlanság alapján követte el a doppingvétséget, ezért a felperes a 10.5.1 és 10.5.2 cikkek követelményeinek nem felelt meg az új bizonyítékok alapján. A felperes szintén nem fejtette ki, hogy edzője miért csak félévvel később tett feljelentést a rendőrségnek és miért nem azonnal.

Ezekre figyelemmel a Bírósági Tanács úgy döntött, hogy elutasítja a fellebbezést és helybenhagyja az alperes határozatát. Kötelezte a felperest az alperesnek 1.000 CHF egy összegben való megfizetésére.

  1. VÉLEMÉNY

Álláspontom szerint, a felperes által előadott történet a rajongó által befecskendezett doppingszerekről teljesen életszerűtlen és valószínütlen volt, kódolva volt annak el nem fogadása, borítékolható volt a marasztalás, és a Nemzetközi Sportdöntőbíróság helyes döntést hozott. A felperes és jogi képviselője a választott védekezés részleteit nem gondolta át, nem dolgozta ki alaposan, nem tette öntellentmondás mentessé, logikusan felépítetté és a szabotázst hihetővé, például azzal, hogy gondoskodjon a rajongó felkészítéséről és megjelenéséről az IJF, majd a CAS előtt, vagy azzal, hogy a rajongó ellen magyar bíróság előtt kártérítési pert indítsanak, amelyet aztán lehetett volna szüneteltetni a doppingvétség kapcsán hozott végleges határozatig, ezt követően pedig lehetett volna a keresettől elállni is.

A felületes védekezés, a sportjogi szabályok nem kellően alapos ismerete azt eredményezte, hogy a versenyző a maximális időtartamú eltiltást kapta, annak ellenére, hogy – magam ezt nem vitatva – nem tudott arról, hogy doppingolt. Ha egy életszerűbb és teljesebb védekezést választ a sportoló jogi képviselője, a büntetést mérsékelhette volna a CAS.

A versenyző ügyében tehát nem választottak életszerű védekezési stratégiát (és taktikát), illetve nem valószínűsítették, bizonyították megfelelően a szabotázst, ezért nem sikerül(hetet)t a versenyzőnek a pert megnyernie és célját elérnie.

Gerő Tamás ügyvéd, sportjogi és adójogi szakjogász

 Forrás: Az írás az Orac kft. által kiadott Sportjogi Folyóirat 2021/3. számában jelent meg.

[1] Hatályon kívül helyezte a doppingellenes tevékenység szabályairól szóló 43/2011. (III. 23.) Korm. rendelet. Hatálytalan 2011. IV. 7-től.

[2] Hatályon kívül helyezte a doppingellenes tevékenység szabályairól szóló 363/2021. (VI. 28.) Korm. rendelet. Hatálytalan 2021. VII. 8-tól.

[3] Kihirdette a 99/2007. (V. 8.) Korm. rendelet

[4] Ld. pl.: Nemes András: Objektív felelősség a sportban. Sportjog, 2020/3. 8-13.

[5] CAS 2012/A/2797

 

  1. BEVEZETŐ

A sportról szóló 2004. évi I. törvény és annak felhatalmazása alapján a doppingellenes tevékenység szabályairól szóló 55/2004. (III. 31.) Korm. rendelet,[1] majd az azt felváltó 43/2011. (III. 23.) Korm. rendelet,[2] aztán az annak helyébe lépő 363/2021. (VI. 28.) Korm. rendelet az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) Közgyűlése által 2005-ben elfogadott, a sportbeli dopping elleni nemzetközi egyezménnyel[3] és a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) Kódexével összhangban szabályozza és szankcionálja a sportolók tiltott teljesítményfokozását. A legfontosabb szabály, hogy ha a versenyző szervezetéből származó mintában kimutatnak a tiltólistán szereplő tiltott szert, annak származékát vagy markerjét, akkor az doppingvétség, amelyért vétkességtől függetlenül felelősség terheli. A versenyző akkor mentesülhet a felelősségre vonás alól, ha a doppingeljárás során bizonyítja, hogy még gondatlanság sem terheli a doppingvétség elkövetésében, továbbá igazolja, hogy a tiltott szer (vagy annak származéka, illetve markerje) milyen módon került a szervezetébe.

Tiltólistára akkor kerül fel egy szer, ha potenciálisan teljesítményfokozó hatása vagy egészségkárosító hatása lehet, avagy a sport szellemiségével ellenkezik a hatása.

A tiltott teljesítményfokozást az UNESCO és a WADA doppingellenes egyezménye a sportoló objektív felelőssége[4] alapján szankcionálja, ami azt jelenti, nem kell, hogy szándékosan vétsen a szabályokkal szemben, amennyiben a tiltott szer (vagy annak származéka, illetve markerje) a szervezetében megtalálható, a doppingvétséget megállapítják. Nem elegendő tehát a védekezéshez a büntetőjogi gondolkodás alkalmazása, csupán a bűnösség (szándékosság vagy gondatlanság) kérdésének vizsgálata, tiltott teljesítményfokozás esetén a WADA és a Nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) előtt is szükséges a sportjogi szabályok alapos és részletes ismerete is.

A tárgybeli ügy azért érdekes, mert egy korábban legális gyógyszer került fel 2016. január 1-től a tiltólistára, és a tiltólistára történő felkerülését követően közvetlenül szankcionáltak egy nemzetközileg ismert sportolót.

  1. AZ ÜGY[5]

A felperes orosz profi teniszezőnő, az alperes az International Tennis Federation (ITF, Nemzetközi Teniszszövetség) volt, amely a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) által elismert nemzetközi sportszövetség.

A teniszezőnő 1994 óta az USA-ban él, és 2001 óta versenyez a WTA-tornákon.[6] Annak a tíz női játékosnak az egyike, aki megcsinálta az ún. “Karrier Grand Slam”-et, vagyis megnyerte az ausztrál, a francia, a brit és az amerikai nyílt teniszbajnokságot.

A felperes szervezetében 2016 januárjában tiltott szert mutattak ki, melynek következtében a nemzetközi sportszövetségétől kétéves eltiltást kapott.  

A sportoló 2016. március 7-én sajtótájékoztatón jelentette be, hogy az Australian Open után végzett doppingteszt során a szervezetében a WADA a meldonium nevű tiltott szert mutatta ki, amely 2016. január 1-től került fel a WADA tiltólistájára. A versenyző elmondta, hogy örökölt szívritmuszavara és cukorbetegsége miatt 10 éve szedi a meldoniumot is tartalmazó Mildronate nevű gyógyszert, amely korábban nem volt tiltott.

Kelet-Európában a Mildronate szert legális szívgyógyszerként használták. A Mildronate nevű terméket a WADA moszkvai akkreditált laboratóriuma is vizsgálta, korábban nem minősült doppingszernek.

A játékos megbízta a világ egyik vezető sportügynökségét, ellenőrizze a doppinglistát annak szempontjából, hogy az általa szedett gyógyszerek biztonságosak-e. A felperes menedzsere 2010-ig visszamenőleg rendben elvégez(tet)te a feladatát. Nem volt hibáztatható azért a sportügynökség és az ügynök sem, hogy nem vették észre, a Mildronate hatóanyaga, a meldonium felkerült a tiltólistára, és nem jöttek rá, hogy nem a gyógyszer márkaneve, hanem a gyógyszer hatóanyaga az, ami a tiltólistán szerepel. A Mildronate maga tehát nem szerepelt a tiltólistán.

A felperes szerint a WADA-t gondatlanság terhelte azért, hogy a gyógyszer neve nem került fel a tiltólistára, csak a meldonium nevű hatóanyag(a). Az ITF-nek és a WTA-nak is értesítenie kellett volna a játékosakat a Mildronate hatóanyagának, a meldoniumnak tiltottá minősítéséről. Az ITF köteles lett volna a TADP (Teniszezők Antidopping Programja) 3.1.3 cikke szerint nyilvánosságra hozni a WADA által eszközölt módosításokat a tiltólistát illetően.

Az is kétségtelen viszont, hogy a játékos mulasztott akkor, amikor nem ellenőrizte az aktuális doppingellenes szabályokat.

  1. A FELEK BEADVÁNYAI

A felperes fellebbezésében kérvényezte, hogy a vele szemben alkalmazott szankciót semmisítsék meg, illetve alternatívaként, hogy annak tartamát csökkentsék.

Kérelmének alapja az volt, hogy elismeri az önhibáját, ugyanakkor az alperes nem pontosan értékelte a bizonyítékokat a döntése meghozatala során, és olyan szankciót szabott ki, amely inkonzisztens volt a szövetség által kiszabott korábbi szankciókhoz képest. A játékos állította, hogy tudatosan vagy szándékosan sohasem használna tiltott anyagokat. A meldoniumot elsődlegesen Lettországban gyártják, és sok kelet-európai országban forgalmazzák “Mildronate” márkanév alatt; tipikusan és nagy mennyiségben használják, mint szívvédő gyógyszert, és terápiás hatása miatt teljesen logikus, hogy mivel a sportoló nagyobb stressznek van kitéve, az edzések és a versenyek idején használta.

A meldonium nevű szert 2015. január 1-től monitoringozta a WADA, és 2016-ban került fel a tiltólistára, amely tiltólistát 2015. szeptember 29-én tett közzé a WADA saját honlapján.

A felperes szerint a WADA döntése, amely a meldonium nevű anyagot tiltólistára helyezte, téves tudományos kutatásokon alapszik. A meldonium bármilyen módon teljesítményfokozó hatása nem bizonyított, ugyanakkor megakadályozza a szívsejtek elhalását és csökkenti a vércukrot. A játékos kifogásolta a WADA és az ITF tájékoztatásának a hiányát a meldonium tiltólistára helyezéséről. Annak ellenére, hogy tudták, rengeteg kelet-európai sportoló használja a szert, nem volt kiemelt tájékoztatás a WTA részéről sem a meldoniummal kapcsolatban. Ehhez képest a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség (IWF) és az Orosz Korcsolya Szövetség (RSU) is kiemelten tájékoztatta a szövetségükben regisztrált sportolókat, az orosz antidopping ügynökség (RUSADA) pedig még külön is tájékoztatta az orosz műkorcsolyázókat. Külön kiemelt tájékoztatást adott ki a Belorusz Atlétikai Szövetség (BAF), valamint a Nemzetközi Floorball Szövetség (IFF) is.

A felperes szerint a WADA tudatában volt annak, hogy milyen nagyszámú sportoló használta a Mildronate gyógyszert. Valójában a szer használatának túlzott elszaporodása volt a kiváltó oka annak, hogy a gyógyszer hatóanyagát, a meldoniumot a 2016-os tiltólistára helyezték.

Ezek alapján a WADA-ra és az ITF-re hárul a bizonyítási teher, hogy megadták-e a megfelelő tájékoztatást, így a sportolók és a sportszervezetek tudatában voltak-e a változásnak. “Amennyiben ezt a tényt nem tudják bizonyítani, abban az esetben őket terheli a gondatlanság, és emiatt ők sértették meg a sportolók jogait.” – vonta le végkövetkeztetésként a felperes.

Az alperes, a Nemzetközi Teniszszövetség szerint a fellebbezést el kell utasítani és a döntést helyben kell hagyni. Az ITF szerint ténylegesen az eset a felperes hibáját mutatja, és felelősségre kell vonni a sportolót doppingvétség miatt. A játékos  gondatlanul járt el, amikor a tájékozódási kötelezettségét a menedzserére bízta, anélkül, hogy bármilyen konkrét utasítást adott volna neki. Az ügynökre ugyanis nem hárítható át a sportolónak a tiltólistára vonatkozó ellenőrzési kötelezettsége. A doppingellenes szabályokat minden sportolónak magának kell betartania. A sportolónak az általa szedett gyógyszerekkel kapcsolatban a legnagyobb gondossággal kell eljárnia, annak érdekében, hogy semmilyen tiltott anyag ne kerüljön a szervezetébe. Tehát a felperes hibája, hogy átruházta az ellenőrzési kötelezettségét egy teljes mértékben inkompetens személyre.

Az alperes szerint a felperesnek szakképzett személyt kellett volna megbíznia a tiltólista ellenőrzésével, megfelelő instrukciókat kellett volna adnia az ügynökségének, és súlyosan gondatlanul járt el az általa megbízott menedzser munkájának felügyelete során, ezért a  Szabályzat és a TADP alapján kiszabott kétéves eltiltás jogszerű volt.

Az alperes tehát határozottan állította, hogy felperes önhibát vétett, hiszen szervezetében tiltott anyag volt, ezért szigorú személyes felelősséggel tartozik.

Az alperes szerint abban a kettő kérdésben kell a CAS-nak állást foglalnia, hogy milyen mértékig tett eleget a felperes azon kötelességének, hogy a legnagyobb gondossággal járjon el avégett, hogy semmilyen tiltott anyag ne kerüljön a szervezetébe; valamint, hogy van-e elfogadható mentség számára az önhibáját illetően?

A felperes 2013-tól kezdődően nem alkalmazott szakképzett személyeket a tiltólista ellenőrzésére.

  1. A CAS DÖNTÉSE

A CAS a kétéves eltiltást 15 hónapra csökkentette (így a sportoló 2017. április 26-tól ismét versenyezhetett).

A CAS megállapította, a doppingellenes szabály megszegése nem volt szándékos, mivel a felperes nem tudott arról, hogy az általa szedett gyógyszer, a Mildronate egy 2016. január 1-től tiltott hatóanyagot, a meldoniumot tartalmaz. Azonban a sportoló a szabályszegésért kizárólagos felelősséggel tartozik, és különösen jelentős önhibának minősül, hogy nem ellenőrizte azt, a gyógyszernek a folyamatos használata megengedett-e. Amennyiben a sportoló, vagy az ügynöke, vagy a gyógyszert felíró orvos utánanéz a hatályos szabályozásnak, akkor a doppingellenes szabályszegést elkerülhette volna a játékos. A doppingvétségért ezért egyedül a sportoló a felelős.

  1. VÉLEMÉNY

A sportolót akár fel is menthették volna, mégis eltiltották.

Ez az eset attól különleges, ha a sportoló nem szólal meg a sajtótájékoztatón, akkor talán nem is keveri magát doppingvétségbe, a meldonium felszívódása ugyanis 120 nap. Ha azt nyilatkozza, hogy tavaly, amikor a doppingszer még nem volt tiltólistán, csak akkor szedte a meldoniumot, és nem azt állítja, hogy nem olvasta a WADA tájékoztatóját, akkor lehet, hogy a felelősségét nem állapították volna meg.

2015-ben a Bakui Európai Játékokon már monitorozták a meldoniumot, és kiderült, hogy a keleti tömb országaiból érkező sportolók kb. 17%-ának a mintája volt pozitív.

A teniszezőnő sportközgazdászok becslése szerint akár kétmilliárd forint bevételtől eshetett el a figyelmetlensége miatt, pedig mint kiemelt sportolót tájékoztatta őt külön a WADA, az orosz és a nemzetközi teniszszövetség is, a 2016-os tiltólistáról.  Amennyiben nem ismeri el az orosz sportoló, hogy éveken keresztül használta azt a szívgyógyszert, amit még a gyártó tájékoztatása szerint is csak hat héten keresztül szabadott volna szedni, és nem állítja, hogy figyelmen kívül hagyta a WADA tájékoztatását, nem hozta volna magát abba a helyzetbe, hogy a későbbi védekezését a CAS már nem méltányolja, teljes egészében. Tény, hogy csökkentették az eltiltását, de egy jobb védekezéssel akár a felmentését is elérhették volna az amerikai ügyvédei.

Álláspontom szerint a legjobb védekezés, és ez a büntetőjogban is érvényes, hallgatni addig, ameddig a védelem a releváns információkat beszerzi, és úgy kell összerakni a védekezést, hogy az zárt logikai egységet képezzen. 

 Megjelent: Az Orac Kiadó gondozásában, a Sportjogi Folyóirat 2021/IV. számában

Gerő Tamás ügyvéd, sportjogi és adójogi szakjogász

[1] Hatályon kívül helyezte a doppingellenes tevékenység szabályairól szóló 43/2011. (III. 23.) Korm. rendelet. Hatálytalan 2011. IV. 7-től.

[2] Hatályon kívül helyezte a doppingellenes tevékenység szabályairól szóló 363/2021. (VI. 28.) Korm. rendelet. Hatálytalan 2021. VII. 8-tól.

[3] Kihirdette a 99/2007. (V. 8.) Korm. rendelet

[4] Ld. pl.: Nemes András: Objektív felelősség a sportban. Sportjog, 2020/3. 8-13.

[5] CAS 2016/A/4643

[6] Women’s Tennis Association, Női Tenisz Szövetség, amely 1973-ban alakult meg a profi női teniszezők érdekeinek képviseletére. A WTA Tour szervezi világszerte a profi női tenisztornákat.

Mennyi lesz a vételár?

2018 és 2019 között Magyarországon – köszönhetően a kedvezményes, 5%-os ÁFÁ-nak – dübörögni kezdett az építőipar. A kedvezményes ÁFA mértékén túl a kormány különböző kedvezményekkel segítették hozzá a friss házasokat, családalapításban gondolkodó párokat ahhoz, hogy –szó szerint – lefektethessék közös életük alapítókövét, új, saját ingatlanhoz juthassanak.

A rendelkezések napvilágra kerülését követően tömegesen kezdődtek meg az új ingatlanok vásárlása, építése a kedvezményes ÁFA, kedvezményes vételár és az egyéb kedvezmények reményében. A nagy örvendezés közepette azonban senki nem gondoltat arra a jelenségre, ami Magyarországon elég gyakori. Csúsznak az átadások, nem kerülnek átadásra az ingatlanok 2019. december 31. napja előtt.

Természetesen ez már tálalja is számunkra a kérdést, a konfliktust, a megoldandó probléma körét. Milyen árat kell majd fizetni a 2020-ban vagy azt követően átadásra kerülő ingatlanért? Ki fizeti azt az ÁFA többletet, amivel a vételkor a vevők nem számoltak? Mi van akkor, ha az ingatlan árának - 27%-os ÁFÁ-val terhelt árát – már nem tudja a vevő kifizetni? Ha ki tudom fizetni, de a csúszás a vállalkozó miatt történt, akkor pereskednem kell a pénzemért?

Kérdések tucatja merül fel a probléma megjelenésével egyidejűleg. Kijelenthető, hogy minden kérdés jogos. Senki nem a saját pénztárcájának az ellensége, így a plusz költséget mindenki igyekezne másra hárítani. Szerencsére a jogalkotó időben lépett, így a kérdések – a jogi szabályozás értelmezésével – könnyedén megválaszolhatóak.

A megoldás előtt azonban nézzük meg kicsit szakszerűbben a lényeget!

"Bármihez amit megtehetsz, vagy megálmodsz, fogj hozzá! A merészségben zsenialitás, erő és varázslat rejlik”- írta egykor Johann Wolfgang von Goethe. Ezt a honlapot, mint a Budapesti Ügyvédi Kamarában bejegyzett ügyvéd tartom fenn az ügyvédekre vonatkozó jogszabályok és belső szabályzatok szerint, melyek az ügyféljogokra vonatkozó tájékoztatással együtt a Magyar Ügyvédi Kamara honlapján találhatóak

Kapcsolattartás

dr. Gerő Tamás

ügyvéd, sportjogi-, és adójogi szakjogász

 Iroda: 1037 Budapest, Szépvölgyi út 113.

 Tel/fax: 06-1-3882389

  Mobil: +36 30 4156009

 E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Adatkezelési szabályzat