A sportról szóló 2004. évi I. törvény és annak felhatalmazása alapján a doppingellenes
tevékenység szabályairól szóló 55/2004. (III. 31.) Korm. rendelet 1 , majd az azt felváltó
43/2011. (III. 23.) Korm. rendelet 2 , aztán az annak helyébe lépő 363/2021. (VI. 28.) Korm.
rendelet az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének
(UNESCO) Közgyűlése által 2005-ben elfogadott, a sportbeli dopping elleni nemzetközi
egyezménnyel 3 és a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) Kódexével
összhangban szabályozza és szankcionálja a sportolók tiltott teljesítményfokozását.
A Sportról szóló 2004. évi I. törvény 4 alapján a versenyző köteles a doppingellenes
tevékenység szabályairól szóló kormányrendelet szerinti tiltólistában szereplő tiltott szer vagy
módszer alkalmazásától, vagy egyéb, doppingvétséget megalapozó magatartás kifejtésétől
tartózkodni. A 363/2021. (VI. 28.) Korm. rendelet szerint a tiltólista a mindenkori
kormányrendeletben foglalt, tiltott szereket és módszereket meghatározó jegyzék és annak az
UNESCO és a WADA előírásaival összhangban kiegészített és alkalmazandó, a hazai nemzeti
doppingellenes szervezet (HUNADO) által aktualizált és a honlapján közzétett változata. A
tiltólista tekinthető a doppingvétséggel kapcsolatos szabályozás alapkövének, amennyiben a
versenyző szervezetéből származó minta alapján kimutatható olyan tiltott szernek, annak
származékának, vagy markerének használata, amelyek tiltólistán szerepelnek, a
doppingvétség megállapíthatóvá válik. Mivel a hatályos szabályozások alapján mind a
szándékos, mind a gondatlanságból történő elkövetést szankcionálni kell, így az eredményes
védekezés érdekében a doppingeljárás során elkövetett egyes hibákra való összpontosítás
hatékonyabbnak bizonyulhat.
A doppingvétséggel kapcsolatos ügyek túlnyomó részénél a versenyzők nem tudják
kimenteni magukat a felelősség alól, azonban a tárgybeli ügy éppen ennek okán válik
érdekessé, ugyanis két sportoló a pozitív doppingtesztjük ellenére sikeres védekezést mutatott
be, amely ügy végkimenetelében nem kevés szerepet játszott a doppingtesztjeik
lefolytatásánál elkövetett eljárási hibák sokasága.

1 Hatályon kívül helyezte a doppingellenes tevékenység szabályairól szóló 43/2011. (III. 23.) Korm. rendelet.
Hatálytalan 2011. IV. 7-től.
2 Hatályon kívül helyezte a doppingellenes tevékenység szabályairól szóló 363/2021. (VI. 28.) Korm. rendelet.
Hatálytalan 2021. VII. 8-tól.
3 Kihirdette a 99/2007. (V. 8.) Korm. rendelet
4 2004. évi I. törvény a sportról

Az Ügy 5
A 2008-ban rendezett Pekingi Olimpiai játékok során a férfi kalapácsvetés döntőjében Vadim
Devyatovskiy fehérorosz versenyző a második helyet szerezte meg, amíg honfitársa, Ivan
Tsikhan a harmadik helyen végzett. Közvetlenül a verseny után elvégzett doppingellenőrzést
követően a Pekingi Nemzeti Laboratórium - amely a WADA akkreditált laboratóriumának
minősül és a doppingminták elemzéséért felelős – arról számolt be, hogy mindkét sportoló
doppingtesztje pozitívnak bizonyult. A Pekingi Laboratórium elemzésének analitikai jelentése
alapján Vadim Devyatovskiy ’A’ mintájában 8.1 T/E arányú (+/- 1.5) exogén tesztoszteron
jelenlétét rögzítették, amíg Ivan Tsikhan ’A’ mintájában 7.8 T/E arányú (+/- 1.5) exogén
tesztoszteron volt jelen. Ezzel kapcsolatban kiemelendő, hogy a WADA által engedélyezett
T/E arány 4.1, ennek köszönhetően bizonyult pozitívnak a két sportoló doppingtesztje. Az
analitikai elemzések eredménye alapján a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnöke
tájékoztatta a sportolókat, hogy jogukban áll kérniük a ’B’ minta elemzését, meghallgatást
kérni a NOB Fegyelmi Bizottsága előtt, valamint jogukban áll a védekezésüket írásban
benyújtani. A versenyzők kérésére a ’B’ mintákat a Pekingi Laboratórium a versenyzők
képviselőinek jelenlétében elemezte. Vadim Devyatovskiy ’B’ mintájának eredménye (8.0
T/E arányú) exogén tesztoszteron jelenléte közel megegyezett az ’A’ mintában rögzítettekkel,
azonban Ivan Tsikhan ’B’ mintájában rögzített 6.7 T/E arányú exogén tesztoszteron jelenléte
jelentősebb mértékben eltér az ’A’ mintában rögzítettektől. Miután az elemzés eredményeit
közölték a versenyzőkkel, mindketten beadványt nyújtottak be a NOB Fegyelmi
Bizottságához. A beadványaikban a sportolók vitatják, hogy bármilyen tiltott anyagot
használtak voltak, és különösen hangsúlyozták, hogy az elmúlt évek rendszeres tesztelései
alatt egy alkalommal sem lett pozitív a doppingtesztjük, továbbá Devyatovskiy kijelentette,
hogy a tesztoszteronszintje alapvetően magas. A NOB Fegyelmi Bizottsága előtti
meghallgatáson mindkét sportoló kérelmezte, hogy a ’B’ mintákkal kapcsolatos
dokumentációs csomagok felülvizsgálatára biztosítsanak számukra megfelelő határidőt,
amelynek a NOB Fegyelmi Bizottsága helyt adott. A Fegyelmi Bizottság a felülvizsgálatot
követően arra a következtetésre jutott, hogy mindkét sportoló megszegte az anti-dopping
szabályzatot, Vadim Devyatovskiy sportolót kizárták a férfi kalapácsvetés döntőjéből,
amelyen második helyet ért el, a fent említett eseményen szerzett érmét és oklevelét
visszavonták, valamint valamennyi jövőbeli Olimpián való részvételtől eltiltották, továbbá
felkérték a Nemzetközi Atlétikai Szövetséget (IAAF) az említett verseny eredményének
módosítására. Ivan Tsikhan sportolót ugyanezen szankciókkal sújtották.
Felek beadványai
A felperesek határidőn belül, 2008. december 31-én benyújtották fellebbezésüket, továbbá
kérték a fellebbezésük egyesítését hasonló tárgyú határozatok elleni benyújtásra hivatkozva,
amelyet a Nemzetközi Sport Döntőbíróság (CAS) az alperes jóváhagyásával elfogadott. A
felperesek 2009. február 11-én további információk szolgáltatását kérelmezték azzal az
indokkal, hogy az általuk igénybe vett független szakértők szerint az analitikai jelentések,
valamint a dokumentációs csomagok felülvizsgálatához további információk átvizsgálása
szükséges. 2009. február 17-én az alperes kifogásolta a fellebbezők további információk
szolgáltatására vonatkozó kérelmét, mivel a kérelem nem felel meg a CAS-Szabályzat R51.
számú cikkének, továbbá arra hivatkozott az alperes, hogy a bizonyítási eszközöket a felperesi
beadványban kell előterjeszteni. 2009. február 18-án a Vizsgálóbizottság elnöke elutasította a
5 Arbitration CAS 2009/A/1752 Vadim Devyatovskiy v. International Olympic Committee (IOC) & CAS
2009/A/1753 Ivan Tsikhan v. IOC, award of 10 June 2010

felperesek kérelmét, valamint azt tanácsolta a fellebbezőknek, hogy a Pekingi Laboratóriumot
idézzék be tanúként a meghallgatásokra. A Vizsgálóbizottság elnöke 2009. február 27-ig
meghosszabbította a fellebbezés benyújtására nyitvaálló határidőt. 2009. február 20-án a
fellebbezők a Vizsgálóbizottsághoz fordultak az elutasított kérelmük felülvizsgálatát
kérelmezve, azzal az indokkal, hogy a kért információk elengedhetetlenek a fellebbezési
beadvány elkészítése érdekében, valamint a CAS Szabályzat R44.3. cikke alapján a
kérelmüket a Vizsgálóbizottság elnöke bármikor érvényesítheti, továbbá hivatkoztak a
tisztességes tárgyaláshoz való jogukra, amely abban az esetben, amennyiben a felülvizsgálat
elutasítására kerülne sor, sérelmet szenvedne. 2009. február 25-én a Vizsgálóbizottság elnöke
elutasította a fellebbezők felülvizsgálati kérelmét, a fellebbezési beadvány benyújtásának
határidejét azonban meghosszabbította 2009. március 6-ig, mivel az egyik fellebbező
bejelentett betegsége megakadályozta, hogy a fellebbezők ügyvédje kitöltse a beadványt. A
Fellebbezők a 2009. március 6-i fellebbezési beadványukban azt állítják, hogy minden
sportolónak a testében 4.1 T/E határarányon túli tesztoszteron van jelen a testében. A
fellebbezésükben a sportolók kifejtik, hogy sem szándékosan, sem gondatlanságból nem
fogyasztottak tesztoszteront, vagy bármilyen olyan anyagot, amely tartalmazhatta azt, vagy
annak metabolitjait. A Pekingi Laboratórium elemzése során „végzetes hibák” merültek fel,
mint például a sportolók ’B’ mintájának elemzése során a teljes T/E analitikai eljárást
ugyanaz a laboratóriumi elemző végezte el, mint aki részt vett a sportolók ’A’ mintájának
elemzésében. Ez a WADA laboratóriumokra vonatkozó nemzetközi szabvány megsértését
jelentette, amely már önmagában elegendő a vizsgálatok eredményeinek érvénytelenítéséhez.
Mindezek által a ’B’ minta nem tekinthető az ’A’ minta megerősítésének, tehát a sportolók
mintáit negatívnak kell minősíteni. A fellebbezők szerint a laboratórium minőségellenőrzési
hibát is vétett, mivel nem vett fel pozitív, illetve negatív minőségellenőrzési mintákat az ’A’
és ’B’ minták tesztoszteron elemzéseinek megerősítő sorozatába. A minőségellenőrzés nélkül
az eredmények nem tekinthetőek megbízhatónak. A fellebbezők továbbá állítják, hogy a
dokumentációs csomagban a GC/C/IRMS elemzéssel kapcsolatos információk és
dokumentumok minden sportoló esetében rendkívül hiányosak és részben érthetetlenek,
ugyanis egy másik elemző (az eljárást elvégző elemző hiányában) nem tudta értékelni a
vizsgálat elvégzésének módját, továbbá nem tudta értelmezni az adatokat, így az elemzés
eredményeit érvénytelennek kell minősíteni. Ebben az esetben a hiányok azt jelentették, hogy
egyik sportolóval kapcsolatban sincs meg az elegendő alapja annak megállapítására, hogy
bármelyik sportolónál 4.1 T/E arány feletti tesztoszteron volt jelen a szervezetében, valamint
nem állapítható meg, hogy a tesztoszteron exogén eredetű volt. A NOB 2008. évi ADR 3.2.1.
cikke értelmében: "A WADA által akkreditált laboratóriumok feltételezhetően mintaelemzést
végeztek a laboratóriumokra vonatkozó nemzetközi szabványokkal összhangban.” A sportoló
megcáfolhatja ezt a feltételezést annak megállapításával, hogy a nemzetközi szabványoktól
való eltérés történt, ami ésszerűen okozhatta a kedvezőtlen analitikai megállapítást. A
felperesek állítják továbbá, hogy a NOB 2008. évi ADR 3.2.1. cikke érvénytelen, mivel nem
egyeztethető össze az akkoriban hatályos 2003. évi Nemzetközi Doppingellenes Kódex
(WADC) 3.2.1. cikkével.
A fent említettekkel összhangban a fellebbezők a következő mentességet kérték a CAS-tól:
elsősorban a férfi kalapácsvetés döntő eredményeit vissza kell állítani, a fent említett
eseményen szerzett érmeket, okleveleket vissza kell szolgáltatni, továbbá a sportolók számára
ismét lehetővé kell tenni, hogy a jövőbeli olimpiai játékokon bármilyen minőségben
szerepelhessenek.

A CAS döntése
A CAS Vizsgálóbizottságának feladata annak eldöntése volt, hogy a sportolók megsértették-e
a NOB 2008. évi ADR 2.1. cikkét azzal, hogy exogén eredetű tesztoszteron volt jelen a
tesztmintájukban. Mindkét sportoló esetében a Vizsgálóbizottság megállapította, hogy a
laboratórium dokumentációs, valamint jelentési követelményeinek megsértésére került sor,
továbbá a CAS az úgynevezett „különböző elemző” szabály megsértését is megállapította,
tehát ugyanaz az elemző nem vehetett volna részt mind az ’A’, mind a ’B’ minta
elemzésében. Kiemelendő, hogy a tesztelési folyamat átláthatóságához, illetve ellenőrzéséhez
a sportolóknak alapvető joga van.. Ha egy sportolót kizárólag tiltott anyagnak a testében való
bizonyítható jelenléte alapján kell szankcionálni, alapvető joga tudni, hogy az alperes, mint a
vizsgáló hatóság, beleértve a vele együttműködő WADA által akkreditált laboratóriumot is,
szigorúan betartotta a kötelező biztosítékokat.
A CAS hangsúlyozni kívánja, hogy döntését nem szabad a sportolók felmentéseként
értelmezni. A CAS nem állítja, hogy a fellebbezők a verseny előtt nem adtak be maguknak
exogén eredetű tesztoszteront, csupán arra a következtetésre jutott, hogy az alperes nem tudta
bizonyítani a laboratóriumokra vonatkozó nemzetközi szabványban és a vonatkozó műszaki
dokumentumokban meghatározott szabályok gondos betartását. A Vizsgálóbizottság csak
ezen az alapon döntött e vita nehéz és összetett tárgyáról a sportolók javára.
Vélemény
Az ügy érdekessége, hogy a sportolók szervezetében a szabályok által megengedett szintnél
nagyobb mennyiségű exogén tesztoszteron jelenlétét mutatták ki, azonban az alperes által
vétett tesztelés során felmerülő hibáknak köszönhetően a CAS a felperesek javára döntött. Az
ügy azon kevés példák közé tartozik, amikor a pozitív doppingtesztet követően a sportolók
védekezése mégis eredményes lesz. A pernyertességet nem az idézte elő, hogy a felperesek
azt bizonyították, hogy nem használtak tiltott szereket, illetve, hogy az ilyen szerek nem
szándékosan kerültek be a szervezetükbe, hanem a mintavétel során elkövetett eljárási hibákat
támadták, amelyek mindemellett egy ilyen horderejű ügynél súlyos hibáknak bizonyultak.
Amennyiben a mintavételezésnél a doppingellenőrök nem követnek el ilyen súlyú hibákat,
valószínűsíthető, hogy nem került volna sor a sportolók felmentésére. További érdekessége az
ügynek, hogy amennyiben a két fehérorosz kalapácsvető védekezése sikertelen lett volna, úgy
a magyar kalapácsvető Pars Krisztián olimpiai ezüstérmet szerzett volna.
Forrás: https://szakcikkadatbazis.hu/doc/6416661

CAS joghatóságának feltételei

A Nemzetközi Sportdöntőbíróság kódexe [Code of Sport-related Arbitration] az eljárási szabályaiban [R27 pont] fejti ki a CAS joghatóságának létjogosultságát. Az eljárás megindítását kezdeményezheti:

• sportoló
• nemzeti és nemzetközi sportági szakszövetség
• NOB és nemzeti olimpiai bizottságok
• sportszervezetek

A Sportdöntőbíróság előtt két eljárás indítható: az általános választottbírósági, valamint a fellebbezési eljárás, amely a sportszövetségek, sportegyesületek vagy egyéb szervezetek által hozott határozatok ellen indítható meg. (Ide sorolható még egy harmadik is, az ún. mediációs eljárás, amely egy informális és jogilag nem kötelező jellegű procedúra, a felek által kiválasztott mediátor előtt folytatják le a felek).

Jogviták természete alapján a CAS kizárólag:

• magánjogi természetű, sporttal kapcsolatos jogvitában járhat el
• kivételek: a technikai jellegű kérdések pl.: egy játékvezetői döntést nem bírálhat felül, szabálykönyv értelmezésében nincs kompetenciája. Bár ez alól is megállapítható egy kivétel, amennyiben egy játékvezetői döntés vagy bármely szabály a jog alapvető elveivel és értékeivel ellentétes
• sportesemény szabályainak értelmezésében, illetve
• dopping, állampolgársági, szerződésszegések, kereskedelmi jogviták vizsgálatában járhat el

Fontos kiemelni (amely a legtöbb sporttal kapcsolatos jogvita forrása is) az eljárás megindításának és a joghatóság megállapításának előfeltételét, amely:

• a joghatóság valamilyen formában történő kifejezett elismerése: pl.: az Olimpiai Charta előírja, hogy az olimpián résztvevő, sportolók jogvitájára kizárólag a CAS-t ismeri el. Az elismerés tehát történhet egy sportág/sportesemény szabályzata alapján vagy a felek kétoldalú megállapodásán, de lényeges, hogy a felek között kifejezett elismerés jöjjön létre.

 

CAS és a nemzeti bíróságok- a választottbírósági határozatok elismerése

Raguz v. Sullivan ügyben hozott ítélet játszott fontos szerepet ebben a kérdéskörben. Angela Raguz és Rebeca Sullivan is ausztrál állampolgárságú (judo) sportolók, 52 kg-os súlycsoportban. Raguzt az Ausztrál Judo Szövetség [JFA] jelölte ki, hogy részt vegyen a 2000-ben megrendezett Sydney Olimpiai Játékokon. Sullivan viszont kifogásolta ezt a döntést (ő lett volna a másik potenciális jelölt az olimpiára), ezért fellebbezést nyújtott be a CAS felé (mindhárom választottbíró ausztrál volt), aki az ő javára hozott döntést. Raguz viszont kifogásolta a CAS döntését és az ausztrál fellebbviteli bírósághoz fordult jogorvoslatért [New South Wales Court of Appeal]. A fellebbviteli bíróság viszont megállapította saját joghatóságának hiányát, tekintve az alábbi okokat:

• CAS döntése önmagában kötelező és végleges a felekre nézve
• mindkét ausztrál sportoló aláírta az Olimpiai Chartát, amely biztosította a CAS számára a kizárólagos joghatóságot, és az ausztrál fellebbviteli bíróság (New South Wales Court of Appeal) ezt figyelembe véve, úgy ítélte meg, hogy a felek nemzetközi és nem nemzeti választottbíróság eljárását fogadták el.

 

Fellebbezés a CAS ítélete ellen

A CAS ítélete megtámadható a svájci szövetségi bíróságon (Swiss Federal Tribunal), a svájci nemzetközi magánjog szabályai szerint. A bíróság előtti eljárás megindítása viszont igen korlátozott számú esetben indítható meg, ilyen például, ha:

• választottbírót szabálytalanul választották meg vagy a választottbíróság lett szabálytalanul megalakítva
• választottbíróság tévesen állapította meg hatáskörét
• választottbíróság a benyújtott követeléseken túlmenően járt el az ügyben vagy az igénypontok egyikét elmulasztotta
• felek egyenjogúsága, meghallgatáshoz való joga sérült
• ítélet a svájci közrendbe ütközik

Daniel Hondo, német kerékpáros esetének specialitása is abban állt, hogy a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség, a WADA székhelye, valamint a sportoló tartózkodási helye (ahol állandó jelleggel élt) egyaránt Svájcban volt. A sportolót a CAS doppingvétség miatt 2 évre eltiltotta, de mivel egy tiszta nemzeti vitáról van szó, a CAS döntése elleni jogorvoslatra nem a svájci szövetségi, hanem a helyi kantoni bíróság volt illetékes, amely hatályon kívül helyezhette a CAS ítéletét.

Függetlenség és pártatlanság garanciája

Előzményei a CAS működésének kezdeti szakaszára tehető, ahol ugyanis a NOB változtathatta meg a bíróság eljárási szabályait, az eljárási költségeit ő állapította meg, illetve a NOB elnöke közvetlenül is tagokat nevezett ki a CAS-ba.

Elmar Gundel zsoké ügyében megkérdőjelezhető lett volna a CAS függetlensége, ha a NOB félként vett volna részt az eljárásban. A zsokét ugyanis a FEI (Nemzetközi Lovas Szövetség) lódoppingolás miatt 2 évre eltiltotta, amely döntést a CAS helybenhagyott. Gundel ezek után fellebbezett a svájci szövetségi bírósághoz a függetlenség és pártatlanság követelményének megsértésére hivatkozva, ugyanis a CAS 60 tagjából 3 fő a FEI által került kijelölésre. A szövetségi bíróság elutasította a döntést, hiszen a NOB nem vett részt félként az eljárásban.

Larissa Lazutina és Olga Danilova, két orosz sífutót a NOB kizárta a Salt Lake Cityben rendezett téli olimpiai játékokról és doppingvétség miatt 2 éves eltiltással sújtotta. A már többszörös olimpiai bajnokok fellebbeztek a CAS-nál a NOB határozatával szemben, de a Sportdöntőbíróság helybenhagyta a NOB döntését. Ezek után a két sportoló megtámadta a CAS határozatát a svájci szövetségi bíróságon, amely megállapította, hogy az új szabályok értelmében a CAS teljesen független a NOB-tól, ezért a CAS határozatai egyenértékűek a svájci állami bíróságok határozataival, a bírói függetlenség szempontjából, vagyis nem volt több jogorvoslati lehetőségük az orosz sportolóknak. A CAS határozatai kötelezőek és véglegesek a felekre nézve, illetve a korlátozott fellebbezési lehetőségek egyike (CAS ítéletével szemben) sem állt fenn.

A szervezeti és anyagi függetlenség elérése céljából később létrehozták az ICAS-t (International Conuncil of Arbitration for Sport), amely a CAS igazgatásának, finanszírozásának feladatait látja el.  A CAS két eljárását is meghatározták, a fellebbezési illetve az általános eljárást. A fent említett Gundel-ügy alapozta meg egyébként a fellebbezési eljárást, hiszen az első sportszövetség volt a FEI, amely biztosította határozatának megtámadását a CAS előtt.

Változás a labdarúgásban, a FIFA és CAS- „kié az utolsó szó?”

Jelentősen megváltoztathatja a CAS eljárását és joghatóságát a brüsszeli fellebbviteli bíróság döntése az ún. Seraing ügyben. A svájci Searing labdarúgó csapat feljelentette a FIFA-t, amiért nem engedélyezte, hogy harmadik fél tulajdonába kerüljön a klub (Third-party Ownership of players economic rights).

A brüsszeli fellebbviteli bíróság ezért megállapította, hogy a labdarúgásban a végső döntést nem a CAS hozhatja meg, a FIFA és az UEFA döntését a helyi bíróságokon is meg lehet támadni, az alábbi indokokra hivatkozva:

• a CAS eljárását egy „kikényszerített választottbíróság”-nak mondta ki, amely sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikk szerinti tisztességes tárgyaláshoz való jogát illetve az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. pontját, amely a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot deklarálja
• a CAS székhelye Svájcban található, ezért nem vonatkozik rá az európai uniós jog (tekintve, hogy Svájc nem eu-s tagállam),
• a bíróság kétségbe vonta a nemzetközi sportdöntőbíróság pártatlanságát és függetlenségét, arra hivatkozva, hogy a CAS a sport nemzetközi szövetségeinek gazdasági és politikai befolyása alatt áll
• a Seraing ügyben a FIFA státutumban megfogalmazott választottbíróságról szóló klauzula nem speciálisan megfogalmazott

A CAS közleményében kifejti, hogy az a kockázat, hogy a nemzeti bíróságok nem ismerik el a CAS választottbírósági eljárását vagy nem hajtják végre annak ítéletét, nem lehet teljesen kizárni, de elég korlátozott esetben fordulhat elő. A brüsszeli bíróság ítélete természetesen kifogásolja, hogy a FIFA választottbírósági szabályai ragaszkodnak ahhoz, hogy a viták kizárólagosan a CAS elé kerüljenek, amely szerintük sérti a tisztességes eljárás jogát, de mindenesetre ki kell emelni, hogy a CAS ítélete megtámadható a svájci szövetségi törvényszék előtt. Amennyiben a brüsszeli bíróság ítéletét vesszük alapul ma már valószínűsíthető, hogy számos, a CAS által a hozott korábbi döntések is megkérdőjelezhetőek.