ATV Híradó az edzők sportfegyelmi felelősségéről Kiemelt

nov. 08 2021
Szabó Gábor írása (Eurosport) 
 

"AMIRŐL LACI BESZÉLT ARRÓL MINDENKI TUDOTT, MINDENKI HALLOTT. LEGYEN KOSÁR- VAGY KÉZILABDÁZÓ, TESTNEVELŐTANÁR VAGY SEGÉDEDZŐ, VÍZILABDAKAPUS VAGY HOSSZÚTÁVFUTÓ. AMI OTT FOLYT, ANNAK HÍRE MENT. MÁRPEDIG NYILVÁNVALÓAN AZÉRT MENT HÍRE, MERT MÁSHOL MÁSHOGY VOLT.


Turi Györgynek igaza van, amikor azzal védekezik a 24.hu-nak adott interjújában, hogy nem szerencsés húsz, harminc évvel ezelőtti eseményeket, módszereket a mai mércével megítélni. Ám az is igaz, hogy azok a módszerek, amiket ő alkalmazott, és amiket oly sokan mások is alkalmaztak az uszodákban, azok már a nyolcvanas, kilencvenes években sem voltak megengedhetők. És az úszókon kívül másoknál nem is voltak használatosak, még a vízilabdázóknál sem. (Talán csak a tornászoktól érkeztek hírek hasonlókról.)
 
Nem gondolnám, hogy bármelyik gyerek belenyomorodna, ha kap egy, esetleg két pofont. Azt viszont gondolom, hogy nem mindegy, hány pofonról beszélünk, és az se mindegy, ki adja.
És azt is tudom, hogy a Magyar Testnevelési Egyetem a nyolcvanas évek végén zajló sportpedagógia óráin ez pontosan így hangzott el. És nem gondolom, hogy áldott emlékű Kiss Jenő bácsi ezt tíz évvel korábban még másként tanította volna. Elmondta, hogy szerinte a szülő – ha már végképp nincs más eszköze – egyszer vagy kétszer odasózhat. De arról szó sem volt, hogy az edző is pofozhat, és ezt az egyet, esetleg kettőt egy teljes gyerekkorra értette. És azt is elmondta, hogyha valaki naponta, vagy hetente nyúl ezekhez az eszközökhöz, az komoly lelki sérüléseket okozhat a gyereknek.
Nyilván nem lehetünk annyira szűklátókörűek, hogy azt mondjuk, csak az úszópalánták kaptak pofonokat ebben az időszakban, de a többi sportággal sem lehetünk annyira igazságtalanok, hogy felmentjük az úszókat azzal, hogy mindenütt ugyanez zajlott.
És nem jelent felmentést az sem, hogy az uszoda köve csúszik, mert a jég például alighanem azért picit jobban. És az sem igaz, hogy azok a gyerekek, akik úszni jártak, rosszabbak lettek volna, mint a többiek. Hogy ők kiérdemelték a fenyítést, szemben mondjuk a magasugrókkal, akik köztudottan mintagyerekek voltak. 
Én magam szedtem le gyereket egy háztetőről egy nyári táborban, mégsem jutott eszembe megütni. Igaz, olimpiai bajnok sem lett belőle.Ez volt az uszodák válasza az erőszakra évtizedeken keresztül, mintha bármiféle érem legitimálna bármiféle erőszakot. És mintha csak azokat verték volna meg, mint a répát, akik később olimpiai bajnokok lettek, a többiek pedig, akik lemorzsolódtak valamikor, csendben Tolsztojt olvasgattak volna a medenceparton.
Amikor Cseh Laci leúszta élete utolsó 200 vegyesét Tókióban, úgy búcsúztam tőle a közvetítésemben, hogy a magyar sport azt kapta Lacitól, hogy megtanultuk, nem csak egy olimpiai aranyérem tehet teljessé egy páratlan pályafutást. Hogy tud ugyanolyan óriási lenni bárki ezüst- és bronzérmekkel is. Tévedtem.
Cseh Laci sokkal többet adott ennél a magyar sportnak. Megadta az esélyt az uszodáknak a megtisztulásra, megadta az esélyt a leszámolásra a múlttal, a múlt módszereivel. Megadta az esélyt arra, hogy az uszoda egy olyan közeg legyen, ahova nem száz megnyomorított lelken keresztül vezet az út egy olimpiai aranyéremig.
Cseh Laci rengeteget szenvedett azért, hogy ezt megtehesse, de ennél többet, ennél jobbat aligha tudott volna tenni. Ha ennek a történetnek megint, ismét a hallgatás, az áldozathibáztatás, a vétkesek tisztára mosdatása lesz a vége, mint ahogyan ez lett a vége a múltban mindannyiszor, akkor a magyar úszás végérvényesen megássa a saját sírját. Ne feledjük: a testi-lelki megaláztatások sora nem Turi Györggyel kezdődött, viszont most adódik egy esély, hogy a testi és lelki megaláztatások sora Turi Györggyel véget érjen.
Cseh Lacinál nagyobb úszó aligha fog bármikor beleállni ebbe a történetbe.
Ha a magyar úszás úgy gondolja, hogy majd ez a botrány is elül szépen csendben, ezen is túlleszünk valahogy, mint ahogyan az eddigieken, akkor a következő edzőgeneráció joggal gondolhatja azt, hogy ez még mindig belefér. Hogy ez az út vezet a sikerhez. Nyilván Turi György sem maga találta ki ezeket a módszereket, elleste őket valakiktől, elleste az idősebbektől, vagy egyszerűen csak olyan közegben kezdett el dolgozni, ahol ez belefért.
Ahhoz, hogy ez többé ne férjen bele, beszélni kell róla. Beszélni kell róla, bármennyire is fáj. Beszélni kell róla, bárkiknek is fáj."
Megjelent: 162346 alkalommal
Értékelés:
(1 szavazat)

Média

"Bármihez amit megtehetsz, vagy megálmodsz, fogj hozzá! A merészségben zsenialitás, erő és varázslat rejlik”- írta egykor Johann Wolfgang von Goethe. Ezt a honlapot, mint a Budapesti Ügyvédi Kamarában bejegyzett ügyvéd tartom fenn az ügyvédekre vonatkozó jogszabályok és belső szabályzatok szerint, melyek az ügyféljogokra vonatkozó tájékoztatással együtt a Magyar Ügyvédi Kamara honlapján találhatóak

Kapcsolattartás

dr. Gerő Tamás

ügyvéd, sportjogi-, és adójogi szakjogász

 Iroda: 1037 Budapest, Szépvölgyi út 113.

 Tel/fax: 06-1-3882389

  Mobil: +36 30 4156009

 E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Adatkezelési szabályzat