Dr. Gerő Tamás

Dr. Gerő Tamás

Donec a bibendum sem. Mauris vitae libero arcu. Vestibulum consequat ipsum ut orci laoreet quis hendrerit diam cursus.

Webhely URL:: http://www.gerotamas.hu
  1. BEVEZETŐ 

A sportról szóló 2004. évi I. törvény és annak felhatalmazása alapján a doppingellenes tevékenység szabályairól szóló 55/2004. (III. 31.) Korm. rendelet,[1] majd az azt felváltó 43/2011. (III. 23.) Korm. rendelet,[2] aztán az annak helyébe lépő 363/2021. (VI. 28.) Korm. rendelet az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) Közgyűlése által 2005-ben elfogadott, a sportbeli dopping elleni nemzetközi egyezménnyel[3] és a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) Kódexével összhangban szabályozza és szankcionálja a sportolók tiltott teljesítményfokozását. A legfontosabb szabály, hogyha a versenyző szervezetéből származó mintában kimutatnak a tiltólistán szereplő tiltott szert, annak származékát vagy markerjét, akkor az doppingvétség, amelyért vétkességtől függetlenül felelősség terheli. A versenyző akkor mentesülhet a felelősségre vonás alól, ha a doppingeljárás során bizonyítja, hogy még gondatlanság sem terheli a doppingvétség elkövetésében, továbbá igazolja, hogy a tiltott szer (vagy annak származéka, illetve markerje) milyen módon került a szervezetébe.

Tiltólistára akkor kerül fel egy szer, ha potenciálisan teljesítményfokozó hatása vagy egészségkárosító hatása lehet, avagy a sport szellemiségével ellenkezik a hatása.

A tiltott teljesítményfokozáson ért sportolók és jogi képviselőik leggyakrabban azzal a védekezéssel állnak elő, hogy összecserélték a vizeletmintáját a sportolónak; a doppingellenőr hibázott, azért lett pozitív a minta; nem tudta a sportoló, hogy mit szedett be, a táplálék-kiegészítőben lehetett a tiltott anyag; szabotázs történt, megmérgezték a sportolót, azaz valaki szándékosan belekeverte a sportoló ételébe, italába a tiltott szert.

A tiltott teljesítményfokozást az UNESCO és a WADA doppingellenes egyezménye a sportoló objektív felelőssége[4] alapján szankcionálja, ami azt jelenti, nem kell, hogy szándékosan vétkezzen a szabályokkal szemben, amennyiben a tiltott szer (vagy annak származéka, illetve markerje) a szervezetében megtalálható, a doppingvétséget megállapítják. Nem elegendő tehát a védekezéshez a büntetőjogi gondolkodás alkalmazása, csupán a bűnösség (szándékosság vagy gondatlanság) kérdésének vizsgálata, tiltott teljesítményfokozás esetén a WADA és a Nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) előtt is szükséges a sportjogi szabályok alapos és részletes ismerete is.

A tárgybeli ügyben a versenyző szabotázsra hivatkozott, azt a védekezést választotta, hogy egy rajongója, akit ő személyesen nem is ismert, megmérgezte, italába tiltott szert kevert.

A versenyző a személyes interjúm során azt is elmondta, hogy a mai napig hisz a saját ártatlanságában, abban, hogy nem vétkezett.  Egyetlen cél vezérelte, az, hogy kijusson az olimpiára. Ez azonban meghiúsult.

  1. AZ ÜGY[5]

A CAS háromtagú tanácsban ült össze. A tanács úgy alakul(t) meg, hogy a két peres fél választ egy-egy bírót, ez a két bíró pedig kiválaszt a névjegyzékből egy harmadik bírót, aki a tanács elnöke lesz.

A felperes magyar hivatásos sportoló, a magyar sportági szakszövetség versenyzője, az alperes az International Judo Federation (IJF, Nemzetközi Cselgáncs Szövetség) volt, amely a svájci polgári törvénykönyv szerinti (non-profit) szövetség, s amelynek székhelye Svájcban, Lausanne-ban található.

A felperes kettő nemzetközi versenyen is doppingellenőrzésen esett át, az általa szolgáltatott vizeletmintáknak pedig pozitív eredményei lettek. A “B” minták az “A” minták eredményét megerősítették. Az IJF a sportolónak a két versenyen, illetve a két verseny között egy harmadik nemzetközi versenyen elért eredményeit törölte, és a versenyzőt kétéves eltiltással sújtotta. A kétéves büntetést a sportoló felfüggesztésétől számított kétévig tartó időtartamra határozták meg.

A felperes az IJF döntése után új bizonyítékokat csatolt, ezért az alperes újrakezdte az eljárást és meghallgatást tartott. A felperes kérte a WADA Szabályzat 10.5.1 cikkének alkalmazását arra a tényre alapítva, hogy egy név szerint megnevezett személy, egy küzdősport rajongó(ja) tette bele a tiltott szereket az izotóniás étrendkiegészítő italába. Ennek kapcsán büntetőeljárás indult, a rendőrség azonban megszüntette a nyomozást, mert ugyan megállapítható volt, hogy mindkét esetben ez a férfi tette bele a felperes italába a doppingszernek minősülő szereket, ezzel azonban bűncselekményt nem követett el, ugyanis az kétségtelenül nem volt bizonyítható, hogy a felperes élete és egészsége veszélyeztetve volt, mivel a szerek egészséget károsító hatása sem volt bizonyítható.

A nemzetközi szövetség előtti meghallgatáson a felperes, edzője és jogi képviselője, valamint a rajongó jogi képviselője voltak jelen.

Az alperes a felperes kérelmének elutasítása, valamint a korábbi határozatának helybenhagyása mellett döntött, mivel a felperes nem mutatott be meggyőző bizonyítékot arra, hogy miképpen jutottak a tiltott szerek a szervezetébe, és hogy ezek a tiltott szerek nem arra szolgáltak, hogy fokozzák a versenyző sportteljesítményét és elleplezzék a teljesítményfokozó szerek használatát; a rendőrség pedig a nyomozást megszüntető határozatában a rajongó bűnösségét nem állapította meg (amit eleve csak a bíróság tehetne meg); továbbá a felperes és jogi képviselője úgy nyilatkoztak, hogy a rajongó ellen bíróság előtt nem fognak fellépni sérelemdíj és kártérítés követelése végett, még akkor sem, ha „az atléta gyakorlatilag ellehetlenült” .

  1. A FELEK BEADVÁNYAI

A felperes a CAS előtt ugyanazokat a bizonyítékokat mutatta be, mint amiket alperesnek, és azt állította, még gondatlanság sem terheli, miután az elkövető a válogatott tréningruháját viselte, amikor a versenyzők zárt szekrényes öltözőjébe lépett, majd kinyitotta a versenyző táskájában lévő üdítősüveg kupakját, aztán egy egyszerű kézmozdulattal belefecskendezte a tiltott szert a sportoló italába, s mivel ő jóhiszeműen hagyta a táskáját a zárt szekrényes öltözőjében, hiszen semmi oka sem volt azt hinni, hogy illetéktelen személy fog belépni az öltözőbe. Emellett személyi körülményeit hangsúlyozta és azt, hogy ő, az edzője és a fiútestvére a hazai szövetség kérésére poligráf vizsgálatot készítettek, amely megerősítette, hogy igazat állítottak. Nyilatkozatot fogalmazott meg, hogy a vizsgálati eredmények, valamint edzők, csapattársak, barátok, személyzet és fiútestvére számos állítása alátámasztották a szavahihetőségét. Csatolta a rendőrség döntését és a rajongó közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozatát, hogy hogyan szerezte meg a tiltott szereket, hogyan és mikor fecskendezte bele azokat a felperes kulacsába.  A rajongó ugyanakkor nem jelent meg a bírósági tárgyaláson, arra hivatkozva, hogy túl későn értesítették a meghallgatás időpontjáról.

A felperes felhozta, hogy a mintákban talált furosemide, sztanozolol és mesterolone idejétmúlt szerek, amelyeket korszerűbb szerrel pótoltak, garantálva a sportteljesítményt fokozó hatást. Mindemellett nem volt szüksége furosemidet használni, mivel nem voltak súlyproblémái, ráadásul a “szakmai vélemény” szerint ezeket a szereket a kitartó, tartós sport céljából használják, és legjobb hatása ennél mutatható ki. Felhívta a bíróság figyelmét arra a tényre, az egyik versenyen szólt a doppingtesztet végző orvosnak, hogy vizelési ingerproblémái vannak, és egy jó darabig nem tud vizelni. Arra is hivatkozott, hogy az első versenyen csak sztanozololt találtak a szervezetében, míg a második versenyen a tiltott szerek kimutatott adagja nem volt alkalmas a teljesítményfokozásra. Kérte, hogy a bíróság semmisítse meg alperes határozatát, és alkalmazza a WADA Szabályzat 10.5.1 cikkét, adja vissza a felperesnek a versenyeken elért, de később diszkvalifikált eredményeit és pontjait a további versenyzés, valamint az olimpiai játékokra való kvalifikáció céljából.

Az alperes kifogásolta és cáfolta a felperes valamennyi beadványát. Nem számít, hogy a szerek idejétmúltak-e vagy sem, mivel azok a WADA tiltólistáján szerepelnek. A furosemide nemcsak vizelethajtó szer, hanem leplező anyag is. A felperesnek nem sikerült bizonyítani, hogy hogyan jutott be ez a szer a szervezetébe. A doppingellenes szabályszegés megállapításához elegendő az, ha a szer az atléta szervezetében jelen van. Az a tény, hogy a felperes eredménye egy alkalommal csak egy tiltott szer használata miatt volt pozitív, enyhítő körülményként nem vehető figyelembe. Az a védekezés, hogy hogyan került az italába idegen eredetű szer, nem megalapozott. A felperes nem kifogásolta magukat a vizsgálati eredményeket. A poligráf vizsgálatok eredményei pedig már ismertek voltak az eljárásában, és ezeket tekintetbe is vette a döntése során. Ezen felül, a svájci jog hatálya alatt, a poligráf vizsgálatok – mint magától értetődő, nyilvánvaló bizonyítékok – elfogadhatatlanok, de eredményük figyelembe vehető, mint puszta személyes nyilatkozat. Hivatkozott a CAS 2008/A/1515 WADA versus Swiss Olympic & Daubney esetre, a 119. §-ra. A rajongó írásbeli nyilatkozata meg nincs aláírva, és feltehetően a rendőrségi nyomozati iratok kivonata sincs aláírva. A rajongó második írásbeli, közjegyző előtt tett nyilatkozata, ahol bevallotta, hogy az első alkalommal belefecskendezett egy “Winstrol Depot” nevű vízoldatot a felperes üdítős üvegébe egy edzésen, a második alkalommal pedig bement a versenyzők szekrényes öltözőjébe és belefecskendezte a felperes táskájában lévő üdítős üvegbe az azonos vízoldat keverékét, emellett furosemidet és progeszteront is, nem életszerű, és az, hogy így próbált segíteni az atlétának azért, hogy a sportteljesítményét fokozza, nagyon valószínűtlen. A rendőrség döntése irreleváns, mivel az nem a dopping gyakorlatára, hanem arra fókuszált, hogy a rajongó állítólagos tette árthatott-e az egészségnek. Egészében nézve sokkal inkább valószínűbb, hogy a felperes eredménye a tiltott doppingszerek tiltott használata miatt volt pozítiv, mint a más által állítólagosan befecskendezett italok miatt, a felperes pedig nem bizonyította állításait. Kérte, hogy a bíróság a felperes kérelmét utasítsa el és a peres eljárás költségeit térítse meg.

III. A CAS ELJÁRÁSA ÉS DÖNTÉSE

A tárgyaláson a felperes és jogi képviselője, az alperes képviselői és a CAS ügyvédje vett részt.

A felek fenntartották az írásbeli beadványaikat.

A felperes különösen azt hangsúlyozta, hogy alperes nem vette figyelembe a poligráf vizsgálatok eredményeit. Az alperes pedig azt, hogy a rajongó nem jelent meg előtte, így keresztkérdések feltételére sem kerülhetett sor. A felperes azzal érvelt, hogy semmilyen kapcsolata nem volt a rajongóval, és ezért nem volt lehetősége felhívni őt (a megjelenésre).

A sportoló a tárgyaláson tett vallomásában kifejtette, hogy a verseny alatt használt kulacsának tartalma kívülről nem látható. A szekrényes öltözőhelyiségeket nem lehet bezárni, valamennyi táska és kulacs egy mindenki számára szabad belépést biztosító teremben található. Csak saját italt iszik, sohasem találkozott a rajongójával, semmit nem tud róla. Elképzelhető, hogy az általa is látogatott edzőközpontban a rajongó is ugyanakkor ott járt. A kulacs tartalmát a rendőrségen nem vizsgálták. Az egyik versenyen, ahol pozitív mintát adott, négyszer kellett mosdóba mennie, holott eddig általában egyszer kellett igénybe vennie a mosdót. Nem emlékezett, hogy tájékoztatta-e erről az orvosát.

Az alperes a CAS jogeseteire hivatkozott, a WADA Szabályzat 10.5.1 cikke szerinti szabotázs tekintetében. A CAS mindhárom releváns esetben elutasította a fellebbezéseket bizonyíték hiánya miatt. A rajongó tanúvallomását figyelmen kívül kell hagyni, mert nem tudták meghallgatni, keresztkérdéseket sem tudtak neki feltenni. A tanú most sem jelent meg.

A felperes kifogásai mellett legalább a rendőrségi döntés megfontolását, és közjegyző által hitelesített nyilatkozatok tekintetbe vételét kérte.

A CAS eljáró tanácsa – miután megállapította hatáskörét és az alkalmazandó jogot – kiemelte, hogy felperes korábban nem kérte az alperes első, a felperest a doppingszabályok megszegése miatt szankciónáló határozatának felülvizsgálatát. A kereset az alperes második, az eredeti ügy állítólagos új bizonyítékok miatti újrakezdésével foglalkozó határozata ellen irányult. A CAS előtt a felperes új bizonyítékra hivatkozott, amelyet csak akkor kell érdemben vizsgálni, ha a felperes utólag értesült a tényekről, illetve a döntő, végső bizonyítékokról, amelyeket nem tudott az alapeljárásban előadni.

A Bírósági Tanácsnak az új tényekre és bizonyítékokra kell fókuszálnia, amelyek tükrében csak egyetlen elem található, mégpedig az ún. rajongó vallomása, miszerint azért, hogy még jobbá tegye a felperes későbbi teljesítményét, két alkalommal tiltott szereket fecskendezett a kulacsába. A rajongó vallomása körébe pedig az aláírás nélküli összefoglaló irat (“Absztrakt jegyzék”), a közjegyző előtt készült írásbeli nyilatkozata, a rendőrség döntése és a CAS-nak benyújtott írásbeli nyilatkozata tartozik.

Miután CAS a tanút az igazmondási kötelezettsége terhe alatt sem személyesen, sem elektronikus úton nem tudta meghallgatni, a felperes pedig nem is kérte a bíróságot, hogy a rajongót telefonon vagy más eszközön keresztül hallgassák ki, ezért a Bírósági Tanács úgy döntött, hogy nem fogadja el a rajongó összefoglaló iratát, közjegyző előtt tett nyilatkozatát és a CAS-nak benyújtott írásbeli nyilatkozatát.

Ezek után az egyetlen fennmaradó bizonyítási eszköz a rendőrség határozata.  A Bírósági Tanács ezt a döntést az állami hatóság hivatalos dokumentumának tekinti, és ez, mint új bizonyíték a felperes számára ismeretlen volt az alperes őt eltiltó döntésének meghozatala előtt.

A rendőrség az ismeretlen tettes ellen a magyar Büntető Törvénykönyv szerinti könnyű testi sértés okozása bűncselekménynek megalapozott gyanúja miatti nyomozást megszüntette azzal, hogy a cselekmény nem bűncselekmény. A meghallgatáson a felperes hangsúlyozta, a rendőrség a nyomozást megszüntető határozatában megállapította, hogy a felperes izotóniás étrendkiegészítő italába a doppingszernek minősülő szereket mindkét esetben a küzdősport rajongó tette bele, a gyanúsított beismerő vallomása szerint azért, hogy további sikeres sporteredmények érdekében növelje a felperes teljesítményét, és elmondta még, hogy szabadidejében testépítéssel foglalkozik és a teljesítményt fokozó szerekről információt az interneten gyűjtött, amelynek segítségével szerezte be a sztanozololt, mesterolonet és furosemidet tartalmazó vizalapú szuszpenziót.

Tény, a nyomozás megszüntetésével szemben senki nem tett panaszt, mivel senkinek nem volt érdeke jogorvoslattal élni.

A Bíróság Tanács a rendőrség nyomozást megszüntető határozatát az IJF Doppingellenes Szabályzata és a WADA Szabályzat 10.5.1 és 10.5.2 cikkeinek fényében  értékelte. A WADA a szabotázs példáját arra hozza fel, amikor az érintett atléta akarata ellenére kerül be a szervezetébe a doppingszer. A 10.5.2 cikk szerint a versenyzők felelősek az orvosi személyzet kiválasztásáért és az orvosi személyzet tanácsadásáért, ugyanis bármilyen (tiltott) szer nem adható az atléta részére. Ugyanez vonatkozik az atléta ételének vagy italának házastársa, edzője vagy egy másik személy általi szabotázsára az atléta munkatársi körén belül, mivel az atléták felelősek mindazért, amit lenyelnek és azon személyek magatartásáért, akiknek hozzáférést engednek az ételükhöz és italukhoz.

Az IJF Doppingellenes Szabályzata a WADA Szabályzattal egyező, eszerint az atlétának kell bizonyítania, hogy nem terheli semmilyen felróható magatartás vagy gondatlanság, illetve semmilyen súlyosan felróható magatartás vagy súlyos gondatlanság. A bizonyítási teher tehát a versenyzőt terheli. A CAS hatásköre azt eldönteni, hogy ezek után az adott körülmények megtörténte valószínűbb, mint annak nem megtörténte.

A rendőrség döntése és a felperes írásbeli nyilatkozatai a meghallgatás során nem győzték meg a Bírósági Tanácsot. A rendőrség nem vizsgálta, hogy terheli-e felróhatóság vagy gondatlanság, avagy súlyos felróhatóság vagy súlyos gondatlanság a sportolót.

Ami az állítólagos szabotázs első esetét illeti, a rendőrségi határozat nem írja le a budapesti sportépületet és nem jelöli meg, hogy volt-e szekrényes öltöző, ez az öltöző zárva volt-e, bárki hozzájutott volna-e a kulcshoz, hogyan választották el a cselgáncsozó csapatot a  testépítőktől, a súlyemelők és más személyek jelen voltak-e a sportintézményben, valamint az öltözőben, és hogy hogyan zajlott a felperes edzése, pontosan hol volt a felperes táskája és kedvenc kulacsa, vajon a sportoló vagy bárki a nevében gondoskodott-e a kulacsról stb. A Bírósági Tanács megpróbált a felperestől információt kapni a tényekről és körülményekről a tárgyalás során azért, hogy a rendőrségi iratban szereplő hézagokat kitöltse. Azonban az információk nem voltak elegendők a Bírósági Tanács számára, azon következtetés levonásához, hogy a felperes részéről kizárják az önhibát (felróhatóság) vagy a gondatlanságot, illetve a súlyos önhibát (súlyos felróhatóságot) vagy súlyos gondatlanságot.

Ami az állítólagos szabotázs második esetét illeti, a Bírósági Tanács nem talált meggyőző bizonyítékot a felperes nyilatkozatán felül, miszerint a válogatott tréningruháját viselő rajongó be tudott jutni az állítólag zárt szekrényes öltözőbe. A rendőrségi irat ezt a részletet nem erősíti meg. Ez és más részletek abból a célból döntően meghatározóak, hogy vajon a felperes a tőle elvárható gondossággal (magatartással) ügyelt-e a táskájára és a kulacsára. Ilyen és más információk szükségesek lettek volna ahhoz, hogy meghatározzák, felmerül-e önhiba (felróhatóság) vagy gondatlanság, illetve súlyos önhiba (súlyos felróhatóság) vagy súlyos gondatlanság.

Mivel a felperes nem tudott bizonyítékot felmutatni a vélelem megdöntésére, tehát, hogy nem önhiba (felróhatóság) vagy gondatlanság, illetve nem súlyos önhiba (súlyos felróhatóság) vagy súlyos gondatlanság alapján követte el a doppingvétséget, ezért a felperes a 10.5.1 és 10.5.2 cikkek követelményeinek nem felelt meg az új bizonyítékok alapján. A felperes szintén nem fejtette ki, hogy edzője miért csak félévvel később tett feljelentést a rendőrségnek és miért nem azonnal.

Ezekre figyelemmel a Bírósági Tanács úgy döntött, hogy elutasítja a fellebbezést és helybenhagyja az alperes határozatát. Kötelezte a felperest az alperesnek 1.000 CHF egy összegben való megfizetésére.

  1. VÉLEMÉNY

Álláspontom szerint, a felperes által előadott történet a rajongó által befecskendezett doppingszerekről teljesen életszerűtlen és valószínütlen volt, kódolva volt annak el nem fogadása, borítékolható volt a marasztalás, és a Nemzetközi Sportdöntőbíróság helyes döntést hozott. A felperes és jogi képviselője a választott védekezés részleteit nem gondolta át, nem dolgozta ki alaposan, nem tette öntellentmondás mentessé, logikusan felépítetté és a szabotázst hihetővé, például azzal, hogy gondoskodjon a rajongó felkészítéséről és megjelenéséről az IJF, majd a CAS előtt, vagy azzal, hogy a rajongó ellen magyar bíróság előtt kártérítési pert indítsanak, amelyet aztán lehetett volna szüneteltetni a doppingvétség kapcsán hozott végleges határozatig, ezt követően pedig lehetett volna a keresettől elállni is.

A felületes védekezés, a sportjogi szabályok nem kellően alapos ismerete azt eredményezte, hogy a versenyző a maximális időtartamú eltiltást kapta, annak ellenére, hogy – magam ezt nem vitatva – nem tudott arról, hogy doppingolt. Ha egy életszerűbb és teljesebb védekezést választ a sportoló jogi képviselője, a büntetést mérsékelhette volna a CAS.

A versenyző ügyében tehát nem választottak életszerű védekezési stratégiát (és taktikát), illetve nem valószínűsítették, bizonyították megfelelően a szabotázst, ezért nem sikerül(hetet)t a versenyzőnek a pert megnyernie és célját elérnie.

Gerő Tamás ügyvéd, sportjogi és adójogi szakjogász

 Forrás: Az írás az Orac kft. által kiadott Sportjogi Folyóirat 2021/3. számában jelent meg.

[1] Hatályon kívül helyezte a doppingellenes tevékenység szabályairól szóló 43/2011. (III. 23.) Korm. rendelet. Hatálytalan 2011. IV. 7-től.

[2] Hatályon kívül helyezte a doppingellenes tevékenység szabályairól szóló 363/2021. (VI. 28.) Korm. rendelet. Hatálytalan 2021. VII. 8-tól.

[3] Kihirdette a 99/2007. (V. 8.) Korm. rendelet

[4] Ld. pl.: Nemes András: Objektív felelősség a sportban. Sportjog, 2020/3. 8-13.

[5] CAS 2012/A/2797

 

  1. BEVEZETŐ

A sportról szóló 2004. évi I. törvény és annak felhatalmazása alapján a doppingellenes tevékenység szabályairól szóló 55/2004. (III. 31.) Korm. rendelet,[1] majd az azt felváltó 43/2011. (III. 23.) Korm. rendelet,[2] aztán az annak helyébe lépő 363/2021. (VI. 28.) Korm. rendelet az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) Közgyűlése által 2005-ben elfogadott, a sportbeli dopping elleni nemzetközi egyezménnyel[3] és a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) Kódexével összhangban szabályozza és szankcionálja a sportolók tiltott teljesítményfokozását. A legfontosabb szabály, hogy ha a versenyző szervezetéből származó mintában kimutatnak a tiltólistán szereplő tiltott szert, annak származékát vagy markerjét, akkor az doppingvétség, amelyért vétkességtől függetlenül felelősség terheli. A versenyző akkor mentesülhet a felelősségre vonás alól, ha a doppingeljárás során bizonyítja, hogy még gondatlanság sem terheli a doppingvétség elkövetésében, továbbá igazolja, hogy a tiltott szer (vagy annak származéka, illetve markerje) milyen módon került a szervezetébe.

Tiltólistára akkor kerül fel egy szer, ha potenciálisan teljesítményfokozó hatása vagy egészségkárosító hatása lehet, avagy a sport szellemiségével ellenkezik a hatása.

A tiltott teljesítményfokozást az UNESCO és a WADA doppingellenes egyezménye a sportoló objektív felelőssége[4] alapján szankcionálja, ami azt jelenti, nem kell, hogy szándékosan vétsen a szabályokkal szemben, amennyiben a tiltott szer (vagy annak származéka, illetve markerje) a szervezetében megtalálható, a doppingvétséget megállapítják. Nem elegendő tehát a védekezéshez a büntetőjogi gondolkodás alkalmazása, csupán a bűnösség (szándékosság vagy gondatlanság) kérdésének vizsgálata, tiltott teljesítményfokozás esetén a WADA és a Nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) előtt is szükséges a sportjogi szabályok alapos és részletes ismerete is.

A tárgybeli ügy azért érdekes, mert egy korábban legális gyógyszer került fel 2016. január 1-től a tiltólistára, és a tiltólistára történő felkerülését követően közvetlenül szankcionáltak egy nemzetközileg ismert sportolót.

  1. AZ ÜGY[5]

A felperes orosz profi teniszezőnő, az alperes az International Tennis Federation (ITF, Nemzetközi Teniszszövetség) volt, amely a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) által elismert nemzetközi sportszövetség.

A teniszezőnő 1994 óta az USA-ban él, és 2001 óta versenyez a WTA-tornákon.[6] Annak a tíz női játékosnak az egyike, aki megcsinálta az ún. “Karrier Grand Slam”-et, vagyis megnyerte az ausztrál, a francia, a brit és az amerikai nyílt teniszbajnokságot.

A felperes szervezetében 2016 januárjában tiltott szert mutattak ki, melynek következtében a nemzetközi sportszövetségétől kétéves eltiltást kapott.  

A sportoló 2016. március 7-én sajtótájékoztatón jelentette be, hogy az Australian Open után végzett doppingteszt során a szervezetében a WADA a meldonium nevű tiltott szert mutatta ki, amely 2016. január 1-től került fel a WADA tiltólistájára. A versenyző elmondta, hogy örökölt szívritmuszavara és cukorbetegsége miatt 10 éve szedi a meldoniumot is tartalmazó Mildronate nevű gyógyszert, amely korábban nem volt tiltott.

Kelet-Európában a Mildronate szert legális szívgyógyszerként használták. A Mildronate nevű terméket a WADA moszkvai akkreditált laboratóriuma is vizsgálta, korábban nem minősült doppingszernek.

A játékos megbízta a világ egyik vezető sportügynökségét, ellenőrizze a doppinglistát annak szempontjából, hogy az általa szedett gyógyszerek biztonságosak-e. A felperes menedzsere 2010-ig visszamenőleg rendben elvégez(tet)te a feladatát. Nem volt hibáztatható azért a sportügynökség és az ügynök sem, hogy nem vették észre, a Mildronate hatóanyaga, a meldonium felkerült a tiltólistára, és nem jöttek rá, hogy nem a gyógyszer márkaneve, hanem a gyógyszer hatóanyaga az, ami a tiltólistán szerepel. A Mildronate maga tehát nem szerepelt a tiltólistán.

A felperes szerint a WADA-t gondatlanság terhelte azért, hogy a gyógyszer neve nem került fel a tiltólistára, csak a meldonium nevű hatóanyag(a). Az ITF-nek és a WTA-nak is értesítenie kellett volna a játékosakat a Mildronate hatóanyagának, a meldoniumnak tiltottá minősítéséről. Az ITF köteles lett volna a TADP (Teniszezők Antidopping Programja) 3.1.3 cikke szerint nyilvánosságra hozni a WADA által eszközölt módosításokat a tiltólistát illetően.

Az is kétségtelen viszont, hogy a játékos mulasztott akkor, amikor nem ellenőrizte az aktuális doppingellenes szabályokat.

  1. A FELEK BEADVÁNYAI

A felperes fellebbezésében kérvényezte, hogy a vele szemben alkalmazott szankciót semmisítsék meg, illetve alternatívaként, hogy annak tartamát csökkentsék.

Kérelmének alapja az volt, hogy elismeri az önhibáját, ugyanakkor az alperes nem pontosan értékelte a bizonyítékokat a döntése meghozatala során, és olyan szankciót szabott ki, amely inkonzisztens volt a szövetség által kiszabott korábbi szankciókhoz képest. A játékos állította, hogy tudatosan vagy szándékosan sohasem használna tiltott anyagokat. A meldoniumot elsődlegesen Lettországban gyártják, és sok kelet-európai országban forgalmazzák “Mildronate” márkanév alatt; tipikusan és nagy mennyiségben használják, mint szívvédő gyógyszert, és terápiás hatása miatt teljesen logikus, hogy mivel a sportoló nagyobb stressznek van kitéve, az edzések és a versenyek idején használta.

A meldonium nevű szert 2015. január 1-től monitoringozta a WADA, és 2016-ban került fel a tiltólistára, amely tiltólistát 2015. szeptember 29-én tett közzé a WADA saját honlapján.

A felperes szerint a WADA döntése, amely a meldonium nevű anyagot tiltólistára helyezte, téves tudományos kutatásokon alapszik. A meldonium bármilyen módon teljesítményfokozó hatása nem bizonyított, ugyanakkor megakadályozza a szívsejtek elhalását és csökkenti a vércukrot. A játékos kifogásolta a WADA és az ITF tájékoztatásának a hiányát a meldonium tiltólistára helyezéséről. Annak ellenére, hogy tudták, rengeteg kelet-európai sportoló használja a szert, nem volt kiemelt tájékoztatás a WTA részéről sem a meldoniummal kapcsolatban. Ehhez képest a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség (IWF) és az Orosz Korcsolya Szövetség (RSU) is kiemelten tájékoztatta a szövetségükben regisztrált sportolókat, az orosz antidopping ügynökség (RUSADA) pedig még külön is tájékoztatta az orosz műkorcsolyázókat. Külön kiemelt tájékoztatást adott ki a Belorusz Atlétikai Szövetség (BAF), valamint a Nemzetközi Floorball Szövetség (IFF) is.

A felperes szerint a WADA tudatában volt annak, hogy milyen nagyszámú sportoló használta a Mildronate gyógyszert. Valójában a szer használatának túlzott elszaporodása volt a kiváltó oka annak, hogy a gyógyszer hatóanyagát, a meldoniumot a 2016-os tiltólistára helyezték.

Ezek alapján a WADA-ra és az ITF-re hárul a bizonyítási teher, hogy megadták-e a megfelelő tájékoztatást, így a sportolók és a sportszervezetek tudatában voltak-e a változásnak. “Amennyiben ezt a tényt nem tudják bizonyítani, abban az esetben őket terheli a gondatlanság, és emiatt ők sértették meg a sportolók jogait.” – vonta le végkövetkeztetésként a felperes.

Az alperes, a Nemzetközi Teniszszövetség szerint a fellebbezést el kell utasítani és a döntést helyben kell hagyni. Az ITF szerint ténylegesen az eset a felperes hibáját mutatja, és felelősségre kell vonni a sportolót doppingvétség miatt. A játékos  gondatlanul járt el, amikor a tájékozódási kötelezettségét a menedzserére bízta, anélkül, hogy bármilyen konkrét utasítást adott volna neki. Az ügynökre ugyanis nem hárítható át a sportolónak a tiltólistára vonatkozó ellenőrzési kötelezettsége. A doppingellenes szabályokat minden sportolónak magának kell betartania. A sportolónak az általa szedett gyógyszerekkel kapcsolatban a legnagyobb gondossággal kell eljárnia, annak érdekében, hogy semmilyen tiltott anyag ne kerüljön a szervezetébe. Tehát a felperes hibája, hogy átruházta az ellenőrzési kötelezettségét egy teljes mértékben inkompetens személyre.

Az alperes szerint a felperesnek szakképzett személyt kellett volna megbíznia a tiltólista ellenőrzésével, megfelelő instrukciókat kellett volna adnia az ügynökségének, és súlyosan gondatlanul járt el az általa megbízott menedzser munkájának felügyelete során, ezért a  Szabályzat és a TADP alapján kiszabott kétéves eltiltás jogszerű volt.

Az alperes tehát határozottan állította, hogy felperes önhibát vétett, hiszen szervezetében tiltott anyag volt, ezért szigorú személyes felelősséggel tartozik.

Az alperes szerint abban a kettő kérdésben kell a CAS-nak állást foglalnia, hogy milyen mértékig tett eleget a felperes azon kötelességének, hogy a legnagyobb gondossággal járjon el avégett, hogy semmilyen tiltott anyag ne kerüljön a szervezetébe; valamint, hogy van-e elfogadható mentség számára az önhibáját illetően?

A felperes 2013-tól kezdődően nem alkalmazott szakképzett személyeket a tiltólista ellenőrzésére.

  1. A CAS DÖNTÉSE

A CAS a kétéves eltiltást 15 hónapra csökkentette (így a sportoló 2017. április 26-tól ismét versenyezhetett).

A CAS megállapította, a doppingellenes szabály megszegése nem volt szándékos, mivel a felperes nem tudott arról, hogy az általa szedett gyógyszer, a Mildronate egy 2016. január 1-től tiltott hatóanyagot, a meldoniumot tartalmaz. Azonban a sportoló a szabályszegésért kizárólagos felelősséggel tartozik, és különösen jelentős önhibának minősül, hogy nem ellenőrizte azt, a gyógyszernek a folyamatos használata megengedett-e. Amennyiben a sportoló, vagy az ügynöke, vagy a gyógyszert felíró orvos utánanéz a hatályos szabályozásnak, akkor a doppingellenes szabályszegést elkerülhette volna a játékos. A doppingvétségért ezért egyedül a sportoló a felelős.

  1. VÉLEMÉNY

A sportolót akár fel is menthették volna, mégis eltiltották.

Ez az eset attól különleges, ha a sportoló nem szólal meg a sajtótájékoztatón, akkor talán nem is keveri magát doppingvétségbe, a meldonium felszívódása ugyanis 120 nap. Ha azt nyilatkozza, hogy tavaly, amikor a doppingszer még nem volt tiltólistán, csak akkor szedte a meldoniumot, és nem azt állítja, hogy nem olvasta a WADA tájékoztatóját, akkor lehet, hogy a felelősségét nem állapították volna meg.

2015-ben a Bakui Európai Játékokon már monitorozták a meldoniumot, és kiderült, hogy a keleti tömb országaiból érkező sportolók kb. 17%-ának a mintája volt pozitív.

A teniszezőnő sportközgazdászok becslése szerint akár kétmilliárd forint bevételtől eshetett el a figyelmetlensége miatt, pedig mint kiemelt sportolót tájékoztatta őt külön a WADA, az orosz és a nemzetközi teniszszövetség is, a 2016-os tiltólistáról.  Amennyiben nem ismeri el az orosz sportoló, hogy éveken keresztül használta azt a szívgyógyszert, amit még a gyártó tájékoztatása szerint is csak hat héten keresztül szabadott volna szedni, és nem állítja, hogy figyelmen kívül hagyta a WADA tájékoztatását, nem hozta volna magát abba a helyzetbe, hogy a későbbi védekezését a CAS már nem méltányolja, teljes egészében. Tény, hogy csökkentették az eltiltását, de egy jobb védekezéssel akár a felmentését is elérhették volna az amerikai ügyvédei.

Álláspontom szerint a legjobb védekezés, és ez a büntetőjogban is érvényes, hallgatni addig, ameddig a védelem a releváns információkat beszerzi, és úgy kell összerakni a védekezést, hogy az zárt logikai egységet képezzen. 

 Megjelent: Az Orac Kiadó gondozásában, a Sportjogi Folyóirat 2021/IV. számában

Gerő Tamás ügyvéd, sportjogi és adójogi szakjogász

[1] Hatályon kívül helyezte a doppingellenes tevékenység szabályairól szóló 43/2011. (III. 23.) Korm. rendelet. Hatálytalan 2011. IV. 7-től.

[2] Hatályon kívül helyezte a doppingellenes tevékenység szabályairól szóló 363/2021. (VI. 28.) Korm. rendelet. Hatálytalan 2021. VII. 8-tól.

[3] Kihirdette a 99/2007. (V. 8.) Korm. rendelet

[4] Ld. pl.: Nemes András: Objektív felelősség a sportban. Sportjog, 2020/3. 8-13.

[5] CAS 2016/A/4643

[6] Women’s Tennis Association, Női Tenisz Szövetség, amely 1973-ban alakult meg a profi női teniszezők érdekeinek képviseletére. A WTA Tour szervezi világszerte a profi női tenisztornákat.

Bár számos etikai normát és szabályt sért, sem a Reklámszövetség Etikai Bizottsága, sem az Önszabályozó Reklám Testület nem kezdeményezett semmilyen intézkedést az Elk*rtuk című film plakátja ellen. A „semmitevés” oka, hogy a testületek úgy értelmezték, a kurzusmozinak szánt politikai krimi reklámja nem tartozik a hatáskörükbe – ugyanis nem kereskedelmi, hanem politikai hirdetés. És a plakátot, illetve a filmet elnézve ez valószínűleg igaz: az alkotás simán semmibe vesz olyan évtizedes gyakorlatokat, amiket még Sztálin sem óhajtott megsérteni.

 

Fotó: Megafilm

1935-ben a Lenfilm stúdióban elkezdett formálódni egy új produkció Sztálin támogatásával. A film a legendás leningrádi pártvezető, az 1934-ben merénylet áldozatául esett Szergej Kirov életének utolsó tíz évét kívánta feldolgozni. Sztálin óriási politikai tőkét kovácsolt a Kirov-gyilkosságból. Erre hivatkozva kezdte meg leszámolását a párton belül alternatív irányt képviselő csoportokkal, ami aztán a ’30-as évek terrorjába, véres megtorlásaiba csapott át. Úgy érezte, korlátlan hatalmának elfogadtatásához jól jöhet egy film is, amely közvetíti a hivatalos ideológiát, és egyben kijelöli a rendszer ellenségeit, akikre megsemmisítő csapást kell mérni. A vezér részt vett a forgatókönyv kidolgozásában, de a munka – talán éppen ezért – elég lassan haladt, ellentétben a kivégzésekkel. Így aztán Sztálin folyamatosan igyekezett kicsit aktualizálni a film üzenetét, a végén már Georgij Pjatakov, Karl Radek és társaik 1937. januári perével is össze kívánta kapcsolni. Végül Friedrich Ermler rendezésében elkészült A nagy hazafi című kétrészes opusz (1937–39), a sztálini propaganda filmes himnusza. Valamiért azonban, bár egyértelmű és fölvállalt volt, hogy a mű Kirovról szól, a főhős nem eredeti nevén jelent meg, miképp ellenségei sem. Így bizonyára szabadabban lehetett formálni és a politikai üzenetekhez idomítani a történéseket, szónoklatokat, mindenesetre Sztálin és az alkotók láthatóan kerülni kívánták a ferdítés és hiteltelenség vádját.  
 

Igazság és igazolhatóság

Meglepő módon tehát ez a szovjet propagandafilm is betartotta azokat a kereteket, amelyek nagyjából mind­máig meghatározóak a jelenről, közelmúltról szóló politikai témájú filmek készítésénél. Ha a szereplők beazonosíthatóak valós személyekkel, vagy egyenesen azok nevével jelennek meg, ábrázolásuknak, tetteiknek, kijelentéseiknek egészében igazodniuk kell bizonyítható tényekhez. Különösen, ha még élő személyekről van szó. Amennyiben a mű hipotézisekre épül, jobb fiktív neveket használni, vagy/és egyértelműen jelezni, hogy a történet a fantázia szüleménye. Ettől egy politikai film még lehet leleplező erejű, és nem kis botrányt kavarhat. Jó példák erre a műfajnak az 1970-es években született legendás olasz darabjai, a Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében, az Egy rendőrfelügyelő vallomása az államügyésznek, vagy a Mattei-ügy. Verhetjük hát a mellünket, mert nálunk bizony elkészült egy politikai krimi, amely szakít az általános gyakorlattal. Magyarnak nem lehet szabályokat diktálni, ha az igazság a tét. Legyen bár vélt. Ha Kálomista Gábor producer meg van győződve valamiről, az Elk*rtuknak meg kell születnie. Főleg, ha a számára kedves kormánynak előnyös, különösen kampányidőszakban. Hangsúlyozni kell, hogy ön­­magában ez nem probléma. Lehet játékfilmet csinálni 2006-ról, az őszödi beszédről, az utána kialakult politikai válságról, a zavargásokról, a sok ártatlan emberrel szemben is durva erőszakot alkalmazó rendőri akcióról. Gyurcsány Ferencről, Dobrev Kláráról, Szilvásy Györgyről, Hann Endréről, bárkiről, bármilyen céllal, bárki szolgálatában. Fel lehet vállalni, hogy a mű a politikai szereplőket beazonosíthatóan, saját nevükön szerepelteti, amit a gyártó online információs anyaga külön megerősít. Ám ebben az esetben a történetnek igazolható tényeken kell alapulnia, pontosabban világosan el kellene határolnia a tényeket a fiktív, hipotetikus elemektől. Az Elk*rtuk ezt nem teszi meg, így aztán a befogadásban tényként jelenik meg, hogy Gyurcsány Ferenc hatalmának megtartását az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után (is) egy szűk csoport manipulálta, élén Dobrev Klárával és Hann Endrével, a Medián Intézet vezetőjével. Felmérve a helyzetet, ellenfeleiket megelőzve, ők adták át a beszéd felvételét a médiának, ők provokálták a televízió ostromát, tudatosan hagyták, hogy rendőrök sérüljenek meg, majd a sikertelen önkormányzati választások után szították az október 23-i zavargásokat, és eltervezték a brutális rendőri akciót is. Dobrev figurája pedig ördögivé minősül, amikor az ártatlan áldozatok lehetőségére így reagál: „Járulékos veszteség.”  

Rágalmazás, miegymás

A politikai témának ez a fajta játékfilmes feldolgozása, amely szakít az általános gyakorlattal, egy sajátos képletet eredményez, amely komoly jogi kérdéseket vet fel. Már csak azért is, mert élő, aktív személyekről állít olyan dolgokat, a tények szintjén kezelve, amelyek nehezíthetik tevékenységüket, elvileg akár ellehetetleníthetik őket politikai vagy egyéb pályájukon. Mindenekelőtt azt kéne tisztázni, hogy a játékfilmes világ narratívái mennyiben vonatkoztathatók a valóságra. Milyen szinten értelmezhető egy történet vagy annak elemei, tényállításnak, igazságnak, hazugságnak? Tekinthető-e fikciós műfajban például rágalomnak egy létező személyekkel kapcsolatos bizonyítatlan vagy éppen hamisnak minősülő esemény, jellemábrázolás? A kérdéskörről tapasztalt jogászokat faggattunk. Mindhárman tagjai az Ügyvédekkel a Demokratikus Jogállamért Egyesület elnökségének. Sziklai János úgy véli, egy ilyen játékfilmes megoldásnak büntetőjogi és polgári jogi következményei is lehetnek. „Kezdjük az elején. Rágalmazásnak tekintjük, ha valaki valakiről más előtt nyilvánosan valótlan tényt állít, sugalmaz, és az sérti az illető becsületét. Minősített eset – többek között –, ha ez nagyobb nyilvánosság előtt történik, amit korábban a bíróságok úgy fogalmaztak meg, hogy első látásra nem lehet megállapítani a jelenlévők számát. Ide sorolhatjuk a nyilvános vitákat is, de ilyen szintű rágalmazás a médiában gyakori, bár ma már inkább a közösségi oldalak jelentik a vezető fórumot. A rágalmazásnak sokszor hitelrontás a következménye, előfordulhat, hogy komoly gazdasági kárt okoz. Lényegében a parlamenti képviselők is folyamatosan rágalmazzák egymást, ám az ott kialakult gyakorlat, a mentelmi jog miatt ezek nem kerülnek bíróság elé. A Btk.-ban is az enyhébb súlyú cselekmények közé tartozik a rágalmazás, és csak a sértett magán­indítványára lehet belőle eljárás.” A szakember szerint fikciós mű­ben is történhet rágalmazás. „Amennyiben valós személyek egyértel­műen­ felismerhetően, be­azonosíthatóan jelennek meg pél­dául egy játékfilmben, és valótlan, nem bizonyított tényeket közölnek vagy sugalmaznak róluk, eredményesen lehet pert kezdeményezni – állítja Sziklai János. – Különösen akkor, ha más, dokumentált tények mellé épülnek be, ami erősíti azt a hatást, hogy valós történésekről van szó. Ki lehet persze írni a film elejére, hogy bár megtörtént események alapján készült, a megjelenített cselekmény a képzelet szüleménye, a szereplők kitalált személyek. De ismétlem, ha egyértelmű a beazonosíthatóság, amit ráadásul valódi nevek is megerősítenek, igazolható a rágalmazás, illetve a személyiségi jog megsértése. Talán praktikusabb is a dolgot a polgári jog felől, személyiségi jogi sérelemként megközelíteni. Igaz, ha közszereplőkről van szó, felvethető, hogy nekik jóval több sérelmet kell eltűrniük. De mondjuk egy összeesküvés-elmélet vagy kirívóan súlyos bűnvád a velük kapcsolatos határokat is túllépheti.” Az elvi megállapításokkal Mórotz Zsolt is egyetért, ám saját esetei alapján is úgy látja, a bírósági gyakorlat nagyon messzire tolja a közszereplőktől elvárható tűréshatárt. Ennek hátterében alkotmánybírósági határozatok húzódnak meg, mindenekelőtt a 36/2014-es, amelyet több újabb is megerősített. „Egy közszereplőnek, különösen, ha közhivatalt vagy köztisztséget tölt be, ma szinte minden negatív minősítő állítást el kell viselnie – jelenti ki az ügyvéd. – Mostanra legalább szűkült a körük, hiszen az 1990-es években már akkor is közszereplőnek minősíthették az embert, ha egyszer szerepelt a tévében. Egy politikusról ebben a minőségében ma gyakorlatilag bármit mondhatnak jogi következmények nélkül. Más kérdés, ha emberi mivoltában, méltóságában sértik. Arra pedig nemigen van példa, hogy mi a helyzet, ha a bántó vagy hamis állítás egy játékfilmben történik. Amerikában voltak ilyesmiből perek, de ott, ha egy valós személy beazonosítható egy filmben, az engedélye kell hozzá, hogy megjelenítsék.” Gerő Tamás, az Ügyvédekkel a Demokratikus Jogállamért Egyesület el­nöke megerősíti kollégája aggályait a létező joggyakorlattal kapcsolatban. „A játékfilmet ebben a tekintetben a politikai plakátokhoz hasonlítanám – fejtegeti a szakember. – Azokon aztán gyakran találkozhatunk lejárató, becsmérlő, hamis, bizonyítatlan állításokkal. A politikusok – természetesen a hozzájárulásuk nélkül – eltorzítva is szerepelhetnek rajtuk. Gondoljunk csak a politikusokat Soros-ügynökként megjelenítő vagy bohócnak ábrázoló plakátokra. Ám született már olyan jogerős bírósági ítélet, hogy ezt is tűrniük kell. A játékfilmes ábrázolásnál további probléma, hogy a műtípus elnevezése eleve arra utal, hogy amit bemutat, az nem a tárgyszerű valóság. Főleg, ha dokumentumanyagok beépítésével formai distinkciót is tesz az alkotó a tények és a fikció között. Ugyanakkor nézői oldalról úgy is megközelíthetjük a dolgot, hogy a dokumentumok a fikció tényszerűségének képzetét erősítik. Mindezzel együtt úgy gondolom, ha beazonosíthatóan jelenik meg egy valós személy, mindenképpen sérelmezheti, hogy a vele kapcsolatos megalapozatlan állítások, esetleg torzító ábrázolása sértik a jó hírnevét, amiért személyiségi jogi pert indíthat, kérhet helyreigazító nyilatkozatot. Azt pedig semmiképpen sem kell tűrnie, ha emberi minőségében mocskolják, alkoholistának vagy kéjencnek állítják be.” Szó, mi szó, érdekes helyzet. Ezek szerint Dobrev Klárát és Hann Endrét játékfilmben sem lehet összehozni egy forró, szenvedélyes éjszakára, de esetleg következmények nélkül bemutatható, hogy véres rendőri akciókhoz vezető zavargásokat provokálnak. Mindenesetre a jelenlegi jogi megközelítés elég problémás, hiszen az efféle hamis állítások nem egyszerűen az érintettekkel szemben sértőek, hanem a társadalom, a közvélemény manipulálását, megtévesztését szolgálják.  

Mit is üzen?

 A manipulatív szándék jól látszik az Elk*rtuk médiakampányán is. A filmhez készült moziposzter ellepte az országot, Pesten még óriásméretben is látható Gyurcsány Ferenc profilja a film címével és annak összes főbb karakterével. Ne legyenek persze kétségeink, a poszter nemcsak a filmet hivatott reklámozni, de annak a választási harcban politikai szerepe is van. „Azt se higgyük el, hogy ez egy művészfilm, hiszen pontosan látszik, hogy az Elk*rtuk egy ideoló­giai indíttatású propagandamozi – mondja Kaszás György reklámkritikus, egykori kreatív igazgató. – Az alkotást épp ezért nem lehet függetleníteni a jelen politikai helyzettől, pláne, hogy abban 2006. október 23-a fontos vonatkozási szerepet kap, miközben a filmet idén két nappal a forradalom évfordulója előtt mutatták be.” A plakát ezenfelül etikailag is kifogásolható. Kaszás György ennek bizonyítására a kereskedelmi és gazdasági hirdetésekre vonatkozó Magyar Reklámetikai Kódexet hozza fel, melynek bevezetésében elsők között szerepel, hogy az politikai hirdetésekre nem érvényes. „Ha cinikus akarnék lenni, azt mondanám, ez teljesen érthető, hiszen a politikai kérdésekben az etika kevésbé fedezhető fel – mondja az elemző. – A kódex 3. cikkelye egyébként tartalmazza, hogy »A reklámozásban figyelembe kell venni a társadalomban általánosan elfogadott erkölcsi-etikai normákat, valamint a közízlést«.” Kaszás szerint az Elk*rtuk ezt a szempontot már a film címével sem veszi figyelembe. Utóbbi szintén problémát jelent a 13. cikkely szempontjából, mely kimondja: „A kifejezetten felnőtteknek szánt termékek reklámját tilos gyermek- vagy fiatalkorúnak szóló média­környezetben elhelyezni”, valamint „A gyermekkorúaknak, fiatalkorúaknak vagy gyermekkorúak és fiatalkorúak szerepeltetésével készült reklám nem tartalmazhat olyan kijelentést, vizuális megjelenítést, vagy hangeffektust, amely szellemileg, erkölcsileg és fizikailag a kárukra lehet, kihasználja hiszékenységüket, tapasztalatlanságukat és érzésvilágukat”. A plakát tehát ennek az elvárásnak sem felel meg, mivel a kiskorúak az utcán számos helyen találkozhatnak a hirdetéssel és annak címével. „Ha tehát a plakátot gazdasági vagy kereskedelmi célú reklámnak tekintjük, mely egy filmet akar eladni, akkor főleg nem jelenhetne meg olyan helyeken, ahol gyerekek is láthatják” – állítja a szakértő, hozzátéve, hogy sem a Reklámszövetség Etikai Bizottsága, sem az Önszabályozó Reklám Testület nem kezdeményezett semmilyen intézkedést a plakát ellen. „Ennek oka nyilván az, hogy az Elk*rtuk végtére is egy politikai reklám, amire nem terjed ki a reklámetikai kódex hatálya” – mondja Kaszás. Az elemző szerint a poszterrel amúgy esztétikai gondok is vannak. Egyfelől nincsen megkomponálva, a rajta szereplő portrén hemzsegnek a képi elemek. „Egy plakátnak minél egyszerűbbnek kell lennie, hogy a befogadót egy pillanat alatt tájékoztassa. Ehhez képest ezen az Elk*rtuk poszteren tizenhét képi elem látható. Még követni is nehéz” – mondja Kaszás, aki szerint tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a cím „ú” betűjét egy négyzetbe helyezett „x” betűre cserélték, ami olyan érzést kelt, mintha egy szavazólap kitöltött rubrikáját látnánk. „A reklámozás szempontjából külön érdekes, hogy a premiert megelőző időszakban még a stáb is rejtőzködött. Nem is lehetett tudni, hogy konkrétan kik fognak szerepelni benne” – mondja Kaszás György, hozzátéve, egy hollywoodi kasszasiker esetében akár egy-két évvel a bemutató előtt lehet tudni, hogy kik lesznek a főbb szerepekben. „Egy jó filmet a színészek nevével is el próbálnak adni, elvégre az mágnesként vonzza a nézőket. A jelen esetben ez nem így volt” – jelenti ki az elemző. Arról nem is beszélve, hogy a film brit rendezője, Keith English sem népszerűsítette a filmet, a premier után pár nappal pedig törölte a Twitter-­fiókját is.  

Nézni a jelent

A film további sajátossága, hogy tizenöt évvel ezelőtti eseményt dolgoz fel, a közelmúltat mutatja be. A magyar közönség számára ez szokatlan lehet, hiszen bár egyes filmjeink a premierjük idején az aktuálisan zajló társadalmi és politikai folyamatokra reflektáltak – például Szabó István Édes Emma, drága Böbéje a tanárok helyzetét mutatta be a rendszerváltás után, vagy a Megint tanú a kilencvenes évek átalakuló gazdasági és politikai realitását –, addig kevés film utal ténylegesen megtörtént, aktuá­lis politikai eseményekre. Kérdéses hát, hogy a mozinézők hogyan reagálnak egy ilyen filmre. „Magyarországon lenne igény olyan filmekre, amelyek a jelen és a közelmúlt politikai, társadalmi eseményeit mutatják be. Csak nem mindegy, hogy szakmailag milyen szinten készítik el azokat” – állítja Paár Ádám, a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa. A történész-politológus szerint a nézők főleg két szempontot várnak el egy történelmi filmtől: legyen valószerű és hiteles, másrészt cselekményes, hogy izgalmas legyen végignézni. „Utóbbi szempontot a történészek hajlamosak elfelejteni, pedig a politikai drámákban is fontos a narratíva” – mondja Paár, példának hozva fel az amerikai filmeket, melyek rendezői nemcsak ügyesen bonyolítják a cselekményt, de arra is ügyelnek, hogy a republikánus és demokrata oldal közti véleménykülönbségeket áthidalják – mondjuk azzal, hogy a közös amerikai értékekre hivatkoznak, így a filmek szereplői bizonyos alapvető kérdésekben nehezen, de konszenzusra tudnak jutni. Valóban érdemes a témával kapcsolatban felidézni pár amerikai filmet. Oliver Stone 1995-ös Nixon című alkotása például egy évvel Richard Nixon halála után került a mozikba, és mesélte el az egykori republikánus vezető történetét az 1972-es Water­gate-botrány szemszögéből. A főszerepet Anthony Hopkins alakította, aki remekül hozta az örökké szorongó elnök figuráját, annak minden erősségével és gyengeségével. Oliver ­Stone pedig, akárcsak más történelmi filmjében, ezúttal sem finomkodott: nemcsak Nixon életére, karrierjére és egészségügyi problémáira irányította a fókuszt, de bemutatta a külügyminiszterével, Henry Kissingerrel vívott konfliktusait is. A lezárásban pedig a film elérkezett a jelenbe: Nixon temetéséről látunk archív felvételt, amelyen feltűnnek volt elnökök, Gerald Ford, Jimmy Carter, Ronald Reagan, idősebb George Bush, és az akkor kormányzó Bill Clinton is. A 2018-as Vice (Alelnök) című film Dick Cheney pályafutását mutatta be. Ebben is egy tehetséges átalakuló­művész, Christian Bale alakította a „főhőst”. Nemcsak felszedett pár kilót a szerep kedvéért, de tökéletesen formálta meg Cheney megfontolt, stratéga alakját is. A film amúgy nem fukarkodott politikusokban, akiket a legnagyobb nevek játszottak: Cheney feleségét Amy Adams, Donald Rumsfeld védelmi minisztert Steve Carell, George W. Bush elnököt Sam Rockwell, Colin Powell külügyminisztert Tyler Perry, de még feltűnt Condoleezza Rice és Henry Kissinger is. Az Alelnök kendőzetlenül mutatta be Cheney életét, kitérve a politikus alkoholproblémáira, szívrohamaira, a hatalomhoz való ragaszkodására és arra, hogy egy erős férfi mögött mindig egy erős nő áll, jelen esetben a későbbi Second Lady, Lynne Cheney. „Magyarországon más a helyzet, itt alapvető kérdésekben is viták vannak – mondja Paár, kiemelve az 1989-es átmenetet, amelyet hol rendszerváltásnak, hol rendszerváltoztatásnak hívnak. – A magyar társadalom másrészt kulturális szempontból is szemérmesebb, mint az amerikai vagy a skandináv” – véli a történész, hozzátéve, ezekben az országokban a sorozatok és játékfilmek előszeretettel mutatják be a jelenkor politikai eseményeit. Politikai utalások persze egy-egy könnyedebb magyar alkotásban is megjelentek: Torgyán József alakja például A miniszter félrelép híres parlamenti jelenetében és A Viszkis című filmben is felidéződik. „A napi politikát amúgy gyakrabban is be lehetne mutatni a vásznon. Kérdéses persze, hogy ez a magyar közönséget mennyire hozza lázba – mondja Paár Ádám. – Hiszen míg az amerikai filmekben érdekfeszítő a szövetségi kormány működése, addig nálunk inkább a közelmúlt történéseit kellene szemléltetni. Utóbbira hamarosan lesz újabb példa: már forog az 1990-es taxisblokádról szóló film, melyben ifjabb Vidnyánszky Attila játssza a fiatal, míg Seress Zoltán a időskorú volt miniszterelnököt, Antall Józsefet. Ahogy távolodunk a közelmúlt eseményeitől, előbb-utóbb felnő egy generáció, amelynek mindez már történelem lesz. A konkrét eseményekhez köthető ellentétek addigra vélhetőleg feloldódnak, így például a rendszerváltás éveiről lehet egy elfogulatlanabb, relatíve kiegyensúlyozottabb filmet készíteni.”
 
Forrás: https://nepszava.hu/3136468_szexorultnek-nem-abrazolhatnak-de-tolvajnak-veres-kezunek-igen
Szerzők: Forgács Iván, és P. Szabó Dénes

A cikk október 31-én jelent meg onlne.
 
vasárnap, 14 november 2021 15:31

És ki kért engedélyt az újszülöttől?

Vajon Berki Krisztián kislánya mennyit érzékelhetett abból, hogy csaknem kétszázezer ember figyelte pénzért a születését? És mit szól majd, amikor ennek tudatára ébred? Örülni fog, hogy világra jötte óta híres? Nevet egyet, hogy milyen laza szülei vannak? Vagy beleborzong, hogy show műsort csináltak a léte kezdetéből? Legkésőbb tíz év múlva, a kiskamaszkora kezdetén kiderül. Addig a szülőkről lehet beszélni. Mit is csináltak, miért csinálták, csinálhatták-e? Pálcát törhetünk Berkiék fölött, nehéz lenne nem ezt tenni, de influenszerként a munkájuk és a lételemük az életeseményeik folyamatos, megszállott dokumentálása és közzététele a közösségi hálón. Ha üzleti megfontolás is van a megosztás mögött, nyilván fokozza a társadalmi felháborodást.

 
Ma már külön terminus, a sharenting (a parenting és a share angol szavak összevonásából) jelöli, amikor a szülők saját gyerekükről meggondolatlanul vagy túlzott mértékben osztanak meg tartalmakat. Ez nem csak a gyerek jogait sértheti, az énképére és az identitására is hatással lehet, ha később nem tud azonosulni a szülei által a közösségi mé­diá­ban róla kialakított képpel. Bármilyen furcsán hangzik, egy újszülöttnek ugyanúgy hozzá kell járulnia, hogy nyilvánosságra hozhatnak-e róla felvételeket, mint egy felnőttnek. De hogyan tudná ezt közölni egy csecsemő? Egyre szaporodnak az olyan esetek, perek, mikor valaki felnőtté válva szembesül azzal, mi történt vele, és maga kér jogorvoslatot. Kérdés, hogy visszamenőleg miben lehet érdemben ítélkezni. Léteznek filmek, amelyekben progresszív társadalmi üzenete van a szülés megjelenítésének. Ilyen Mészáros Márta Kilenc hónap című legendás, 1976-os alkotása, amelyben Monori Lili vállalta, hogy kamerák előtt szüli meg gyerekét, közös élménnyé téve a női sors fennkölt erőpróbáját, ami katartikus erővel tudta lezárni az igazi emancipáció mellett kiálló művet. Nemrég készült egy gyönyörű orosz dokumentumfilm, a Doktor, gyereket akarok egy szülészeti osztály életéről, orvosi beavatkozásokkal, beazonosítható újszülöttekkel. Igaz, kerülve a sokkoló dokumentálást.
 
 
A rendezőnő, Julija Mironova lapunknak nyilatkozva elmondta, igyekeztek a legnagyobb alázattal kezelni a témát, nem sérteni a szereplők méltóságát, és szigorúan betartani a jogi előírásokat. „Jelenetről jelenetre kértük az osztályon fekvők írásbeli engedélyét, az egész teret átfogó beállításoknál végigjártam a kórtermeket, azokat, akik nem írták alá a papírt, a felvétel alatt átvittük egy másik helyre. Az oroszországi rendelkezések szerint 14 éven aluli gyerekekről a szülő engedélye nélkül nem lehet nyilvánossá tenni felvételeket. Egyszer játszótéren akartunk riportot csinálni gyerekekkel arról, hogyan hat rájuk Momo a neten. Ismerős anyukákat kellett találnom, hogy összeszedjük a csapatot.” Születése pillanatától minden emberi lényt megilletnek emberi és személyiségi jogok, tiszteletben kell tartani a méltóságát, jó hírét. A szülő csupán felügyeli, képviseli ezeket, amíg a gyermeke nem teljesen cselekvőképes. Állami oldalról pedig a gyámhatóság nyújt számára védelmet, akár a szülővel szemben is, ha testi, szellemi, erkölcsi fejlődése veszélybe kerül. Bármilyen furcsán hangzik, egy újszülöttnek ugyanúgy hozzá kell járulnia, hogy nyilvánosságra hozhatnak-e róla felvételeket, mint egy felnőttnek. Ám a szülők hajlamosak úgy gondolni, hogy saját megfontolásaik alapján szabadon rendelkezhetnek a gyerekükkel. Ebből a szempontból Monori Lili nemes célért hozott döntése semmivel sem jelent kisebb kockázatot, mint Berkiék számító exhibicionizmusa. Nagyobb korban már egyértelmű, hogy ha egy gyerek nem akar szerepelni, nyilvánosság elé kerülni, nem lehet rá kényszeríteni. De hogyan tudná ezt közölni egy újszülött? Gerő Tamás, az Ügyvédekkel a Demokratikus Jogállamért Egyesület elnöke úgy véli, hogy bár a szervezeti keret és a jogszabályok rendelkezésre állnak a gyermekek védelmére, érvényesítésük a gyakorlatban meglehetősen nehézkes, és nem is igazán életszerű. Elsősorban a szülők tekintetében. Ha belegondolunk, az állítás nem meglepő, hiszen a gyerek ki van szolgáltatva a szüleinek. De ennél is lényegesebb, hogy alapvetően bízik bennük. Elfogadja, hogy döntéseik az ő érdekeit szolgálják, még ha nem is mindig kellemesek számára. Egy viszonylag normálisan működő családban a tapasztalatai szintén ezt erősítik meg. Anya és apa jót akar nekem. Ha ők úgy gondolják, hogy érdemes megörökíteni sok mindent rólam, és megosztani az interneten, akkor játsszuk ezt. Ha érez is emiatt bántásokat a környezetében, túlteszi magát rajtuk. Már valamennyire érettnek kell lennie ahhoz, hogy tudatosan ellenkezzen, de így is családi körben vívja harcait. Márpedig, ha nem jelzi, hogy valamilyen bántalmazás, sérelem éri, a hatóságok nem tudják védeni a jogait. A környezet, ismerősök, szomszédok, az iskola csak szélsőséges eseteknél emeli fel érte a szavát, tesz intézkedéseket. Azok az esetleges lelki sérülések, amelyeket a közösségi háló nyilvánossága előtti folyamatos mutogatás, a sharenting jelenthet, ma még a társadalmi tűréshatáron belül vannak, ha egyáltalán tudatosulnak. Hiszen alapjában egy általános jelenségről van szó: büszkélkedni akarunk a gyerekünkkel, bármit mutatunk róla, azt szeretnénk közölni, hogy milyen édes.

Felnőttként kérnek jogorvoslatot

A pszichológusok, a gyermekvédelmi szolgálatok ugyan egyre aktívabban, mind több nyilvános fórumon hívják fel a figyelmet a veszélyekre, hajlamosak vagyunk legyinteni a jelzésekre. Gerő Tamás a gyakorlat, részben a nemzetközi tapasztalat alapján úgy látja, ezek a sérelmek, bántalmazások, főleg, ha családi körben történtek, akkor tudnak jogi útra terelődni, amikor valaki felnőtté válik, szembesül azzal, mi történt vele, és maga kérhet jogorvoslatot. Egyre szaporodnak az ilyen esetek, perek, kérdés, hogy visszamenőleg miben lehet érdemben ítélkezni. Amikor kilépünk a családi körből, sokkal kezelhetőbb a helyzet. A szülők a külső környezettel szemben többnyire valóban igyekeznek védelmet biztosítani gyereküknek. Fellépnek az érdekükben, jelzik a problémákat. Ha mások akarnak felvételt készíteni a gyerekükről, például felkérik egy filmszerepre, már komolyabban odafigyelnek, miről is van szó. Ezért aztán a szabályozás, a jogi háttér is jóval egyértelműbb, kidolgozottabb. „A 14 év alatti, jogilag cselekvőképtelen kiskorú helyett ezen a területen is törvényes képviselője jár el, a produkció vele köt szerződést, hozzá érkezik a honorárium – mondja Gerő Tamás. – 14 és 18 év között a kiskorú már korlátozottan cselekvőképes. Vele állapodnak meg, ő rendelkezik a munkáért kapott pénzzel, de a szerződés érvényességéhez szükséges a szülő vagy más törvényes képviselő hozzájárulása. Ám talán ennél is fontosabb a gyámhivatal bevonása, hogy a tizenhatodik életévét be nem töltött személy filmipari foglalkoztatásának bejelentésekor a gyámhatóság vizsgálni köteles a filmalkotás tartalmát, jellegét és a fiatal munkavállalóra gyakorolt lehetséges hatásait. Ha úgy látja, hogy valami testi vagy lelki sérülést okozhat, be tud avatkozni, előírhatja szakemberek alkalmazását, egy jelenet megváltoztatását, de akár meg is tilthatja a foglalkoztatást. Más kérdés, hogy efféle megelőző intézkedésekre egyelőre nem nagyon van példa a gyakorlatban.” Gyerekszereplőkkel forgatni fokozott figyelmet, gondoskodást, érzékenységet is igényel. Gárdos Péter több filmjében is szembesülhetett a feladat nehézségeivel, szakmai kihívásaival. „Viszonylag könnyű dolgom volt, mert olyan szerepekre kértem fel gyerekeket, amelyek megfeleltek saját élethelyzetüknek – állítja a Balázs Béla-díjas filmrendező. – Még a Szamárköhögés 1956-os, »kizökkent az idős« szituációjában is úgy kellett a gyerekeknek viselkedniük, reagálniuk, mint bármelyik családban, ahol a felnőttek, a szüleik éppen fel vannak zaklatva. A kisfiú rácsodálkozása saját szexualitására is szinkronban volt az őt alakító Tóth Marcell életkorával. Ha gyermekkori abúzusról csinálnék filmet, az természetesen más feltételeket, alapos előkészítő konzultációkat, pszichológusi jelenlétet követelne. Az eddigi munkáimnál inkább arra kellett vigyáznom, hogy ne ébresszünk fel a gyerekekben hiú ábrándokat, illúziókat a jövőjükkel kapcsolatban. Én igyekszem elmagyarázni a szülőknek, hogy a felkérés a konkrét feladatra szól, és a gyerekeik bármilyen jól oldják meg, ez még nem jelent különös színészi talentumot. Ezzel együtt a gyerekszereplőknek később problémát jelenthet az esetleges siker, vagy hírnév feldolgozása, az, hogy nyolc, tízévesen népszerű emberek közelében lehettek, és utána vissza kellett térniük a megszokott életükbe.” Az alkotó borzasztó veszélyesnek tartja, ha a szülő esetleges saját karriervágyait akarja megvalósítani a gyerekével, vagy egy színészi pálya kezdeteként értelemezi a felkérést. „A Szamárköhögésnél Marcit egyszerűen elhozta anyukája a forgatásokra, és megkérdezte, mikor jöhet érte. Kárász Eszter mamája azonban velünk maradt az első két napon, izgult, olykor még instrukciókat is adott. Kiderült, hogy otthon „próbált” Eszterrel, tanácsokat adott a kislánynak, hogyan mozogjon, intonáljon. Így aztán meg kellett, kérnem, hogy ne legyen jelen a felvételeken, és attól a pillanattól kezdve a másnap forgatandó jeleneteket titokban tartottuk. Szerencsékre a mama érzékenyen, intelligensen fogadta az új rendszabályokat. A gyerekszereplő kiválasztásánál nekem az a legfontosabb, hogy a gyerek karaktere hasonló legyen a figura személyiségével, mert így nem játszania kell, csupán jelen lenni. A gyerek filmszínészi tehetsége annyi, hogy kamera előtt is oldottan, gátlások nélkül tudja adni önmagát. Esztert speciel megcsapta a színjátszás füstje, és végül megtalálta a helyét a pályán, de nem vették fel a főiskolára, és bizonyára nem volt könnyű feldolgoznia, hogy hagyományos értelemben nem lett színpadi színész.” Persze a stáb többi tagja is felelős azért, hogy minden rendben menjen. A gyerek senkitől sem tarthat. Mindenekelőtt talán a színészpartnerek tehetnek sokat ezért. „ A Szamárköhögés forgatásánál Garas Dezső egyszer úgy érezte, hogy elszabadultak a gyerekek – meséli Gárdos Péter. – A forgatási helyszín olyan volt, mint egy hatalmas játszótér, a kicsik a szünetben fogócskáztak, labdáztak. Dezső kifakadt, hogy nem tud így koncentrálni, majd ő rendet csinál. Váratlanul kiabálni kezdett a gyerekekkel, mintha felnőtt partnerei lennének, hogy neki nyugalomra van szüksége, összpontosítania kell, rend legyen azonnal, fegyelem! Dermedt csend támadt. Utána felém fordult, hunyorított és elnevette magát. A gyerekekre persze hatott az „alakítás”, és attól a perctől kezdve úgy viselkedtek, mint két kis angyal. Egy napig… Az igazi Mikulás felvételeinél Cserhalmi Gyuri is felnőtt partnerként kezelte főszereplőtársát, a gyerek Szilasi Blankát. A forgatás előtt és a szünetekben elvonult vele, ketteseben társalogtak. A film kettőjük ellenszenvből megszülető barátságáról szólt, elengedhetetlennek látszott, hogy a privát életükben is megismerjék egymást. De ilyen esetekben mindegyik stábtag részéről alapkövetelmény bizonyos fajta érzékenység. Egy alkalommal Blanka betegen érkezett a forgatásra. Dúltak mínuszok, az aznapi jelenet külsőben forgott. Blankát lefektettük a stábszobában, és megállapodtunk, hogy maximum kétszer vesszük fel a jelenetét. Aztán az egyik munkatárs hibájából rontottunk. Seregi Laci, az operatőr úgy tajtékzott, egyébként jogosan, mint egy aggódó édesapa.” De mi van akkor, ha a gyerekszereplő nem akar megcsinálni valamit, vagy elmegy a kedve az egésztől? Megteheti, vagy engedelmeskednie kell a szerződő szülőnek? Gárdos Péternek ilyen szituációról is van emléke. „A brooklyni testvérben van egy fontos gyerekszereplő, a Bán János alakította Laci kisfia. A saját gyereke, Bálint játszotta 5 évesen. Azóta belőle is kiváló színész lett. Az első forgatási nap harmadik jeleneténél a kissrác bejelentette, hogy halálosan unja a dolgot, részéről itt a vége. Jani nyugtatgatott, semmi gond, majd ő elintézi. Elvonultak, aztán Jani zavartan csámborgott vissza: nem tudom rávenni, bocs. Egész délután könyörögtünk a gyereknek, letérdeltünk, ígértünk neki játékot, csokit, mindent, de a kisfiú elszántan ült az útpadkán, újra és újra közölte, ő, a maga részéről befejezte. Másnap aztán Jani valahogy rávette, csinálja meg a jeleneteit, azzal a feltétellel, hogy csak egyszer fogják felvenni azokat, nem lesz ismétlés. Bálint erre még hajlandó volt, valahogy túléltük… De ha egy gyerekszereplő végleg megmakacsolja magát, nem tudsz mit tenni. És nem is szabad. Mert a gyerek nem játszik, hanem jelen van! Éppen ez a jelenvalóság sérülhet, ha kényszerítik. Ez pedig szigorúan tilos!"

Forrás: https://nepszava.hu/3137781_es-ki-kert-engedelyt-az-ujszulottol

Szerző. Forgács Iván

A cikk a novemberi 24-ei Népszavában jelent meg
 
 
Összefoglaló a veszélyhelyzet munkajogi gyakorlati vonatkozásairól
  1. A munkajogviszonyból származó kötelezettségek teljesítésének valamilyen korlátja vagy akadálya van
Arra a helyzetre értelemszerűen nem térünk ki, ha a munkavállaló megbetegedett, hiszen akkor egyértelműen keresőképtelen.
  1. Az első esetkörbe tartoznak azok a helyzetek, amikor a munkavállaló a kialakult helyzet kapcsán helyváltoztatásában akadályoztatott, ezért munkajogviszonyból származó kötelezettségeit nem tudja teljesíteni (és nincs lehetőség távmunkavégzésre sem).
 1.1. Munkavállaló nem tud elhagyni egy adott területet, például járványügyi zárlatból, határzárból következően (fizikai akadályoztatás), de személyére vonatkozóan nem kapott határozatot (nincs személyes karanténban). Ilyen esetben munkavállaló külső, elháríthatatlan okból nem tud rendelkezésre állni, így (munkáltatói hozzájárulás nélkül is) jogszerűen mentesül a munkavégzési kötelezettség alól [Mt. 55. § (1) bek. j) pont]. A helyzetről ugyanakkor köteles tájékoztatni a munkáltatót és megfelelően igazolni azt. Erre az időszakra a dolgozónak díjazás nem jár. A felek megállapodása ettől eltérhet. Fontos, hogy a munkavállaló TB jogviszonya is szünetel [Tbj. 8. § c) pont], ezért egészségbiztosítási járulék fizetésére válik kötelezetté (napi 257 Ft, ill. havi 7710 Ft). Ezen fizetési kötelezettséget azonban a munkáltató (a dolgozó hozzájárulásával) átvállalhatja.
 1.2. Munkavállaló karanténban van: Nem tud elhagyni egy adott ingatlant azért, mert erre őt személyében - közegészségügyi okból – hatósági határozat kötelezi (jogi akadályoztatás). Erre akkor kerül sor, ha a munkavállaló fertőző betegségben szenvedő személlyel érintkezett és feltehetően maga is a betegség lappangási szakában van. Ebben az esetben a dolgozó keresőképtelennek minősül, amelyet a háziorvos ún.”7-es kóddal" igazol, vagyis nem a betegszabadság szabályai alkalmazandók. A keresőképtelenség ideje alatt táppénzre jogosult. Emellett az állam a munkavállalónak nem felróható, szükséges és indokolt költségeit és a (táppénzen felüli) kiesett munkajövedelmet megtéríti [Eütv. 70. §].



 A munkajogviszonyból származó kötelezettségek teljesítésének gazdasági korlátja vagy akadálya van:
 A veszélyhelyzetben hozott kormányrendeletek egyes munkáltatók működését korlátozták (pl.: egyes üzletek időben korlátozott nyitvatartása, színházak előadást nem tarthatnak, fogászat csak ügyeleti ellátást nyújthat), de azok teljes bezárását nem rendelték el. Habár ezen munkáltatók dolgozói jogszerűen tartózkodhatnak munkahelyükön, de nyilvánvaló, hogy ebben a helyzetben a munkavállalók egy részének foglalkoztatása szükségtelenné válik, illetve rövidített munkaidőben is elláthatók a csökkentett feladatok. Az alábbi lehetőségek állnak nyitva az érintett munkáltató előtt:
2.1. Kevesebb munkavállalót oszt be munkavégzésre. Elháríthatatlan külső oknak minősül, ha a munkáltató (a beosztás szerinti munkaidőben) foglalkoztatási kötelezettségének azért nem tud egy adott munkavállaló tekintetében eleget tenni, mert a jogszabályi korlátozza működését [Mt. 146. & (1) bek.]. Erre tekintettel a munkavállaló az így kiesett időre (állásidő) nem jogosult díjazásra (távolléti díjra). A felek megállapodása ettől eltérhet. (Ha a munkavállaló semmilyen díjazást nem kap, akkor egészségbiztosítási járulék fizetéséről is gondoskodnia kell!)
 2.2. Munkáltató csökkenti (az összes vagy több) munkavállaló munkaidejét azzal, hogy részmunkaidős foglalkoztatásban állapodik meg velük. Munkaszerződés módosítást igényel, munkáltató és munkavállaló közös akarata alapján. A munkavállaló ezen felül (a munkaidő 75%-os csökkentése esetén) legfeljebb nettó 112.000 forintos jövedelempótló állami támogatással számolhat, ha fizetése és a csökkentés mértéke, valamint a munkáltató maga is megfelel a 105/2020. (IV. 10.) Korm. rendelet sokrétű feltételrendszerének. A szabályozást lazította a 141/2020. (IV. 21.) Korm. rendelet, így a támogatási formát szélesebb körben is igénybe lehet venni: a munkaidő csökkentés mértéke 15-75% között mozoghat és az is jogosult lehet a támogatásra, aki a csökkentett munkaidőben otthonról dolgozik.
 2.3. Amennyiben munkaidő-keretet alkalmaz a munkáltató, úgy lehetősége van a munkaidő beosztást úgy módosítani, hogy a vészhelyzet alatt kevesebb (akár minimális) munkaidőt oszt be, és annak elmúltával hosszabb (de a maximumot meg nem haladó) munkaidőt ír elő. A munkaidő-keretre vonatkozó szabályozást nagyban lazította a 47/2020. (III.18.) Korm. rendelet, amely értelmében a munkáltató egyoldalúan módosíthatja a korábban már kiadott beosztást, és (ha a felek megállapodnak róla) akár a munkaidő-keret hosszát is megnövelheti (pl.: 4 hónapról 1 évre). A 104/2020. (IV. 10.) Korm. rendelet ezt tovább lazította, mert a munkáltató számára lehetőséget adott arra, hogy egyoldalúan (és a kollektív szerződésben foglalt szabályoktól függetlenül) 24 hónapos munkaidőkeretet is elrendelhessen. A beosztások kialakítása során azonban figyelemmel kell lenni a törvényi napi és heti munkaidő korlátra, ill. pihenőidő minimális mértékére, az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére, valamint arra, hogy a munkáltató intézkedése nem járhat aránytalan sérelemmel a munkavállalóra nézve.
 2.4. Kiadja a munkavállalók szabadságát. A szabadság kiadásának 15 nappal korábban való közlésétől a felek (akár e-mailbe foglalt) közös megállapodással eltérhetnek a 47/2020. (III.18.) Korm. rendelet alapján, és annak sincs akadálya, hogy a munkáltató többlet (rendkívüli) szabadságot adjon dolgozóinak. Szabadság idejére távolléti díj jár a munkavállalónak, azonban a Korm. rendelet alapján közös megállapodással e szabálytól is el lehet térni (lehet csökkenteni a díjazás mértékét).
 2.5. A felek megállapodhatnak abban is, hogy fizetés nélküli szabadságot biztosít a munkáltató. A munkavállaló társadalombiztosítása 2020. április 21-ig szünetelt [Tbj. 8. § a) pont], április 22-től viszont [a 140/2020. (IV.21.) Korm. rendelet alapján] újra jogosulttá vált. Az egészségbiztosítási járulék megfizetésének kötelezettsége 2020. május 1-jétől kezdődően a munkáltatót terheli, de a befizetésre haladék kérhető az adóhatóságtól.
 2.6. Munkáltató felajánlhatja, hogy egyes munkavállalók jogviszonyát közös megegyezéssel szűntessék meg, de azzal, hogy vállalja egy későbbi, (a helyzet konszolidálódását követő) időpontban való újra foglalkoztatásukat. A munkavállaló ezzel beleegyezik abba, hogy elesik végkielégítésétől annak fejében, hogy a munkáltató (jogi szempontból elszerződésben) kötelezi magát, hogy meghatározott feltételek beállta esetén újra foglalkoztatja majd a munkavállalót [ezen kötelezettsége alól munkáltatónak azonban kimentési lehetőséget ad a törvény (Ptk. 6: 73. § (3) bek.)].
 A 2.2-2.6 pontban felsorolt lehetőségekkel bármelyik munkáltató élhet gazdasági okból, függetlenül attól, hogy működését jogszabályi korlátozások érintik-e vagy sem. A jogszabályi korlátozással működésében nem érintett munkáltató esetében azonban a 2.1 pont szerinti elháríthatatlan ok nem áll fenn (csupán gazdasági szükségszerűség), így azon munkavállalói részére, akiket nem tud munkára beosztani (de egyéként készek a munkavégzésre) távolléti díjat kell fizetnie az így kieső időre.
 A munkajogviszonyból származó kötelezettségek teljesítésének a korlátja vagy akadálya a felek kialakult helyzettől való félelmének valamely megnyilvánulása
 3.1. A 47/2020. (III.18.) Korm. rendelet alapján a munkáltató a veszélyhelyzet alatt és annak megszűnését követő 30 napig egyoldalúan elrendelheti az otthoni munkavégzést (home office-t) és távmunkavégzést. E lépéssel a Kormány megszűntette e két jogintézmény közötti legfontosabb különbséget veszélyhelyzet idejére (távmunkavégzést egyébként csak a felek megállapodása köthet ki). Ezen időszakban tehát a munkáltató saját döntési kompetenciájába tartozik, hogy (annak érdekében, hogy a személyes kontaktusok számát csökkentse) elrendeli-e, hogy a dolgozók otthonról lássák el a feladataikat, és ha igen, mely munkavállalóknak, és mennyi időre, folyamatosan, vagy időszakonként váltakozóan.
Figyelembe kell venni az alábbiakat:
  • A munkaidőre az egyébként a munkahelyen teljesítendő munkaidő-beosztás az irányadó, de ettől a munkáltató (vagy a felek megállapodása) elérthet, pl.: engedélyezhető a kötetlen munkarend. Ha a munkaidő nem csökken, akkor munkavállalót ugyanolyan díjazás illeti meg, mint rendes körülmények között.
  • A munkavégzés technikai feltételeit (eltérő megállapodás hiányában) a munkáltatónak kell biztosítania. Ennek kapcsán kiemelendő, hogy az adatbiztonság garantálása mindenképp a munkáltató feladata, és ha a munkavégzéshez szükséges számítástechnikai eszközt a munkáltató biztosítja a munkavállaló részére, úgy arra az eszközre érvényesítheti az ellenőrzési jogát [Mt. 11./A (2)-(5) bek.]
  • Mivel ez a munkavégzési helyszín csak eseti és átmeneti jellegű, ezért az összes munkavédelmi szabályt nem kell alkalmazni. Elegendő, ha a munkáltató tájékoztatást ad az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeiről, a munkavállaló pedig vállalja azok betartását.
3.2. Amennyiben az otthoni munkavégzés nem megoldható (meghatározott helyen elvégezhető fizikai munkakörök esetén, pl.: hibaelhárító), munkáltató az ügyelethez hasonló megoldással eltekinthet attól, hogy a munkavállaló rendes munkaidőben végig a munkahelyén legyen. Ekkor elegendő, ha a dolgozó munkára kész állapotban van, hogy szükség esetén munkát tudjon végezni. Ez esetben (mivel nem túlóráról van szó) a munkahelyről való távollét idejére az állásidőre járó díjazás (távolléti díj) jár, a tényleges munkavégzés idejére pedig az erre irányadó munkabér. Mivel ilyen konstrukciót az Mt. nem ismer, alkalmazásához szükséges a felek megállapodása.
3.3. На a munkavállaló „félelemből" nem akar dolgozni menni, de nincs megalapozott oka rá (nincs orvosi igazolása, nem beteg, és a munkáltató egyébként biztosítja az egészséges munkavégzés feltételeit), az alábbi lehetőségek merülnek fel:
  • munkavállaló (munkáltató beleegyezésével) kiveheti a szabadságát, vagy kérhet fizetés nélküli szabadságot (Id. még hozzá a 2.4 és 2.5 pontban írtakat);
  • munkavállaló kérhet munkavégzés alóli mentesítést, mely időszakra megegyezhetnek a munkáltatóval a díjazás mértékéről, amely lehet a minimálbérnél kevesebb [Mt. 146. § (2) bek.];
  • ha a munkáltatóval való megállapodás hiányában nem megy be dolgozni: igazolatlan távollétnek minősül, amely munkáltatói szankciót vonhat maga után (súlyos esetben akár munkaviszony megszüntetését).
3.4. Egyéb, nem munkavégzésre irányuló munkáltatói kötelezésekre is jogosult a munkáltató. Így kérheti a munkavállalótól, hogy jelentse be, ha a környezetében megbetegedés történ, vagy saját magán észleli a betegséget. (A saját és a hozzátartozók egészségügyi állapotára vonatkozó adatokat a munkáltató a GDPR követelményei szerint kezelheti és a járványveszély elmúltával köteles azokat törölni.) Ha a dolgozó beleegyezik, érdemes előre bekérni a háziorvosának nevét és elérhetőségét, mert betegsége esetén a munkáltató felhívatja a háziorvosát.
  1. A veszélyhelyzet teremtette további gyakorlati példák
  2. Ha a munkavállaló nem tud munkát ellátni, mert felügyelnie kell kiskorú gyermekét az intézmények bezárása miatt, akkor ezen családi, ill. elháríthatatlan okból jogosult mentesülni a munkavégzés alól (díjazás azonban nem jár és a TB jogviszony is szünetel az 1.1 pontban írtak szerint). Ugyanakkor a felek közös elhatározással másképp (a dolgozó számára kedvezőbb módon) is megállapodhatnak, így pl.: a mentesítés időszakára megegyezhetnek valamilyen díjazásban, vagy szabadságot vehet ki a munkavállaló (ld. bővebben 3.3 pontot).
  3. Ha munkavállaló a gyermek felügyelete mellett korlátozottan tud munkát végezni (pl.: másik felnőttel megosztható a feladat), akkor lehetőség van a munkaidő-csökkentésre, vagy munkaidő-beosztás módosítására, és/vagy otthoni munkavégzésre (ld.2.2, 2.3 és 3.1 pontot).
  4. Ha munkáltató nem tudja biztosítani az egészséges munkavégzés feltételeit, és a munkahelyen magas a fertőzés kockázata, akkor a munkavállaló (különösen, ha életkora
    vagy egészségi állapota okán erősen veszélyeztetettnek számít) jogosan tagadja meg a munkavégzést. Ezen dolgozónak állásidőre járó távolléti díj jár akkor is, ha nem megy be
    dolgozni. Ugyanakkor ez idő alatt is munkára képes állapotban rendelkezésre kell állnia.

    4. Ha a munkáltató továbbra is rendesen üzemel, kötelezettsége biztosítani az egészséges munkavégzés feltételeit, a munkavégzés jellegétől függően védőeszközökkel (pl: gumikesztyű, szájmaszk, védőszemüveg viselését kötelezővé teheti), vagy más egészségügyi óvintézkedésekkel (pl.: másoktól legalább 1,5 méteres távolság tartása, rendszeres kézmosási kötelezettség, külsős személyek korlátozott beengedése, kötelező magatartási szabállyá tehető őket.).
  5. Munkáltató jogosult munkára alkalmatlan állapotúnak minősíteni (és biztonsági okokból a munkahelytől távol tartani) a munkavállalót, ha az felróható módon, kifejezetten munkáltató vagy jogszabály tilalmát megszegő magatartást tanúsított (pl.: tiltott módon találkozott másokkal, vagy óvintézkedést nem tartott be), és ezért alappal feltételezhető, hogy potenciális veszélyt jelenthet munkatársaira vagy harmadik személyekre. Amennyiben az eltiltás időszaka alatt otthonról nem tud munkát végezni, a dolgozót díjazás nem illeti meg [Mt. 6. § (1) bek.]
  6. A többiektől eltérő szabály vonatkozik a hivatásos labdarúgók munkabérére. A Magyar Labdarúgó Szövetség versenyrendszerébe tartozó kluboknál ennek elvonása legfeljebb 70 százalék lehet. Nemcsak a játékosok, hanem az edzők és más sportszakemberek bérét is lehet csökkenteni (142/2020. (IV.22.) Korm. rendelet).
  • A munkáltatói intézkedések általános vonatkozásai
A 47/2020. (III.18.) Korm. rendelet általános felhatalmazást adott ugyan arra, hogy a felek közös megállapodással eltérhessenek az Mt. bármely rendelkezésétől, ám ezzel kapcsolatban fontos szem előtt tartani az alábbiakat:
  • Az eltérési lehetőség nem korlátlan, csak olyan megállapodások megengedettek, amelyek célja, hogy az eltéréssel betartsák a veszélyhelyzet alatt előírt tilalmakat és korlátozásokat.
  • Ha a munkáltatónál kollektív szerződés is hatályban van, akkor arra is ügyelniük kell a feleknek, hogy megállapodásukban az Mt. azon korlátozástól is térjenek el, miszerint a kollektív szerződéstől egyedi megállapodásban csak munkavállaló javára lehet eltérni. A 104/2020. (IV. 10.) Korm. rendelet alapján a munkáltató huszonnégy havi munkaidőkeretet a kollektív szerződésekben rögzített eltérő szabályozás ellenére is bevezethet.
  • A megállapodás kétoldalú jellegét mindenképp biztosítani kell. A későbbi jogviták megelőzése érdekében még a látszatát is el kell kerülni annak, hogy a munkavállaló kényszer hatása alatt fogadta el a számára hátrányosabb feltételeket. Ennek érdekében a megállapodásokat minden esetben írásba célszerű foglalni, és kifejezetten ajánlott jogász, illetve ügyvéd bevonása.
Kiemelten fontos a könyvelővel, bérszámfejtővel való szorosabb együttműködés is. Ezen szakembereknek tudniuk kell a bekövetkező bárminemű változásról.
 Forrás: dr. Varga M. Péter ügyvéd, munkajogász tájékoztatója

Mennyi lesz a vételár?

2018 és 2019 között Magyarországon – köszönhetően a kedvezményes, 5%-os ÁFÁ-nak – dübörögni kezdett az építőipar. A kedvezményes ÁFA mértékén túl a kormány különböző kedvezményekkel segítették hozzá a friss házasokat, családalapításban gondolkodó párokat ahhoz, hogy –szó szerint – lefektethessék közös életük alapítókövét, új, saját ingatlanhoz juthassanak.

A rendelkezések napvilágra kerülését követően tömegesen kezdődtek meg az új ingatlanok vásárlása, építése a kedvezményes ÁFA, kedvezményes vételár és az egyéb kedvezmények reményében. A nagy örvendezés közepette azonban senki nem gondoltat arra a jelenségre, ami Magyarországon elég gyakori. Csúsznak az átadások, nem kerülnek átadásra az ingatlanok 2019. december 31. napja előtt.

Természetesen ez már tálalja is számunkra a kérdést, a konfliktust, a megoldandó probléma körét. Milyen árat kell majd fizetni a 2020-ban vagy azt követően átadásra kerülő ingatlanért? Ki fizeti azt az ÁFA többletet, amivel a vételkor a vevők nem számoltak? Mi van akkor, ha az ingatlan árának - 27%-os ÁFÁ-val terhelt árát – már nem tudja a vevő kifizetni? Ha ki tudom fizetni, de a csúszás a vállalkozó miatt történt, akkor pereskednem kell a pénzemért?

Kérdések tucatja merül fel a probléma megjelenésével egyidejűleg. Kijelenthető, hogy minden kérdés jogos. Senki nem a saját pénztárcájának az ellensége, így a plusz költséget mindenki igyekezne másra hárítani. Szerencsére a jogalkotó időben lépett, így a kérdések – a jogi szabályozás értelmezésével – könnyedén megválaszolhatóak.

A megoldás előtt azonban nézzük meg kicsit szakszerűbben a lényeget!

Egyelőre első fokon.

Véget ért az a kifejezetten érdekes polgári per, mely során Kálomista Gábor producer a bíróságon akart érvényt szerezni azon nemtetszésének, mely szerint Janisch Attilát filmrendező egy Facebook-posztja és kommentje bántotta az ő jó hírnevét.

Az ügy a Kojot című filmről, vagyis pontosabban a film körüli szövevényes botrányról, de főként a véleményszabadságról szólt.

Kostyál Márk alkotása anno megnyerte a filmkritikusok legjobb első filmnek járó díját (a filmről ittírtunk kritikát), a film producerei, köztük Kálomista Gábor visszavonta a film nevezését a Magyar Filmhétről, majd az ennek kapcsán kirobbant botrány közepette a producerek saját oldalukon közzétették a film egy a YouTube-ra feltöltött verzióját.

Kojot több száz millió forintos támogatást kapott a Filmalaptól, Janisch Attila ezért egy tavaly februári Facebook-kommentben azt írta, hogy a film forgalmazása tudatosan volt rossz, szerinte semmilyen volt, ennek okán Kálomistát hűtlen kezeléssel vádolta, lévén közpénzből forgott az a szerencsétlen Kojot. Egy Facebook-posztban meg egyenesen arról írt, hogy amit Kálomista tett a Kojot című filmmel, az bűncselekmény.

Kálomista Gábor ezt követően nyilvános bocsánatkérést követelt Janischtól, és azt akarta, hogy egymillió forintos sérelemdíjat fizessen neki, mert vélekedése szerint Janisch megsértette az ő jó hírnevét, illetve becsületsértést követett el. Janisch ezt nem teljesítette, mire a producer polgári peres eljárást indított.

Az első tárgyalásról itt, a másodikról meg itt írtunk.

A harmadik, április 26-i tárgyalás alkalmával, a bíró meghallgatta a tanúkat, majd ítéletet is hirdetett. Kálomista Gábor ezen a tárgyaláson sem volt jelen.

false

 

Fotó: Narancs

A tanúk között volt filmforgalmazó szakember, alternatív forgalmazással foglalkozó filmklub szervező, valamint Kálomista társproducere, Helmeczy Dorottya is, aki szintén aktív forgalmazó. A hosszas meghallgatásból kevés újdonságra derült fény. Dudás Viktor szerint a Kojot forgalmazása úgymond érdekes volt. Akár a producerek, ő maga sem tartotta szerencsésnek a bemutató dátumát, és úgy tapasztalta, valóban rövid ideig ment a moziban. Az alternatív forgalmazással megbízott Labáth Viktor nem mindig tökéletesen követhetően, de beszámolt saját tevékenységéről, s arról, hogyan alakult a Kojot mozin kívüli bemutatása. Míg Helmeczy igazolni igyekezett saját és Kálomista produceri döntéseit. Elmondta, hogy a film szélesebb körű terjesztése érdekében tették az interneten közzé a filmet, de azt visszautasította, hogy rossz minőségben. Ez ügyben Janisch és ügyvédje szerette volna, ha a bíró Kostyál Márkot is beidézi tanúként, majd meghallgatja, de ezt a bíró nem tartotta szükségesnek, az ítélethirdetés alkalmával az ügy szempontjából irrelevánsnak minősített Kostyál véleményét, mert közlése szerint a rendelkezésre álló iratanyagból kiderült minden, ami e kérdéskörben felmerült.

A bíró döntése szerint az előzményeket részletesen megvizsgálva, teljes körűen elutasította Kálomista Gábor keresetét mind a jó hírnév megsértése, mind pedig a becsületsértés tárgykörében.

A bíróság az ítélet indoklásában kifejtette, hogy Janisch Attila Facebook posztja a szabad véleménynyilvánítás körébe tartozó értékítélet, vélemény, amelyet az alperes a magyar filmmel és a magyar film forgalmazásával kapcsolatos közéleti vitában fejtett ki, és amelyet felperesnek, mint közéleti szereplőnek tűrnie kellett, minthogy az alperes a Facebookon tett véleménynyilvánításaival nem lépte át azt a határt, hogy azokat már direkten, a felperes személyének szóló szándékos sértegetésként lehetett volna értelmezni.

Ez az első fokú ítélet, a peres feleknek az ítélet kézhezvételétől számított 15 napon belül van joguk fellebbezést benyújtani.

Forrás: Magyarnarancs.hu

Update! A Fővárosi Ítélőtábla helyben hagyta a Fővárosi Törvényszék ítéletét, így ügyfelem, Janisch Attila jogerősen is pernyertes lett Kálomista Gáborral szemben.

Számos versenyző, sportoló él a táplálék-kiegészítők és hasonló vitaminok adta lehetőségekkel, a teljesítmény fokozása, regeneráció elősegítése vagy a fáradtság gyorsabb és hatékonyabb leküzdésének érdekében. A sportoló felelősségének relevanciája az ún. szennyezett étrend-és táplálékkiegészítők szedése esetén fokozottabban előtérbe kerül, ezért ebben az esetben fontos tisztázni annak jogi szabályozását, a szennyezettség fogalmát valamint a jogkövetkezményeket és szinte a „probatio diabolica” elve szerint működő bizonyítás lehetőségét a sportoló részéről.

Objektív felelősség elve

Már korábbi cikkekben is szó esett az objektív felelősség elvéről, viszont a szennyezett táplálék-kiegészítők eseteiben érdemes újra megemlíteni, miszerint a sportoló felelős bármilyen a szervezetéből származó mintában talált tiltott anyag jelenlétéért, a felelősség pedig kiterjed továbbá a különböző doppingvétségek, illetve a WADA tiltólistáján szereplő anyagok és módszerek ismeretére is.  Az egyre jobban elterjedt táplálék-és étrend kiegészítők használata jogi szempontból, önmagában nem tiltott, viszont előfordulhat, hogy egyes összetevők, amelyek gyakran nincsenek feltüntetve a terméken, a WADA által jogszabályban meghatározott doppinglistán szerepelnek. Pozitív minta esetén pedig, a sportoló felelőssége automatikusan megállapításra kerül (abban az esetben is, ha a tiltott szer/anyag csekélyebb mennyiségben fordult elő a mintájában).

Mit jelent a „szennyezett termék” fogalma?

A Nemzetközi Doppingellenes Szabályzat 2015-ös, és jelenleg is hatályos kódexe pontosan meghatározza a szennyezést tartalmazó termék fogalmát, és ide sorolja azt a terméket, amely, tiltott anyagot tartalmaz és jelenléte a termék címkéjén vagy az interneten végzett ésszerűnek tekinthető kutatással feltárható.

dopping

Mi okozhatja a szennyezettséget?

A szennyezettség egyik forrása lehet, ha ugyanazon gyári üzemben létrehozott egyes termékek összetevője másik termékbe kerül, ezért nyomokban tartalmazhatja a tiltott anyagot/összetevőt a sportoló által használt produktumban is, vagyis a nem megfelelő tisztítási folyamatok miatt alakulhat ki a szennyezettség. Másik lehetséges probléma, a (szegény) nyers összetevők használata, melyeket a gyártók gyakran ismeretlenül alkalmaznak a termék gyártása során.

Bizonyítás nehézségei

Az eset egyedi körülményeit figyelembe véve a büntetés enyhítésének lehetősége fennállhat, viszont a szennyeződést tartalmazó termékek esetében nem elegendő a súlyos vétkesség vagy gondatlanság hiánya, hanem azt is bizonyítania kell a sportolónak, hogy a kimutatott tiltott anyag, a szennyeződést tartalmazó termékből származik. Ez esetben az eltiltási időszak minimuma a megrovás, maximumam pedig két éves eltiltás, a vétkesség súlyosságát figyelembe véve.

 A doppingvétség elkövetésének bizonyítása elsősorban a doppingellenes szervezetet terheli, amely a valószínűsítés szintjét szükséges, hogy elérje, viszont nem kell kétséget kizárónak lennie. A sportoló nehéz feladata ezután a vélelem megdöntése, vagyis, hogy nem követett el doppingvétséget, amely a szennyezett termékek fogyasztása esetén még bonyolultabb helyzetet eredményez. A bizonyítás során tehát igazolni kell, hogy:

  • a sportolót a gondatlanság sem terheli
  • illetve, hogy a tiltott anyag/szer rajta kívül álló, objektív körülmény miatt került szervezetébe, amely nem garancia az eltiltás mentesülése alól, viszont az enyhítés lehetősége még  fennállhat.

Arija Ademi ügy- szándékosság hiánya mégis elegendő?

Arija Ademi horvát születésű labdarúgó ügyében például, ahol az UEFA Etikai és Fegyelmi Bizottsága [továbbá: Bizottság] 4 évre felfüggesztette a sportolót, aki pozitív mintát adott, ugyanis szervezetében a stanozol (izomzatot növelő, anabolikus szteroid) került kimutatásra. A játékos állítása szerint nem volt szándékos a doppingvétség és a tiltott anyag egy szennyezett étrend kiegészítő (Megamin/Megakomplex) bevitele során került szervezetébe. A sportoló ezután fordult a Bizottság Fellebbviteli Testületéhez, ahol a szennyezettség bizonyítása érdekében több ilyen Megakomplex terméket vásárolt (buborékcsomagolású, műanyag változatot), viszont az UEFA ennek ellenére sem fogadta el a fellebbezést, mivel véleménye szerint az utóbb vásárolt termékek nem egyenlők a palackban lévő mintával, amelyet a dopping során használt.

A labdarúgó fellebbezett a CAS-nál, amely elismerte végül, hogy a termék tartalmazott stanozolt. Érdekesség, hogy a Nemzetközi Sport Választottbíróság nem ismerte el a súlyos vétkesség és gondatlanság hiányát, viszont megállapította, hogy nem történt szándékosság, ezért határozatában a sportolóra kiszabott szankciót 2 évre csökkentette, a játékos alacsony fokú hibája és bizonyítékai alapján. Az enyhítés egyébként az UEFA Anti Dopping Szabályzatában is szerepel és megegyezik a WADA kódexben foglaltakkal, miszerint az eltiltási időszak maximális értéke két év. A horvát labdarúgó esetében látható, hogy elegendő volt a szándékosság hiánya, a büntetés enyhítése érdekében.

Lehetséges megoldások (mellőzés nincs csak enyhítés)

A súlyos vétkesség vagy gondatlanság hiányának fennállásának bizonyítása a gyakorlatban rendkívül nehéz nem beszélve arról, hogy azt is bizonyítani köteles, hogy mit nem követett el, amely a büntetés enyhítése érdekében is legtöbbször lehetetlen helyzetbe hozza a sportolót. Fontos, hogy minden lehetséges bizonyíték bemutatásra kerüljön a bíróságon, amely a kiszabott szankció minimalizálásához szükséges (lásd Arija Ademi ügy). A WADA Szabályzata némi enyhítést hozott a sportolók számára, viszont a büntetés mellőzését kizárja azok körében is, akik a „szennyezettség” áldozataivá váltak. Teljes biztonságot és doppingmentességet semmi sem biztosít, még a különböző ellenőrző programok sem (pl.: Informed Sport), a termék gyártóiról nem is beszélve, hiszen 100%-os garanciát ők sem tudnak vállalni. Ennek fényében a sportoló számára ajánlott ( és kötelességük is profiként) a táplálék-és étrendkiegészítők  fogyasztása előtt a körültekintő tájékozódás, orvossal vagy dietetikussal történő konzultáció, vagyis a prevenció, illetve a megfelelő és kiegyensúlyozott étrend előnyben részesítése a fenti helyzet elkerülése és legfőképpen egészségük megőrzése érdekében.

Források:

  • évi Doppingellenes Szabályzat [továbbá: Szabályzat], 6. oldal, 2. cikk, 2.1.1
  • Szabályzat: oldal 1. Függelék-Fogalommeghatározások
  • Szabályzat, 10.5.1
  • Rippel Szabó Péter: A táplálékkiegészítők használatának komoly jogi következményei lehetnek/ Taking nutritional supplemements can have serious legal consequences
  • Key challenges facing athletes in contaminated supplement cases: A review of the Arijan Ademi decision; LawinSport
kedd, 30 október 2018 15:11

Arsboni interjú

Gerő Tamás: Transzparens működés és hatékony érdekképviselet

Az Arsboni szakcikkek mellett a jogászságot és az ügyvédséget érintő változásokról és közéleti eseményekről is gyakran beszámol. Bemutatkozási lehetőséget kívánunk ezért biztosítani a Budapesti Ügyvédi Kamara tisztújításán minden tisztségre pályázó számára. A kérdéseinkre ezúttal Gerő Tamás válaszait olvashatják, aki a választásokon a BÜK elnökségi tagságára pályázik.

1. Mit tart jelenleg az ügyvédség legnagyobb kihívásainak, melyek az Ön legfontosabb céljai, amelyeket megválasztása esetén el szeretne érni?

A LEGNAGYOBB KIHÍVÁSA AZ ÜGYVÉDSÉGNEK, A TÁRSADALMI MEGÍTÉLÉSÜNK JAVÍTÁSA.

Az információs társadalom eszközei jelentősen megkönnyíthetik minden demokratikusan működő szervezet esetében a szervezeti tagság és a szervezet vezetése közötti kölcsönös kommunikációt, hiszen alacsony költség mellett teszik lehetővé az információk megismerhetőségét és áramlását.

Mindez egyfelől azért fontos, mert az átláthatóan működő szervezet elősegíti a tagság és a vezetés közötti bizalom építését, amely lehetőséget ad a szervezeti célok hatékonyabb elérésére. Másfelől a tagság problémáinak, véleményének becsatornázása megkönnyíti azt, hogy a választott vezetők a tagság megelégedésére lássák el feladataikat.

Célkitűzéseim:
  • Hatékony érdekképviselet, átlátható Kamara
  • Ingyenesen minden ügyvéd által elérhető ügyviteli rendszer
  • Kamarai közösségszervezés
  • Minőségi oktatás, e-learning program bevezetése
  • Hatékonyabb adminisztráció, szolgáltató Kamara

Az ÜDE Egyesület weboldalán, a jogallamert.hu oldalon, a „Programunk” menüpont alatt található a részletesebb kifejtése a célkitűzéseimnek.

2. Hogyan értékeli a korábbi évek elnökének, elnökségének, más tisztségviselőinek munkáját? Mit gondol a kamara működéséről és az általa ellátott szolgáltatások színvonalát érintő kritikákról (például: lassú ügyintézés, magas díjak)?

A KAMARA TRANSZPARENS MŰKÖDÉSÉNEK A HIÁNYÁT, ÉS A NEM KELLŐEN HATÉKONY ÉRDEKKÉPVISELETET TARTOM AZ ELMÚLT IDŐSZAK KÉT NAGY PROBLÉMÁJÁNAK.

Szeretném ugyanakkor kiemelni dr. Katkó Anna elnökhelyettes,dr. Hidasi Gábor, a BÜK oktatási bizottságának az elnöke, dr. Bálint Szilvia, dr. Patyi Gergely, dr. Subasicz Éva titkárok, és dr. Sándor Éva, a BÜK oktatási bizottsága titkárának a szakmai munkáját.

Ezúton is szeretném megköszönni dr. Réti Lászlónak, a BÜK leköszönő elnökének segítségét az ÜDE Egyesület szakmai rendezvényeinek megvalósításában.

A kamarai adminisztráció terén az ún. „helpdesk” tevékenységet fejleszteném.

Az Eüsz Tv. hatályos rendelkezése szerint ún. ügyeleti rendszerben a területi ügyvédi kamaráknak kötelezően call-centert kellene fenntartaniuk. A telefonos segítségnyújtás nemcsak az informatikai háttérre, hanem arra is vonatkozhatna, hogyha valamilyen központi rendszerhiba van, akkor arról a Kollégák értesíthessenek valakit a Kamarában, ne a facebook csoportban kelljen erről tudomást szereznie a Kartársaknak.

Összefoglalva, szeretném, ha a Kamara, a szolgáltatásait ügyfélbarát módon teljesítené a tagság felé, segítve az egyéni adminisztrációt és hivatásunk gyakorlását.

3. Az ügyvéd tevékenységében szabad és független. Mit jelentenek az Ön számára személyesen és Ön szerint a Budapesti Ügyvédi Kamara számára ezek az alapelvek?

A FÜGGETLENSÉG, ÉS A SZABADSÁG A LEGFONTOSABB ÉRTÉK SZÁMOMRA, AMI MIATT AZ ÜGYVÉDI HIVATÁST VÁLASZTOTTAM.

Fontosnak tartom, hogy olyan személyek vezessék a Budapesti Ügyvédi Kamarát, akik már presztízzsel rendelkeznek a társadalomban. Az új vezetőségnek az ügyvédi hivatásrend szakmaiságát kell megjelenítenie, azzal, hogy a kamarai vezetőknek hatékonyabban kell majd kommunikálnia a társadalom felé is. A törvényhozási / szabályalkotási szinten történő sokkal hatékonyabb érdekérvényesítésre van szükség. Számos olyan jogszabályalkotás történt, amelybe a kamara nem volt  bevonva, vagy az ügyvédség érdekeivel ellentétes volt / lett volna.

FONTOSNAK TARTOM A RÉSZVÉTELI DEMOKRÁCIÁT A KAMARA MŰKÖDÉSÉBEN IS.

Javaslom, hogy a kamara kérdezze meg a lényeges kérdésekben a tagság véleményét, olyan ügyekben, amelyek a Kar tagjainak lényeges érdekét befolyásolhatják.

A kamara tagjai a kamarai honlapnak a tagok számára elérhető, zárt felületén az adatvizualizációs felületen javaslatokat tehessen az elnökség felé az adott témában.

A részvételi demokrácia eszközeivel is vissza lehet persze élni. Ez ellen azonban védelmet nyújt az, hogy ezen eszközök használatára a kamara zárt felületén, azonosítást követően nyílna lehetőség.

4. Mit gondol az ügyvédséggel kapcsolatban gyakran felmerülő társadalmi kritikákról, amely szerint indokolatlan monopol-jövedelemre tesznek szert bizonyos tranzakcióknál? Van olyan terület, ahol lazítana az ügyvédkényszeren?

Nem gondolom, hogy mi ügyvédek indokolatlan vagy extrán magas monopol-jövedelemre tennénk szert bizonyos tranzakciók során, az ilyen téves társadalmi megítélés miatt is lenne szükség arra, hogy a kamara marketing tevékenységet folytasson, például szerintem fontos lenne egy közéleti televíziós műsort készíteni az ügyvédek napi munkájának bemutatásával.

Az ügyvédkényszer lazítása helyett – mint az oktatási bizottság tagjelöltje – arra helyezném a hangsúlyt, hogy az ügyvédkényszeres ügyekben (földhivatal, cégbíróság, büntetőügyek) havonta, kéthavonta fix időpontban tiszteletdíj ellenében tartson előadást a hatóság/bíróság képviselője nyílt vitafórum keretében on-line közvetítéssel.

A felvételek hanganyagát belső kamarai felületen közvetítenénk, illetve hírlevélben/tudásbázisban feltöltésre kerülnének a videó-anyagok.

AZ ÜGYVÉDAKADÉMIA SZEMINÁRIUMPROGRAMOT TOVÁBBFEJLESZTENÉM

azzal, hogy felmérném, milyen témákra van igény, mivel szükséges lenne a rendszerezett visszacsatolás a tematikára.

5. Az ügyvédjelöltek körében gyakran elhangzó kritika, hogy sok ügyvéd olcsó munkaerőként tekint a jelöltekre. Ön szerint indokolt az ügyvédjelölti munkakörülmények, bérezés fejlesztése? Ha igen, ennek milyen eszközei lehetnek?

AZ ÜGYVÉDJELÖLTI MUNKAKÖRÜLMÉNYEK, ÉS BÉREZÉS FEJLESZTÉSÉVEL KAPCSOLATBAN A BÜK ÜGYVÉDJELÖLTI TAGOZATÁNAK VÉLEMÉNYÉT KÉRNÉM KI.

2004 óta egyéni ügyvédként dolgozom. Ügyvédjelöltként is arra törekedtem, hogy önállóan dolgozzam, nemcsak a principálisomtól, dr. Muskovszky Gábortól tanultam, hanem autodidakta módon is fejlesztettem magam. 2000-2004 között, amikor én ügyvédbojtár voltam, a Budapesti Ügyvédi Kamara még nem képezte az ügyvédjelölteket. 2014 óta részt veszek az Ügyvédiskola képzésében, mint oktató.  A témám a tulajdon-átruházás, avagy az adásvételi szerződés szerkesztésének szabályai volt az elmúlt ciklusban.

Az ügyvédjelöltek bérezésével és munkakörülményeivel kapcsolatban még arra hívnám fel a figyelmét a szakvizsga előtt álló Kollégáknak, hogy a jelölti időszak egy tanulási folyamat, és a fő cél a gyakorlat elsajátítása, vagyis megfelelő tárgyalási, és okirat-szerkesztési tapasztalatot kell szerezni ebben az – ideális esetben – három-négy éves időszakban.

Forrás: https://arsboni.hu/tisztujitas-a-budapesti-ugyvedi-kamaraban-bemutatkoznak-a-jeloltek/

szombat, 22 szeptember 2018 16:58

A CAS joghatóságának esetei

CAS joghatóságának feltételei

A Nemzetközi Sportdöntőbíróság kódexe [Code of Sport-related Arbitration] az eljárási szabályaiban [R27 pont] fejti ki a CAS joghatóságának létjogosultságát. Az eljárás megindítását kezdeményezheti:

  • sportoló
  • nemzeti és nemzetközi sportági szakszövetség
  • NOB és nemzeti olimpiai bizottságok
  • sportszervezetek

A Sportdöntőbíróság előtt két eljárás indítható: az általános választottbírósági, valamint a fellebbezési eljárás, amely a sportszövetségek, sportegyesületek vagy egyéb szervezetek által hozott határozatok ellen indítható meg. (Ide sorolható még egy harmadik is, az ún. mediációs eljárás, amely egy informális és jogilag nem kötelező jellegű procedúra, a felek által kiválasztott mediátor előtt folytatják le a felek).

Jogviták természete alapján a CAS kizárólag:

  • magánjogi természetű, sporttal kapcsolatos jogvitában járhat el
  • kivételek: a technikai jellegű kérdések pl.: egy játékvezetői döntést nem bírálhat felül, szabálykönyv értelmezésében nincs kompetenciája. Bár ez alól is megállapítható egy kivétel, amennyiben egy játékvezetői döntés vagy bármely szabály a jog alapvető elveivel és értékeivel ellentétes
  • sportesemény szabályainak értelmezésében, illetve
  • dopping, állampolgársági, szerződésszegések, kereskedelmi jogviták vizsgálatában járhat el

CAS
Fontos kiemelni (amely a legtöbb sporttal kapcsolatos jogvita forrása is) az eljárás megindításának és a joghatóság megállapításának előfeltételét, amely:

  • a joghatóság valamilyen formában történő kifejezett elismerése: pl.: az Olimpiai Charta előírja, hogy az olimpián résztvevő, sportolók jogvitájára kizárólag a CAS-t ismeri el. Az elismerés tehát történhet egy sportág/sportesemény szabályzata alapján vagy a felek kétoldalú megállapodásán, de lényeges, hogy a felek között kifejezett elismerés jöjjön létre.

 

CAS és a nemzeti bíróságok- a választottbírósági határozatok elismerése

Raguz v. Sullivan ügyben hozott ítélet játszott fontos szerepet ebben a kérdéskörben. Angela Raguz és Rebeca Sullivan is ausztrál állampolgárságú (judo) sportolók, 52 kg-os súlycsoportban. Raguzt az Ausztrál Judo Szövetség [JFA] jelölte ki, hogy részt vegyen a 2000-ben megrendezett Sydney Olimpiai Játékokon. Sullivan viszont kifogásolta ezt a döntést (ő lett volna a másik potenciális jelölt az olimpiára), ezért fellebbezést nyújtott be a CAS felé (mindhárom választottbíró ausztrál volt), aki az ő javára hozott döntést. Raguz viszont kifogásolta a CAS döntését és az ausztrál fellebbviteli bírósághoz fordult jogorvoslatért [New South Wales Court of Appeal]. A fellebbviteli bíróság viszont megállapította saját joghatóságának hiányát, tekintve az alábbi okokat:

  • CAS döntése önmagában kötelező és végleges a felekre nézve
  • mindkét ausztrál sportoló aláírta az Olimpiai Chartát, amely biztosította a CAS számára a kizárólagos joghatóságot, és az ausztrál fellebbviteli bíróság (New South Wales Court of Appeal) ezt figyelembe véve, úgy ítélte meg, hogy a felek nemzetközi és nem nemzeti választottbíróság eljárását fogadták el.

 

Fellebbezés a CAS ítélete ellen

A CAS ítélete megtámadható a svájci szövetségi bíróságon (Swiss Federal Tribunal), a svájci nemzetközi magánjog szabályai szerint. A bíróság előtti eljárás megindítása viszont igen korlátozott számú esetben indítható meg, ilyen például, ha:

  • választottbírót szabálytalanul választották meg vagy a választottbíróság lett szabálytalanul megalakítva
  • választottbíróság tévesen állapította meg hatáskörét
  • választottbíróság a benyújtott követeléseken túlmenően járt el az ügyben vagy az igénypontok egyikét elmulasztotta
  • felek egyenjogúsága, meghallgatáshoz való joga sérült
  • ítélet a svájci közrendbe ütközik

Daniel Hondo, német kerékpáros esetének specialitása is abban állt, hogy a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség, a WADA székhelye, valamint a sportoló tartózkodási helye (ahol állandó jelleggel élt) egyaránt Svájcban volt. A sportolót a CAS doppingvétség miatt 2 évre eltiltotta, de mivel egy tiszta nemzeti vitáról van szó, a CAS döntése elleni jogorvoslatra nem a svájci szövetségi, hanem a helyi kantoni bíróság volt illetékes, amely hatályon kívül helyezhette a CAS ítéletét.

Függetlenség és pártatlanság garanciája

Előzményei a CAS működésének kezdeti szakaszára tehető, ahol ugyanis a NOB változtathatta meg a bíróság eljárási szabályait, az eljárási költségeit ő állapította meg, illetve a NOB elnöke közvetlenül is tagokat nevezett ki a CAS-ba.

Elmar Gundel zsoké ügyében megkérdőjelezhető lett volna a CAS függetlensége, ha a NOB félként vett volna részt az eljárásban. A zsokét ugyanis a FEI (Nemzetközi Lovas Szövetség) lódoppingolás miatt 2 évre eltiltotta, amely döntést a CAS helybenhagyott. Gundel ezek után fellebbezett a svájci szövetségi bírósághoz a függetlenség és pártatlanság követelményének megsértésére hivatkozva, ugyanis a CAS 60 tagjából 3 fő a FEI által került kijelölésre. A szövetségi bíróság elutasította a döntést, hiszen a NOB nem vett részt félként az eljárásban.

Larissa Lazutina és Olga Danilova, két orosz sífutót a NOB kizárta a Salt Lake Cityben rendezett téli olimpiai játékokról és doppingvétség miatt 2 éves eltiltással sújtotta. A már többszörös olimpiai bajnokok fellebbeztek a CAS-nál a NOB határozatával szemben, de a Sportdöntőbíróság helybenhagyta a NOB döntését. Ezek után a két sportoló megtámadta a CAS határozatát a svájci szövetségi bíróságon, amely megállapította, hogy az új szabályok értelmében a CAS teljesen független a NOB-tól, ezért a CAS határozatai egyenértékűek a svájci állami bíróságok határozataival, a bírói függetlenség szempontjából, vagyis nem volt több jogorvoslati lehetőségük az orosz sportolóknak. A CAS határozatai kötelezőek és véglegesek a felekre nézve, illetve a korlátozott fellebbezési lehetőségek egyike (CAS ítéletével szemben) sem állt fenn.

A szervezeti és anyagi függetlenség elérése céljából később létrehozták az ICAS-t (International Conuncil of Arbitration for Sport), amely a CAS igazgatásának, finanszírozásának feladatait látja el.  A CAS két eljárását is meghatározták, a fellebbezési illetve az általános eljárást. A fent említett Gundel-ügy alapozta meg egyébként a fellebbezési eljárást, hiszen az első sportszövetség volt a FEI, amely biztosította határozatának megtámadását a CAS előtt.

Változás a labdarúgásban, a FIFA és CAS- „kié az utolsó szó?”

Jelentősen megváltoztathatja a CAS eljárását és joghatóságát a brüsszeli fellebbviteli bíróság döntése az ún. Seraing ügyben. A svájci Searing labdarúgó csapat feljelentette a FIFA-t, amiért nem engedélyezte, hogy harmadik fél tulajdonába kerüljön a klub (Third-party Ownership of players economic rights).

A brüsszeli fellebbviteli bíróság ezért megállapította, hogy a labdarúgásban a végső döntést nem a CAS hozhatja meg, a FIFA és az UEFA döntését a helyi bíróságokon is meg lehet támadni, az alábbi indokokra hivatkozva:

  • a CAS eljárását egy „kikényszerített választottbíróság”-nak mondta ki, amely sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikk szerinti tisztességes tárgyaláshoz való jogát illetve az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. pontját, amely a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot deklarálja
  • a CAS székhelye Svájcban található, ezért nem vonatkozik rá az európai uniós jog (tekintve, hogy Svájc nem eu-s tagállam),
  • a bíróság kétségbe vonta a nemzetközi sportdöntőbíróság pártatlanságát és függetlenségét, arra hivatkozva, hogy a CAS a sport nemzetközi szövetségeinek gazdasági és politikai befolyása alatt áll
  • a Seraing ügyben a FIFA státutumban megfogalmazott választottbíróságról szóló klauzula nem speciálisan megfogalmazott

A CAS közleményében kifejti, hogy az a kockázat, hogy a nemzeti bíróságok nem ismerik el a CAS választottbírósági eljárását vagy nem hajtják végre annak ítéletét, nem lehet teljesen kizárni, de elég korlátozott esetben fordulhat elő. A brüsszeli bíróság ítélete természetesen kifogásolja, hogy a FIFA választottbírósági szabályai ragaszkodnak ahhoz, hogy a viták kizárólagosan a CAS elé kerüljenek, amely szerintük sérti a tisztességes eljárás jogát, de mindenesetre ki kell emelni, hogy a CAS ítélete megtámadható a svájci szövetségi törvényszék előtt. Amennyiben a brüsszeli bíróság ítéletét vesszük alapul ma már valószínűsíthető, hogy számos, a CAS által a hozott korábbi döntések is megkérdőjelezhetőek.

 

1. oldal / 8

"Bármihez amit megtehetsz, vagy megálmodsz, fogj hozzá! A merészségben zsenialitás, erő és varázslat rejlik”- írta egykor Johann Wolfgang von Goethe. Ezt a honlapot, mint a Budapesti Ügyvédi Kamarában bejegyzett ügyvéd tartom fenn az ügyvédekre vonatkozó jogszabályok és belső szabályzatok szerint, melyek az ügyféljogokra vonatkozó tájékoztatással együtt a Magyar Ügyvédi Kamara honlapján találhatóak

Kapcsolattartás

dr. Gerő Tamás

ügyvéd, sportjogi-, és adójogi szakjogász

 Iroda: 1037 Budapest, Szépvölgyi út 113.

 Tel/fax: 06-1-3882389

  Mobil: +36 30 4156009

 E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Adatkezelési szabályzat