A jogszabályon kívül a jogviszony alanyai is meghatározhatnak az általánostól eltérő, hosszabb vagy rövidebb elévülési időt, azonban azt írásba kell foglalni. Az új törvény beépíti normaszövegébe azt a gyakorlati igényt is, mely szerint az elévülés ellenére önként teljesített szolgáltatást, (az elévülésre hivatkozással) visszakövetelni nem lehet. A hatályos jog szerint az elévülés tényét bírósági vagy hatósági eljárásban hivatalból figyelembe venni nem lehet , csak ha a felek arra kifejezetten hivatkoznak.
Az elévülés nyugszik, ha a jogosult menthető okból, azaz nem a jogosult érdektelenségéből vagy nemtörődömségéből kifolyólag nem érvényesíti követelését.A menthető ok megszűnése után meghatározott ideig még akkor is bírósághoz fordulhat követelése érvényesítése érdekében, ha az elévülési idő eltelt vagy a törvény által biztosított időnél már kevesebb van hátra.Az általánosan megszabott határidő így egy év, azonban az egyéves vagy annál rövidebb elévülési idő esetén csak három hónap, ezalatt az idő alatt továbbra is érvényesítheti igényeit a jogosult. Ekkor a jogalkotó az új szabályozásban kizárja az elévülés ujbóli nyugvását
Az elévülés megszakítása azt jeleni, hogy bizonyos cselekmények vagy események bekövetkezése esetén az elévülés újra kezdődik.Ezzel a jogosult fenn tudja tartani követelését, azaz megakadályozza követelésének bírósági úton való kikényszeríthetőség lehetőségének elvesztését. Ezeket az okokat a törvény némileg eltérően szabályozza. Kihagyta például az eddig széles körben alkalmazott írásbeli felszólítást, ez tehát már nem szakítja meg az elévülést. Hasonlóképpen, önmagában a bírósági igényérvényesítés nem szakítja meg az elévülést, csak abban az esetben ha a kérdésben érdemi, jogerős határozat születik. Az elévülés megszakadásának új okaként jelenik meg a követelések csődeljárásban való bejelentése is.
