Bevonulási kisokos – avagy mire figyeljünk, ha megkezdjük jogerős, letöltendő szabadságvesztésünket
A következő tanácsok egy “öreg motorostól” származnak, aki (nem teljesen jószántából ugyan) már több ízben átélte, hogy mivel jár egy büntetés-végrehajtási intézetbe történő bevonulás – és aki most a nagyközönséggel is megosztja tapasztalatait. Reméljük persze, hogy Önöknek pusztán érdekes és/vagy izgalmas olvasmányélményt jelentenek majd az alábbiak, mert a való életben soha nem lesz szükségük ezen ismeretekre. A legjobb családban is előfordul, hogy az Ördög nem alszik. Szóval:
“A bevonulás napján az elítéltnek szüksége van a postán kapott behívó levélre, és egy érvényes személyi igazolványra. Más okmányt nem ajánlatos magunkkal vinni, annak ellenére sem, hogy a behívóban felsorolnak adókártyát és társadalombiztosítási kártyát is. Ezeket azonban mégsem célszerű bevinni, mert egyrészt úgysem kéri őket soha senki, másrészt meg, ha mégis leadjuk, letétezni fogják mindkettőt, és innentől kezdve szinte lehetetlen visszaszerezni közülük bármelyiket is, egészen a szabadulásig. Pedig, a büntetés letöltése során, szükség lehet rájuk, esetleg egy rövid távú eltávozás alkalmával történő fogorvosi vizsgálathoz, vagy bármilyen ügyintézéshez. Hasonló okokból a jogosítványt sem ajánlott bevinni.
